Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-25 / 47. szám
I TITKOLNI KELL »Q <p& 09 ÖRÖMÜKET? Három történet A komoly testület posztóval bevont tárgyalóasztala fölött egy percre végighullámzott a derű. Az előzményeket most nem taglaljuk, a lényeg, hogy a tanácskozási joggal meghívott szakember így fejezte be szóbeli kiegészítőiét: „A gépi feldolgozás továbbra is zavartalan. Egyetlen szakemberünk még a múlt évben bejelentette, hogy az idén szülési szabadságra megy, így sikerült a helyettest betanítanunk.” Mindenki megértőén bólogatott, aztán kisvártatva megkérdezte a testület egyik tagja: jól értettem, hogy már 8—9 hónappal a szülés előtt tudták, hogy helyettesről kell gondoskodni? Ekkor kezdett mindenki mosolyogni, érdeklődni. Pedig hát nincs ebben semmi különös. A kartársnő nagy családjának is bejelentette, hogy anyai örömöknek néz elé. így volna ez mindenütt rendjén, csakhogy a kismamák nem mernek szólni, titkolják — amíg lehet — legszebb örömüket. Miért? Erről mondok el most három történetet. Irénbe Irénke a gépírónők gyöngye volt: kitűnő szakember, számos verseny győztese, gondoLatolvasó (akik diktálni szoktak, tudják mit jelent ez), s mindemellett fiatal, csinos és csábos. Sajnos már szerelmes menyasszony, s megközelíthetetlen. Azért mi folyton körül zsongtuk, dongtuk, kényeztettük. Ebédnél neki adtuk a legjobb falatokat, számon tartottuk születésnapját, virágot szedtünk, loptunk neki. A házasságkötése sem zavarta meg ezt az idilli állapotot. Néhány hónappal később azonban észrevettük, hogy Irénkének nem ízlenek kedvenc ételei, mikor valaki pralinéval kínálta, hányingert kapott, nem bírta a füstöt, nem nevetett a vicceinken. Irénke gyereket várt, s nehezen viselte terhességéi. Most kellett volna bizonyítanunk. hogy szeretjük és ragaszkodunk hozzá. Ehhez azonban éretlenek voltunk, bár naponta írtuk a szép cikkeket az anyaságról és az asszonyok társadalmi megbecsüléséről. A mi kis társadalmunk morálja — ebben az ügyben — semmivel sem volt jobb, mint más cégeké. Sőt! Szégyellem ezeket a dolgokat, de ha már belekezdtem, nem hallgatom el a legnagyobb gonosztettem sem. Irénkére vártam: idegesen, gyűrött jegyzettömbbel, zaklatott gondolatokkal, félig kész mondatokkal. Lehet, hogy csak percekig volt távol, de én elvesztettem az időérzékemet. Jött szegény a mosdóból hányingertől gyö- törten, a könnyeit törölgetve. — Drágám! — mondtam neki keményen —, ez nem szanatórium! Egyetlen szót nem válaszolt. De nem felejtem el, hogyan nyílt szinte természetellenesen nagyra a szeme, látom amint — kicsit már duzzadt — ujjait ráteszi a billentyűkre. Bocsáss meg, Irénke... „Tíz húsz kövér, víg gyerek" A második történet idején már felnőttebb voltam. Nős ember és apa. Konzervgyári kismamákkal beszélgettem. Körtét tisztítottak, de főleg ették a finom, lédús gyümölcsöt. Gyönyörűség volt nézni őket. Csak egyetlen témájuk volt, s ennek sok-sok variánsa. Az üvegcsarnokban — ősz lévén — már nem volt meleg, csak fény. Szépek, gömbölyűek, egészségesek voltak az asszonyok. Azt hiszem. akkor értettem meg igazán József Attila versét: „Pihés, huncut, görbe állunk, / formás fejünk, fürge lábunk, szép egyenes I fehér hátunk, / meg a szemünk, meg a szánk I ... Hűs derekunk hintázása, karunk farunk / hullámzása, / mint harmatos magas fűben tízhúsz kövér, i víg gyerek / sivalkodva, meztelenül ha rakáson hempereg .. A riportot nem kellett előkészíteni, partnereim egymás szavába vágva csacsogtak, csiviteltek a mikrofon előtt. Az egyik meghívott keresztapának, amin jót lehetett nevetni. mint ahogy azon is, hogy ki hány kilót hízott, kinek jósolnak ikreket és így tovább. Mások másutt talán nem nevettek volna, de itt ebben a körteillatű „melegházban” ezek az asszonykák mindennek tudtak örülni. Kísérőm száraz, sovány kis nő, akivel eddig nem sokat törődtünk (valami technikusféle volt ebben a gyárrészlegben) elismerően mondta, mikor a kismamáktól elbúcsúztunk: irigylem a türelmét! Hogy tud velük minden csa- csiságról beszélni! Nekem az idegeimre mennek. ...hogy képzeled szívem ? A harmadik történet arra az időszakra esik, mikor egyik gyerekünket bölcsödébe, a másikat óvodába kellett cipelni reggelenként. En vittem őket, s a feleségem hozta. „Kiváltotta” — ahogyan akkor mondtuk. A munkahelye messze volt az óvodától, bölcsődétől: rohanni kellett, s közben vásárolni. Vagy ami még rosszabb: két gyerekkel együtt vásárolni. Sokat jártam vidékre, ezt az esti műszakot nem vállalhattam. Egy megoldás kínálkozott: közelebbi munkahelyet kell keresni a feleségemnek. A cég — ahol éppen könyvelő után néztek — csaknem a szomszédunkban volt. Kicsi cég. kicsi pénz, de mi nagyon örültünk. Ügy tűnt, ők is. Már-már a belépés dátumánál tartottunk, mikor a leendő főnökasszony — kövér, gyűrűvel ékitett ujjaival babrálva a kávéscsészén (eme kezet néhány perccel előbb tiszteletteljesen megcsókoltam) megkérdezte: „és a kicsikék szoktak betegek lenni?” — Igen — mondtam —, a kicsikék időnként betegek, mert hogy őket sem kerülik ki azok a csúnya jár- ványocskák. — S ilyenkor ugyebár a nagymama! — veié közbe az asszonyság. — Nem nem a nagymama — jött meg a feleségem szava is —, mert még a nagymama is dolgozik. — Hát akkor, hogy képzeled szívem ? — kérdezte a hölgy kicsit megemelve a hangját. Mire én is emelni akartam a hangom, de a feleségem megelőzött. — Ügy képzelem szívem — közölte csöppet sem szeliden —, hogy ha betegek, akkor táppénzre megyek, kiveszem a szabadságom, vagy elmegyek akár fizetésnélkülire is. — Jaj. micsoda malőr — sajnálkozott a főnökasszony és végre kiborította a kávét, ami ráömlötl az evoluttáb- lára, s megindult a naplón, mint egy sötét, szennyes kis patak. GYARMATI BÉLA A MTESZ borsodi folyóiratában iél olvashatunk a sokszögesziergáról A Nehézipari Műszaki Egyetem professzorainak, oktatóinak, kutatóinak cikkei tölti ki a MTESZ Borsod megyei Szervezete folyóirata, a Borsodi Műszaki és Ipar- gazdasági Élet most megjelent két, összevont számát. Érdekes bepillantást ad a gépgyártástechnológiai tanszék kutatómunkájába dr. Gribovszki László kandidátus, tanszékvezető egyetemi tanár. Érdeklődéssel olvastuk a ..Sokszögmegmunkálás a Gellért-féle szabadalomban rögzített elven működő sokszögesztergán” című tanulmányt is. A magyar sajtó sokat foglalkozott a Gellért- féle sokszögesztergával és feltalálójával. A* Miskolci Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat egykori esztergályosa ma műszaki tanácsadó az NME gépgyártástechnológiai tanszékén. Már elkészült a kifejlesztett E 400 MS sokszöaeszterea, melynek a fényképét is közli a lap. A sokszögeszterga a gépgyártásban a termelékenység 00—40 százalékos növekedését, a gyártási költségek 40—50 százalékos csökkentését teszi majd lehetővé. Ebéd a faházban Naponta több, mint félezer építő dolgozik az Avas-déli lakótelepen. A BÁÉV egy nagy alapterületű faházat állított fel az új háztömbök mögött, ahol két-három turnusban egy, másfél óra alatt megebédelnek az építők. felújítás 20 millió tor in tért Lakásépítés, karbantartás ÚJDONSÁG A CSOMAGOLASTECHNIKABAN CARTONPLAST üreges polipropilén lemez és doboz A Cartonplast lemez és doboz víz- és vegyszerálló; élelmiszerek csomagolására alkalmas. Szín: natur, fehér, piros, narancs, sárga, zöld, kék, fekete. LEMEZMÉRETEX: 100—3000 mm 100—1600 mm 2,5, 3,0, 3,5, 4,0, 4,5 mm hosszúság: szélesség: vastagság: Fenék- és tetőlapalt (hajtogatott) dobozok méretei: (hosszúságXszélességXmogasság) doboz egész doboz feles doboz negyedes min. 110X110X110 mm mox. 1000X400X400 mm min. 110X110X110 mm max. 1600X800X800 mm min. 110X110X110 mm max. 3000X1600X1600 mm Különleges dobozok, díszdobozok, hordládák mérete 60X60X60 mm-tő! megegyezés szerint. A Cartonplast lemezek és dobozok minden oldalon nyomtathatók; maximális tükörméret 1250X850 mm. TERMELŐI ÁR: Cartonplast lemezek Ft 44,80/kg Cartonplast dobozok 370X155X130 mm Ft 19,10/db 370X240X190 mm Ft 24,80,db 500X120X120 mm Ft 16,20/db 440X300X270 mm rekeszekre osztva Ft 45,50/db 405X360X160 320X320X 320 mm Ft 28,50/db CARTONPLAST gyártja és forgalomba hozza a: TISZAI VEGYI KOMBINAT Tanácsadás, minták: TVK-vevőszolgálat, Budapest, V., Pilvax köz 2—4. Megrendelés: TVK Értékesítési Főosztály. Leninváros Miskolc idei építési terveinek megvalósításából a BÄfiV-on és az ÉÁÉV-en kívül jut a kisebb építőprofilú vállalatoknak is. Az ország második legnagyobb városának lakásprogramja figyelemre méltó tempót diktál. Ezért ebben az évben fokozottabban szükség lesz arra, hogy akár a közművesítésben, akár a szerelő-, szakipari munkában a korábbinál hatékonyabban vegyenek részt a kis vállalatok. Ebben az évben a Miskolci Építőipari Vállalat 110 millió forint értékű munkát vállal a megyeszékhelyen. A Medgyessi Ferenc utcában megkezdik a nyolc lakásos művészház építését, szemben a Semmelweis kórházzal. Annak érdekében, hogy minél előbb hozzákezdhessenek az alapozáshoz, kiveszik a részüket a bontásból is. A kétszintes ház jövő év májusára készül el a tervek szerint. Hagyományos építési módszerrel épül. A felújításra kijelölt miskolci háziak rendbehozására 20 millió forintot használt fel a Miskolci Építőipari Vállalat. Befejezték a felújítást a Rácz Adám utcában, és most folytatják a Tátra, a Torontáli utca épületein. Ahol kell. még olyan munkát is elvégeznek, mint az alapok gyengeáramú melegítéssel történő kiszárítása. Ilvenre a Rákóczi utca 1. szám alatti háznál volt szükség. A felújítások során kf- vül-belül tatarozzák a falakat, ahol kell kicserélik a csővezetékeket. Ebben az évben a Ságvári utcában lesz hasonló feladatuk. A Dorottya utca 1. szám alatt levő ház — a csillagvizsgáló épülete — felújítási munkálataihoz új technológiát dolgoztak ki. A tapasztalatok szerint a hagyományos vakolat a viszonylag nem régi épületekről is leválik a város levegőjének szennyezettsége következtében. Ezért itt már az osztrák műanyag Fliesin vakolatanyagot használják, ami rendkívül időtálló. feltehetőleg 20—30 évig sem szorul javításra. A 114. sz. Szakmunkás- képző Intézet számára tornatermet építenek a Kilián- déli lakótelepen. Az új létesítmény nagyiából olyan lesz, mint a géoipari technikum nemrég elkészült tornacsarnoka. Mivel a hagyományos, a téglával való építkezéshez sok kőműves kell, a Miskolci Építőipari Vállalat is keresi a módot a korszerűbb, paneles építkezési formák bevezetésére. Ugyanakkor aligha lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogv az évente ezrével éni'lő lakások karbantartását, felújítását is nekik kell elvégezni a jövőben, ami ugyancsak nagy felkészültséget igényel. N. J. Megtalálták egy ó-orosz eposz kéziratát A novoszibirszlci „Aka— gyemgorodok” archeográfusai az egyik szibériai faluban rábukkantak a híres Zadons- csina kéziratára. Ez az ó- orosz ősi ének a XIV. század végén íródott. A dicső Kuli- kovo-mezei csatáról szól. amely kezdete volt Oroszország felszabadításának a 200 éves tatár—mongol iga alól. Ez a rege szenvedélyes felhívás az orosz erők egyesítésére a külső ellenséggel szemben. Szerzőjéről, Szofro- nyijról ismeretes, hogy Rja- zany vidékéről származott. A történészek a Zadons- csina hét másolatát ismerik; egyik-másik közülük hiányos. A novoszibirszki tudósok által megtalált kézirat egy XVI. századi kéx- iratgyűjteményből való. + Az idényre készülnek a tapolcai strandon (Kerényi felv.)
