Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-21 / 44. szám
ií: ZÁRVA Szépülő üzletek Egy város soha sincs készen, az utca mindig változik. Házak tűnnek el, újak épülnek, a régiek megszépülnek. A város vásárló-utcáján, a Széchenyi utcában soha sincs egyszerre nyitva minden üzlet. A figyelmes járókelő láthatja, hogy hol itt. hol ott deszkázzák be a kirakatokat, és néhány hét, vagy hónap múlva gazdagabb lesz a város egy szép üzlettel. A Képcsarnokban hegesztők dolgoznak. (Kerényi László felvételei) A tegnapi nap sem múlt el avatóünnepség nélkül. Délután három órakor nyílt meg az AGROKONZUM félmillió forintért kialakított új üzlete, amely átveszi a szomszédos 112. számú bolt (Széchenyi utca 74. szám) vevőit és eladóit. Ma nyit a színházzal szemközt levő lakberendezési bolt. A néhány napos zárás oka a tűzveszélyes villamosvezetékek kicserélése volt. A kényszerpihenő alatt az üzlet dolgozói árut rendeztek, takarítottak, hogy mindjárt a mesterek elvonulása után levegyék a kirakatüvegről az „Átalakítás miatt zárva!” feliratú táblát Néhány házzal följebb, az Aranycsillagban, a kirakaton át lehet bejutni az épületbe. A félig a járdán, félig az úttesten parkoló gépkocsi építőanyagot hoz, törmeléket visz. Az újjávarázsolt káveház és az új pinceborozó a nyáron már vendégeket fogad, de addig a diszkrétebb neszekhez szokott épület falait a munka zaja remegteti. Szemben, a Képcsarnokban a cementlapokkal telerakott kirakat mögött is hasonló a kép. A Miskolci Építőipári Vállalat dolgozói öltöztetik új ruhába a kétszintes üzletet és kiállítótermet. Teljes átalakítás lesz csak a galériára vezető lépcső marad a helyén. A villanyrendőrnél lévő, 5. számú női fodrászat és kozmetika is újjászületik. A háromszázezer forintos átalakítás szakaszosan történik. A kozmetika már kész, a fodrászat hétfőn nyit. A dicséretesen gyors rekonstrukció (az egész munka csak három hetet vesz igénybe) a fodrász- szövetkezet saját TMK-s brigádjának érdeme. Az intim hangulatú szépítőszalon terveit Dufala József belsőépítész készítette. (brackó) if Saroglyával az Aranycsillag kirakatán át... A békekölcsönök visszafizetésének időpontjai Februárban megkezdték az első békekölcsön kötvényeinek beváltását. Több olvasónk érdeklődött szerkesztőségünkben, azt tudakolván, hogy melyik békekölcsönt mikor fizetik? A magyar államkölesőnök visszafizetési határidejét az 1098 1956-os minisztertanácsi határozat 1974. december 31- ében állapította meg. Az Országos Takarékpénztártól kapott ütemterv szerint a következő. a II. békekölcsön utolsó sorsolásának időpontja március 15-e. Április 9-től kezdve valamennyi kötvény — tehát a ki nem sorsoltak is — beváltható. 1974. április 10-én sorsolják a III. békekölcsönt és május 7-től fizetik vissza. A IV. békekölcsönt május 25-én sorsolják és július 16-tól váltják be. Augusztus 17-e az V. békekölcsön sorsolásának időpontja, az első beváltási nap pedig szeptember 10-e. Utoljára szeptember 17-én kerülnek be a szerencsekerékbe a békekölcsönök számai. A VI. békekölcsönt október 8-tól fizetik vissza. Ez azt jelenti, hogy ettől az időponttól kezdve kivétel nélkül minden békekölcsönkötvényt beváltanak az OTP, a Takarékszövetkezetek és a posta fiókjai. Az Országos Takarékpénztár valamennyi békekölcsönsorsolás után az első és a második visszafizetési napon különleges ügyeleti és tanácsadó szolgálatot szervez a Sportfogadási és Lottóigazgatóság helyi kirendeltségén (Arany János utca 2.). Itt vitás kérdésekben is döntenek, a sérült és hiányos kötvények visszafizetésekor is őket érdemes megkeresni. A Magyar Népköztársaság békekölcsönéinek utolsó visszafizetési napja 1977. december 31 -e. E. Á. Kevesebb baleset Borsodban Az előző év azonos időszakához képest több mint 7 százalékkal csökkent januárban a közlekedési balesetek száma Borsodban. Így is 50 közúti baleset történt! Öten meghaltak, 33-an súlyosan, 36-an könnyebben sérültek meg. A legtöbb baleset gyorshajtás miatt következett be. REFLEKTOR Vasutasok a város szépítéséért Ma Budapesten a Közlekedéstudományi Egyesületben előadást tartanak a pécsi és a tokaji négysávú televíziós adóról. Egerben megkezdődik az UNESCO- körök első országos tanácskozása. * Gyulán szocialista szerződést kötnek az új kol- bászgyár beruházásának kivitelezésében részt vevő vállalatok. * A kapuvári városi tanács vb-ülésén az ivóvízellátás és az új termálfürdő építésének lehetőségei szerepelnek napirenden, át Pécsett üzembe helyezik a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat gastrofol-üzemét. * Salgótarjánban fiatal tanácstagok fórumát rendezik meg. ik Székesfehérvárott „VIDEOTON-számítógépek a Szovjetunióban” címmel an- kétot tartanak. Ismeretes, hogy a Miskolc városi Pártbizottság a megyeszékhely felszabadulásának 30. évfordulójára mozgalmat hirdetett városunk szépítése, csinosítása érdekében. A MÁV Miskolci Igazgatóságán a közelmúltban részletes terv készült azzal a céllal, hogy megjelöljék a vasútnál dolgozók számára azokat a feladatokat, amelyek egybeesnek a városban indított mozgalommal. Közismert, hogy a rohamosan terjeszkedő város területén a MÁV nagy kiterjedésű létesítményekkel rendelkezik. Ezek külső megjelenése lényegesen hozzájárulhat a városkép alakulásához. Mivel a MÁV városunk mindegyik kerületében érdekelt, az adott területeken a vasutasok bekapcsolódnak a kerületi tisztasági feladatok elvégzésébe. Tavaly és tavalyelőtt is a virágok százait ültették ki a vasúthoz tartozó létesítmények környékén. Az idén tovább növelik a zöldterületeket és vállalják a parkosított részek, földnyelvek gondozását is. Mivel a Gömőri pályaudvar váróhelyiségei eléggé lehangoló állapotban vannak, a közeljövőben elvégzik a szükséges korszerűsítéseket. A város területén húzódó vasúti pályatestek, rézsűk környékét időszakonként gyomtalanítják, ha kell, vegyszerekkel. Az iparvágányok tisztán tartását az ipartelepeken is ellenőrzik. Az állomásokon, várótermekben, utasforgalmi tereken az elavult, poros hirdetményeket eltüntetik, helyettük eszté- tikusabb, egyöntetűbb feliratokat raknak ki. Az intézkedési tervben a megjelölt feladatok elvégzésére meglehetősen rövid határidőket hagytak, hogy városunkban a vasúti érdekeltségű területek minél előbb megszépüljenek. N. J. Morfondírozás gyerek-ügyben És még néhány megjegyzés Hallatszana* olyan hangok, amelyek megkérdőjelezik népesedési politikánkat. Kell-e az egyáltalán? Meg hogy: minek erőlködünk, elég a gyerek, amúgy is kevés az iskolai és az óvodai férőhely. Egyszóval, ne erőltessük azt a demográfiai görbét, bízzuk a dolgot a természetre. No hiszen, ha rábíznánk, akkor, hogy mást ne mondjak, mi is, mint a nagyszüleink meg a dédszüleink, sűrűn csináltathatnánk a kis fejfákat, ezzel a felírással: élt 5 hónapot. Gyermekáldásban, főleg a szegények rétegében, nem volt hiány. Csakhogy a gyereket életben kellett tartani, felnevelni. De hogyan? Milyen keservesen és mennyi áldozattal?! Ezt csak azok tudják, akik még emlékeznek az alföldi emberpiacokra, a múlt rezsim „legrangosabb” szociális juttatásaira: az emberi méltóságot sértő ingyenkonyhákra, a lótrágyával-sárral taposott földes szobákra, meg arra, hogy a méregdrága patika nem pusztán képletesség volt... Hát persze, a patika, meg minden — volt. A mában másképpen élünk. Akkor viszont gondolkodjunk másképpen is! És amikor a népesedésből politikai ügyet „csinálunk”, akkor abból senki ne azt következtesse, hogy az elnéptelenedéstől félünk. A mi népesedési politikánk többet jelent annál, mint hogy több gyerek világra hozására biztassuk a házastársakat. Mi sem bizonyítja ezt jobban —hogy helyben maradjunk —, mint Miskolc példája. Városunkban a népesedési arány sokban hasonlít az országos átlagéhoz, de sokban különbözik is attól. Például több más várostól eltérően, itt még vannak kétműszakos első osztályok; s az emberpalánták számához képest kevés a bölcsődei és óvodai férőhely. Meg jócskán vannak három vagy ennél is több gyereket nevelő családok. Nem előcitált téma a demográfia, „a népesedéssel és annak változásaival foglalkozó tudomány”; nem divatból dobtuk a köztudatba a szót, miként azt sem, hogy szociológia, emancipáció és így tovább. Nem ötletből fakadt az ifjúságpolitika s a fejlődés folyamatához szorosan tartozó több más programunk. Arról van szó, hogy a megtett út ismereteinek birtokában, a lehetőségek tágulásának gyakoribb és tudományosabb vizsgáiása által képesebbek vagyunk felismerni es céltudatosabban előbbre mozdítani azt, ami társadalmilag szükségszerű. Szükséges, hogy gyakrabban emlegessük a gyerekkultuszt. (Ami merőben más az elkényeztetett egykék kultuszánál!) De ilyenkor rögvest odagondoljuk a többgyerekesek jobb életszínvonalát, az anyák anyagi és erkölcsi megbecsülését, a szocialista gyereknevelést otthon és az iskolában, az általában vett szociális igények bővítését, mindent- mindent, ami tartozéka annak, amit sűrítve így mondunk; népesedéspolitika. Csakhogy — szinte hallom: gyerekkultuszról beszélni és cselekedni, nem ugyanaz. S a gunyoros szó — fullánk, csípésnek szánja az illető. Érezni lehet: „oda” szánta. A napokban fültanúja voltam egy értekezleten, amint városvezetők: pártbizottsági titkárok, tanácselnök, nagy gyár igazgatója, magas párttisztséget viselő munkás, úgyszintén egy ilyen asszony, aki családanyaként is érzékenyen reagál — milyen szenvedélyesen vitáztak a szóban levő témáról, a feltételekről. S nemcsak erről s nemcsak ezúttal. A külső szemlélő csak annyit lát, hogy mi van abból, ami kellene. De ki tud a gyötrődésekről, a sok-sok szenvedélyes tárgyalásról miniszterekkel és minisztériumi tisztviselőkkel, ki tud a sok-sok... nagyon-nagyon akarásról! No persze, nem is feltétlenül szükséges tudni róla. S ha most egy pillanatra felvillantottam a „kulisszatitkokat”, nem a „le a kalapot” véget tettem. Erre nincs szükség. Hajlamosak vagyunk rá, hogy más városokkal hasonlítgassuk Miskolcot. És ha olykor hátrányunkul szolgál egy-egy példa, akkor azt úgy könyveljük el, hogy azért van így, mert... Mert. S aztán fagyos és talányos mosoly. Pontosabban: egy-egy mosoly, de az is igaztalan, a legtöbb esetben igaztalan. Tessék elhinni, hogy ha ebben a megyében és a megyei városban érvényesül a munkáspolitika — ezt pedig senki se vonhatja kétségbe! —, akkor az olyan kötelezettségeket ró a megye és a város politikai és államigazgatási vezetésére, amely sokszorosan megköveteli a felelősségérzetet. Ez a felelősségérzet tüzeli a szenvedélyt, a mind többet tenni óhaját. Miként most is, az említett esetben, amikor is a népesedés- politikai határozat végrehajtásáról, a feltételek — a további feltételek! — megteremtéséről volt szó. Magam is hallottam a városlakók szájából, hogy: hát bizony csakugyan jó lenne, ha megtaníthatnák a gyerekeket úszni. Az ám, de hol? Nos, kimondatott: mivel most már elérkeztünk a „gyerekkultusz” eme általános igényéhez, teremtessék meg a feltétel az egészségük végett. Aztán: terveztessük meg az Ady-hídnál a fiatal házasok garzonházát, mentsük meg őket a magas albérleti díjtól, hadd spórolhassanak nagyobb lakásra. Meg még: ha több gyereket akarunk, nyilván nagyobb lakásokat kell építenünk. És: mielőbb oldjuk meg a nagy családok soronkívüliségét a lakásjuttatásban. Gondolkozzunk azon is, hogy ha már itt a Bükk, építsünk benne egy olyan iskolát, ahol a gyerekek, mondjuk havonkénti váltással, megerősödhetnek a jó levegőtől. Es még? A város évente egymillió forintot áldozhatott játszóterekre, kisebb sportlétesítményekre. Bizony, jó lenne vagy 5—6 mil- -lió. Talán, talán valahogy ki is gazdálkodhatjuk... Nagyon sok: és még ... Tovább könnyíteni a nők helyzetén ... Üjabb és újabb összefogást a több bölcsődei és óvodai férőhely érdekében ... Iskolai gondok ... Nevelési gondok ... Egészség- védelem ... Jobb propagandát, hogy ne kampányt lássunk a dologban, hogy mind többen és többen egyetértsünk... Rengeteg tennivaló. Rengeteg akarás, tenniakarás. Agyat gyötrő gondolkodás: miként lendítsünk még azon is, ami már szinte mozdíthatatlannak látszik. Türelmetlenség? Igen. De nem úgy, hogy: kell. Jól tudjuk: mi kell; sok minden kell. Az elérés, a megteremtés, az ahhoz a bizonyos dologhoz vezető, járható út keresése — ez az, ami nem tűr türelmet. S ez így mindjárt más! A helyénvaló türelmetlenség a folyamatot, a folytonosságot kapcsolja, tüzeli, szolgálja. S hogy ezt a folyamatot nem lehet — s benne a népesedés kérdését — csak úgy szabadjára ereszteni, hanem befolyásolni, irányítani kell — ez is más kérdés. Ez politika! Hát ne dohogjanak azok, akik csak kibicelnek ilyen vagy olyan módon. Inkább segítsék ezt a politikát. Persze, ha tudnak akarni, tenni s agyuk sejtjeit a megoldás, nem pedig hangzatos frázisok kiokoskodása végett koptatják. S kezüket nem a láthatatlan, bár sebző fullánk hegyezésére használjak. CSALA LÁSZLÓ
