Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-13 / 61. szám

1 Hatvankilenc darabból áll íjabb bronzkineset találtak Alig egy hete, hogy hírül adtuk, milyen kinccsel aján­dékozta meg a föld a Her­man Ottó Múzeumot, ami­kor szóltak az intézmény munkatársai: pár napja újabb leletanyag került elő. * Három és fél, négyezer éves késő bronzkori értéktár­gyakat csak ritkán és vélet­lenül találnak. Érthető, hogy a régészek maguk sem akar­tak hinni a szemüknek, ami­kor ilyen rövid idő eltelté­vel ugyanebből a korból származó, páratlan értékű anyag került a birtokukba. A több kilónvi bronztárgyat egy cserépedény őrizte; la­kásépítés során (meszesgöd­röt ástak) találta meg Ku- rityánban Juhász Béla. eső területről származik — azonban sok mindenre en­ged következtetni. Az Északi- hegyvidék és a Felvidék érc­bányái mindig gazdagok vol­tak. Valószínűleg évezredek­kel ezelőtt kézművesközpont volt ez a táj; itt dolgozták fel az akkor mindennél ér­tékesebb ércet. A tárgyak megmunkálása arra mutat, hogy a régi mesterek az ön­téshez, a szegecseléshez ép­pen úgy értettek, mint a kézműipar finomabb ágaza­tához, a díszítőművészethez. Az ékszerek, a használati tárgyak egyfajta, ezen a vi­déken ismert megmunkálá­si módszert, stílust képvisel­nek, és nem egyet közülük (a súlyos karpereceket pél­dául) értékmérőként hasz­náltak. Chaplin-felújítás A diktátor A mozi és Chaplin ra­jongói még bizonyára emlé­keznek a Magyarországon mintegy negyedszázaddal ez­előtt bemutatott világhírű filmre, A diktátorra. Chap­lin írója, rendezője és ter­mészetesen főszereplője a filmnek, amelyet 1940-ben készített, máig maradandó eszközökkel fogalmazva meg a machiavellizmus, a diktá- torság lényegét. Hogy a film miről szól, ahhoz elég egy adat: a náci Németország­ban 1940-ben Chaplin vala­mennyi alkotása feketelistá­ra került. A diktátor ugyan­is nem történelmi elemzés, hanem egy zseniális művész olyan alkotása, amely tébo­lyult és nevetséges oldaláról, szatirikus eszközökkel ábrá­zolja a fasizmust és vezérét. Az amerikai film ma is szá­mot tarthat minden korosz­tály érdeklődésére; a Modern idők után a felújított Chap- lin-sorozat második alkotá­saként kerül a magyar kö­zönség elé. A filmet holnap­tól a Kossuth mozi vetíti. Közművelődési pályázat A művelődési otthonok és a közművelődési könyvtárak hálózatát 1949-ben kezdték kiépíteni. A 25. évforduló alkalmából a közművelődés munkásai az elmúlt időszak­ra emlékeznek azzal a pá­lyázattal is, amelyet a Bor­sod megyei Tanács művelő­désügyi osztálya, az SZMT kulturális bizottsága, Miskolc megyei város Tanácsának művelődésügyi osztálya, a II. Rákóczi Ferenc megyei Könyvtár és a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ hirdet meg. A pályázat témája a mű­velődési otthonok, illetve könyvtárak történetének megírása. Jó, ha a résztve­vők pályamunkáikban kitér­nek a felszabadulás előtti állapotok leírására, érintik az 1945 és 1949 közötti kez­deményezéseket is. A pálya­munka legalább 20, de leg­feljebb 40 gépelt oldal ter­jedelmű legyen. A művelődési otthonok történetét feldolgozó munká­kat két példányban a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központba, a könyvtárak történetét tartalmazó pályá­zatokat ugyancsak két pél­dányban a II. Rákóczi Fe­renc Megyei Könyvtárba kell beküldeni 1974. augusztus 1- ig. A legjobb munkákat mindkét kategóriában díjaz­zák; az eredményhirdetés a művelődési otthonok és könyv­tárak fennállásának 25. év­fordulója alkalmából rende­zett megyei ünnepségen lesz. Természetvédelem A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Miskolc vá­rosi szervezetének rendezé­sében Kanada természetvé­delme címmel lesz előadás március 15-én, este 6 órakor a Kazinczy Klubban. A té­ma előadója dr. Dojcsák Győző egyetemi tanár. MISKOLCI EMLÉKEIM Színházi előadások 45 nyelven A Szovjetunió népeinek 45 nyelvén tartják az előadáso­kat az ország több mint 500 hivatásos színházában. A ki­terjedt színházi hálózat állan­dóan gyarapodik. Nemrég például első szezonját kezdte meg az azerbajdzsáni Lenko­ran város drámai színháza, amelynek társulata az Azer­bajdzsáni Művészeti Főiskola végzőseiből alakult. Ez egyébként e kaukázusontúli köztársaság tizennegyedik hi­vatásos színháza. műsor SZERDA Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.33: Táncze­nei koktél. — 13.20: Kórusok és népi zenekarok műsorából. — 13.50: Válaszolunk hallgatóink­nak. — 14.05: A magyar muzsi­ka múltjából. — 14.28: „Elhatá­roztam, hogy a költészetből jár­ványt csinálok”. — 15.00: Hírek. — 15.10: Harsan a kürtszó! — 15.45: Kóruspódium. A Buda­pesti Tanítóképző Intézet női kara énekel. — 16.00: A világ- gazdaság hírei. — 16.05: Diák­tarisznya. — 16.35: Az élő nép­dal. — 16.45: Ilosfalvy Róbert operettdalokat énekel. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpolitikai fi­gyelő. — 17.20: Liszt-művek. — 17.45: Egy vállalat — hatezer em­berrel. — 18.00: Lukács István cimbalmozik. — 18.13: Szituá­ciók — megoldások. Viharjelene­tek. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Artur Rubinstein Chopin- noktürnöket zongorázik. — 19.40: Gondolat. — 20.25: A Magyar Rádió Népi Zenekara játszik. — 20.57: Hírek. — 21.00: Töltsön egy órát kedvenceivel! — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Negyedszázad emlékezetes budapesti hangversenyei. — 24.00: Hírek. — 0.10: Zoller Attila együttese játszik. Petőfi rádió: 12.00: David Ojsztrah és Igor Ojsztrah hege­dül. — 12.30: A 04, 05, 07 jelenti. — 13.00: Hírek. — 13.03: Schu­mann: n. szimfónia. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig. — 18.00: Hírek. — 18.05: Külpo­litikai figyelő. — 18.20: Fiatalok hullámhosszán. Szóljatok, ját­szók, regölek! — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Esti Króni­ka. II. — 20.25: Kis magyar nép­rajz. — 20.30: Rádiószinház. Fák­lyaláng. — 22.26: Nóták. — 23.00: Hírek. — 23.15: Daljátékokból. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió. Apró esetek — karcolat. — A diósgyőri Vasas Művészegyüttes vegyeskara éne­kel. — Borsodi tükör: krónika- műsor. — Olasz dalok. — Női gondok, női dolgok. — Látoga­tás a Matyóházban. — A megye sportéletéből. — Előadó: a szer­zői Televízió: 16.35: Irány, az egyetem! — 17.18: Műsorismer­tetés. — 17.20: Hírek. — 17.25: NDK—Belgium labdarúgó-mér­kőzés közvetítése. — 19.20: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: A Fórumon: Bondor Jó­zsef. — 21.00: önök kérték . .. — 22.15: Tv-híradó — 2. kiadás. Szlovák televízió: 17,00: Ifjú szemmel. — 17.45: Kerületeink hangja. — 18.10: Gyermekkórus. — 18.15: ötvenkét komikus. Rellys, a francia filmek hőse. — 19.00: Híradó. — 20.10: A 24-es és a 25-ös nem tér vissza. Szov­jet film. — 21.35: Híradó. — 22.00: Népdalok és népzene. — 22.30: Sajtószemle. Miskolci Nemzeti Színház (Í5): A kocsi rabjai. Radnóti ifjúsági bérlet. Kiállítások: Miskolci Galéria (11—19 óráig): Jelenkori román festészet. — József Attila Klub­könyvtár (10—18 óráig): Feledy Gyula grafikusművész kiállítása. — Miskolci Képtár (10—18 óríjg): Magyar festészet a XX. század­ban. — Kossuth Művelődési Ház (10—18 óráig): „77 kép a régi Misko—ról.” Filmszínházak: Béke (f4, hn6): Az ezredeseket akarjuk! (mb. szí. olasz). — (8): Harmadik ne­kifutás (magyar). — Kossuth (f3): Locsolókocsi (szí. magyar). — (£5. f7): Némó kapitány és a víz alatti város (mb. szí. angol). — Hevesy Iván: Filmklub (hn5): Egészségügyi kisíilmek. — Ság- vári (Ady Műv. Házban, 7): Föltámadott a tenger (szi. ma­gyar) . — Tapolca, Ady (7): Ä magyar ugaron (magyar). CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Népzenei magazin. — 9.00: A Rádió sza­badegyeteme. Az élet asztmet- riája. — 9.25: Artur Grumiaux hegedül. — 10.00: Hírek. — 10.05: Iskolarádió. — 10.30: Két kettős- verseny. — 11.29: Mindenki könyvtára. Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Mahler: 1. szimfónia. — 9.00: Hírek. — 9.03: Rudolf Schock operettdalokat énekel. — 9.30: A 0,4, 0,5, 0,7 jelen«. — 10.30: Néhány szó zene közben. — 11.00: Hírek. — 11.50: Miért nem tetszik, ami tetszik? Baj­nok Zsolt jegyzete. BILICSI TIVADAR A tárgyak teljes listáját hosszú lenne felsorolni. Hu­szonegy, tömör bronzból ké­szült, szépen díszített karpe­rec, gyűrű, gomb, lánc, bal­ta, spirális kézfejvédő, nagy alakú tű. úgynevezett tutu­lus, vagyis „csúcs" (valószí­nűleg lószerszám része) és egy diadém-töredék a hoz­závetőleg pontos leltár. Az emberiség történetének ezt a korai korszakát megle­hetősen hézagosán ismerjük. Egy-egy ilyen lelet — külö­nösen, ha egymáshoz közel] * A Herman Ottó Múzeum régészeti anyaga nagyon gaz­dag; mintegy 45 ezer tár­gyat őriznek. De nincs az a tervszerű munkával gyűjtött, vagy váratlanul, „ajándékba” kapott leletanyag, aminek ne örülnének a szakemberek. Mint elmondták: most már csak egy kelta éremgyűjte­mény hiányzik. Mindeneset­re keresik, de hát ehhez a munkához szerencse is kell. (M—) A Kurityánban talált bronzkincs legszebb darabjai: a két óriás tű, kézfejvédő spirálok, ruhadíszek, bronzbalta és kar- perecelc. (Broczkó Tamás felvétele) Mindig vidám, a színpadon és az élet­ben egyaránt. Lényéből sugárzik a derű. Nem hiszem, hogy valaha is komolyan tudott valakire haragudni. Délelőtt 10 órára beszéltük meg a ta­lálkozót Bilicsi Tivadarral. A 19-es autóbusz budai végállomásától pár lé­pésre, a Csaba utca 30. szám alatt ta­lálható a Bilicsi-porta. Mint a színház­ban a végszóra, pontosan 10 órakor nyílt a kapu, és megjelent a házigazda. Először elárasztott kérdéseivel: — Mit játszik most a színház? Kik a társulat tagjai? Megvan-e a Kispipa vendéglő? — Alig győztem válaszolni. Aztán szerepet cseréltünk, önmagáról vallott:. — Már gyermekkoromban színész akartam lenni. Miután leérettségiztem, 18 éves fejjel nekivágtam, hogy valóra váltsam álmomat. Igen ám, de ez nem ment olyan könnyen. Hosszú az út a díszletfaltól a rivaldáig, sok-sok év kell hozzá, míg valaki előre jöhet. Miskolcra 1920-ban szerződtem, és ináig sem szé­gyellem: kardalosként kezdtem. Kis gázsi, nehéz megélhetés, sok előadás. Lakásom sem volt, a színház emeleti jelmeztárában, ruháskosarakon alud­tam, több hasonló sorsú társammal együtt. Kemény kezdet, engem mégsem riasztott el. Nem mindig volt pénzem vacsorára. Mi mindent ki nem találtam, csakhogy jóllakotton fekhessek le! Egyik ismerősömtől elkértem a kutyá­ját, s azzal jártam a henteshez. Az eb pórázát az ajtóhoz kötöttem és tettetett hányavetiséggel kértem a főnököt, hogy csomagoljon össze néhány szalámivéget a kutyásomnak. A madzaggal elkötött szalámivégben ugyanis még bőven akadt hús, de fillérekért adták. Így ment ez /€d£/- {je, árk-t? Ccy/ /T SCt//c^' rfy ■ u'r, ^ Y . % 'fa ' sk Ár pár napig. Aztán a hentes — aki a színházpártolók közé tartozott — jó­szívű akart lenni hozzám, s amikor is­mét betértem hozzá, széles mosollyal mondta: — Drága művész úr, nem ez kell a kutyának! Fogta a kést és egy hatalmas darab tüdőt vágott le. így la­kott jól a kutya, s maradtam éhesen én. Már sokat javult a sorsom 1921—22- ben, amikor Sebestyén Géza volt az igazgatóm. Mindent játszottunk, s meg­tanultam, hogy nincs kis és nagy sze­rep. A Sebestyén-korszakban felvirág­zott a színház. Nem hiszem, hogy va­laha előfordult volna, hogy a nyomdá­ból a falragasz már ezzel a felülnyo­mással kerüljön a falakra: „Minden jegy elkelt.” Márpedig ez Miskolcon többször is megtörtént... Még a pró­bák alatt, előre elkeltek a jegyek. Aztán néhány évre elkerültem Mis­kolcról. Budapesten, a mostani Vidám­park mellett, a Skála Színházban éne­keltem a kórusban. Emlékszem, a Szép Helénát játszottuk, amikor Simányi Dezső rendező a szünetben félrehívott és megkérdezte: — Miskolcra szerződtem, nincs ked­ved velem jönni? Ott szerepeket is játszhatnál... Pillanatig sem tétováztam, utaztam. Valójában 192!f—29—30 volt az az idő­szak, amikor Miskolcon színésszé értem. (Folytatjuk) IMREH JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom