Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-19 / 66. szám

Wá • r r • M jusa^i parlamentek Az ifjúsági törvény végrehajtásáról szóló 1971. évi kormány- határozat kimondja: „Az ifjúság közéleti tevékenységének foko­zása, valamint a fiatalok tájékoztatása érdekéhen a munkahelye­ken, a nevelési és oktatási intézményekben — a KISZ és az il­letékes szakszervezet segítségével — legalább kétévenként ifjú­sági parlamentet kell tartani. Az ott elhangzott javaslatokat érté­kelni, lehetőség szerint megvalósítani, és a felettes szerveket tá­jékoztatni kell. Harminc napon belül válaszolni kell minden, az ifjúság részéröl felvetett kérdésre.” A törvény végrehajtásáról rendelkező miniszteri jogszabály szerint felső ízben 1974-ben kell megtartani az ifjúsági par­lamenteket a munkahelyeken és az iskolákban. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács irányelve­ket adott ki az idei ifjúsági parlamentek tevékenységéről. A tanácskozások fő célját abban jelölte meg, hogy értékeljék az ifjúsági törvény végrehajtásának helyi tapasztalatait, vizs­gálják felül az intézkedési tervet, azt, hogy a fiatalok telje­sítik-e kötelességeiket, és miképpen élnek jogaikkal. Arról van tehát szó, hogy beosztottak és vezetők, fiatalok és idősebbek számot adnak az ifjúsági törvény végrehajtásá­ról. Miskolcon most kezdődtek meg ezek a tanácskozások, a helyi tapasztalatokat még nem tudjuk számba venni, de ér­demes idézni a Minisztertanács 1974. február 28-i ülésén el­hangzottakból, ahol is a kormány tagjai megállapították, hogy az idáig megtett intézkedések jól szolgálták az ifjúság- politikai célkitűzések megvalósítását. Több — az ifjúság szé­lesebb rétegeit érintő — kormányintézkedésre is sor került. Ilyenek az ifjúsági turizmusról, a fiatalok kulturális ellátott­ságáról, a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásáról, az ifjúsági objektumok állami kezelésbe vételéről hozott kor­mányhatározatok. Emellett az ifjúsági törvény végrehajtását segítik az olyan intézkedések, mint az állami iparban foglal­koztatott munkások béremeléséről, a munkáslakás-építésről, az állami oktatás továbbfejlesztéséről, a pályaválasztási ta­nácsadásról, a népesedéspolitikai feladatokról hozott rendel­kezések. A Minisztertanács elé terjesztett OIOT-jelentésből kiderült az is, hogy egyes gazdasági vezetők vitatták az ifjúsági kér­dések jogi szabályozásának szükségességét, és abban az irán­tuk megnyilvánuló bizalmatlanságot vélték felfedezni. Ezzel egyidejűleg a fiatalok egyes szűk köreiben is tapasztalható volt indokolatlanul türelmetlen, csak a jogokat szem előtt tartó és követelőző hangvétel. A most folyó munkahelyi és iskolai ifjúsági parlamentek fontos állomásai lehetnek az ifjúsági törvény végrehajtásá­nak. Ezeken az új közéleti fórumokon — melyek összehívása az állami vezetők feladata! — lehetőség nyílik arra, hogy a helyi konkrét intézkedések megvalósítását, az ifjúsági tör­vény vállalati végrehajtási utasításának betartását számon kérjék. Mert végeredményben az, hogy az adott törvény mennyivel javítja a fiatalok helyzetét, a gyakorlatban, azaz a műhelyekben, az iskolákban, a termelőszövetkezetekben dől el. Csupán a munkahelyi vezetők és a fiatalok aktivitásától, őszinteségétől függ, hogy valóban az esztendő legfontosabb ifjúságpolitikai eseményei lesznek-e ezek a tanácskozások, ahol választ kell adni arra, hogy meddig jutottunk és milyen tennivalóink vannak a világon egyedülálló, jelentős nemzet­közi érdeklődést kiváltó kormányhatározat végrehajtásában. ERDŐS ÁKOS Ünnepi zászlófelvonás A Diósgyőri Gépgyár nagy­üzemi KISZ-bizottsága a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség megalakulásának 17. év­fordulója alkalmából márci­us 21-én kibővített KISZ- bizottsági ülést tart, amelyre a bizottság tagjain kívül va­lamennyi alap- és csúcsszer­vezet titkárát meghívják. A diósgyőri nagyvállalat ifjú­kommunistái az ünnep reg­gelén zászlófelvonással em­lékeznek meg a történelmi évfordulóról. Miskolci fiatalok a tévében A miskolci „Ki mit tud?”- klub tagjaival rövidesen megismerkedhet a tévénézők sok milliós tábora. Az ama­tőrök egy csoportja ugyanis meghívást kapott a „Ki mit tud?”-klub tv-műsor áprilisi adására. Arról még nem szü­letett végleges döntés, hogy kik kerülnek a kamerák elé, az azonban biztos, hogy a műsor felvétele április 12-én és 13-án lesz a televízió 2-es stúdiójában. Tizenévesek divatja A Május 1. Ruhagyárban már a múlt év utolsó ne­gyedében hozzákezdtek a tavaszi—nyári modellek varrásához, és még 1974. első negyedében is belkereske­delmi megrendeléseken dol­goztak. Tavaszra egyébként 16000 kimondottan fiatalos, serdülőknek szánt ballont, bőrszafarit, melles nadrágot, illetve szoknyát készítettek. jfc Munka közben (Kondi Attila fotografikája) Egyetemisták a gyermekekért Az Egyetemváros mellett építették fel a miskolci Gyermekvárost. Mégis, nem­csak a kis távolság az oka annak, hogy mind gyakrab­ban lehet látni a Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatóit a Gyermekváros területén. A fiatalok ugyanis elvállal­ták a szülők nélkül maradt emberkék segítését, patroná- lását Eddig több mint két­százan adták munkájukat a parkrendezéshez. Az egye­temi stúdió vállalta, az in­tézmény saját stúdiójának üzembe helyezését és a gyermek-kezelők betanítását. A fotókör és a filmklubtag­jai nemcsak a fényképezés és a filmezés alapismeretéit adják át a gyerekeknek, hanem fotóikkal szobáikat is szépítik. Mintegy félszáz lány esténként néhány órát foglalkozik a kisebb gyere­kekkel, segítenek a fürdés­nél, játszanak, sétálnak ve­lük. Ciníula és a Vadmacshák Nyitás előtt az ifjúsági park *T Jól haladnak az Ifjúsági Park építésének befejező munkálatai. Tok Miklós, a Fiatalok Miskolcért — Mis­kolc a fiatalokért mozgalom koordinációs bizottságának elnöke, a városi tanács el­nökhelyettese, tegnap dél­előtt a városi tanács műve­lődésügyi osztálya vezetőjé­nek és a Miskolci Építőipari Vállalat igazgatójának társa­ságában megtekintette a le­endő nyári szórakozóhelyet. Megállapították, hogy a bü­fé és a mosdóépületek elké­szítésére elegendőnek látszik a következő hat hét, és má­jus 1-én felavathatják Mis­kolc Ifjúsági Parkját. Demcsik Ivánnal, a Gár­donyi Géza Művelődési Ház igazgatójával nem a park építésével eltelt nehéz két esztendőről beszélgettünk, hanem a jövendő kelleme­sebb feladatairól, a nyári programról. — Természetesen az Ifjú­sági Park leggyakoribb sze­replői a beat-együttesek és lemezlovasok lesznek, hiszen a fiatalok azért dolgoztak sok száz órát, társadalmi munkában, hogy legyen Mis- kolcnak egy olyan helye, ahol sokan, friss levegőn, egészséges körülmények kö­zött, jói szórakozhatnak. Már elkészült a program a május elseje és szeptember 21-e közötti időszakra. Meghí­vottjaink között van a Vad­macskák együttes, a Benkó- dixieland, a Miskolci Szim­fonikus Zenekar, Sándor György paroöista, a Sebő— Halmos-duó, Bengendyék, a Toicsvay-együttes, az ismert fővárosi disc jockey: Keresz­tes Tibor (népszerű nevén: Cintula). Hetente 3—4 alka­lommal lát majd több ezer fiatalt vendégül a palik. Mi­vel Miskolcon eddig hasonló szórakozóhely nem volt, ezért nincsenek tapasztalataink If­júsági Park-ügyben. A mű­velődési ház vezetősége örömmel fogad minden olyan kérést, javaslatot, igényt, ami hozzájárul ahhoz, hogy tar­talmas, sokak számára von­zó, gazdag programot állít­hassunk össze. Faültetők A fiatalok fásítási akciója a tervezettnél gyorsabb ütemben halad. A Szentpéte- ri kapui lakótelepen és a szociális otthon területén be­fejeződött a faültetés; sok ezer facsemete teszi üdébbé az itt lakók életét. Külön dicséret illeti a Miskolci Közlekedési Vállalat, a De­cember 4. Drótművek, a 100- as számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet és a Földes Ferenc Gimnázium fiatalja­it, akik nagy részt vállaltak a munkából. A fásítási ak­ció következő állomásai: az összekötő városrész és a Győri kapui lakótelep. Diploma és vándorból Hajdan a mesterjelöltek vándorbotot vet­tek a kezükbe, s nekivágtak a világnak. Minél több ragadt bocskorukra az ország­utak porából, annál inkább gyarapodtak tu­dásban, tapasztalatban, szakmai ismeretben. A sok éves, élményszerző csavargás után hazatértek, letenni a vizsgát, elkészíteni a remeket, bizonyítva a világ előtt rátermett­ségüket. Aki kiállta a próbát, az méltán számíthatott a mesterek pártfogására. Kö­zénk való — mondták és befogadták. E régi szokást idéző receptet vettek elő a Goldberger Textilnyomógyárban. A friss diplomával kopogtató mérnököknek, köz­gazdászoknak, technikusoknak gyáron belü­li vándorútra kell menniük. Fél évig fizi­kai munkát végeznek, végigpróbálnak min­den fontosabb szakmát. Bebizonyosodott, hogy a „valcolás” a rutinszerzés legjobb módja, a jelölt alaposan megismerkedik a gyárral, a munkásokkal, a különböző szak­mákkal. A „tanulópénz” 2200 formt, s ezt azon az ötezer forinton felül kapja az ifjú mérnök, közgazdász, amelyet pályakezdő segélyként fizetnek ki a számára. A féléves vándorlás után újabb, hathóna­pos próba következik, most már egy mun­kahelyen, Ha a jelölt ezt is kiállja, akkor megkapja végleges beosztását és képességé­től függő bérét. Hogy a „valcolás” jó mód­szer, a sok új tudással, de kevés tapaszta­lattal rendelkező fiatalemberek szakmai nagykorúsítására, azt fölösleges bizonygat­ni. Nem lebecsülendő előnye, az a viszony­lag rövid idő, amely alatt a friss diplomá­sok vezető beosztásba kerülhetnek. így az­tán néhány esztendő alatt olyan fiatal kö­zépvezetői gárda nevelődhet ki, amelynek tagjai nemcsak az új technikát ismerik, nemcsak a tervrajzok és statisztikai kimu­tatások között igazodnak el, hanem az üze­men belüli emberi, munkatársi kapcsolatok között is. S ez utóbbi képesség legalább annyira fontos vezetői erény, rr int a szak­mai rátermettség, Nem lenne haszontalan, máshol is követ­ni ezt a gyakorlatot, s a friss diploma mel­lé, a képzeletbeli vándorbotot nyomni az iskolapadot odahagyó fiatalok kezébe. (brackó) Ezek a más fiatalok ?! Mit kínál a város? Hozzászólás a vitához Egy hónappal ezelőtt, február 19-1 számunkban vitaindftft írás jelent meg Ezek a mai fiatalok?! címmel. Legutóbb egy if­júmunkás és egy beat-zenckar véleményét közöltük. A vita ki- teljesedését jelzi a szerkesztőséghez e témáról érkező levelek számának növekedése is. A vitát folytatjuk, várjuk a további hozzászólásokat! Minden művészeti teljesít­mény szól az ifjúsághoz is, az ifjúságnak azonban meg­vannak a maga sajátos igé­nyei. A kettő — sajnálato­san — nem fedi egymást. El kellene marasztalnunk (a feltételes módról majd ké­sőbb) az ifjúságot, mert nem él a város adta lehetősé­gekkel, másrészt joggal kér­hetünk számon fórumokat, intézményeket, amikor nem teremtenek még több spe­ciális, az ifjúságnak szánt lehetőségeket. Ide sorolnánk rögtön azt a népművelő te­vékenységet, amely valami­lyen módon kedvet csinálna, s egyben elő is készítené a fiatalokat a művészetek él­vezésére, befogadására. Az iskola — sajnos — csak részben, kis hatásfokkal fe­lel meg ennek a funkciónak. Táncdélután, de hol? Színház... Vannak a bér­letek. Sokszor nem oda és nem akkor, ahogy kérik a gyerekek. Van bérleten kí­vüli kedvezmény is, de csak akkor, amikor nem fogy a jegy. A darabok nem kife­jezetten az ifjúságnak szól­nak. Nem is ez a baj. De kommentár, „előzetes” nél­kül nem minden darabot ajánlanék a fiataloknak. (Az okot lásd a sajtóban meg­jelent bírálatokban ...) Kü­lön, a fiataloknak, gyerekek­nek egyetlen darab sincs! Miért nincs? A gyerekekét kell beszoktatni a színház­ba! Igényes játékkal és ne­kik szóló darabokkal. Ám a fiatalok szórakozni is szeretnének. Mi kell eh­hez? Jó zenekar, kulturált körülmények, olcsó (inkább csak jelképes) belépő. Mis­kolcon több ezer kollégista van. A szombat és a vasár­nap délutánjukat „agyon­ütik”. A kollégiumok felsze­reltsége, lehetőségei igen szerények. Itt táncmulatsá­got szervezni" Lehet, per­sze, lehet. De ki és miből fizeti a zenekart? Ki vállal­ja a felügyeletet? Nem Kis gond ez, mert nemegyszer dulakodva kell a betolakodó részegeket eltávolítani. Szívesen elmennének a fiatalok máshova is táncolni. Vegyük sorra, hél is lehlt? Böngésszük át a Miskolci Műsorkalauz „kínálatát”! A Műsorkalauz ajáolata Táncestet ígér az Ady 2- án 18 órától a Vargahegyi Munkásklubban. 16-án 18 órától ugyanitt, a Gárdonyi Koktélklub 3-án, 10-én, 17- én, 24-én, 16—20 óráig, az Ifjúsági és Üttörőház 3-án, 10-én, 17-én, 24-én, 31-én, 16 órától. Ez a három intéz­mény szervez kifejezetten a fiataloknak táncalkalmat. A gyerekek azonban a legszí­vesebben (még Diósgyőrből is!) Hejőcsabára mennek a Gárdonyiba. Az ok: a jó ze­nekar, a jó szervezés. Az if­júsági házba nem szívesen mennek. (Ennek az okát jó lenne kideríteni!) Hová mehet még a fiatal szombat—vasárnap? Mozi­ba. Megy is. Itt megint az ifjúsági filmek hiányára kell felhívni a figyelmet. Aki mozogni akar... Szólni kellene még a spor­tolási lehetőségekről, amivel igen szűkösen állunk. Még a játszóterekből is kevés van (s azok is kicsik, vi­harvertek!), ám a tizenéve­seknek csak az utca marad­na. Igaz, a Bükk lábánál élünk. De akinek például nincs sífelszerelése? Hova menjen télen? A kirándulás pénzbe kerül és a közleke­dés zsúfoltsága (különösen nyáron) eleve lehangol. A fiúk focizni szeretnének, a kislányok kosarazni, röp- labdázni, de legalább tolla­sozni. Hol? Ö, azok a poros kollégiumi, iskolaudvarok! Kicsik! Maradna a drukko­lás, ha lenne arra érdemes miskolci csapat... összegzésként csak meg­ismételhetjük: a Miskolci Műsorkalauz kínálata sze­gényes. Ha elmarasztaljuk a fiatalokat, gondoljunk erre is! Ugyanakkor a lehetőség csak lehetőség — élni is kell vele. Kérjenek a fiatalok- igényesebb, sokszínűbb mű­velődési. szórakozási, spor­tolási lehetőségeket, de ve­gyék is észre a oozitív vál­tozást. fca van. HORPÁCSI *ÁNi)OB r

Next

/
Oldalképek
Tartalom