Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-11 / 35. szám
Farsang végéig... Álarc nem kötelező Két barátnő Szőlőkímélő kamrában megismerkedne Két barátnő megismerkedne művelt, táncolni tudó, bárna vagy fekete, 170—180 cm magas, nőtlen fiatalemberekkel, 30-r35 éves korig. Választ „Farsang végéig 8447” jeligére a kiadóba. A hirdetés tebruár másodikén jelent meg. Szokatlan, egyszólamú kiáltás a világ hírei között, sikoly, de játése vártunk, nem érhet bennünket meglepetés. Komoly dolog ez. — Sokszor csalódtak már? — Ritkán, de akkor nagyon. Egyszer beleszerettem egy fiúba. Nem volt nálam boldogabb. Aztán kinevetett. Szomorú dolog ez. Igaz, hogy Magyarországon minden évben, így tavaly is, nagy mennyiségű szőlő termett, tartósítását azonban raktározási gondok miatt nem tudják megoldani. A Jugoszláviából vásárolt szőlőt például szabályozott légkörű tárolókban tartják, ahol igen kevés az oxigén. Ez megakadályozza a gyümölcs romlását. Miskolcon a Sajó-parton a hűtőtároló épületének bővítésével már ilyen, szabályozott levegőjű raktárát is létesítenek. kos fricska is a testetlen magány orrára. Olyan kérdés, amelyet nem lehet megválaszolatlanul hagyni. A jeligés hirdetés válaszlevele valahogy így hangzott. A szöveghűségért azért nem vállaljuk a felelősséget, mert másodpéldányt csak hivatalos iratokról készít az ember; legszemelyesebb közléseink mindig indigó nélkül íródnak — egyszeriek és megismételhetetlenek. Lányok! Olvastuk a hirdetést. Jó szöveg volt. A feltételeknek megfelelünk. Ketten együtt pontosan ötvenévesek vagyunk. Reméljük, mi is megnyerjük a ti tetszéseteket, és a ti korotok összege sem több félszáznál. Szívesen megismerkednénk veletek, betartva a jeligében foglaltakat és szigorúan a „Farsang végéig”. Ha van kedvetek velünk találkozni, hívjatok fel bennünket este hat után a 35-009-es telefonszámon, a jelszó: „Álarc nem kötelező”. Levelünk eljutott a címzettekhez, két nap múlva csengett a telefon. Harmadnapra találkozót beszéltünk meg. A feltételeknek természetesen nem feleltünk meg. Egyikünk nős, másikunk táncolni nem tud, és mindketten legalább annyira műveltek, hogy bevalljuk fogyatékos műveltségünket. Ennek ellenére — ismertető jelként két .dfjságot lobogtatva — megfentünk a megbeszélt időben, a megbeszélt helyen, ök már korábban ott voltak, de nem figyeltünk fel rájuk. Hogy miért? Olyanok voltak, akik után az utcán nem fordulnak meg a férfiak, akik a divatot kétéves lemaradással követik, akik szépítőszereiket a vegyesboltban szerzik be, s akik csak nőnapra kapnak virágot — a szakszervezettől. — Miért „farsang végéig”? — Irtuk volna azt, hogy holtodiglan-holtomiglan ... ? — Mit vártak ettől a hirdetéstől? — Semmit. — ... ? — Aki előre tervez, utólag csalódik. így, hogy semmit A pécsi sportkesztyűk sikere A világ minden tájára szállító Pécsi Kesztyűgyár bővíti termékeinek skáláját. A tavalyi sikeres bemutatkozás után idén nagytételben készít sportkesztyűket, főként nyugati cégek számára. Az ötletdús tervezők gyorsan gazdag választékot kínáltak, többek között sí-, lovagló- és golfkesztyűhöz. A nyugati országok egész sora jelentkezett vevőként; Anglia, Dánia, Franciaország, Svájc, az NSZK, Svédország. Az USA-ból is golf- kesztyű-mintát kértek, Űj- Zélandból és Ausztráliából golf- és teniszkesztyűket rendeltek. A gyár készítményei rövidesen nemzetközi zsűri előtt vizsgáznak: részt vesznek a február 21-i müncheni sport- kesztyű kiállításon. — Barátnők, barátok? — Együtt járunk ... — Hová? — A munkahelyről haza — mindketten adminisztrátorok vagyunk — és néha moziba. Máshová nem. Miskolcon nincs olyan szórakozóhely, ahová két nő gyanakvás és a molesztálás veszélye nélkül bemehet. — Utcán nem ismerkednek? — Nem tudom... Már évek óta nem szólított le senki. — Mikor táncoltak utoljára? — Hány éve is? Nem emlékszem pontosan... ■ ■ Az utcán, ott, ahol találkoztunk, ott is vettünk búcsút egymástól. A lányok két dolgot kértek tőlünk. Nevük eltitkolását és az igazolványunkat. Mindkét kérésnek készséggel eleget tettünk. Mi tudtuk, hogy többé nem találkozunk, s hogy megírjuk a történetet. Ök tudták, hogy többé aligha találkozunk, s talán azt is sejtették, hogy nyáron ismét egyedül mennek szabadságra, s szüleikkel fognak szilveszterezni. Egy kis remény azért még maradt. Hátha más is válaszol majd a hirdetésre. (brackó—erdős) Városi tanácstagok fogadóórái 1974. február 11.: Demők Józsefné, Ságvári utcai általános iskola, 17 órától; Hajas Zoltán, .7. sz. házkezelőség, Vörösmarty u. 33., 13 órától; Halász András, III/5 oártalapszer- vezet, Gorkij-telep í., 17 órától; Karaba László. 35. sz. Általános Iskola, Lumumba u l., 18 órától; Ráski Sándor, Palóczy u. 19., 17 órától. 1974. február 12.: Sebők Ferenc, Anna u. 62., 18 órától; Tóth Imre, 13 pártalap- szervezet, Tízeshonvéd u. 21., 17 órától. 1974. február 13.: Dr. Ivánkiewicz Dénesné, Szemere u. 3., 16 órától. 1974. február 16.: Korencsik János, szirmai tanácsháza, Vöröskatona u. 51., 17 órától; Sebő Ernő, Szövő u. 9., 17 órától; Szuhai József, Tölgyesi u. 2., 14 órától. 1974. február 18.: Dr. Iglai Tibor, Kemény Jenő- né, Keszthelyi Zoltán, 14. sz. Általános Iskola, Forgács u. 18., 18 órától. 1974. február 20.: Hajdú Bálint, 40. sz. Általános Iskola, Győri kapu, 18 órától: Tamasi Erzsébet, II/l. pártalap- szervezet, Csabavezér u. 95., 18 órától. * Ipar vidéken ...A Kontakta Alkatrészgyír szentesi gyáregységében szorgos asszonykezek villamos kapcsolókat, alkatrészeket készítenek (Erezi K. Gyula felvétele) Kiható mesterség A gfrétostát... — Egyszerű ez, kérem. Beér az ember a faluba, aztán elkiáltja magát: drótozni, fotózni, fazekat tódozni... Ha behívnak, megyek, aztán dolgozok. No, de most már nem úgy van, mint azelőtt, hogy a hátunkon cipeltük azt a marha nagy puttonyt... Harminc—negyven kiló volt a súlya, ha jól megpakoltuk. Éppen elég volt az gyalog az embernek. Naponta negyven kilométert megtenni?!... Most már biciklin járunk, mert, hogy fejlődünk mi is. Igaz, ma csak a foltozás dívik. úgyahogy, a drótozás a múlté. Pedig megdrótozok én még most is mindent. Cserépedényt, porcelánedényt, mindent... Akármit. Cserépedényt megdrótozni, az a vicc! No, de maga megdró- toztatná?... ■ ■ — Meg lehet még élni ebből a mesterségből? — Lehetni még lehet. Nem is attól félek én, hogy nem lesz kenyérre való. A nyugdíj, a munka vége fenyeget már. Mert mit fogok én kérem csinálni, ha már nem dolgozok? — Majd akad munka a ház körül. — Az igaz, de a vándorélet ... Mert azt megszokja az ember. Amibe belefog valaki, az vonzza, vonzza tovább ... Meg aztán a nép is. Most, hogy néhány hétig itthon voltam, aztán visszamentem Mátészalkára, hát az utcán: „hol az istenbe voltál, hát mi volt veled, mi történt veled?” — így a nép velem. Mert annyira ismernek. Még a pici gyerekek is. — Sok gyereket ijesztgetnek a drótossal... — Vagy a kéményseprő, vagy a drótos. Pedig egyik sem bánt, sőt én szeretem a gyerekeket, a gyerekek bolondja vagyok, meg már ismernek is amerre járok és ők mondják, hogy „áh. nem bánt ez a bácsi, ezt én ismerem.” Mintegy végszóra, öt-hat éves forma kislány lép az udvarra, ahol beszélgetünk. — Az unoka. A lányomé. Jövőre iskolás lesz — mondja az öreg nem kis büszkeséggel. A kislány jelenléte a családra tereli a szót. — Milyen volt megszokni az itthoniaknak, hogy hetekig, sőt néha hónapokig nem volt itthon? — Hát eleinte nehéz, de aztán csak megszokták, a feleségem is, a család is. — Útközben nem élték fel a fizetést? — Hát elkölteni, azt nem volt szabad, akkor a család miből él? A családra kellett gondolni. Miből iskoláztattam volna a gyerekeket, meg ezt a házat is fel kellett építeni. Mert nekünk nehéz volt ám, amikor elkezdtük. A szülők akkor nem sokat törődtek a gyerekkel, mert nem is volt miből törődniük. De aztán mégis csak megadta nekünk, három évig még hozom a kenyérre valót... Most vagyok ötvenhét éves. Az utánpótlásról kérdezem. — Nem lesz egyáltalán. Voltunk mi !tt kérem rengetegen a t'a' joan. Már csak öten vagyunk. — Nehéz mesterség? — Nincs ennek különös fortélya. Kell egy lyukas edény, kinyírunk egy foltot rá, kívülre, belülre egy foltot, aztán egy nyílt szeget beleteszünk, lecsirízeljük és szépen összekalapáljuk, ösz- szehozzuk. Ez aztán örökös, míg ez az edény tart, addig az a folt le nem megy róla ... Csak hát csavargó mesterség. A falu felett lassan szürkülni kezd. Búcsúzunk. Ahogy beszállok az autóba, az öreg még utánam szól: — A fiam is ilyet vezet Pesten... JUBILEUMI KV Ez a d Modern vonalú kertésznadrágok, divatos színekben, több fazonban, — bakfis méretekben —, NAGY VÁLASZTÉKBAN 267 Ft-tól 287 Ft-ig. Olcsó ajánlatunk: P R É G E PONGYOLÁK, NAGY VÁLASZTÉKBAN 79 Ft. KERESSE a Centrum Áruházban, a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat, és az áfész szaküzleteiben, valamiül á női sitibe és a textilkonfekció szövetkezet boltjaiban. T N. L
