Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-05 / 54. szám

„Zárójelben a valóság” Utóbb, különböző fórumokon sokat vitatkoznak a költé­szetről, a mai versről — következésképp valami nincs itt rendben. Sokan, sokféle megközelítésben tárgyalják életünk és a líra viszonyát. A különböző ellentmondásokat meg sem kísérlem felsorolni. Pedig, kezdhetném mindjárt ott, hogy napjainkban, mikor gombamodra szaporodnak az irodalmi színpadok (sokkal többen mondanak verset, mint valaha) az érettségizők közül sokan nem tudják mi a szonett, s a kö­telező verseket is a szöveggyűjteményt biflázva elemzik. Vagy idézhetném Nemes Nagy Agnes „vitapartnerét” (És, 1974. március 2.), aki így replikázik: „Miért kell olvasnom a ti versszövegeiteket, miközben egy kukkot sem értek be­lőlük? Én talán hülye vagyok? Nem tudjátok ti azt felfog­ni, hogy amit az ember huzamosan nem ért, azt megútál- ja?” A költőnő — alti középiskolás fokon is évekig tanítot­ta. hogy mi a vers — okosan válaszol. „A XX. századi vers más nyelven beszél, mint elődei... lényegesen megváltozott világunk hangjait próbáljuk versbe rakni”. De azt sem ta­gadja, hogy minden bonyolult kornak megvannak a maga szellemi szélhámosságai. Érdemes lenne elgondolkozni, hogy hányán esnek áldozatul időről időre ezeknek a szélhámos­ságoknak. Kik úgy. hogy értetlenül fordulnak el minden korszerűbb hangvételű verstől, mert nem képesek különb­séget tenni a kóklerkedés és a megélt, megformált élmény között, vagy úgy, hogy „bedőlnek” minden borzas fellegjá- rónak. A szerkesztők felelőssége rendkívül nagy! Hát még az Ítészeké, akiktől azt várjuk, hogy eligazítsanak bennün­ket ... Ezért fogadtam, s nyilván nemcsak én (!), különös öröm­mel Péntek Imre cikkét (Napjaink, 1974 március), aki —ér­zésem szerint — a legmerészebben és a legmesszebbre eljut az országos méretű költészeti vitában. Az írás címe — „Má­sodlagos élmény — másodlagos költészet” — egyértelműen jelzi, hogy Pénteknek nem az újfajta (modem, vagy annak hitt) hangvétellel van baja, hanem a versteremtő indulatot hiányolja. S ebben mélységesen egyetérthetünk a szerzővel. Sok a versíró, kevés a költő. Ezt a cikket én a Napjaink 6zerkesztŐ6égii' állásfoglalásának érzem, s nyilván az is. Közhelynek tűnik, a figyelmeztetés mégsem felesleges: a valóságot nem lehet zárójelbe tenni. A másodlagos élmény visszfénye, s ennek valamiféle „tolvajnyelven” történő köz­vetítése, még nem költészet. Legfeljebb amolyan intellek­tuális játék, mélynek nagyon is kézzelfoghatók a veszélyei. Mert — erősíthetjük Péntek Imrét — ezekben a versekben nem a társadalmi felelősséggel bíró, elkötelezett ember szó­lal meg, a primér élmények hatása alatt, hanem a szenvelgő epigon, akii a maga szűk köreit hajlamos világméretűvé na­gyítani. A tanulság — úgy hiszem — kézenfekvő. Sajnos már nem elég, ha azt mondjuk: „ne fogjon senki könnyelműen a hú­rok pengetéséhez ..Persze elvenni sem lehet (lásd: admi­nisztratív eszközök) senkitől a lantot. De bírálni a dalt, bár­gyúnak nevezni a bárgyút, hazugnak, ami hazug, azt lehet. S nemcsak lehet: ez toliforgatói kötelesség. (gyarmati) Hellas fővárosa A Tudományos Ismeretter- terjesztő Társulat Miskolc városi szervezete rendezi A világ nagyvárosai című sza­badegyetemi sorozatot, amelynek következő előadá­sa március 6-án, szerdán dél­után 5 óraikor lesz a Kazin­czy-klubban. Hellas főváro­sáról, Athénről Juhász Ár­pád, a TIT természettudo­mányos stúdiójának igazga­tója beszél. Hurrá. szünet!... (Ágotha Tibor felvétele) ban. A KRESZ-vetiÉ avöztesei A megyei Közlekedésbiz­tonsági Tanács, Miskolc me­gyei város Tanácsának Mű­velődésügyi Osztálya, vala­mint az Üttörőszövetség ál­tal indított általános iskolá­sok KRESZ-vetélkedője —, melyről tegnapi számunkban írtunk — befejeződött. Meg­született az elméleti, forgal­mi és ügyességi részből álló verseny végeredménye is. A legeredményesebben Váradi Zoltán, a 34. sz. Ált. Iskola, Szabó János, a 34. sz. Ált. Iskola. Hinyel Zoltán, a 34. sz. Ált. Iskola. Szamosi Zsolt, a 35. sz. Ált. Iskola, Pataki László, a 4. sz. Ált. Iskola és Rajcsányi György, a 6. sz. Ált. Iskola tanulói szerepeltek, ök kerültek to­vább a megyei versenybe, amelyet március 17-én, va­sárnap rendeznek meg a Ki- lián-déli Általános Iskolá­Városunk vendégei lesznek Papp János és Koncz Gábor A Madách Színház fiatal művészét Papp Jánost a te­levízióból, rádióból már főis­kolás korában megismerhet­te a közönség. Most alkalom nyílik a személyes találko­zásra is. A holnap, március 6-án Miskolcon tartózkodó színész délelőtt a Földes Fe­renc Gimnáziumban élő iro­dalomórán „lép fel”, este 6 órakor pedig a II. Rákóczi Ferenc megyei Könyvtárban lesz előadói estje. Ugyancsak városunk ven­dégeként köszönthetjük Mis­kolcon Koncz Gábort, a Víg­színház társulatának népsze­rű fiatal művészét is. Koncz Gábor tulajdonképpen haza­jön. Sokan tudják róla. hogy a Földes Ferenc Gimnázium­ban érettségizett, az pedig még közismertebb tény, hogy színészi pályafutását is itt, a Miskolci Nemzeti Színház­ban kezdte. A március 9-i, szombati „vendégszereplés” alkalmából délután négy óra­kor találkozik Volt iskolájá­nak diákjaival, este hat óra­kor pedig ugyancsak a II. Rákóczi Ferenc megyei Könyvtárban lesz Országúton címmel előadói estje. Koncz Gábor programját a Gár­donyi Géza Művelődési Ház szervezi; ő az első abban a sorozatban, amelynek kere­tében városunkhoz kötődő, innen származó fiatal művé­szeket várnak és látnak ven­dégül. 2000 éves „képtár" A kirgiz régészek szokat­lan képtárra bukkantak az Isszik-Kul tó környékén. A tudósok több mint 200 rajzot számláltak össze az Isszik- Kul-i völgykatlanban levő óriási görgelékköveken. A té­mákból ítélve, az ókori mű­vészek szívesen rajzolták az állatokat. Érdekesek a lovas­ábrázolások, a vadászjelene­tek. Mindezt csodálatos hi­telességgel, az anatómia nagy­szerű ismeretével örökítették meg a köveken. Vajon kiktől származnak a hegyi tó partján levő cso­dálatos képtár rajzai? Ki­derült, hogy egy részüket a szakák hagyták hátra — a szkítáknak a Fekete-tenger melléki sztyeppékról való ro­konai — mások pedig az uszunok művei — ők az Isz- szik-Kul őslakói voltak, és mindmáig az archeológia egyik rejtélyének számíta­nak. Az uszunok és a sza­kák több mint 2000 esztendő­vel ezelőtt laktak ezen a tá­jon. Tehát ilyen idős az itt talált kőkiállítás is. MISKOLCI EMLÉKEIM MEZEI MÁRIA ii. — Most, hogy nem játszom, ismét visszatértem eredeti hajszínemhez, a feketéhez. Igaz, már őszbe csavarodik, de nem szégyellem. Ám amikor belép­tem a miskolci színházba, s meglátott Gondos bácsi, a színház fodrásza, so­káig méregetett, aztán kijelentette: — Na, ezt nem! Fekete hajjal nem lehet színpadra lépni! Egy hétig szőkített. Már kisírtam a két szemem, mert mart a festék, s még­sem lettem szőke! S akkor Gondos bá­csi új színt kreált. így született meg a „vörös Mezei”, A hajam színe aztán évekig meghatározta szerepkörömet. Sem a színházigazgatók, sem a közön­ség nem tudtak másképp elképzelni, mint vörös hajjal. Két évig éltem Miskolcon, de alig is­merem a várost. Akkoriban sohasem néztük a próbatáblát, hogy kinek mi­kor kell a színházban megjelenni. Bent voltunk reggeltől, míg a függöny le gördült. Társalgónk sem volt, csak egy villanykörtével megvilágított sötét folyosó, ahol lócákon üldögéltünk és beszélgettünk. Nem egymásról és „egy­más háta mögött”, hanem írókról, da­rabokról, szereplőkről vagy szerep-ál­mokról. Nem volt nagy gázsink, de minden héten bemutatót tartottunk. Enyhén szólva eléggé hiányos volt a ruhatá­runk, de Gondos bácsi sógornője, Lina néni mindig átszabta és átvarrta a ru­háinkat. Ám így is „visszaköszöntek” a színpadról. Mégis vidámak voltunk és szépnek éreztük magunkat! A mis­kolci közönségnél hálásabb publikumot még életemben nem láttam. Naponta két előadást tartottunk, vasárnap hár­mat, és közben állandóan próbáltunk. De nehogy azt higgye valaki, hogy az igazgatónk, Sebestyén Mihály meggaz­dagodott! Sokszor vacsorázott feleségé­vel együtt a színház irodájában, s a menüje kenyér, szalámi vagy töpörtyű volt. A drámai szerepek nekem könnyen mentek. A vígjátéki hangjaimat Miska bácsi hozta ki, s előfordult, hogy ti­zenháromszor küldött vissza a színpad­ról, míg végre elfogadta, hogyan jövök be „vidáman”. Furcsa és szép napokat éltem Mis­kolcon ... Fiatalok, s mindig éhesek voltunk. A Koronába jártam — úgy tudom, ma Avas étterem — étkezni, és behízelegtem magam a szakácsnál. Azt tanácsolta, hogy hordassam az ebédet, így történt meg egyik alkalommal, hogy amikor sima főzelékért küldet­tem, legnagyobb megdöbbenésemre és örömömre, a főzelék alatt egy egész li­bamáj volt. Megszerettek bennünket a miskolciak... Bár hősnőnek szerződtem, mégis min­dent játszottam: operett-komikat, -nai­vat, csak férfit nem. A miskolci szín­padon mindent meg lehetett élni, a leg­nagyobb tragédiától a bukfencig... A társulat férfitagjai, de különösen Föl- dényi László — ofct állandó partnerem is volt — észrevették, hogy a fülem érzékeny a nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekre. Ezzel aztán ugratott Föl- dényi is! Ha páros jelenetünk volt, ak­kor a legszebb szerelmi vallomás köz­ben „fura kifejezéseket” sugdosott a fülembe, és örült zavaromnak. De meg­találtam az ellenszerét: órákat vettem egy idősebb kardalos nőtől, aki napo­kig — míg én készültem az előadásra és festettem magam — mint szerep­szöveget darálta azokat a bizonyos sza­vakat. Nagy volt a megdöbbenés, ami­kor egyszer magam is ilyen stílusban szólaltam meg. Elrontottam a játéku­kat; nem ugrattak többé. (Folytatjuk) » IMREH JÓZSEF KEDD Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Melódiákoktól. — 14.05: Hangtalan hangszerek. — 14.40: Éneklő Ifjúság I. A békéscsa­bai MÁV-koilégium leánykara éneked. — 15.00: Hírek. — 15.10: Rá dió iskola. — 16.00: A világ- gazdaság hírei. — lO.Oo: Ami­lyen az adjonisten ... „Lelki­zés” Diósgyőrben. — 16.25: Da­lok a francia történelemből. — 16.34: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. — 17.00; Hírek. — 17.05: Fiatalok stúdiója. „Szö­vetségben a fákkal.” — 17.30: Hol járt, mit csinált? Beszélge­tés dr. Radó Sándorral. — 17.45: A zongoraművészet első arany­kora. Sebestyén János műsora, VI. rész.— 18.30: A Szabó csa­lád. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: „Magyarán szólva” — kü- lön-kiadás. Vidám és komoly helyszíni közvetítés Szegedről. 20.25: A Magyar Rádió népi ze­nekara játszik. — 21.00: Hírek. — 2i.ll: Esti beszélgetés. ■ Aka­démikusok a tudományos köz­élet kérdéseiről. — 21.41: Brahms: Változatok egy Haydn-témára. — 22.00: Hírek. — 22.15: Soort- hírek. — 22.20: Tíz perc külpo­litika. — 22.30: Éva. Részletek Lehár Ferenc—Gábor Andor operettjeiből. — 22.50: Milliókat érő hónapok. — 23.10: Zenekari muzsika. — 24.00: Hírek. — 0.10: Lionel Hampton együttese ját­szik. Petőfi rádió: 12.00: Zenekari muzsika. — 12.43: Törvény­könyv. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig... — ie.00: Hírek. — 18.10; Gondolatok a tudományos-technikai forrada­lomról, in. rész. — 18.35: Köny- nyüzenei olimpia. Elődöntő, II. rósz. — 19.37: Az Esti Krónika különkiadása. — 20.25: üj köny-' vek. — 20.28: Rádtószlnház. Az istenek tüze. — 21.53: Victor Máté saját szerzeményeit adja elő. — 22.07: Dávid Gyulia: Brá­csaverseny. — 22.30: líO éve született Bedrich Smetana. A Prágai Rádió műsora, II. — 23.00: Hírek. — 23.15: Nótacso­kor. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: Hogyan kere­sik az új utakat a tömegsport­ban? — Levelek — válaszok . . . — Pergő ritmusok. — Borsodi Tükör. — Zenei életünk esemé­nyei. — Technikai ötletek, ér­dekes újítások. — Szívesen hall­gattuk. Televízió: 17.18: Műsorismer­tetés. — 17.20: Hírek. — 17.25: Férfi kézilabda VB. — 18.45: Játék a betűkkel. — 19.10: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.(Ki: „Es színész benne minden férfi és nő." Kalandozás két­ezer év színpadán. A királyi nevetés. — 20.55: Beszélgetés dr. Maróthy Lászlóval, a KISZ KB első titkárával. — 21.15: Siker volt Berlinben ... Slágerparádé. — 21.40: Tv-híradÓ. — 2. kiadás. — 21.50: Műkorcsolya VB. Szlovák televízió: 16.30. Hírek. — 16.35: Sport. — 17.05: Közép­iskolásoknak. — 18.10: Családi posta. — 18.50: A Szövetségi Bűnügyi Központ keresi... — 19.00: Híradó. — 20.15: A fekete város (magyar tévéfilmsorozat, 6. rész). — 21.10: Híradó. — 21.35: Orvosi tanácsok. — 21.50: Kamarazene. — 22.35: Sajtó­szemle. Miskolci Nemzeti Színház (7): Névnap. Ibsen bérlet. Kiállítások: Miskolci Galéria (11—19): Jelenkori román fes­tészet. — József Attila Klub- könyvtár (19—18): Feledy Gyula grafikusművész kiállítása. — Miskolci Képtár (10—18): Ma­gyar festészet a XX. században. Filmszínházak: Béke (f4, hn6): Az ördög bájitala (mb. színes NDK—csehszlovák). — (8): Mi, férfiak (szí. szovjet). — Kos­suth (f3, f5, f7): Kabaré (16 éven felülieknek! szí. amerikai). — Hevesy Iván Filmklub f5, f7): Végül (magyar). — Fáklya (f5, Í7): Mackenna aranya (Fel­emelt helyár! szí. amerikai). — Petőfi (f5, 17): A magyar uga­ron (magyar). — Szikra (5, 7): Halálgyár az őserdőben I—n. (Dupla helyár! szí. szovjet). — Táncsics (4, 6): A hetedik töl­tény (mb. szí. szovjet). — sóg- várí (Ady Müv. Házban 5, 7): Legenda (szí. szovjet—lengyel). SZERDA Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Operák Scrube nyomán. — 9.02: A 22-es csapdája. VIII. rész. — 9.25: Népdalcsokor. — 10.00: Hírek. — 10.05: „Nyitnikék”. — 10.40: Gépek az egészségéit. Lengyel Anna riportja. — 10.50: A Finn Rádió zenekarának hangverse­nye az 1973. évi Helsinki Fesz­tiválon — 11.30: A Szabó csa­lád. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Könnyűzenei stúdiónk fél- vételeiből. — 9 C0: Hírek. — 9.03: Zenekari muzsika. — 10.00: A zene hullámhosszán — 10.30: Felhívjuk figyelmüket! — íl.oo: Hírek. — 11.55: Néhány perc tudomány. LÓTENYÉSZTŐ ÉS SPORTLOVAS szakmunkástanulónak az általános iskolát az idén befejező, és 16. életévüket be nem töltött fiúkat FELVESZ A BÁBOLNÁI MEZÓGAZDASAGI KOMBINAT KÖZPONTI GAZDASAGA A felvett tanulók kollégiumi elhelyezést és teljes ellátást kapnak. Jelentkezés személyesen vagy levélben, az oktatási osztályon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom