Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-01 / 27. szám

V A gazdaság- politikai bizottság C munkaterve Gazdag programot tartal­maz a városi tanács gazda­ságpolitikai állandó bizott­ságának ez évi munkaterve. Többek között megvizsgál­ják a város vízellátásának és a csúcsvízmű építésének helyzetét, ellenőrzik a mis­kolci kereskedelmi vállala­tok tevékenységét. Miskolc közlekedési helyzetét. Meg­kezdődött a bizottság irá­nyítása alatt tevékenykedő ipari és szolgáltatási, pénz­ügyi. kommunális, mezőgaz­dasági és ellátási, valamint a társadalmi munkát ellen­őrző albizottságok munka- programjának végrehajtása “■ * 3^ Aszfaltozok (Ágotha Tibor felvétele) Minden úton van az ÉPFU-n Ajándék az enyhe tél Az idei enyhe tél valóságos ajándék az építőiparnak és a szállítóvállalatoknak. Az ÉPFU januárban és előrelát­hatólag februárban is olyan kapacitással dolgozik, mint a nyári hónapökbán. Naponta 4Ö0 járműve] szállítanak a megye legnagyobb építkezé­sein. Az olefinmű leninvárosi beruházásán 90 kocsival vé­geznek földmunkákat, és hordják az építőanyagot, töb­bek között a kész betont. Az olefinprogram kazincbarcikai építkezéseinél is minden ko­csira szükség van. Télen át hordiák a beruházás mielőb­bi megvalósításához elenged­hetetlenül fontos an vasokat, most például a kavicsot. Az 55 trélerből 30 szállít építőanyagokat az alsózsol­cai házgyár körzetében. Ózd- ra, Lenin városba, ezenkívül Egerbe visznek paneleket. A felsorolt városokba összesen annyit, mint amennyit Mis­kolc szamára. Az idei esztendőben Szlo­vákiában folytatják a már tavaly megkezdett szállítá­sokat az ÉPFU dolgozói. Hét­főtől Besztercebányán hosszú betonelemek, csarnokszerke­zetek hordozására alkalmas speciális gépjárművekkel kezdik meg a munkát. Ezzel egyidőben hat betonmixer kocsijuk szállít naponta szlo­vákiai területeken. Az ÉPFU 270 millió forin­tos idei tervéből januárban előreláthatólag 17—18 millió forintot teljesítenek. Tanuló munkások A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál az ala­pítás óta 3500-an fejezték be általános iskolai tanulmá­nyaikat. Több mint félezren végeztek gimnáziumot és technikumot, 74-en pedig egyetemeken, főiskolákon ta­nultak és szereztek diplo­mát. KEFLEKTOK Ma Budapesten, a műsza- ki egyetemen a felsőoktatási intézmények vezetői tanács­koznak a pedagógusképzés­ről. ár Baján átadják ren­deltetésének a Magyar Autóklub új diagnosztikai állomását. * Egerben meg­nyitják a , 25 éves a KGST” dokumentumkiállítást. * Győrött kiállítják a debre­ceni képzőművészek alkotá­sait. ár Hódmezővásárhelyen új óvoda nyílik. * Kecske­méten megkezdődnek a ha­gyományos Bacs megyei jo- gásznapok. jfc Nyíregyházán, a MTA rendezésében há- romnaoos tudományos ülés kezdődik, ár Orosházán új bölcsődét avatsiak. Jó év volt, és milyen lesz ? Gazdálkodtunk, gazdagodtunk A mostani tervidőszak „kulcséve” 1973 volt. Ezt nemcsak az utólagos értékelés mondatja ki velünk. Az ország (de bátran mondhatjuk, az egész világ) gazdasági életében vég­bemenő változások, az intenzívebb termelésre ösztönző szán­dékok, az egyes iparágak rekonstrukcióját sürgető törekvé­sek az elmúlt esztendőben kulmináltak. Miskolc jó tükre ezeknek a folyamatoknak, s ha mérlegre tesszük az üzemek, vállalatok, szövetkezetek eredményeit, ha a város lakóinak életkörülményeit összevetjük a korábbival, akkor elmond­hatjuk, hogy nagyot léptünk előre, nagyobbat, mint az utób­bi években bármikor. A IV. ötéves terv legjobb esztendeje 1973 volt. A város ipari üzemeinek termelése hét százalékkal, a vállalatok myeresége 16 szá­zalékkal, az export 14 szá­zalékkal nőtt. A munkások bére 12 százalékkal tetézte az egy évvel korábbit. A kiskereskedelem forgalma csaknem tíz százalékkal lett több. Várakozáson {elöl Dr. Balogh Zoltánnál, az MSZMP Miskolc városi Bi­zottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetőjével a számok mögé néztünk, s ar­ra próbáltunk feleletet adni, hogy mi a magyarázata az előzetes várakozásokra rálici­táló. s a reméltnél is jobb gazdálkodási eredményeknek. A város iparában a nehéz­ipar a meghatározó. (A köny- nyűipar aránya csak három százalék!) Ez pedig azt je­lenti, hogy más ágazatokhoz hasonló fejlődési dinamiz­must számon kérni illuzóri­kus dolog lenne. Nem kétsé­ges. hogy a borúlátóbb gaz­dasági szakembereket meg­lepte a tavalyi hétszázalékos termelésnövekedés. Meglep­hette. hiszen 1971-ben négy, 1972-ben pedig csak 4.5 szá­zalékos volt az emelkedés. Ennél is többet mond, hogy a vállalati. nyereség az 1971. évi egyről 16 százalékra nőtt. Télen, amikor kevesebb vágott virág kerül a piacra és a virágboltokba, több nyí­ló azáliát, jácintot lehet el­adni. A kertészeti vállalat ezekben a napokban nyíló Javult . tehát a gazdasági hatékonyság, azaz a több­lettermelés forrása teljes egé­szében a munka termelé­kenységének növekedése volt. Három esztendővel ez­előtt a termelésnövelésnek még a felét kellett létszám- emeléssel biztosítani. A város iparának eredmé­nyeit meghatározó nagyüze­mekben a korábbinál üte­mesebb volt a termelés és az árukibocsátás, javult a pénz­es anyaggazdálkodás, s a várható nyereség reményé­ben biztonságosabb • volt a gazdálkodás. Nem hagyható figyelmen kívül a kohászati termékek tőkés piaci árának folyamatos emelkedése sem. A konjunktúra biztos érté­kesítési lehetőséget terem­tett termékeinknek. Biztos piac a külföldi A város üzemeinek ex­portja, a kedvező piaci vi­szonyok következtében 14 százalékkal haladta meg a korábbit. Míg a DIGÉP és a December 4. Drótművek el­sősorban a szocialista orszá­gokba irányuló kivitelt nö­velte, addig az LKM a tőkés országokban helyezett el több árut. Figyelemre méltó, hogy a nyugati országokba irá­nyuló kivitel 21 százalékkal múlta fölül az 1972. évi nem túl magas teljesítést. Srófolt tulipántot, jácintot is küld a virágboltokba. Ezek a csere­pekbe kiültetett nyíló virá­gok ugyanolyan kedveltek, mint a vágott szegfűk. a statisztikán a szövetkeze­tek (háziipari, »zűcs, textil­konfekció) egyre növekvő mennyiségű exportja is. Az export az egyik legbiz­tosabb forrása a nyereség­nek. A múlt évi 16 százalé­kos növekedés azt jelenti, hogy ez a teljesítés még a — sokak által korábban túl­zottan is optimistának tar­tott — tervet is meghaladta öt százalékkal. Alig néhány vállalat van (HCM. Beton­os Vasbetonipari Művek, XVI. sz. AFIT, Tejipar, Sü­tőipar, Patyolat Vállalat), ahol a nyereség alatta ma­radt a korábbinak. Több munkás, kevesebb alkalmazóit A foglalkoztatottak száma alig 0,3 százalékkal emelke­dett, módosult viszont az arány a munkások és alkal­mazottak között. Ugyanis a. lényegében változatlan lét­számon belül 1,5 százalékkal nőtt a munkások száma, s az alkalmazottak számának mérséklődése az ésszerűbb létszámgazdálkodásra utal. A gazdálkodási eredmé­nyekkel párhuzamosan emel­kedtek a bérek is. A mun­kások bére 12 százalékkal növekedett. Érdemes megje­gyezni, hogy ez a növekedés 1971-ben hat, 1972-ben pe­dig 4.8 százalékos volt. A tavalyi béremeléseknek nem­csak a címzettek örülhettek, hanem a kereskedők is. hi­szen a városi kereskedelmi és vendéglátó vállalatok egy ül /; forgalma mintegy tíz százalékkal volt nagyobb, mint 1972-ben. Az áruellátás javuló színvonalára, s a la­kosság igényeihez jobban igazodó kereskedelmi mun­kára utal, hogy a készletek növekedése az egy százalé­kot sem érte el. Mindent összevetve: az 1973-as év sikeres esztendő volt, a város üzemeinek, vál­lalatainak gazdálkodása a IV. ötéves terv célkitűzései­nek megfelelően, s azokat kissé meghaladva nőtt. Jó alapot. teremtettünk a terv­időszak hátralevő két esz­tendejének eredményes gaz­dálkodásához. B. I. (Folytatjuk) Azália, jácint, tulipán * A leghidegebb téli napokban sem szünetelhet a munka a Szinva medrében, a belvárosban. A Közlekedési Építő Vállalat az Ady-hídtól a sportszerboltig tartó szakasz befe­désénél 13 millió forint értékű munkát végez. Képünkön: az 0Íső befedett szakasz látható. Beszélj, s megmondom ki vagy A szerző — elökaparván egy régi re­torikai formulát — mentegetőzésül megjegyzi, hogy nem akar Shaw nép­szerű hősének szerepében tetszelegni. Erre nem is lenne képes. Bár kétségte­lenül irigyli Henry Higgins kvalitásait, aki például Eliza apjának egyetlen mondatából megállapítja: „Hanslowban nevelkedett. Az anyja walesi, ha nem tévedek ...” Miért választottam éppen ezt az idé­zetet a Pygmalionból? Mert, ha nevel­tetésünket nem is. de az anyankat egy­re többször emlegetik, s általában nem a fonetikusok. Szidnak bennünket (vagy szidjuk egymást) úton-útfélen; dühtől eltorzult arccal, sima kedélyességgel, sőt olykor csak sportból. A durva, gya­lázkodó, trágár beszéd nemzeti sajátos­ságaink egyike; a káromkodásban pél­dátlan virtuozitásra tettünk szert az elmúlt századok folyamán. Egy hipoté­zis szerint első szent királyunk kissé keménykezű hittérítésének reakciója­ként kezdtek káromkodni őseink. De hát most nem erről van szó. Több, mint ezer esztendő alatt egyébként is annyi mindent elfelejtettünk, a károm­ló szavak is elhalványulhattak volna. Vagy „búsulásra volt itt mindig ok ...?” Nyugodjunk meg, másutt is. Az angol, ha valamit megtagad tőlünk, mégis azt mondja (tekintsenek el az eredeti szövegtől): „attól félek, nem fog menni, tartok tőle, hogy nem tel­jesíthetem.” Mi röviden, tömören (ma­gyarosan?) így intézzük el: „szó sem lehet róla”. Tegyük fel, ez felel meg nemzeti karakterünknek (ha imn ilyen?), de akkor miért bántódik meg mégis a partner? Azaz ügyfelünk. (Mert partnereinknek azért mégsem mondjuk, hogy szó sem lehet róla.) Ta­lán a hangsúly miatt? Talán ... Tény, hogy sűrűn megsértjük egy­mást. Ilyenkor a sértett (ha elég bá­tor) hirtelen, s felszólító módban rea­gál. vagy (ehhez is bátorság kell) sze- liden megkérdezi nagy költőnk szavai­val: Ki volt tanítod, hol jártál iskolá­ba? Ha netán választ is kapnánk erre a kérdésre, furcsa dolgok sülnének ki. Kitűnő tanítóknak és iskoláknak kelle­ne szégyenkezniük. Pedig megtették a magukét. Csakhogy egykori tanítvá­nyuk már megengedheti magának a szabadosságot, a modortalanságot, a gúnyt. Megengedheti, mert menő fej. S egy ilyen fej sokszor azt hiszi... Na nézzük, mit hihet. Nem ijedek meg a magam árnyéká­tól. (Az ilyenek csak a főnök árnyéká­tól ijednek meg.) Lássák: nem volt gyerekszobám, a nép egyszerű gyerme­ke vagyok. (A nép mély intellektusára nem gondol.) Lássák: határozott va­gyok, ez vezetői erény. Aki ellentmon­dást nem tűr, az erős. (Voltaképpen fafejű.) így gondolkodik a hatalom birtoko­sa (ez portás éppúgy lehet, mint vezér- igazgató), s bármilyen kicsiny is a ha­talma, ahhoz éppen elég, hogy ember­társai életét megmérgezze. Sőt az is megfigyelhető, hogy mennél kisebb a szájba adott síp, annál erősebben fúj­ják. Védvén magunkat, mert egy személy­ben vagyunk sértők és sértettek, hi­vatkozhatunk a hajszára, az urbanizá­ciós ártalmakra; megromlott idegeink­re. Attól félek, nincs igazunk. A ieszí- tett élettempó sokkal elviselhetőbb, ha udvarias hangnemet ütünk meg. Mol­nár Ferenc égyik „varázsló” vezér- igazgatója (Egy, kettő, három) a legna­gyobb rohanás közben is megdicséri titkárnői frizuráját, érdeklődik hogyle- tükről, Így „olajozza” beosztottjainak lelki mechanizmusát. Ha nem számítás és cinizmus búvik meg az ilyen olajo­zás mögött, igen jó és hasznos dolog ez. Madarat tudnánk egymással fogat­ni, ha értenénk hozzá. Sokszor előfordul, hogy csak addig kedvelünk valakit, amig meg nem szó­lal. Minden mondatunk, hangsúlyunk, s persze a hangerőnk is minősít. A dur­vaság nem leplez sem szakmai, sem emberi gyengeségeket; sokkal inkább leleplezi azokat. (gyarmati)

Next

/
Oldalképek
Tartalom