Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-18 / 65. szám

a miskolciaké a szó 3^c Egyre jobban terjed, különösen az új lakótelepeken, a gyönyörű új ABC-áruházak előtt az utcai italozás. Főleg a délutáni és az esti órákban, fiatalok csoportjai üveg üveg után fogyasztják a sört vagy a tömény szeszt. Az első kört általában még több követi, s ezután virtusból egyszerűen a földhöz vagdalják az üres palackokat. A lépcsőket, bejá­ratokat üvegszilánkok borítják, ami a járókelőkre, de külö­nösen a gyerekekre nagyon veszélyes — tette szóvá L. R.-né Szentpéteri kapui olvasónk. Rajtunk múlik Már liöbb reggelen is arra ébredtünk mi, a Győri kapu lakói, hogy az ablakunk alatt -kertészek készülődnek napi munkájukhoz. Földlabdával 8—10 éves fákat ültetnek. Régi tapasztalat, hogy az ilyen erősebb - törzsű fákat már nem bántják a notórius ron-gálók sem. s a fák sem sínylik meg az átültetést. Csak rajtunk múlik, az ott lakókon, hogy néhány év múlva mennyire lesz szép lakótelepünk környéke. Vigyázzunk ezekre a fák­ra. amelyek már az idei nyá­ron is a melegben árnyékot adnak a gyerekeknek, üdítő látványt nyújtanak szemünk- nek a szürke betonrengeteg­ben. N. J. Az AFIT válasza A Déli Hírlap február 25-i számában közölt, „Csak egy te­lefon” című cikkben a pana­szoslevél írója elmarasztalja he- jőcsabai üzemegységünkét, mert a telefon használatát nem enge­délyezték. Azonnal vizsgálatot indítottunk. A cikk megjelenése napján a nyilvános telefonké­szüléket ellenőriztük és megál­lapítottuk, hogy a telefonkészü­lék kifogástalanul működik. A postától kapott tájékoztatás alapján a szóban forgó nyilvá­nos telefonkészülékre panasz nem érkezett, azt a posta nem javította. A belső telefonnak az ügyfelek részéről történő hasz­nálata üzemvezetői engedélyhez van kötve (kivételt képez a mentők, a tűzoltók és a rend­őrség hívása). A panaszos ügy­fél valóban kérte a telefonbe­szélgetés lehetőségét az üzem­egység egyik dolgozójától, aki az üzemvezetőhöz irányította. Az ügyfél azonban kérésével az üzem vezetőjét nem kereste fel. A fenti korlátozó intézkedésre azért van szükség az üzemegy­Messze áll meg a vonat Mindennap utazom a Hi­dasnémeti felől reggel 5 óra előtt néhány perccel a Ti­szai pályaudvarra érkező vonattal. Szinte valameny- nyi alkalommal kihúz a sze­relvény az állomástól, illet­ve a fedett perontól mint­egy- 150—200 méterre. Innen, kell „kiugrálni” a vonatból annyi embernek. Szó sze­rint ugrálni, hiszen ott már nincs magasított betonjárda. Ezen a vonaton utaznak ál­talában a vasgyári munká­sok, akik munkahelyükre igyekeznek. Szeretnénk, ha a sít ' peronon szállhat­nánk le mi is naponta a vo­natról! T. S. Csobád ségnél, mert a meglevő két vá­rosi vonal állandóan túlterhelt, az ügyfeleknek a szolgáltatása­inkkal kapcsolatos hívásai mi­att. Vállalatunk a jövőben sem tudja biztosítani az ügyfelek részére a belső telefon magán­beszélgetésre történő használa­tát. Az erre a célra felszerelt nyilvános telefont a továbbiak­ban is ellenőrizzük és gondos­kodunk annak üzemképességé­ről. AFIT XVI. sz. Autójavító V. Mihók Rezső igazgató „Vacsora az utcán” címmel közöltük Kovács Jánosné miskolci olvasónk levelét, aki szóvá tette azt a kellemetlen látványát, melynek tanúja volt. A cikkre a Miskolci V endéglátóipari ' V általat igazgatóhelyettese, Sugár Já­nos válaszolt: „A levélíró panasza abból adódott, hogy a Hunyadi ut­cai tejcsárda abban az idő­ben tatarozás iniatt zárva volt. Megítélésünk szerint a tejcsárdák jelenlegi állapo­tukban nem alkalmasak ar­ra, hogy az átlagos tömeg­igényt kulturáltan kielégít­sék, vállalatunk éppen ezért ebben az évben megkezdte felújításukat. Az elavult hű­tőberendezéseket, felszerelé­seket kicseréljük, korszerű berendezéseket, felszerelése­ket szerzünk be. E felújítás keretében kezdtünk hozzá a Hunyadi utcai tejcsárda rendbehozatalához, mely már üzemel is. Várható, hogy a tejcsárdák szolgáltatásait lé­nyegesen bővítjük. Emellett a múlt év utolsó napján meg­nyitottuk a Polónia étterem önkiszolgáló részét, amely kulturált körülmények között III. osztályú áron, éppen az átlagigényű közétkeztetést hivatott gyorsan lebonyolí­tani. Ülve, gyorsan, olcsón étkezhetnek itt mind a fel­nőttek, mind a tanulócsopor­tok.” Buszhoz, a parkon át Felépült a szép diósgyőri városközpont; parkosítottak, fákat ültettek el benne, s a napokban megnyílt a bő áru­készlettel ellátott ABC-kis- áruház. Sajnos, a nem kis költség­gel létrehozott parkot az itt- lakók egyáltalán nem becsü­lik meg. Játszótérként, fut- ballpályaként, s kutyasétálta­tásra használják. Az Alsó- Majlátban levő buszmegálló­helyen le- és felszálló utasok keresztül-kasul gázolják a parkot. Így az erre áldozott pénz, fáradság kárba vész. A megállóval kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy az új már készen van, s az alsó-majlátit mielőbb ide kel­lene helyezni — a park vé­delme végett is. F. B. Miskolc jfc Mondhat a meteorológia bármit is, jósolhat még hideget, de ez már a tavasz. Mert mi tartozna jobban a tavaszhoz, mint éppen az a bizonyos nagytakarítás, akár egy város­ban, akár egy kis lakásban. Ennek a teherautónak sok miskolci mellékutcában örülni fognak. Hol kezdődik az ittas vendég? A minap Miskolc egyik leg­jobb éttermében külföldi vendé­get vacsoráztattam. Igaztalan len­nék, ha megnevezném az étter­met, mert előzőleg üres asztalt keresve három másik — ugyan­csak „jó” — vacsorázóhelyre is benéztünk, s azokban egy-más- fél percnyi otí-tartózkodás alatt még visszatefcszőbb állapotok, il­letve még visszaíetszőbb állapo­tú „kedves vendégek” tárultak a szemünk elé. De maradjunk az említett „jó helynél”, ahol szabad asztalt találtunk. Még messze volt a záróra, hét múlt néhány perccel, de az asztaltár­saságok egy része máris szem- meliáthatóan elfogyasztotta az aznapi „fejadagot”. Hogy miről állapítottuk meg? A külföldi vendég többek között arról, hogy az egyik szomszé­dos asztalnál földhöz vágták a félig telt sörösf oharat. A másik asztaltársaságnak úgy látszik tetszett az „ötlet”, mert ott va­laki az üres borosüveget „ejtet­te le”. (Ez mindenesetre olcsóbb törés volt.) A pincér érdeklődé­sére mindkét asztalnál közölték, hogy merő „véletlenség”, de a töréskárt természetesen fizetik. Mindkét asztalnál akadt egy-egy ivócimbora is, aki egy szót sem szólt, mert az üvegtörés zaja sem tudta felébreszteni álmából. Igaz, nagyon „illedelmesen”, az asztalra borulva aludtak, s csak néha-néha horkantottak. A magyarul nem tudó külföl­dinél jómagam sokkal megnyug­tatóbb bizonyságot szereztem ar­ról, hogy jó néhány asztalnál már túljutottak a „fejadagon”. A trágár szövegek, a r /omdafesté- ket nem tűrő, egyn ásnak talán „kedveskedésnek” szánt ocs­mányságok még a halknak nem mondható zenét is túlharsogták. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ottlétünk alatt, a terem túlsó végéből két részeget ki is tessé­keltek, pontosabban: ki is támo­gattak. ügy látszik, ők már fi­zetni sem tudtak. Vajon hol kezdődik Miskolcon az ittas ven­dég?! Csak nem ott, amikor már valóban fizetni sem tud?! A va­csorázóhelyek látogatóinak több­sége nevében jó lenne ezt a kérdést egyszer már végérvénye­sen tisztázni! I. R. Miskolc . Rövid az áthaladási idő A csúcsfar galmi időpon­tokban a Bajcsy-Zsálinsaky és a Kun Béla utca keresz­teződésében a közúti forga­lomban részt vevő gépjár­művek — főleg a kelet—nyu­gati irányban haladók — össze torlódnak, vagyis for­Szerkesszen velünk! Levelezési rovatunkhoz gyakran érkeznek sorköteles fiatalok érdeklődő sorai, jogaikról, kötelességeikről. Kérdéseik közül ezúttal kettőre adunk választ e rovat­ban. Zelei Gábor arra kíváncsi, hogy Mennyi rendkívüli szabadság jár a leszerelt sorkatonának ? A sorkatonai szolgálatot teljesítő dolgozók társadal­mi, erkölcsi megbecsülését és érdekvédelmének kiter­jesztését juttatta kifejezés­re a munkaügyi miniszter 9 1973-as rendelete, amely rendelkezik a leszerelt sor­katonák évi rendes szabad­ságán felüli, rendkívüli sza­badságának biztosításáról (Magyar Közlöny, 1973. évi 58. szám)., A fenti miniszteri rende­let szerint a leszerelést kö­vető évben kell biztosítani a rendkívüli szabadságot, amely alatt nem naptári év értendő, hanem a leszerelés napját követő 365 nap. A rendelet a kihirdetés nap­ján lépett hatályba, vagyis 1973. augusztus 28-án. Mind - azokat megilleti a rendkívü­li szabadság, akiknek lesze­relése óta 365 nap még nem telt el. A rendkívüli szabadság mértékéről így szól a ren­delkezés : A sorkatonai szolgálat alatt a kiváló szint, vagy tiszthelyettesi rendfokozat (őrmester, törzsőrmester, fő­törzsőrmester), illetőleg zászlós, vagy tartalékos tiszti rendfokozat elérése esetén 6—12 napig terjed. Élen járó, osztályos szint, vagy tisztes rendfokozat (őr­vezető, tizedes, szakaszveze­tő) elérése esetén 6 munka­napig terjedő rendkívfli szabadságban kell részesíte­ni a dolgozót. A kedvezmények csak azokat illetik meg, akik legalább 16 hónapos sorka­tonai szolgálatot teljesítet­tek. Felhívjuk a leszerelt ka­tonák figyelmét arra, hogy ha munkáltatójuk elzárkózik a fent meghatározott ked­vezmény biztosításától, úgy a vállalati területi egyezte­tő bizottságnál, illetve a te­rületi munkaügyi döntőbi­zottságnál kereshetnek jog­orvoslatot sérelmükre. Papp Elemér levelében azt tudakolja; hány éves koráig kérhet szolgálathalasztást a sorköteles. Minden sorköteles általá­ban 21 éves korának betöl­téséig kérhet — egyéves időtartamra — szolgálatha­lasztást. A szolgálathalasz­tás kérhető: egészségüpvi okból, családfenntartói ok­ból, tanulmányi, illetve gya­korló év engedélyezése cél­jából és egyéb fontos nép- gazdasági érdekből. galmi „dugóik” keletkeznek. Gyakori, hogy a jelzőlámpa negyedik szabad jelzéseikor haladhatnak át a járművek a belváros irányába, ugyan­is az áthaladást biztosító zöld jelzés időtartama na­gyon rövid. Előadódik emi­att, hogy 4—5 csuklós, nagy befogadóképességű autóbusz egymás után halad. Javas­lom, hogy a jelzőlámpa kelet —nyugati irányú áthaladást biztosító szabad jelzése idő­tartamát az automata átál­lításával növeljék meg, vagy csúcsforgalmi időben a lám­pát forgalmi rendőr kezelje. Dr. Forváth Ottó , saíT ■■jm.réti laikos (Ágotha Tibor felvétele) Nehéz bejutni a Bizományi Áruházba Régóta próbálkozom a Bizo­mányi Áruháznak eladni azokat a felesleges ruhaneműket, ame­lyekre már nincs szükségünk, s csak foglalja a helyet az amúgy is kicsi bérházi lakásunkban. Hiába várakoztam, ácsorogtam eddig, felhasználva ebédszüne­teimet, a kora reggeli órákat: mindig olyan sokan várakoz­nak a bejárat előtt, hogy rám már nem került sor, mert el- * késtem volna munkahelyemről. Végül is kénytelen voltam évi szabadságomból egy napot erre áldozni, s már reggel 7 óra előtt, többedmagammal sorba állni. Bizony dél felé járt az idő, amikor végre sikerült meg­szabadulni a ruhaneműtől. Igazán nem az itt dolgozó árufelvevő' becsüst és munka­társát hibáztatom, hiszen láttam, hogy egy perc megállásuk nincs, igyekeznek a lehető leggyor­sabban lebonyolítani az iígyle- tet. De kicsi a helyiség, sok az adminisztrálás és bizony egy- egy bőröndnyi ruhanemű át­vizsgálása, az áru értékének megállapítása időt vesz igénybe. Miskolcon ez az egyetlen hely, ahol felesleges holmijainktól, méltányos árért megszabadulha­tunk. Évek óta gond viszont ide bejutni. Érthetetlen, hogy amikor rövid idő alatt új vá­rosrészek, üzletházak, szórako­zóhelyek nőnek ki a földből, olyan a Bizományi Áruház át­vevőhelye, amelyet még egy kis községnek is szégyellnie kellene. Sok-sok miskolci nevében ké­rem az illetékeseket, mielőbb vizsgálják meg a panaszt és se­gítsenek, hogy idegesség, bosz- szankodás nélkül tudjunk ide eljönni. T. J.-né Miskolc, városközpont Nem mindegy! jfc Fél kiló fagylaltra váltottam blokkot a Napsugár cuk­rászdában. Legnagyobb meglepetésemre a felszolgáló a súly­ra való mérést megtagadta, s termoszomba 10 darab egy­forintos fagylaltadagot rakott. Miért árulnak akkor súlyra fagylaltot, ha nem azt kapom. S ez nem először fordult már elő velem — írja Szarka Jánosné, Miskolc, Szentpéteri kap* 99. sz. Veszélyes üvegszilánkok Felújítják a tejcsárdákat i

Next

/
Oldalképek
Tartalom