Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-14 / 62. szám

1 a miskolciaké a szó Gyümölcsbódé mint „szemetközpont’ Sokunkat felháborít az Ady Endre utcában levő gyümölcs- bódé. Nem az a baj, hogy ott van, hanem a/, hogy förtelmes szemét van körülötte. Többször megfigyeltem: a to­ronyépület házfelügyelője min­den reggel már 5 órakor lesepri és fellocsolja a iárdát — ez azon­ban csak addig marad tiszta, amíg a szóban !evő bódé ki nem nyit. Akkor aztín tele lesz na­rancshéjjal, papírdobozzal, egyéb szeméttel, am*t a szél széthord az egész utcában. Különösen s Fórum előtti iárdát képtelenség tisztán tartani. Máskülönben í- gyümölcsösládákat éjszakára ott­hagyják a bódé hátának tá­masztva. Esténként a Fórumból kijövő részegek bepiszkolják azo­kat, — s másnap ismét gyümölcs kerül beléjük. Kérjük az illetékeseket, intéz­kedjenek, mert így a városunk tisztaságáért indított mozgalom, s egészségünk védelme csorbát szenved. BARNA LÁSZLÓNÉ Miskolc, Ady E. u. 14­Ha megjelent, miért nincs? Mondhatnám kis ügy, de mélységesen felháborított. A Rakéta regényújságról van szó. A rádió, a televízió, s több újság is reklámozta, de sajnos, jóformán sehol nem lehet kapni. A Kassai úti la­kótelepen levő hírlappavi­lonba például egyetlen pél­dány sem érkezett. Mivel az első számot nagyon szeret­tem volna elolvasni, kedden és szerdán is bementem a belvárosha, járkáltam az új­ságért, ám mindhiába. A villanyrendőrnél dolgozó új­ságárus készséggel felvilágo­sított, hogy mindössze 25 Rakétát kapott, s fél óra alatt mind elfogyott. Így aztán a következő he­ti lapszámot — ha esetleg megkapnám —miért vegyem meg, ha az előzőben közölt regényrészleteket nem olvas­hattam el? Kérdezem: ha kevés példányszámiban jelen­tették meg, akkor miért rek­lámozták annyira?! Pilián Istvánné Miskolc, Pozsonyi út 64. IX/1. tboltás — szervezetlenül! A kutyák veszettség elleni védőoltását minden év tavaszán köte­lezővé teszik egészségügyi hatóságaink. Erről falragaszokon és névre szóló felhívásokon keresztül értesítik az ebtulajdonosokat. Eddig minden évben a legnagyobb rendben, délelőtt és délután, majd egy hónapon át folyt az oltás. Minden fennakadás, tumultus nélkül. Egyszerre két-három kutyatulajdonos jelent meg kedvenc négylábújával az oltásra kijelölt helyen. Ebben az évben azonban — történetesen a Feszty Árpád utca 33. számú körzetről beszélek — megszűnt a délelőtti oltás. Az idézések úgy látszik mindig 14—16 óra közötti időre szóltak. Egyébként az or­vos kérdésemre meg is erősítette, hogy az oltás 2 órától 4-ig tart. A szerdai napon jómagam is megjelentem az említett helyen, ahová „fölvezettem ebemet”. A látvány, amely a ház előtt fogadott — őszintén megrémisztett. Legalább száz kutya — gazdájával együtt — ott tolongott egyrakáson. Kiabálás, ugatás, vonítás — az ember nem értette a szomszédja szavát se, nemhogy a kikiáltó hangját hal­lotta volna, amikor a nevét olvasta. Ha a nagy zajtól nem hallotta nevét, csekkszelvénye a többi aljára került, várhatott sorára a kö­vetkező fordulóig Továbbá: egyáltalán nem éreztük magunkat biztonságban a köz­vetlenül lábunk mellett vicsorgó, acsargó, villámló szemű házőrzők között. Hogy ezek, a többi kutyától még jobban megvadult állatok nem kaptak valakinek a húsába — az csak a véletlennek köszön­hető. Ezek után feleslegesnek tűnik a plakáton közölt „jóindulatú” figyelmeztetés, mely szerint „kutyánkat tartsuk távol a többi ál­lattól, nehogy esetleg megkapja a szopornyica nevű betegséget”. A szopornyica nagyon veszélyes fertőző betegség, mely pár nap alatt a kutya bénulásához, majd biztos elpusztulásához vezet. Ilyen „szer­vezetlen szervezés” hogyan ad módot az említett óvintézkedés meg­tételére? Sehogy! Még valami nem tetszett! Az, hogy előttem legalább 15 kutyát ugyanazzal a tűvel, minden fertőtlenítés nélkül oltott be az orvos. A tű cserélése, sterilizálása az állatokra nem vonatkozik? Hiszen akkor így egyik állatból a másikba vihetik át a fertőző vírusokat. Nem minden új megoldás ésszerű és logikus, néha jó, vagy még jobb a régi, de már bevált módszer. P. I. Miskolc Jól sikerült megemlékezés Kedves, meleg hangú le­velet kaptunk a Miskolci Közlekedési Vállalat Ifjú Gárda női brigádjától. Az elmúlt napokban tartott nő­napi ünnepségről írnak: ar­ról, milyen jóleső érzés volt, ahogy megemlékeztek a vál­lalat nődolgozóiról. Sokan kaptak kitüntetést, jutalmat, s nem feledkeztek meg azok­ról a kismamákról, sem akik jelenleg nem dolgoznak. Sok szó esett a vállalati ünnep­ségen a nők helyzetéről, munkájáról. Levelük végén köszönetét mondanak a vál­lalat vezetőségének, mert úgy osztották be a szolgála­tot, hogy minél több nődol­gozó részt vehessen az ün­nepségen. De dicséret illeti azokat a férfikollégékat is, akik vállalták helyettük a műszakváltást. hestik a „zebrákat* Lapunk március 2-i szá­mában „Megint a zebra!" címmel cikk jelent meg, ■melyben F.-É. levélírónk ki­fogásolta a felfestett gyalog- átkelőhelyek állapotát. A cikkre a KPM Közúti Igaz­gatóság főmérnöke, Papp András az alábbi választ küldte: „A téli időszakban alapo­san lekopott gyalogátkelő­helyek újrafestését az előző éveknél jóval korábban, feb­ruár utolsó hetében már megkezdte az igazgatóság és azóta is folyamatosan végzi. A még kedvezőtlen és ala­csony búrkolati és levegőhő­mérsékleti viszonyok miatt a festési munkák lassabban haladnak, a festés száradása hosszabb időt vesz igénybe, mint normális (plusz 15 C° feletti) körülmények mellett. A munkálatok egyelőre az éjszakai fagyok miatt csak nappal végezhetők, ami vi­szont mind a közúti, mind a gyalogosforgalmat nagyon zavarja. A nehézségek elle­nére is biztosítani kívánjuk, hogy a közúti közlekedés valamennyi résztvevője szá­mára a gyalogos-átkelojre- lyek újrafestése — tartósabb festéssel és fényvisszaverő gyönggyel — két héten belül megtörténjen Miskolc terü­letén. Ehhez azonban a köz­utakon közlekedők megérté­sét és jóindulatú támogatá­sát kérjük a festési munkát végző dogozóink számára.” ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNS TELEFONSZAMA! IK-221 # „1 artsa a zsebét!...” MAKUKA — Én betiltanám ... — Miért ad ki árusítási engedélyt a város? Makuka nélkül nincs elég szemét? — Ne bántsa őket! Idős emberek, akik a makukából élnek. Amint az idézett vélemé­nyekből érezhető, itt Mis­kolcon a makuka közügy. Elmentünk hát venni mi is. — Délelőtt nem talál se­hol — mondták a piacon. — Mi árulunk magot, de csak pörköletlen. Sokan viszik ál- lateleségnek. — És a makuka-árusok hol vannak ilyenkor? — Valamelyik kapualjban, mert árusítási engedélye egynek sincs. Bújnak ilyen­kor. — Később mégis, igaz vevőként, találtunk árust. Kosara már félig se volt. — Hány pohárral tetszik eladni egy nap? — Negyvennel, hatvannal, százzal... Nos, úgy gondolom, hogy makukát árülni nem is olyan rossz üzlet, hogy a szegény árusok nem is olyan sze­gények, mint amilyennek szívesen látszanak. — Én betiltanám — mond­ta a makukára Nagy Lajos bácsi, aki egy évtizede dol­gozik a Köztisztasági Válla­latnál. — Tudja, milyen ezt seperni? Ahol egyszer meg­jelenik a maghéj, ott nem lesz rend. Árusítási enged élj' nincs. Ilyet nem ad ki a város. De eltűri az alkalmi árusokat. Termesztett-e már On ■házikertjében, kiskertjében MAGRÓL VÖRÖSHAGYMÁT? Próbálja meg! Az eddigi tapasztalatok szerint, friss fogyasztásra sikerrel termeszthető a kiskertekben AZ ALSÓGODI, A MAKÓI, A WOLSZKA és A BRAUNSCHWEIGI LILA CSEMEGEHAGYMA Magjuk kapható a vetőmagboltokban és az áfész-boltokban! VETŐMAGTERMELTETÖ ÉS ÉRTÉKESÍTŐ VALLALAT Budapest VII., Rottenbiller u. 33. Epés megjegyzések Egy indiai legen­da szerint Brahma a következő alkotóele­meket használta fel az asszony megte­remtéséhez: a rózsa üdeségét, falevelek könnyedségét, az őszibarack bárso­nyosságát, az őz sze­líd tekintetét, a fel­hő könnyeit, a nap- * sugár vidámságát, a toll puhaságát, a méz ízét stb., stb. — Ez a Brahma is olyan lehetett, mint Leonardo: túl meré­szen választotta mű­véhez az alapanya­gokat, s ezért nem állja az idő múlását. Roger Manuel ál­latszelídítő írja: meg­győződésem, hogy az állatok igénylik a szerető, gyengéd bá­násmódot. — Meggyőződésem: némelyik ember is. A nyugat-európai országokban egyre inkább terjed a hír az állítólagos repülő csészealjakról. A Pa­ris Match tanácsokat adott olvasóinak, mit tegyenek, ha netán egy csészealjjal ösz- s7ehozza őket a sors. A lap szerint az el­ső követelmény: őrizzük meg hideg­vérünket. — És mi van ak­kor, ha a csészealj valódi, a manővere­ző pedig a kedves nej!? A brazil Luis Car­los Seal történetét olvastam. Amikor be­vetette a tengerbe a horgát, a zsinórón függő ólomnehezék­kel eltalált egy ala­csonyan szálló re­pülőgépet, s úgy megsebesítette a pi­lótát, hogy maradék erejével alig tudott földet érni. — Ez semmi! A szomszédék Feriké­it tavaly ősszel a Sa­jóból kirántott egy kardhalat, a zsineg elszakadt, a hal ki­röppent a világűrbe, s azóta lihegve üldö­zi a mesterséges bolygókat. A Csendes-óceán­ban, Tókiótól délre, vulkánkitörés követ­keztében, új sziget keletkezett, amely 800 méter hosszú és 50 méter széles. — Azon töprengek, vajon jobban örül­nének-e a japánok, ha ez a szigetecske 800 méter széles és 50 méter hosszú vol­na ... Az olasz lapokban gyakran olvashatunk ilyen és ehhez ha­sonló hirdetéseket: „Ne féljen, a plasz­tikai sebészet csodá­kat művel. Küldje el a fényképé*', új or­rot nyerhet!” — Távirat Rómá­ba: íénykép megy... stop... Régi orr meg­felel... stop... Üj orr helyett e^yéb nye­reményt stop ... kérek ... ♦ Tudja, milyen ezt sepre- getni...? jfc A piacon csak pörköletlen makuka van. Mást és máshol árulni nem is szabad. (Ágotha Tibor felvételei) Nyertesek: a dolgozók fi munkavédelmi verseny eredményei Joachim Kühnara neves táplálkozástu­dományi szakember véleménye szerint a hús olyan vitamino­kat tartalmaz, ame­lyek segítségével le­küzdhető az étvágy­talanság is. — Bunda! Bunda! Vagyis humbug! A hatodik szelet rántott hús után gyötörni kezdett a teljes ét­vágytalanság.' A jugoszláviai pris- tinai múzeum legér­tékesebb ki.ncse az „Ülő istenség”, ame­lyet a város textil­gyárának közelében tártak fel. — Nemcsak gyáron kívül, néha és néhol gyáron belül is fel­tárhatók ülő isten­ségek ... J. Boll amerikai tudós hipotézise sze­rint a földi tudósok sohasem lesznek ké­pesek arra, hogy földön kívüli civili­zációt fedezzenek fel, mivel a kozmi­kus értelem képvi­selői nem akarják ezt. — S mi lesz, ha a földi értelem képvi­selői egyszerűen meg J sem kérdezik őket?! Zűr az űrben? ... Soha ennyien nem voltak még az SZMT-székház VI. emeleti nagytermében! Bi­zony, nem egy vállalat kül­döttei kívül rekedtek, vagy a szomszéd szobában hall­gatták végig az 1973. évi munkavédelmi verseny ered­ményhirdetését. A vendége­ket köszöntő dr. Balogh András, SZMT-titkár hang­súlyozta: az ötödik eszten­deje megrendezésre kerülő verseny egyik legsikeresebb évét tudjuk magunk mögött. Igaz, nem minden területen sikerült előbbre lépni (a ha­lálos baleseteket illetően pél­dául az 1971. évi szintre es­tünk vissza), ám az összkép kedvező. Ezt hangsúlyozta Csengeri Zoltán, az SZMT munkavédelmi főfelügyelője, s később pohárköszöntőjé­ben Tóth József, az SZMT vezető titkára is. Csak néhány adat annak igazolására, mennyire komo­lyan veszik a vállalati ve­zetők és a dolgozók az SZMT és az Állami Biztosító évenkénti munkavédelmi versenyét. A versenyben részt vevő vállalatok tavaly 825 millió forintot költöttek szociális vagy munkavédelmi jellegű beruházásokra. Több mint 3500 olyan intézkedést foganatosítottak, amelyek eredményeképpen csökkent a baleseti veszély, könnyebbült a nehéz fizikai munka, vagy­is: nyugodtabb, jobb körül­mények között végezhették munkájukat a dolgozók. A megyében, illetve a ver­senyben résztvevő vállala­toknál ténykedő 8500 mun­kavédelmi őr több mint 20 ezer baleseti forrást tárt fel, ezek közül 19 500-at meg­szüntettek. A munkavéde­lemmel kapcsolatos rendez­vényeken 188 000 dolgozó v jtt részt a több mint fél­száz versenyző vállalatnál! Hatékonyabb lett az SZMT munkavédelmi ellenőrző te­vékenysége is. Ellenőreik 1973-ban 600 ellenőrzést haj­tottak végre, 400 üzem, vagy gép beindításánál, üzembe helyezésénél voltak ott. A részleg, vagy gép üzembe helyezését 172 esetben til­tották meg, 21 esetben bír­ságot szabtak ki. Az 1973. évi megyei mun­kavédelmi verseny díjait (ok­leveleket, serlegeket, pénzju­talmakat) Tóth József, az SZMT vezető titkára nyúj­totta át a vállalatok veze­tőinek, képviselőinek. Az iparágankénti helyezettek a következők: Vasipar: j. Borsodnádasdi Le- mezárugyár, 2. DIGÉP, 3. De- cenfber 4. Drótművek. Építőipar: 1. Beton- és Vas­betonipari Művek Miskolci Gyá­ra, 2. Eszak-magyarországi Kő­bányák Vállalat. 3. Építőipari Fuvarozási Vállalat. Élelmiszeripar: 1. Borsod me­gyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat, 2. Miskolci Sütőipari Vállalat, 3. Sátoraljaújhelyi Do­hánygyár. Energiaipar: 1. Borsodi Hőerő­mű. Közlekedés: 1. Miskolci Közle­kedési Vállalat. Helyiipar: 1. Észak-magyaror­szági Regionális Vízművek és Vízgazdálkodási Vállalat, 2. Mis­kolci Potyolat Vállalat, 3. Mis­kolci Vízművek. Vegyipar: a baleseti helyzet romlása miatt díjat nem adtak ki Kereskedelem: 1. VASVILL Ke­reskedelmi Vállalat, 2. Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Válla­lat, 3. MÉK. Állami mezőgazdaság: 1. Mis­kolci Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat, 2. Bod­rogközi Állami Gazdaság, 3. Fel- sőzsolcai Mezőgazdasági Gép­gyártó és Szolgáltató Vállalat. Szénbányászat: Borsodi Szén­bányák: 1. Bükkaljai Bánya­üzem. Ózdi Szénbányák: 1. IG* ráldi Bányaüzem. _______ Ny. ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom