Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-28 / 50. szám
Kereskedelmi ellátás a miskolciaké a szó Válaszolt Az udvariassággal az ÉMASZ nem ke|| takarékoskodni Kérdések a rádió Fórumához A Déli Hírlap február 4-i számában megjelent két cikkre az alábbiakban válaszolunk: 1. Deák András „Sérült villanyoszlopok” címmel megjelent panasza a valóságot tükrözi. A Zsolcai kapuban álló oszlopaink megszüntetésére a 3. 6z. út korszerűsítésével, a Göimöri felüljáró építésével egyidőben kerül sor. Ez a munka — több éves halasztás után — a tervek szerint ebben az évben megkezdődik, így várhatóan az idén, de legkésőbb jövőre a sérült oszlopokat meg tudjuk szüntetni. 2. B. J.-né „Sötét az átjáró” címmel publikált észrevételével kapcsolatban közöljük, hogy vállalatunk köz- világítási bővítést önállóan, saját beruházásából nem végez. Kérelmükkel forduljanak a városi tanácshoz. Amennyiben megrendelik vállalatunknál, az 1974. évi közvilágítási korszerűsítési keret terhére a bővítést elvégezzük. EMASZ Miskolci Üzemigazgatósága Nyugdíjak folyósítása Lapunk egyik olvasója, a Baross Gábor u. 4., földszint 3. sz. alatt lakó Erdős Sándor — több nyugdíjas társa nevében is — azzal a kérdéssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy miért kapják meg késve, rendszertelenül a nyugdijukat. A februárban esedékest is 25-én még nem kapták meg. A panasszal az illetékesekhez fordultunk, s azt a választ kaptuk, hogy a nyugdíjak megküldéséről a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának Budapesten működő Nyugdíjfolyósító Igazgatósága gondoskodik. Ez általában minden hónap 24— 26. napja között megtörténik. Egy-kétnapos késés előfordulhat, mint ahogy többszőr megtörtént már az is, hogy — nagyobb ünnepek előtt — az említett időpontnál három-négy nappal előbb folyósították a nyugdíjat. Pontosan megjelölt napot egyébként nem ír elő az ide vonatkozó rendelkezés. A szcrk. Segíthetnek a gyerekek is! Nem kell már sokáig várnunk. hogy kizödüljenek a fák, bokrok. És megint szomorúan vehetjük tudomásul, hogy amennyi sok lombot látunk a környéken, olyan keveset a városban. De legalább jobban vigyáznánk arra is, ami van! Ez ügyben sokat tehetnének a parkok állandó vendégei, a gyerekek. A lakótelepi iskolák úttörőcsapatai például védnökséget vállalhatnának a körzetükbe tartozó játszóterek, növényzet lelett, ügyeletet, érjáratokat szervezhetnének. Ügy gondolom, a pedagógusok okos irányításával hamar kedvet kapnának a gyerekek a természetvédelemhez — írja- F. J. miskolci olvasónk Folytatjuk a válaszadást +■ A takarékosság szép erény, de mint minden, ez is „önmagának ellentétébe csap át”, ha rosszkor élünk vele. Ha például akkor „spórolunk", amikor udvariasnak kell lennünk. — Azaz csak kellene! Mert nem vagyunk azok! — Nem vagyunk például olyankor, amikor a zsúfolt autóbuszon utat törve magunknak, úgy lökjük félre a gyanútlan előttünk állót, mintha elibénk állva életünk legfőbb célját szándékosan akarná akadályozni. Nem lehetne ilyenkor egy-egy halk „pardont” elrebegni? Sem a szájunk nem kopna vele, sem az időnket nem rabolná el, viszont — illene. Pénz a kukákban Hétfőn esté a kereskedelmi ellátással foglalkozott a Magyar Rádió miskolci stúdiója, népszerű Fórum műsorában. A 35 perces műsoridő kevésnek bizonyult ahhoz, hogy minden kérdésre feleletet tudjanak adni a meghívott szakemberek. Mai számunkban folytatjuk a válaszadást. Sok rádióhallgató tett fel kérdést a húsellátással kapcsolatban. Nagy Sándorné ^ 3G-508-as telefonszámról kérdezte: — Miért van az. hogy hétfőn a húsboltokban jóformán semmit sem lehet kapni, holott hétfőn kellene feltölteni az üzleteket, mivel szom. baton és vasárnap a háztartásokban elfogy az ételkészítéshez szükséges nyersanyag? Mátyás Lajos, a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója: — Több évtizedes tapasztalat, hogy a fogyasztók a heti húsmennyiségnek mintegy 70—80 százalékát pénteken és szombaton, illetve — kisebb részben — vasárnap szerzik be. Hétfőn viszonylag alacsony a nyershús iránti kereslet, ezért a hétfői napokon csak néhány húsboltot tartunk nyitva. Természetesen nehezíti a helyzetünket az is. hogy jelen időszakban a vállalatunk rendelkezésére álló marha- és sertéshúsmennyiség nem fedezi teljes mértékben a keresletet. Mélyhűtött és friss baromfihúsból viszont van elegendő. Emellett boltjainkban nagy választékban találhatók a húskonzervek, mélyhűtött húsos félkész és készételek. Kapcsolódik az előzőhöz a „friss hús” jeligével érkezett kérdés is. — Miért nincsenek az állami gazdaságnak boltjai Miskolcon? Rózsa Kálmán, a városi tanács elnökhelyettese: — A már épülő összekötő városrészben (a Tanácsház tértől a Győri kapuig terjedő szakaszon), valamint a Vörösmarty utca környékén kialakítandó belvárosi lakótelepen is lehetőséget adunk a Nagymiskolci Állami Gazdaságnak arra, hogy üzletet telepítsen. A Zsolcai kapuban lakó Palásti Józsefné kérdezte: — Miért van lényeges különbség a Csemege és az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat boltjaiban található áruválaszték Között, az előbbi javára? A választ a Fórum részvevői közösen fogalmazták meg. Eszerint alapvető élelmiszercikkekből körülbelül ugyanazt árusítja mindkét vállalat. A hidegkonyhai készítményeket egyaránt a Miskolci Vendéglátóipari Vállalattól szerzik be, és dr. Makai Tibor igazgató szerint e cikkeknél sincs lényeges különbség. Előfordulhat természetesen, hogy a Csemege Vállalat időnként olyan különlegességekkel is szolgál, melyek abban az idő. szakban éppen nem kaphatók más üzletekben. De ez néni is baj, hiszen épp azért adott lehetőséget a városi tanács különböző vállalatoknak a bolthálózat fejlesztésére, hogy egészséges verseny alakuljon ki. Ennek ugyanis a vásárló látja hasznát. — Miért nem tiltják meg a napraforgómag (népszerű nevén: makuka) árusítását? — kérdezte az egyik hallgató. Orosz László, a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetője: — A piaci árusoknak nem lehet megtiltani, hogy — nyers állapotban — napraforgómagot árusítsanak. Azok az utcai árusok viszont, akikre a hallgató valószínűleg célzott, kivétel nélkül illegálisan működnek. E tevékenység ellen fokozott ellenőrzéssel lehet hadakozni. Ugyancsak Orosz László válaszolt arra a kérdésre is, hogy miért nem becsülik még jobban a kereskedelmi dolgozókat, miért kárhoztatják őket rendszeresen túlórázásra. A válasz lényege: július 1-én Miskolcon is bevezetik a kereskedelemben a 44 órás munkahetet. Ezzel is csökkentik a kereskedelmi dolgozókra nehezedő, kétségkívül nagy terheket. Sokan érdeklődtek az ötödik ötéves tervidőszakban várható kereskedelmi fejlesztési tervek iránt. Rózsa Kálmán: —A következő ötéves tervidőszakra vonatkozóan konkrét tervekről még nem, csupán elgondolásokról beszélhetünk. A már kialakult koncepció szerint elsősorban az iparcikk- és ruházati boltok decentralizálása várható. Jelenleg a Széchenyi utcán található a szaküzletek 70 százaléka) a Tanácsház tér és az Ady-híd közti szakaszon. Ezért zsúfoltak a belvárosi üzletek. Célszerűnek látszik a bevásárló alközpontok kialakítása például az Eszperantó és a Marx téren. Mint ismeretes, az Eszperantó tér mellett épül fel a város új lakberendezési áruMza is. BÉKÉS DEZSŐ. Esőt várnak a tokaji szőlők A rekonstrukciós bizottság ülése Régóta figyelem már, hogy Miskolcon milyen hatalmas mennyiségű hasznos hulladék, háztartási és ipari papír kerül a kukákba és más szemétgyűjtő tartályokba. Nehezíti ez a köz- tisztasági vállalat munkáját is, hiszen a rengeteg papír miatt gyakran kevésnek bizonyulnak a szeméttároló edényei. Ez a hasznos hulladék kiszorítja a valódi szemetet. De nemcsak környezet- védelmünket szolgálhatnánk mi, miskolciak azzal, ha a háztartások, üzletek, kisebb üzemek, vállalatok papírhulladékát nem zsúfolnánk a szemétgyűjtőkbe, hanem eljuttatnánk azt a MÉH- hez. Hazai papíriparunknak a jelenleginél sokkal nagyobb mennyiségű papírhulladékra lenne szüksége. Más országokban a felhasznált papír 30—40 százaléka is visszakerül másodnyersanyagként a feldolgozó iparhoz. Mi még alig tartunk a 10 százaléknál. Évente több száz hektárnyi erdővel többet kell ezért kiirtanunk, s tetemes mennyiségű papírfát kell importálnunk. Nem ártana gondolni erre, mielőtt a kukákba gyömöszölnénk a pénzt érő papírt. I. R. Miskolc ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNB TELEFONSZAMAj IÄ-221 Több konzerv Az ipar a zöldségkonzervek választékát és mennyiségét tovább bővíti; 1974-ben főzelékfélékből várhatóan 11 százalékkal, paradicsomkon- zervekből 33 százalékkal, savanyúságból pedig 7 százalékkal növeli a termelést, illetve a belkereskedelmi értékesítést. A váratlanul korai tavaszodba sok munkát ad a to- kaj-hegyaljai szőlősgazdáknak. Az állami gazdasági borkombinát területén hamarosan befejezik a metszéseket. Ezzel a munkával jól állnak a szakszövetkezetek, termelőszövetkezetek és az egyéni gazdaságok is. Kapás Pál, a Tokaj-hegy- aljai Állami Gazdasági Borkombinát vezérigazgatója arról tájékoztatta lapunkat, hogy a múlt évi 26 fokos hideg kisebb területeken 30— 40 százalékos fagykárokat okozott. Ezt a már elvégzett előhajtatások tapasztalataiból állapították meg. A szokatlanul erős hideg a téli nyugalmi állapot előtt érte a szőlőt. Az oltvány iskola vermet még nem bontották ki, a szállítást az ország különböző szőlőtermelő gazdaságai számára két-három hét múlva kezdik meg. A szőlősterületeken végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a tavasszal szükséges csapadékmennyiségnek legfeljebb egyharmadával rendelkezik a talaj. A legutóbbi esőzések után is mindösz- sze 30—35 centiméter mélyen található meg a legutóbbi csapadék nyoma. Pedig a most már meginduló tápanyagfelvétel csak a víz segítségével lehetséges. A pincékben túl vannak az első fejtéseken. Ezt a munkát megnehezítette az a körülmény, hogy tavaly a termés betakarítása után valamennyi edényük tele volt. Tizenkétezer hektoliter bort még most is hengeralakú nagy tartályokban tárolnak Kisvárdán és Sajóbabony- ban. * Ma délelőtt Szerencsen, a járási pártbizottság székházában tartotta ülését a tokaj- hegyaljai rekonstrukciós bizottság. Az ülésen szerepelt a bodrogolaszi, sárazsadányi terület komplex rendezési tervének vitája. A generál- tervező, az Ultetvénytervező Vállalat ugyanis elkészítette a terveket, amelyekkel az érdekelt gazdaságok vezetői az ülésen megismerkedhettek. Ezt követően a bizottság az idei munkatervét fogadta el, amelyben szerepel Tolcsva, Vámosújfalu határának komplex rendezési terv-vitája. Az ősz folyamán értékelik majd a helikopteres növényvédelmi szolgálat tevékenységét. Az már eddig is megállapítható, hogy a korszerű növényvédelmi eszközök a várakozásnak megfelelően, jól hasznosíthatók. Az állami gazdasági borkom’oi- nát területén kívül 400 hektáron permeteztek a kistermelők szőlősterületein. Az elmúlt év . sajátosságaihoz tartozott ugyanis, hogy az időjárás szeszélyessége miatt hétszer, helyenként nyolcszor kellett bevetni a helikoptereké*. NAGY JÓZSEF Nem eszi meg a kutya a ... Bizonyára mások is észrevették, hogy a februári időjárás eltért a megszokottól. Ha másból nem, hát abból, hogy nem fáztak annyira, mint más közönséges februárokon, ezzel szemben néha olyan melegük volt, mint más közönséges áprilisokban. Ennek aztán meglett a következménye a közhangulat alakulására is. Igaz, nem egészen úgy, mint ahogyan várni lehetett volna. Joggal gondolhattuk volna ugyanis, hogy az enyhe szellő, a ta- vaszias időjárás jobb kedvre hangolja az embereket, kigombolják vagy éppenséggel levetik télikabátjukat és örvendezve bele- szippantgatnak a langyosan friss levegőbe, felpezsdülnek és megújulnak, akár a természet körülöttük. Nem így történt. Akadtak ugyan néhányon, akik kölyökkutyaként felvidá- modtak a tavasz első leheletére, a többség azonban az öreg komondorok bizalmatlanságával fürkészte az eget és szüntelenül mór g ott. Nézzék el nekem, hogy ilyen kutyahasonlattal hozakodtam elő, de ösztönösen tettem, mert mostanában mások is mindegyre négylábú példázatokkal állnak elő. Nevezetesen, hogy azért a kutya nem eszi meg a telet. No- mármost ez olyan igazság, amellyel vitatkozni sem lehet. Ezt nemcsak a hasamra ütve mondom, hanem tapasztalati tények alapján is. Tudniillik már évekkel ezelőtt annyiszor hallottam ugyanezt a mondást, hogy — alapos ember lévén — annak idején felmérést végeztem ebtartó ismerőseim és barátaim körében. Körkérdésemre, hogy eszik-e a kutya telet, valamennyien határozott nemmel feleltek. Az egyik délután kisétáltam a természet lágy öléte, bokrok és fák közé. A talaj valósággal árasztotta magából a nehéz tavaszi illatot, a rigók önfeledten fü- työrésztek, a gyerekek labdáztak és fo- gócskáztak, a bokrok pedig zöld rügyeket nyitottak, mit sem törődve azzal a nagy igazsággal, hogy a kutya nem eszi meg a telet. Éppen egy ilyen rügyező bokor látványába feledkeztem bele, amikor megszólalt mögöttem egy károgó hang: — Ha-ha. Meglesz ennek a böjtje. Figyelje csak meg, fogunk. mi vacogni márciusban, meg áprilisban. Az is lehet, hogy májusban hóviharok lesznek és teljesen elmarad az idei nyár Nekem elhiheti, a telet nem lehet megúszni, ha februárban nincs hideg, majd lesz később. Elhallgatott, már- már azt hittem, hogy elfelejti mondani a lényeget, de csak szünetet tartott. Hatásos szünetet, hogy aztán nagyobb nyomatékkai mondhassa a baljós tanulságot: — Mert a kutya, ké- remszépen, nem eszi meg a telet, kérem- szépen. Megtörölte a homlokát, botjával megfenyegette a meggondolatlanul rügyező bokrokat, azzal elkárogott. Én meg ottmaradtam a könnyelmű bokrokkal a nagy enyheségben és arra gondoltam, hogy mennyi diadalmas ember fog vacogni, elégedetten dideregni, ha netán tényleg jön majd egy hideghullám. S milyen boldogan fogják hajtogatni, hogy lám, ők megmondták, nem az időjárás, hanem a naptár szerint kell öltözködni és viselkedni. És már nem is tudtam örülni az ajándékba kapott februári jó időnek, kéremszé- pen... Mert mint tudjuk, nem eszi meg a kutya a telet, ké- remszépen... A. J.
