Déli Hírlap, 1974. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-14 / 11. szám

„Csak nem szállási akarnak?” Sívasárnap Bán kúton A városban csúnya ősz csú- íolodott a téllel, Lillafüredtől világosodni kezdett a világ. Ömassa környékén háborítat­lan szépségben várt minket a tél. Már a varosban sílécek­kel telerakott gépkocsik fi­gyelmeztettek a könnyen megjósolható sívasárnapra. Bánkúton Vdrkonyi Miklós, a turistaház vezetője kicsit be­lesápadt az érkezésünkbe: — Csak nem szállást akar­nak? Aznap búcsúzott, de már érkezett is a 40 fős sítábor. A turistaház előtt és vala­mivel lentebb, ahonnét a gya­korlatlanabb gépkocsivezetők nem szívesen jönnek tovább, legalább 60 gépkocsi állt. — A tél? — Idáig gyönyörű volt, és remélem, hogy sokáig kitart. — mondta Várkonyi Miklós. És elkísért minket a hegyre. • • — Lefelé ugye egyszerűbb? A fenekén elénk csúszó kis­legénv lábát az ég felé tartva haszalta a nemet... A BÁÉV üdülőjében pihen, vasárnapra szökött fel a hegyre: — Mindent megér ... ! — Ez a Bükk legszebb ru­hája-— mondta a 11 éves Nyitrai Zsuzsa — ugye apa. ez a legszebb ruhája? Zsuzsi 11 éves, megbízha­tóan sízik: — Négyéves voltam, ami­kor kezdtük ... Tévedés persze azt hinni, hogy itt mindenki sízik. Ket­ten Miskolc-Tapolcán üdül­nek: — Csodálatos. Sose jártam erre. Gyalog jöttünk. Lát­tuk a csipkéskúti ménest, lát­tunk özeket meg egy szarvast is, de nem biztos, hogy az volt.. • Kát boldog ember Ömassa felé nekiindult az újabb gya­logtúrának. • • Messzire hallott a sífelvo­nók motorjainak dohogása. Deltát hol van ez egy neve­téstől? A hétéves Szeder­kényi Réka úgy siklott a pá­lyán. hogy közben az apja szinte ölelte ... Egerből jöt­tek. — Már lemérek jönni ma­gamban is .. . — Napközis vagy. Éva? — Egész nap a padban ülünk — Nem is olyan nagy baj ez a lógás. Vasárnap délután már több százméteres kocsisor állt az úton. Jókedvtől' volt hangos a hegy. Ha képeslapot készítettünk volna arról, amit láttunk, akár azt is mondhatnánk rá. hogy giccs a kép. Mi csak a hegyet jártuk. A kedvektől hangos hegyet. A BÁÉV üdülőjében pihe­nők hatalmas futballcsatát vívták a hóban. A 76 éves Z. Ngy Gyula bácsi, aki elő­ször járt itt. azt mondta, hogv feljönne ő már ide akár gyalog is . .. Ujjongott Réka biztosan állt a sítalpon Zsuzsi, lelken­dezett a két kiránduló es gyalog is feljönne a hegyre a nagyapa. Idelent csúnya volt a vá­ros. A jó ebéd után egy fél óránál alig kellett több. hogy a délutáni ködig érjünk. BARTHA GABOR jjc Ki autóval, ki gyalog m * ifi í;: Labdarúgó-csata a hóban ... Háztüznézoben a háztartási gépek piacán Asautomata csak drága Tartós lesz-e a tartós fo­gyasztási cikkek iránt mu­tatkozó. évről évre csökkenő kereslet? Ezzel a kérdéssel kerestük fel Kolláth, Sándort, a Borsodi Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat igazga­tóját, aki nem győzte hang­súlyozni, hogy a tavalyi jó éve volt a vállalatnak, s üz­leteikben 1,2 milliárd értékű áru talált gazdára. Az idei forgalmi terv csaknem tíz százalékkal, százmillió fo­rinttal több az elmúlt évi­nél. Kép Tan nincs csere Azt aligha ha kell bizony­gatni, hogy a tartós fogyasz­tási cikkek között nagy súllyal szereplő elektro­akusztikai cikkeknél lassan a telítettség felé haladunk. Míg például rádióból 1970-ben 25 ezer fogyott a vállalat üzle­teiben, addig 1972-ben csak 14 700-at, tavaly pedig 13 400- at adtak el. Ne felejtsük el. a rádióválaszték — már ami a hordozható készülékeket illeti — soha nem volt ilyen jó, mint a közelmúltban. Más kérdés, hogy az asztali rádiók kínálata elmarad az igényektől és a magyar ipar­tól joggal elvárt színvonal­tól. A VIDEOTON triásza, a már nemzetközi mércével is mérhető Apolló, Orfeusz és Prométheusz tömegigényt még nem elégítheti ki; ré­szint az ár magassága, ré­szint pedig a hazai sztereó- rádiózás fejletlensége miatt. Mérséklődött a televíziós készülékek iránti kereslet is. noha a BIK. akárcsak más vál’e'atok. mindent latba ve­tettek. hogv megmozgassák ff tévé-oiaoot. Nasyképernyős készülékből tavaly mintegy két és fél ezerrel fogyott ke­vesebb, mint két esztendővel korábban. Ennek oka. hogy új vásárlók nemigen jelent­keztek, a régi tulajdonosok pedig nem szívesen cserélik ki régi készüléküket, inkább javíttatják... A VIDEOTON szakembereinek véleménye szerint nálunk a tévét gaz­daságosan üzemeltetni öt­hat évig lehet csak, ezután indokolt lenne a csere. Az igazság azonban az, hogy mi, fogyasztók egy-egy készülé­ket addig használunk, amed­dig jó. amíg képet ad. Az ipar és a kereskedelem szí­vesen sürgeti a cserét, a vá­sárló azonban ..makacs”, másra gyűjt, másra költi a pénzét. A rémhír növeli a lorjjalmal Hogy mire? Gépesíti a háztartást. Kolláth Sándor igazgató véleménye szerint a szociálpolitikai határozatok­ból adódó nagyobb anyagi biztonság mindenképpen eb­be az irányba hat. Ha a csa­ládok költségvetése nagyobb lesz, nem valószínű, hogy többet fogunk enni. Ruhára, iparcikkre költjük a többle­tet. Az olajkályha forgalma két esztendő alatt megduplázó­dott. Az etázs kazáné ötszö­rös lett. A bútorlorgalom egyik esztendőről a másikra 13 százalékkal emelkedett. (Ebben közrejátszott az a ta­valyi rémhír is. hogy a lak- berendezési cikkek árát fel­emelik.) Tavaly háromezer darab magnetofont értékesített a vállalat. húsz százalékkal többel, mint egy esztendővel korábban. Azonban a mag­nóból származó bevétel csak három százalékkal nőtt, s ez arra utal. hogy a kereslet az olcsóbb készülékek irányába tolódott el. Ijmódi vegyesboltok A parkettkefélő viszont lassan kimegy a divatból. A különösebb gondozást nem igénylő lakkok teljesen ki­szorították. Mosógépből is kevesebb fogyott, mint két évvel korábban... A mosó­gépcsere igazán még nem kezdődött meg. mert az új. a korszerű automata készü­léket a vásárlók egyöntetűen drágának találják. A megye iparcikkforgal­mának zömét lebonyolító vállalatnál abban a remény­ben készültek és készülnek erre az esztendőre, hogy a vásárlók a több pénz birto­kában több tartós fogyasztá­si cikket vásárolnak majd. Nehezíti a tisztánlátást, hogy a társvállalatok, különösen az áfészek ..profilba” nem illő tevékenységet is folytat­nak. azaz az ÁBC-áruházak- ban. az élelmiszer- és a ház­tartási cikkek mellett tele­víziót. bútort is forgalomba hoznak. (Jó példa erre az edelényi.) Nem elsősorban az a baj. hogy ezek az „öszvér” típusú üzletek elvonják a vá­sárlót a vitathatatlanul na­gyobb választékot kínáló szakboltoktól. hanem az, hogy így a vásárló ..kényte­len” beérni ezeknek az új­módi vegyesboltoknak na­gyon is vitatható kereskedel­mi kultúrájú kiszolgálási kö- rülménveivel és szűk válasz­tékával. (brackó) & magyar üveg világsikere Hazánk üvegipara termé­keinek vilápiaci elismertségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kanadai part­ner öt, az angol pedig három évre szóló jelentős értékű ke­retszerződést kötött ilyen cik­kekre a FERUNION külke­reskedelmi vállalatunkkal. Számottevő piaca van a ma­gyar üvegáruknak az Egye­sült Államokban is. Túl „flancos” a Tokaj? Vendéglátóipari vezető legyen a talpán, aki mostanában eligazodik az igények, vélemények és ellenvélemények dzsun­gelében. Itt (van például a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat uj étterme, a Tokaj. Eddig csak dicséretet hallottunk róla, hogy ilyen szép, meg olyan szép. S lám most — alig néhány héttel a megnyitás után — jelentkeztek az ellenvélemények is. Lényegüket így lehet röviden megfogalmazni: mi szükség van Miskolcon egy olyan étteremre — a meglevők mellett —, mely túlságosan „flancos”, drága, és nem kispénzű dolgozók­nak épült. A vékony pénztárcájú munkásember — fűzik hozzá az elmarasztalók — lassan már nem talál olyan olcso vendéglátóhelyet, ahol munka után felhörpinthetné fröccsét, pohár sörét, arra kényszerül, hogy a boltok előtt, az utcán igyon. De mielőtt tovább szőném a gondolatokat... Egyesek úgy vélhetik, hogy amiről most beszélek, az tulajdonképpen nem a nyilvánosság elé való. nem közérdekű téma. A cél az, hogy minél kevesebb szesz fogyjon, ezért minél kényelmetlenebb utón lehet hozzájutni a napi „fejadaghoz”, annál jobb. Nincs igazuk. Más dolog a mértéktelen szeszfogyasztas, az alkoho­lizmus, és megint más az a letagadhatatlan igény, hogy ba­ráti körben időnként jólesik elfogyasztani egy-két pohár italt. Ehhez a „szertartáshoz” viszont megfelelő környezetet is igényel az olyan ember, akinek nemcsak az a fontos, hogy mielőbb lehajtsa torkán a féldecit vagy a fröccsöt. Igényel, ám alig-alig talál. Múltkor már írtam erről egy cikkben, de ide kívánkozik megint: Miskolcon évről évre kevesebb kocsma van. Egye­bek között azért is, mert az elavult városrészek szanálásával egyidőben lebontottak helyett — ha építenek egyáltalán — más típusú vendéglátóegységet építenek. A következmény természetesen nem az. hogy csökken a kocsmába járók száma, hanem az, hogy a meglevők egyre zsúfoltabbakká valnak. Ahol pedig sok italozó ember van egyszerre együtt, ott nehezebb rendet, tisztaságot tartani, gyorsabban támad civakodás, verekedes is. Létesítsünk tehát kocsmákat? Ezt nem mondtam. Kézen­fekvőbb megoldásnak látszik, hogy az olyan reprezentatív, minden igényt kielégítő éttermek mellett, mint az Alabárdos vagy a Tokaj, létesüljön több csinos, tiszta kisvendéglő, ahol harapnivalót, egytál ételt is talál a vendég, és nem kell attól tartania, hogy odaragad az abroszhoz. Kézenfekvőnek látszik a megoldás, ám a vendéglátoipari szakemberek szerint meglehetősen bonyolult ez a kisven­déglő-ügy. A mai egészségügyi és egyéb követelmények mel­lett meglehetősen drága beruházás egy ilyen típusú vendéglő es nem kis gonddal, költséggel jár az üzemeltetése sem. Gon­doljuk csak el, hogy jól felszerelt konyhára, szakképzett konyhai személyzetre is szükség van. Ráadásul — mondják ugyanezek a szakemberek — a kisvendéglők utáni sóvárgás­ban több a nosztalgia, mint a valóságos igény. Akkoriban, amikor ezek a kisvendéglők virágzottak, megvolt a törzs- közönségük. Olyan törzsközönség volt ez, amelynek volt ideje a kecskelábú asztalok mellett tanyázni, falatozni, italozni. A mai életternpó mást diktál. így van-e, nem tudom. Határozott véleményt tulajdonkep­pen csak akkor lehetne alkotni, ha Miskolcon is szép szán?-' mai működnének kisvendéglők. Akkor majd meglátnánk, találkozna-e szolgáltatásuk az igényekkel. Egy biztos: egészségtelen jelenség, hogy az italforgalom egyre nagyobb hányadát a kiskereskedelem forgalmazza, olyan embereknek, akik az utcán ütik le a sörösüveg vagv páliskásflaska kupakját. Szerintem nem érdemes azon mér­gelődni, hogy a Tokaj túl „flancos”. Hiszen egy ekkora vá­rosnak kell néhány reprezentatív étterem is. (Gondoljunk csak az idegenforgalomra 1) Inkább gondolkozzanak a szak­emberek azon, hogyan lehet a rossz hírű „krimók” helyett egyre több olyan tiszta, rendes vendéglátóhelyet (ha nem kisvendéglőt, akkor mást) teremteni, melyekben a vékonyabb pénztárcájú munkásember is jól érzi magát, ha csak az a vágya, hogy munka után vagy pihenőnapján szolidan eiszo- rakozzon egy kicsit, néhány pohár itóka mellett a cimbo­rákkal. BÉKÉS DEZSŐ Ahol örülnek a leltárhiánynak Zárszámadás a Molettek Klubjában Az óév tavaszán tartotta első összejövetelét az ország első fogyókúrás-köre, a zug­lói Molettek Klubja, ame­lyet dr. Iván Mária felül­vizsgáló főorvos és dr. Haj­nal Nelly körzeti orvos hí­vott életre. A klub közgyű­léséről annak idején a sajtó is beszámolt: „A résztvevők meghallgatták a két doktor­nő tanácsait az egészséges étrendről, majd a tagok meg­mérettek és nehéznek talál­tattak". A közelmúltban az orszá­gossá terebélyesedett mozga­lom ,.szülei”, a Molettek Klubjának tagjai megtartot­ták évi zárszámadó össze­jövetelüket is. A helyszín a zuglói Vöröskereszt-szervezet központja volt, s a beszá­molót 'a fölösleges kilók elle­ni hadjárat két kezdemé­nyezője. dr. Iván Maria és dr. Hajnal Nelly terjesztette elő. Referátumuk egyértel­műen arról tanúskodott, hogy az eltelt hónapok nem múl- ; tak el nyomtalanul: a klub­tagok szépen gyarapodtak. No, nem súlyban, hanem létszámban. A 33 tagú „törzs- 1 gárda” ugyanis időközben 50-re nőtt. Hanem a klub eredményes működésének legbeszédesebb bizonyítéka, hogy a taglétszám emelke­dése nem járt együtt a tag­ság összsúlyának gyarapodá­sával. Ellenkezőleg! Hajnal doktornő statisztikája sze­rint az alapításkor „leltár­ba” vett 4640 kilóból a zár­számadás idejére csak 3887 kiló maradt meg. A tetemes leltárhiány osztatlan örömöt, okozott a klubtagok és veze­tők körében. Mert azt jelen­tette, hogy a tagok átlag- súlya hét hónap alatt 92-ről 77-re csökkent. Volt, aki 115 kilóval kezdte a klubéletet, s ha nem is „ért le” meg a 77 kilós átlagszintre, közelít hozzá, s hasonlíthatatlanul jobb a közérzete, mint ..csúcsformája” idején, meg­szokta a korszerű étrendet és az ésszerű adagokat. A fogyási rekordot egyen­ként Baranyai Béiáné tax-t- ja, aki csaknem harminc ki­lótól szabadult meg, s mos 90 kilónál tart. A férfial általában a szerényebb he lyeket foglalják el a fogyás listán. Közöttük az egyi legkarcsúbb Albrecht - Pété egyetemi hallgató: jelenle alig 80 kilót nyom. Tizenk< kilos súlyveszteségének t> ka: a kenyér és tésztafélé mellőzése, s nem utolsóso ban a rendszeres sportolás

Next

/
Oldalképek
Tartalom