Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-22 / 69. szám
Bőven van narancs, citrom Narancsot, citromot jelenleg annyit kapnak a borsodi boltok, amennyit rendelnek. Banánból jóval több érkezett hazánkba, így megyénkbe is, mint tavaly. Egyelőre még a datolyakészletek is kielégítők. A raktárakban jelenleg 2—3 hétre való narancs vár eladásra. Zalatnav-show Zálatnay Sarolta koncertezik március 25-én, hétfőn este 7 órakor a városi sport- csarnokban. Az Országos Rendező Iroda és a Rónai Sándor megyei Művelődési Központ által rendezett show-műsorban közreműködik az M7-együttes és a V’73 trió, valamint Dévényi Tibor és Eszményi Viktória. 5)c Dr. Münnich Ferenc mellszobrát — özvegye jelenlétében Tokajban. — tegnap avatták fel (Szabados György felvétele) Népesség-prognózis Hányán leszünk 2000-ben? i löli a priiir Az AGROKONZUM vállalat ezen a héten is fokozta a primőrök felvásárlását, Csongrád és Békés megyéből Nyom ják Krahácsot? Szállóigévé vált a panaszos mondat —- eredetileg felkiáltójellel a végén —, bizonyítva, hogy a kabarétréfa elevenbe talált. Ki ne ismerné az örökké siránkozókat, akik a lokálpatriotizmust összetévesztik a provincializmussal, és szüntelenül a községük, városuk, megyéjük rovására elkövetett, vélt sérelmek után szimatolnak. Bá"tja őket, hogy örök vidékiek maradnak, s nem veszik észre; ők szolgáltak rá, hogy vidékiesnek nevezzük őket. Ez a sírós-önérzet nem vezet sehová, legfeljebb a talponállóba, ahol össze lehet borulni néhány pohár itóka mellett a „krahácskodóknak”. Való igaz, hogy a nagyvárosoknak, több jutott jól felszerelt kórházakból, iskolákból és különösen felsőoktatási intézményekből. Budapestnek talán nem is csak arányosan több. Ám csak a provincializmus ellenzője miatt nem láthatják egyesek, hogy ezeknek az intézményeknek a szolgálatai túlnyúlnak a város- vagy a megyehatáron. Csak a kra- hácskodók nem veszik észre, mennyi minden történt azért az elmúlt évben, hogy az ország tervszerűen, arányosan fejlődjön. & nemcsak az ipartelepítésre gondolok, hanem a vidéki városok gyors fejlődésére, a lakásépítésre, a közművesítésre és például arra is, hogy a közelmúltban adták át Szegeden a biológiai kutatóintézetet. A főváros és a vidék, a nagyváros és a község közötti különbségek persze nem tűntek el, nem is tűnhetnek el egészen. A történél am folyamán összegyűlt szellemi és más értékeket nem lehet és nem is lenne célszerű .kitelepíteni”. A különbségek hangoztatásánál azonban többet ér, ha egész országban gondolkodva, büszkék vagyunk mindarra, ami szép és jó, függetlenül a közigazgatási határoktól. Ám ezen túl is van még tennivaló. Egyre több csatornát kell nyitnunk a szellemi élet centrumai és a többi város, község között. Jó érzés tudni, hogy erre Miskolc, illetve Borsod megye két szép példát is szolgáltatott az utóbbi időben. Hazánk tízmilliomodik állampolgára a Békés megyei Kevermes községben él. Születésnapjairól rendszeresen beszámol a sajtó. A kislány már általános iskolába jár, ötödikes, s bizony, már a nagymama-koron is túl lesz, amikor a 11 milliomodik hazánkfia megszületik. Mikor lesz 11 millió? A tizenegy milliomodik magyar állampolgár megszületésére ebben az évszázadban aligha számíthatunk. A legoptimistább prognózis szerint 2001-ben hazánknak 10 892 160 lakosa lesz. A KSH Népesságtudomá- nyi Intézetének és a Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Bizottságának nemrég megjelent kiadványa (Magyarország népességének előreszámítása 1972—2001.) nem kisebb feladatra vállalkozott, mint arra, hogy „megjósolja”, hányán leszünk, hogyan alakul a születések száma, hány embert számlálnak majd az egyes korcsoportok. Mint az előszó írja, „a népességfejlődés előrejelzését, a népességi prognózisok készítését a tervgazdálkodás igényeiből adódó konkrét feladatok tették szükségessé”. Három hipotézis Az ilyesfajta becsléseket megnehezíti, hogy sokféle tényezővel kell számolni, olyanokkal is, amelyek hatása csak nehezen számszerűsíthető. Ilyen például a párt és a kormány népesedéspolitikai határozata, amelytől okkal várhatjuk, hogy nagyobb lesz a népszaporodás. De hogy pontosan mekkora?! A prognózis készítői nem véletlenül dolgoztak ki három alaphipotézist, három variánst arra a kérdésre, hogy hányán is leszünk 2000- ben? Az első változat szerint (ez a minimum) a termékenység mutatói az egész időszakban változatlanok maradnak. A második, vagy közepes változat már figyelembe vette a népesedéspolitikai intézkedések várható módosító hatását. A harmadik (maximális) variánsnál olyan termékenységi mutatókkal számoltak, mint amilyenek 1958- ban, illetve 1968-ban voltak. Bár a legnagyobb eredményt, az ezredfordulóig a legnagyobb népességet, a harmadik változat ígéri, a legszimpatikusabbnak mégis a második hipotézis látszik. Ugrásszerű változást ugyanis egyik napról a másikra nem várhatunk, s az is valószínűtlen, hogy belátható időn belül elérjük a korábbi évekre jellemző szaporaságot. Lassan, de folyamatosan javuló születési arányszám tűnik a legbizonyosabbnak, s így várhatóan 1976 elején haladja meg a népesség száma a 10,5 milliót. Lassú, de fok amatos fejlődés A három variáns érdekes összehasonlításra ad lehetőséget. Az első változat szerint, tehát a jelenlegi — aggasztóan alacsony — szapo- rasógi mutatóval számolva, 1984-ig növekszik abszolút értelemben a lakosság száma. Igaz, 1984-ben már csak 1100-zal. (Most egyik évről a másikra 25 ezerrel leszünk többen. Ám 1985-től fogyni kezd a lélekszám, kétezerben már évenként tízezerrel!) Ezekből az adatokból is kitűnik, hogy mennyire időszerűek, mondhatjuk bátran, kötelezőek voltak a népesedéspolitikai intézkedések. A mértéktartó második variáns 1980-ig ígér évenként húszezres népszaporodást, s ennél többet aligha lehet remélni. Persze, ha időközben az orvostudomány valami rendkívülit produkál, ugrásszerűen meghosszabbodhat az átlagos életkor, s így a szüle- ^ tásek—halálozások közötti különbözet is nagyobb lehet. Ez azonban annyira valószínűtlennek látszik az elkövetkezendő harminc év alatt, hogy a demográfusok sem számoltak vele. (brackó) Jó pöröllyel megy a munka Az új év kezdetétől az LKM nemesacél-kovácsoló üzeme már a nagykovácsmű részeként tevékenykedik. Sikeres első kéthavi tervteljesítésük után március 17-ig a havi terv időarányos részéhez viszonyítva elenyészően kicsiny, 1,2 tonnás elmaradásuk volt ugyan, ki- szállítási tervüket azonban már túlteljesítették. Az elmaradás okát abban látják a vezetők, hogy az 500 tonnás pöröly a közelmúltban hosszabb ideig nagyjavításra állt le. Bíznak azonban abban, hogy a hónap végére a minimális hiányt pótolni fogják, s így eredményes első negyedévet zárhatnak. A kor-fa hosszú ágai rövidülnek, a rövidek hosszabbak lesznek az ezredfordulóig. A legnépesebb a 40—50 évesek korcsoportja lesz. Most a tinédzserek vannak a legtöbben. érkezett nagyobb mennyiségű áru. A kedvező időjárás hatására már heti 4—6 000 fej salátát kapott a megye a sa- jóhídvégi tsz-től. A héten a boltokba került 30 0000 fej saláta, 8—10 000 csomó zöldhagyma, 5000 csomó retek, 15 000 darab zöldpaprika, 800 kg sóska. A jelenlegi mennyiség és választék kialakította a kedvező fogyasztói árakat. Csaknem minden primőr olcsóbb, mint tavaly. A saláta 1973- .ban 4,80—4,20 volt, tehát 1— '2 forinttal volt magasabb az ára. A reteknek 50—60 fillérrel. A zöldhagyma ára azonos a tavalyival, míg a zöldpaprika az egyedüli cikk, mely 60 fillérrel drágább. Bolt épül A Bábonvibércen. a Feszty Árpád utcában új fűszer-csemege bolt épül. Az egymillió forintból létesített üzletet április 4-én adják át a környék lakóinak. A városi tanács szerződé?! kötött a Budapesti Műszaki Egyetemmel. Az együttműködés minden területén még fel sem térképezték tökéletesen, de máris látható, hogy az egyetem oktatói közreműködhetnek — mint zsűritagok — az építészeti nívódíjak odaítélésénél, fel lehet kérni őket szakértői munkákra, a hallgatók pedig diplomamunkaként kidolgozhatnak egy-egy távolabbi városfejlesztési feladatot. Lehet, hogy nem ezt a tervet véglegesítik, de a tanácsi vezetőknek jó összehasonlítási alapul szolgálhatnak majd a fiatalok munkái. Végül, de nem utolsósorban a városi tanács és az egyetem együttműködésétől remélhető az is, hogy építészekben nem lesz hiány Miskolcon. A másik megállapodás még frissebb. Amint azt hírül adtuk. március 20-án írták alá ünnepélyesen az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, illetve a Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága közötti szocialista szerződést. Az egyetem egyebek között segítséget nyújt ahhoz, hogy a tanács eredményesebben valósíthassa meg a megye társadalmi, tudományos és kulturális feladatait. Az ELTE oktatói és hallgatói bekaocsolódnak a tanácsi szervek tudományos munkájába, segítik a jogi karra készülő fiatalok felkészítését. Hasznosnak ígérkezik az együttműködés azért is, mert igen sok olyan állás van betöltetlenül, melyhez jogi végzettség szükséges, s a két fél — együttműködve — sokat tehet az utánpótlás neveléséért. Nemcsak Budapesttel igyekszik baráti kapcsolatokat kialakítani Miskolc, illetve a megye. Nemrégiben Debrecenben jártak tapasztalatcserén a tanácsi vezetők, s az ott látottaknak, hallottaknak köszönhető részben, hogy nálunk ;s mozgalom indult a tiszta, virágos városért. Persze kétoldalú az ilyen testvérvárosi kapcsolat, debreceni barátaink is vihetnek majd haza magukkal hasznos ismereteket, ha viszonozzák a látogatást. Krahács csak a kabarétréfákban létezik, „ a térképen nem található”. A szemlélet, a „krahácskodás” azonban még föllelhető. De hogy a végét járja már, az is bizonyos. Hiszen már mosolyogni is tudunk rajta. BÉKÉS DEZSŐ Egyre több étel fogy r Uj éttermek, büfék Termelési tanácskozás a vendéglátó vállalatnál Ma délelőtt termelési tanácskozáson vitatták meg elmúlt esztendei munkájukat, idei feladataikat a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat dolgozói. Dr. Makai Tibor igazgató beszámolójában többek között elmondotta, hogy a Miskolci Vendéglátóipari Váííalat áruforgalma tavaly elérte a 233 millió forintot, 8,6 százalékkal haladva meg az elmúlt évi eredményt. Ezen belül az ételforgalom 94, az italforgalom 129 millió forint volt. A tanácskozást megelőzően arról beszélgettünk a vállalat igazgatójával, hogyan sikerült növelni az ételforgalmat, s betölti-e már a vállalat a közétkeztetés terén azt a szerepet városunkban, amelyet elvár a lakosság? — A 94 millió forintos ételforgalom nem valósulhatott volna meg az elmúlt évi, összesen 8 millió forintos fejlesztésünk nélkül. Hadd említsem elsősorban a Polónia étterem önkiszolgáló részlegét, átépített, korszerű konyháját, a Tokaj éttermet, a lillafüredi Park büfét, hidegkonyhai részlegünk új körülményeit és így tovább. Ezeknek a tanácsi szervek által támogatott fejlesztéseknek is köszönhető, hogy az összforgalmon belül az ételforgalom aránya elérte a 39,3 százalékot. Ha ezzel szembeállítom a tanácsi vendéglátóipari vállalatok 27 százalékos országos átlagát, mindenki láthatja ilyen irányú igyekezetünket. — Folytatódik-e ez a tendencia az idén is? — Ebben az esztendőben az ételforgalom 15 millió forintos növelését tervezzük, s az így eléri majd a 110 millió forintot. Ez az összforgal- mon belül 42 százalékos részarányt jelent, s 10 forintos egységárral számolva, napi 35 ezer ember étkeztetését jelenti. — Miért jó ez a állalat- nak? — Abból indulunk ki, hogy a közönség ezt igényli. Az egyre fokozódó idegenforgalom, az autósok táborának növekedése, a nők házimunkájának megkönnvítás“ érdekében kifejteti felvilágosító munka, az embere:-szemléletében bekövetkezett változások mind ebbe az irányba hatnak. Ezt felismerve alakítottunk és alakítunk ki olyan hálózati struktúrát, amelyben a fogyasztás nem az ital-, hanem az ételfogyasztás félé tolódik el. Ezért hoztuk létre a Kék Acél helyén a Eszem-iszom bisztrót, a belvárosban az Ínyenc bisztrót, még korábban a Gyors éttermet. Fontosnak tartjuk, hogv az ételforgalmon belül jelentős szerepet kapjon a kihordásos és a félkész ételek forgalma. Ny. L
