Déli Hírlap, 1974. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-08 / 6. szám

Kereskedelmi vevőszolgálat a DIGEP dolgozói részére A város csatornái Jók a régi vezetékek is A Diósgyőri Gépgyár ta­valyi szakszervezeti taggyű­lésein 2600 nodolgozó nevé­ben kérték a szakszervezeti bizottságot a felszólalók: te­gyen kezdeményező lépése­ket, hogy a Miskolci Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat élelmiszer-előrendelési szolgálatot vezessen be. Mindjárt fel is sorolták, me­lyek lennének azok a boltok, amelyek munkába menet út­jukba esnek, vagy lakóhe­lyükhöz közel vannak. A két vállalat közötti tár­gyalások eredményeképpen a Miskolci Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat január első napjaitól bevezette a kereskedelmi vevőszolgála­tot. Az akcióba az Irma, az Iván, a Kandó Kálmán, a Munkás, a Törökverő, a Ságvári és a Gőzön Lajos utcai boltokat, illetve ÁBC- ket vonták be Mi ennek a szolgáltatás­nak a lényege? A DIGÉP dolgozói a szak- szervezeti bizottságon vevő- szolgálati megrendelőlapot kérhetnek. Ezen fel kell tün­Évről évre mind jelentő­sebb erőfeszítéseket teszünk azért, hogy kevesebb legyen az üzemi baleset, hogy csök­kenjen az emiatt kiesett munkanaplók száma. A me­gyei tanács építési, közleke­dési és vízügyi osztálya is mindent elkövet a baleseti helyzet javítása érdekében. Ennek egyik megnyilvánu­lása az a felhívás, amelyet az elmúlt év végén juttat­tak el az irányításuk alá tartozó tanácsi és miniszté­riumi vállalatokhoz. A felhívás és az abban megjelölt szempontok alap­ján a vállalatok már készí­tik az 1974. évi biztonság- technikai munkaterveket. Ezekben előírják — határ­idők és felelősök megjelölé­sével — a védőeszközök és berendezések felülvizsgála­tát, a meglevő hiányosságok megszüntetését; a gépkeze­lők szakképzettségét növelő Mria-vezeték Mint ismeretes, a közel- keleti olajat az Adria-kikö- tőből Jugoszlávián át csőve­zetéken szállítják majd ha­zánkba. A vezeték 600 mil­liméter átmérőjű magyar sza­kaszának építésére megkez­dődtek az előkészületek. A szakemberek — tervezők és kivitelezők — bejárták azt a területet, amelyen át a ve­zeték Berzence községtől Százhalombattáig halad: ki­jelölték a végleges nyomvo­nalat. A hatalmas csőkígyót — szem előtt tartva a Bala­ton kiemelt vízvédelmi érde­keit — Bedegkér község tér­ségében vezetik. Az idén abból a megköze­lítően 1,8 milliárd forintból, amelybe az Adria-vezeték magyar szakaszának építése kerül, 140 millió forintot használhat fel a kijelölt be­ruházó, a Siófoki Kőolajve­zeték Vállalat. Az összeg nagy részét tervezésre, álta­lában az egy év múlva kez­dődő építkezés előkészítésé­re fordítják. telniük nevüket és címüket, azt, hogy a telsorolt árukból mennyit vásárolnak, s vé­gül, hogy mikor veszik át az előre megrendelt árut. A kitöltött megrendelőlapot a boltok bejáratánál elhelye­zett „előrendelés” feliratú gyűjtőládákba kell bedobni. Ezeket délelőtt 10, délután 2 és 4 óraKor illetve zárás­kor ürítik ki A bolt a meg­jelölt időpontra az árut el­készíti, s azt minden sorba­állás, vagy várakozás nélkül átvehetik a megrendelők. Az áruval együtt az új vevő- szolgálati megrendelőlapot már a bolt adja a vásárlók­nak. * Mindössze egy kis szerve­zőmunka, néhány gyűjtőlá­da, s nyomtatvány kellett az ötlet megvalósításához — de ezzel az új szolgáltatással évente igen sok szabad időt nyer a 2600 gépgyári mun­kásasszony. Nyugodtan ajánl­hatjuk a kereskedelmi vevő- szolgálatot más vállalatok szakszervezeti bizottságainak figyelmébe is. NY. I. tanfolyamok, előadások meg- szervezésétp a balesetek ki­vizsgálási színvonalának nö­velését; a veszélyforrások feltárását és megszüntetését és így tovább. De szerepel a munkatervekben a baleseti oktatás, a vizsgáztatás, az el­lenőrzés megszervezése és le­bonyolítása, s mindazok a kérdések, amelyek a balese­tek elleni küzdelemhez kap­csolódnak. A biztonságtechnikai mun­katerveket január végéig kell elkészíteniük a vállala­toknak. Sívasárnap Bánkúién A hét végén 15 centis hó esett a Bükk fennsíkján. A bánkúti túristaházhoz felfelé vezető úton sok dolga volt a köztisztasági vállalatnak, vé­gül is a szombati, vasárnapi nagy forgalom számára sike­rült járható utat biztosíta­niuk. Tegnap százak keres­ték fel a sípályákat, egész napon át működtek a felvo­nók. ötven fős sítanfolyamos csoport is érkezett Bánkútra; nekik, úgy látszik, nem kell már túrázásokkal elütni az időt. Vadszemle Gemencen Téli vadszemlét tartottak a híres Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság területén. Megállapították, hogy a még mindig hótakaró nélküli er­dőkben jól telel a vadállo­mány. A szabad mozgás, az élelemszerzés lehetősége jó kondícióban tartja az őzeket, a szarvasokat, s így a vár­hatóan késve érkező telet sem sínylik meg. A vadá­szoknak nem okoz gondot a naponkénti etetés, hetenként egyszer kell feltölteniük az erdei etetőket. Feltűntek az első újszülött vadmalacok is. Védelmükre befejezték a vaddisznóhajtást a Duna menti erdőkben. Ki szeretne • r r »Q jogazm: Nyolc foglalkozásból álló jógatanfolyam kezdődik ja­nuár 13-án, vasárnap dél­előtt tíz órakor a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőház- ban. Az órákat Dely Károly budapesti jógaoktató tartja, havonta két alkalommal. A csalt gyakorlati részekből összetevődő tanfolyamra 12- ig lehet jelentkezni az ifjú­sági házban. Korhatár nincs megszabva, vállalkozó szel­lemű nagyapa és unokája te­hát együtt jógázhat... Fedik a Szinvát Miskolc csatornahálózatá­nak építését 1910-ben kezd­ték meg. Az első vezetékeket a Szemere és a Kazinczy ut­cában fektették le. A város vezetőinek előrelátását bizo­nyítja, hogy a házhely telkek határáig elvitték a vízvezeté­ket és a csatornát is, amire aztán később már elengedhe­tetlenül szükség volt. Kiépí­tették a közműveket ott is, ahol a telektulajdonos ezt nem kérte, éppen azért, mert számoltak a későbbi fejlő­déssel. Azt megelőzően csak űrgödrök, föld feletti elveze- tők voltak a városban. Ami pedig az akkor lefektetett vezetékek minőségét illeti, az égetett kőagyag-csatornák egyike-másika még ma is ki­fogástalanul szolgál. Ahol pe­dig nagyobb átmérőre volt szükség, ott téglafalakat rak­tak ki a föld alatt. Ilyet ma már alig találni, jóllehet nem szedték fel egyiket sem, csu­pán kizárták többségüket a használatból. Egyelőre nem derítik A modern, nagy áteresztő- képességű csatornák vasbe­tonból készülnek. A legna­gyobb a Szinva bal partján húzódik, átmérője 220 centi­méter. Ez a nagy torkú csa­torna soha sincs telítve, hi­szen az könríyen dugulást is idézhetne elő. Egyelőre köny- nyedén elszállítja a város napi 50 000 köbméternyi szenny­vizét. Ez a vezeték gyakor­latilag sohasem szorul tisztí­tásra, mivel gravitációs rendszerű és a benne áramló yíz igen erős sodrású. Hozzá hasonló csapadékcsatorna is van a városban, a legna­gyobb a Szentpéteri kapu­ban. Méreteit tekintve emlí­tésre érdemes még a József Attila utcai, úgynevezett to­jás keresztmetszetű vezeték, amelyik valaha Miskolc fő­gyűjtő csatornája volt. A város szennyvize derí- tetlenül kerül a Sajóba, a fo­noda mögötti autóroncstelep szomszédságában. A leendő tisztítótelep megépítése csak a későbbi években várható, még csupán a tervek készül­tek el. (Egyébként nem e csatornákon múlik, hogy a Sajó vize már régen elvesz­tette öntisztító képességét.) Vasaló, kulva és esőkabát Bogdán László, a miskolci vízművek művezetője a vá­ros csatornáinak egyik leg­jobb ismerője, hiszen szinte naponta akad dolguk a 160 kilométer hosszú szennyvíz- és a 100 kilométer hosszú csapadék-elvezető hálózaton A csatornák tisztításakor a legkülönfélébb tárgyakra bukkannak. Találtak már va­salót, kerékpárkormányt, ku­Vasárnap is megállás nél­kül dolgoztak a Felső-Tisza jégtorlasszal elzárt szakaszán az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igazgatóság szakembe­rei. Négy jégtörőhajó zúzta a jégpáncélt, amely január első (Ágotha Tibor felvétele) tyát, kismalacokat és a leg­különfélébb használati tár­gyakat. Ezek — ismerve a hálózat viszonylagos zártsá­gát — csak úgy kerülhettek a vezetékekbe, hogy az ut­cai fedőlapokat felnyitották. Ilyen „játékot” találtak ma­guknak az egyik lakótelep fiataljai is, akik valóságos kőgátat emeltek a föld alatti „folyóban”. A szakemberek­nek hat hétig tartó munkát okoztak; a javítás idejére el­terelő kényszervezetéket kel­lett kiépíteni. A Katowice utcában több­szöri dugulás után kénysze­rültek föld alá a csatorna- építők, akik a vezetéket még át sem adták. Kiderült, hogy egy megunt és az utcai csa­tornába dobott esőkabát zárta el a víz útját. A Papszer uica alatt A vízműveknél elmondták, hogy az új csatornahálózat építésénél a tervek csak az ő jóváhagyásukkal valósul­hatnak meg, mert sohasem elég a település jellegére gondolni, számításba kell venni minden elképzelhető fejlesztést, ami aztán terhel­heti a már adott vezetéke­ket. (A mai csatornaépítők könnyebb helyzetben van­nak, mint a régiek, hiszen gépek segítik a munkájukat.) A legmélyebben fekvőt a Papszer utcában tartják nyil­ván, ahol 9 méterrel az utca szintje alatt húzódik a veze­ték. De van olyan pontja is a városnak, ahol nem lehe­tett másfél méternél lejjebb menni. Ez ugyanis attól függ, hogy milyen mélyen találha­tók a lakásokból vezető elfo- lyók, hiszen ha a közcsa­torna volna magasabban ak­kor nem vinné el a szenny­vizet, ha pedig túl mélyre fektetnék, nem juthatna el a Sajóba gravitáció útján a csatornák tartalma. NAGY JÓZSEF napjaiban még 30 kilométer hosszú volt a folyón. Három robbantócsoport tegnap 20 robbantássorozattai lazította a jeget a haiók előtt. A kel­lemetlen jégdugó áttörése csak ezen a héten várható. Hűségnyilatkozat A középkorú férfi gondosan megfésülkö- dött, megigazította nyakkendőjét, és beko­pogtatott újdonsült főnöke ajtaján. „Kedves főosztályvezető elvtárs! Engedd meg, hogy szerénységem is kifejezze őszinte örömét és tiszteletét abból az alkalomból, hogy évtize­dek gyötrelmei után végre méltó ember ke­rült közéletünk e fontos és nagy felelősség­gel járó posztjára. Gratulálok. Otthon sokat beszélgettünk róla, és képzeld, a feleségem­nek is az volt a véleménye, hogy kiválóbb embert aligha találtak volna erre a beosz­tásra. Mondtam is neki: tudod, szívem, most végre megnyugszom, kiegyensúlyozott körül­mények között fogok élni. Jó kedvvel, fel­szabadultan adhatom majd képességeim leg­javát. Elvégre nem mindegy, hogy ki áll a kormányrúdnál, nem igaz? Ne vedd udvar­lásnak, kérlek, de mindig arra vágytam, hogy egy ilyen ember oldalán dolgozhassak a közösségért. Még egyszer gratulálok, és bocsáss meg, hogy zavartalak. Bármire szük­séged van, csak szólj. Biztosíthatlak: mindig és mindenben melletted leszek, számíthatsz rám.” A „dicső” férfiú hajlongva hátrált ki az irodából, és titokban megsimogatta a pár­názott ajtót. Az eset nem a múlt században játszódott le, nem a felszabadulás előtt, még csak nem is a múlt évben. A módszer egy kicsit — vagy nagyon? — utat keres magá­nak életünkben. Tudom, a hűségnyilatkoza­tot régebben talpnyalásnak hívták, enyhéb­ben szólva helyezkedésnek, ironikusan pedig bölcs előrelátásnak. Irodalma olyan gazdag, hogy szinte félve nyúlok ehhez a témához. Ismereteim szerint mindig is két feltétel kellett ahhoz, hogy éljen és terjedjen ez a dicséretesnek éppen nem mondható szokás. Az egyik az, hogy legyenek emberek, akik nem képességeikkel és munkájukkal, hanem simulékony, hízelgő modorukkal, elvtelen dörgölődzésükkel, ha úgy tetszik, udvarlá­sukkal akarnak talpon maradni vagy előre­jutni, (Ezek rendszerint nem a tehetségeseb­bek.) A másik, hogy legyenek emberek, akik elviselik, eltűrik a hajbókolást, s később hiúságuk annyira kifejlődik, hogy már el is várják azt. S ha a társadalmi közeg olyan, hogy bár nem táplálja, el is ítéli, de mégis elnézi e gyakorlatot, akkor szocialista viszo­nyok között is terjedhet a hűségnyilatkozat­kultusz, a talpnyalás. Egy igazgató beiktatása után két évvel panaszolta, hogy az első napokban a mű­szaki és az irodai gárda minden tagja kü- lön-külön bement hozzá, és támogatásáról biztosította. Csak egy ember mulasztotta el a hűségnyilatkozatot, s az éppen a helyet­tese volt. Az nem tűnt fel neki, hogy a mun­kások közül senki sem kopogtatott be hozzá ilyen szándékkal, s az sem, hogy bár bizal­matlansággal vette körül a helyettesét, még­is ő támogatta a legőszintébben és leghatá­sosabban a törekvéseit. Csaknem mindig valamiféle érdek fűző­dik a hűségnyilatkozathoz. És rendszerint nem a vállalat, a gyár, az intézmény, a kö­zösség érdeke. Mégis vannak, akik eltűrik, sőt élvezik. Pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy ha valaki azt mondja: „Tudod, veled mindig egyetértettünk, még akkor is, amikor nem colt egészen igazad”, akkor számítani lehet rá, elöbb-utóbb benyújtják a „számlát”. Jó volna lemondani a hűségnyilatkozatok­ról! Mert kifacsar emberi jellemeket és ér­tékeket és a szép szavak mindig kevesebbet mondanak a tetteknél... Jávori Béla Dolgoztak a jégtörők Készülnek a biztonságtechnikai munkatervek

Next

/
Oldalképek
Tartalom