Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-19 / 66. szám
A téglagyárban nincs könnyű munkahely... 3x3 nap a Szovjetunióban Egy csónakban ülünk Stefán László szak jzerve- zeti titkárt mindig it ; találni, a területen. Munkája — ő maga is villanyszerelő — többnyire ide köti az anyagbánya munkálataihoz. — Nálunk nincs könnyű munka, a napi hét és fél óra alatt midenki talál magának elfoglaltságot, hiszen a gyár, az ország legnagyobb téglagyára, tonnaszám várja az alapanyagot. Fölöttünk, 20— 30 méterrel magasabban, megállás nélkül szállátják a kitermelt agyakot. Oda kerülnek majd fel a nemrég leállított gépsorok, a teljes karbantartás, kijavítás után. Mindennapos küzdelem a balesetek ellen Friss tavaszi szél cibálja a villanyvezetékeket a Mályi Téglagyár agyagbányájában. A katlanban mindig nagy a „huzat”. A villanyszerelők gémberedett ujjakkal bontják a vezetékeket arrafelé, ahol már befejezték az agyag kitermelését. és a visszanyert vezetékeket, oszlopokat két szinttel magasabban, néhány száz méterrel odébb építik fel. Ezekről üzemelnek aztán a gépek, a szállítószalagok. A mélyebben fekvő részeken a felgyülemlett talajvíz itt-ott még hár- tyás a kései fagyoktól. Sáros, nehéz bakancsokban baktatunk, a szél szófoszlányokat hoz a szemben levő mély völgyből. í teáink, tereink névadói Két forradalmár Lobogózzuk fel a közintézmények épületeit! Miskolc megyei város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága felkéri a város nagyobb közintézményei, az iskolák vezetőit, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltásának 55. évfordulója tiszteletére lobogózzák fel épületeiket. A zászlódísz március 20- tól 22-ig köszöntse az ünnepet. fiz igények ott se mások Bolt a város peremén — Parancsol? — Milyen kávéjuk van? ötfele. Friss. Darálni is lehet. .. — Felvágottak? — Disznóölések után van szinte minden család. Csak száraz árunk van. az is az idetévedő turistáknak. A boltos már gyanakszik, hogy nem is vevő vagyok. A beszélgetésünket megszakítják. Az alig ötéves Gyurika jön. Telt pénztárcát tesz a pultra, benne levéllel. Bérezi László, a 147-es élelmiszerbolt vezetője a levél szerint összeállítja a csomagot, kiveszi az érte járó pénzt, számlát ír a levél szélére és még ajtót is nyit a kislegény- nek. — Mióta dolgozik itt? — 1950 óta. — Mindenkit ismer? — Még a visszatérő nyaralókat is. * A bolt forgalmán, a vevők igényein próbáljuk mérni, hogy mi változott Ömassán. — Nézze, innen a pult mögül sok mindent lát és ért az ember. Akaratlanul is kóstolgatja a mások életét. Ez a bolt annak idején harminc- negyvenezer forintos forgalmat csinált. Akkor eladtunk egy kiló kávét havonta. — Italt? — Ugyanannyi értékűt, vagy talán kevesebbet is, a turistaforgalmat leszámítva. Úgyszólván csak mutatóban árultunk konzervet. — Ma? — A havi forgalmunk, télen. mert a nyár az jobb. 100 —110 ezer forint. És harminc kiló kávé fogy, kurrens cikk lett a konzerv, nem is beszélve a mindig modernebb mosószerek diadalútjáról. — Mi hiányzik? — A zöldség. Nincs zöldségraktárunk. Nyaranta, ha táborok vannak a közelben, akkor őket még ellátjuk. Előre felvesszük a rendelésüket. Ugyanígy van a tej is, azzal a különbséggel, hogy az van elég, aki előre rétidéi, az kap... * Az ómassaiak mesélik, hogy néhány éve még tejbegyűjtéssel is foglalkozott a bolt. Most a városból kapott tej elosztása a dolga. — Hogyan jut ön húshoz? — Egyszerűbben, mint a városban bent — mondta Polonyák Lajosné. — Hétközben feliratom, hogy mit kérek, pénteken bejövök érte és megkapom előre becsomagolva ... — Ez rendszer? — Olyan is van, aki itt veteti meg a húst a városból... — Kenyér? Kívülről a bolt is kicsi. jf: „Friss a kenyér?" ... „Még — Naponta hoznak frisset. — Mi az. amiért a városba kell menni? — Ruhaféle... * Ómassa. Alig háromszáz lélek. Kicsi a bolt is. — Egy jó televíziós reklám másnap már jelentkezik. Nem lennék boltos, ha legalább harmadnapra ne tartaVaszilij Kuzmics Febinyin éppen annyiszor kért elnézést, ahányszor megcsörrent a telefon. Mentegetőző mozdulattal veóte kezébe a kagylót, aztán rövid, csak félsza- vakbó! álló diskurzus utón a helyére tette. Lapzártakor, a főszerkesztő nélkülözhetetlen. A Szocialiszticseszkaja In- dusztrija (Szocialista ipar) a Szovjetunió egyik legfiatalabb napilapja, 1969 óta jelenik meg. A mérnök-közgazdász újságírókból álló szerkesztőség nem kisebb feladatra vállalkozott, mint a gazdálkodás propagálására, egyszerű és közérthető formában. A lap krónikása, serkentője annak a megújulási folyamatnak, amely az egész szovjet népgazdaságot jellemzi. Nagy szerepet vállal magára az újdonságok, az új technológiák elterjesztésében, az egyesülések (több vállalatot tömörítő termelési társulások) tapasztalatainak publikálásában. A lap nem kinyilatkoztat, hanem vitafórumot teremt. Néhány cím a február 28-i újságból. „Terv és prémium’, „Fő dolog a minőség”, „két lépésben az automatizálásról”. A szerzők saját tapasztalataikat, véleményüket mondják el azokról a kérdésekről, amelyektől nemcsak a sajtó, hanem minden üzem. miniszmelegF* (Kerényi László felvételei) nám, amit keresnek. Csak bent-ről hiszik, hogy a város széle a világ vége is. A csomagolt húsra gondolok és rábólintom az igent, bár ahogy befordul a kenyeres autó, úgy élénkül az utca. — Milyen a kenyér? — Még meleg... BARTHA GÄBOR tórium hangos. V. C. Afa- naszjev professzor (Irányítás, képzés, tudományos-technikai forradalom című könyve tavaly jelent meg magyarul) írja, hogy a gazdaságirányítás korszerűsítésének első és alapvető feltétele a célra- cionaiizólt elméleti kutatások széles körű kibontakoztatása, a gazdasági rendszer belső összefüggésednek és törvényszerűségeinek a feltárása. Ellenkező esetben csak tegnapi válaszokat adhatunk a ma felmerülő kérdésekre. A pezsgés az, ami leginkább jellemző a szovjet gazdasági életre. A kötelező mutatószámok csökkentése, az üzemek közötti termelési, kutatási kapcsolatok erősítése, a termékek minőségének szigorú számonkérése újfajta gazdálkodásra ösztönzi a vállalatokat. Bármerre jártunk, erről győződtünk meg, s vendéglátóink nem fukarkodtak a látnivalókkal. Háromtagú kis csapatunk a szovjet gazdaságirányítás kérdéseit ment tanulmányozni a Szovjetunióba. Kilenc nap alatt hatezer kilométert utaztunk, három városban jártunk, három nagy gyárral ismerkedtünk meg közelebbről. Kérdéseinkben és a kérdésekre adott válaszokban nem véletlenül szerepeltek legtöbbet a minőség, a gazdaságirányítás, a termelékenység és a kooperáció szavak. Ugyanazt tudakoltuk a Moszkvics' gyárban, mint a rigai harisnyaüzemben, vagy a leningrádi cipőgyárban: hogyan dolgoznak, élnek a szovjet emberek? Indulás előtt „készültünk” a Szovjetunióból, azaz tudtuk, hogy a nemzeti jövedelem egy év alatt nyolc százalékkal nőtt, az ipari teljesítmény növekménye 82 százalékban származott a termelékenység emelkedéséből, hogy tavaly 2,3 millió lakás épült, hogy minden második családnak van tévéje, minden harmadiknak hűtőszekrénye. A bizonyító erejű statisztikák sora hosszú, s ez nemcsak a szovjet gazdaság dinamizmusát, hanem ember-központúságát is jelzi. A már előbb idézett Afanaszjev professzor írja; hogy a szovjet drányításelmélet egyik jelentős új tényezője: a szociális viszonyok tervezésének elmélete. A jobbat, többet akaró törekvések központjában az ember áll, s a szovjet gazdaság nagy hajója (a hasonlat is tőle való) ugyanolyan vizen jár, mint a mi népgazdaságunk kis hajója. A szándékok és a gazdaság- irányítás hasonlósága újból és akaratlanul is egy vizi-ha- sonlatot mondat az emberrel: akár kicsi, akár nagy az a hajó, végülis egy csónakban ülünk. (Következik: Ahol a Moszkvics készül) BRACKÓ ISTVÁN Stefán László, a téglagyár szakszervezeti bizottságának titkára 11 éve vesz részt a szakszervezeti munkában és megbízatásai szinte kizárólag a munkavédelemmel kapcsolatosak. A balesetek elleni küzdelmet azóta is egyik legfontosabb tennivalójának tekinti, amióta a szakszervezeti bizottság sokrétű tevékenységét irányítja. Azzal, hogy nap mint nap maga is részt vesz a fizikai munkában és mindenütt megfordul, ahol a gépkezelők, a kétkezi téglagyári munkások dolgoznak, lehetősége nyílik arra, hogy jól áttekintse, hol lehet még segíteni. — Talán egy évtizede is van már, hogy a gyárban halálos balesett történt. Szerencsére a kisebb sérülések sem gyakoriak. Ha a gépeket karbantartó szakmunkások jól látják el feladatukat, máris nagymértékbe hozzájárulnak a balesetek kiküszöböléséhez. Elértük, hogy csökkent a balesetek miatt kiesett munkanapok száma is. Ebben az évben csaknem kétmillió forintot fordítanak a Mályi Téglagyárban a szociális létesítmények 'ejlesz- tésére, rendbehozatalára. Javítanak a munkakörülményeken is. A téglagyártáshoz szükséges fűrészporból naponta 80—90 csillét kell megtöltői az udvaron; ezt a munkát automata felhordó, berakógépekkel végzik majd a jövőben. És továbbra is rendszeresen megtartják a munkavédelmi előadásokat. N. J. Ezúttal a magyar munkásmozgalom két miskolci születésű jelességének életét, tevékenységét ismertetjük. Chlepkó Ede Diósgyőrben (ma Miskolc III. kerülete) 1883. június 5- én született. Vasesztergályosként a diósgyőri vasgyárban — a mai Lenin Kohászati Művekben — dolgozott. Az első világháború előtt Budapestre költözött, s három kispesti gyár, mégpedig a Lipták Vasöntő és Gépgyár, a Hofherr—Schrantz Gépgyár és a Teudloff— Dittrich Gyár szakszervezeti főbizalmijaként fejtett ki munkásmozgalmi tevékenységet. 1918-ban a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik alapító tagja, a kispesti pártcsoport első titkára, egyszersmind a KMP Központi Bizottságának tagja volt. A Tanácsköztársaság idején, 1919-ben a Vörös őrség országos parancsnokságának politikai biztosa. A proletárdiktatúra leverése után emigrált, 1923-tól haláláig, 1940. augusztus 9-ig a Szovjetunióban élt. Kőris Kálmán Miskolcon, 1878. augusztus 5-én született. Középiskoláját is városunkban végezte, s itt is érettségizett, a mai múzeumépületben volt egykori gimnáziumban. 1897-ben műegyetemi hallgató, majd a következő évben átiratkozott a Képzőművészeti Főiskola tanári szakára. Közben 1900- tól 1901-ig leszolgálta önkén- tesi évét a miskolci 10-es honvédeknél. A leszerelését követő harmadik évben megkapta a rajz. ábrázoló-mér- tan és a művészettörténet okREFLEKTOR Ma Budapesten a MÉM-ben ülést tart a FAO magyar nemzeti bizottsága. * Gyöngyösöd, ifjúsági hangversenyt rend« nek. + Kecskeméten megyU népesedéspolitikai tanácskozás kezdődik. Mezőkövesden a Matyó Klubban irodalmi vetélkedői lesz. ajc tatására képesítő oklevelet. Már főiskolai hallgató korában bekapcsolódott a munkásmozgalomba; részt vett a Galilei-kör megalakításában, tagja volt a szocialista diákok szövetségének, s — mint Szabó Ervin köréhez tartozó — szaktanfolyamokat tartott az építőmunkásoknak és a vasasoknak. Az első világháború idején egyre szorosabbá vált kapcsolata a munkásmozgalom vezetőivel. Az 1918-as polgári forradalom után tagja volt a nemzeti tanácsnak, s a Tanácsköztársaság kikiáltását követően a Néprajzi Múzeum igazgatójává nevezték ki. A Tanácsköztársaság védelmében vívott fegyveres harcokban is részt vett. A proletárdiktatúra leverése után fegyelmivel azonnal elbocsátották állásából, ő azonban nem tagadta meg nézeteit, és segítette külföldre szöktetni üldözött elvtársait. Később, 1925-ben, az állandó zaklatások miatt, Bécsbe emigrált. Egy évvel később a Szovjetunióba ment, s moszkvai néprajzi múzeumban, a Forradalmi Múzeumban és a CIK múzeumi központjában dolgozott. Ez idő alatt különösen a magyarság őstörténetére vonatkozóan gyűjtött érdekes adatokat, amelyek alapján számos nagyszerű tanulmányt írt. 1934-ben hazajött, beszámolt őstörténeti kutatásairól, valamint a Szovjetunióban élő magyar írók helyzetéről. Kőris Kálmán munkás- mozgalmi tevékenysége, forradalmi helytállása és tudományos munkássága példamutató. Ténykedéséért* 1959- ben a Tanácsköztársaság Emlékéremmel tüntették ki; Budapesten, 1967. január 7-én halt meg. PERÉNYI KAROLY Nyíregyházán megnyitják az ottani főiskolások hetét. Pécsett környezetvédelmi kiállítás nyílik. Salgótarjánban országos ünnepséget rendeznek a forradalmi ifjúsági napok és a Tanács- köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából. Ömassa: a hegyek közé bújt településen alig háromszázan élnek.
