Déli Hírlap, 1974. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-04 / 3. szám

Sikeres premier az új közéosoron Tegnap megkezdődött az üzemszerű termelés a Lenin Kohászati Művek nemesacél finomhengerművének közép­során. A január 2-ig tartó próbaüzem még az elmúlt esztendő októberének végén indult, s azóta 20 különböző szelvény futott végig a telje­sen automatizált hengersoro­kon. Sikerrel járt a tegnapi első munkanap is, a magde- burgi SKET-cég berendezései kitűnően vizsgáztak. A kö­zépsoron ebben az esztendő­ben 150 ezer tonna hengerelt árut gyártanak, amelynek je­lentős részét külföldi piaco­kon értékesítik. (Kerényi László felvételei) Barka és lángos Csábítóbb az asszony főztje és az otthoni ágy Kedvezményes-e a kedvezményes akció? Hálátlan dolog alig egy esztendővel a kedvezményes munkáslakás-akció meghir­detése után feltenni a kér­dést, hogy valóban kedvez­mény es-e? A Lenin Kohá­szati Művek 55 fizikai dol­gozója ugyanis túlságosan nagynak érezte a ..kedvez­ményes'’ lakás terheit, s nem sokkal a beköltözés után kö­zös levélben nyilatkoztak, hogy a lakás havi 1200—1400 forintos költséeeit előterem­teni nem tudják, s kérik a hitelvisszafizetés feltételei­nek enyhítését. Hogy a munkáslakás-ak­ció jó ügyet szolgál, az vi­tathatatlan. s az sem két­séges. hogy nélküle aligha népesülhetett volna be az Árvíz utcai OTP-ház a DTGÉP-ben és az LKM-ben dolgozó vasasokkal. Kevés­nek bizonyultak a vállalati milliók is (csak az LKM 2.7 milliós kamatmentes köl­csönt adott), mert az úi la­kókat erőn felüli vállalásra késztetik a fizetési feltételek. Tíz vállasainál ellenőrizték Nem véletlen, hogy a me­gyei Népi Ellenőrzést Bízott, ság tegnapi ülésén csaknem minden hozzászóló letette a voksát ebben a témában, s ezért születhetett olyan — a KNEB Szociális és Kultu­rális Főosztályára címzett javaslat, amely a fizikai dolgozókra nézve kedvezőbb feltételek megteremtését szorgalmazza. Az Árvíz utcai lakók pa­nasza egyébként abban az összefoglaló jelentésben ka­pott helyet, amelyet a NEB az iparban dolgozók üzemi és a MÁV Járműjavító Üzeme és a Tiszai Vegyi Kombinát. A felmérés sok, örvende­tesen előremutató, és sok, elszomorító (vagy felháborí­tó?) jelenségre mutatott rá. Jó az. hogy a két nagy ko­hászati vállalat (az LKM és az ÓKÜ) az elmúlt öt esz­tendőben megsokszorozta a szociális célokra szánt kia­dásokat. A munkásszállítás és a munkásszálláson való elhelyezés zavartalannak mondható. A tíz vállalat 1972-ber. 12.5 millió forintot fordított dolgozóinak lakás­juttatására, nőtt a vállalati pénzen üdülő dolgozók szá­ma (csak az LKM 1400 gyer­meket üdültet évenként), s vannak üzemek, ahol az egyes szociális létesítmények száma még a normában elő­írtakat is meghaladja. Ezen túlmenően: csökkent az egészségre ártalmas mun­kakörökben foglalkoztatottak száma. Az LKM megszün­tette a szilikáttégla gyártá­sát és leállította az érctö­mörítő művet, az Ózdvidéki Szénbányák Vállalat a ra­kodógépeket vízpermetezövel látta el, a TVK zajvédő fül­kéket és folyosókat létesített, a Sajőszentpétéri Üveggyár megszüntette az ötven—hat­van literes ballonok kézi gyártását. / Ffíldusó és porálarc Rontja az összképet és a NEB-ülés résztvevőit is óv­ta a fellengzős kijelentések­től az a tény. hogy a vizs­gált tíz vállalat 65 ezer dol­gozója közül minden máso­dik még mindig egészségre ártalmas munkakörülmé­nyek között dolgozik, hogy a védőfelszerelést (füldugót, porálarcot) gyakran ott sem alkalmazzák, ahol erre le­hetőség és szükség lenne. Csökkent a munkásszállót igénybe vevő dolgozók szá­ma. s az öt évvel ezelőtti­nél alig többen étkeznek az üzemi konyhán. (A falusi ember jobban szereti az ott­honi ágyat és az asszony főztjét, még annak árán is. hogy naponta órákat utazik.) A borsodi üzemek többsé­ge ötven—nyolcvan éves. s csak az erkölcsileg avult, vagy időközben felújított termelőberendezés-ekhez kap­csolódó szociális létesítmé­nyek elöregedtek, méltatla­nok a kor technikájával dol­gozó emberhez. Pedig — és ebben a mondatban som­mázható a tegnani, vitáktól nem mentes NEB ülés ta­nulsága — a naw figyelmet és nagyobb tudást igénylő korszerű termelőberendezé­sek feltételezik, igénylik, hogy kezelőik kiegyensúlyo­zott. jó kedélyű emberek le­gyenek; szép lakásban lak­janak. műszak után füröd- hessenek, hírét se hallják a szilikózis, a reuma és a hal- lássérülés veszélyeinek, és családostól mehessenek üdülni, bár most még egv- egy munkás a vállalati üdü­lőbe ötévenként csak egy­szer juthat el. BRACKÓ ISTVÁN Tizenöt új Skoda a Hajnal buszpálya adva ron Álmos és kedvetlen a téli reggel. Napok óta 7.32 órakor kei a nap és négy napot kell még várnunk, hogy egy perc­cel korábban keljen. 7 óra 31-kor... Hánykor kezdődik a haj­nal? Kinek így, kinek úgy. Ezúttal a város egyik „kapu­jában”, az autóbusz-pályaud­varon topogtuk végig az ál­mos hajnalt. Hajnali 5-től 7 óra 40-ig több mint 80 távol­sági autóbusz érkezik ide. És majdnem ugyanennyi megy Indul Debrecenbe, Salgótar­jánba, indul a közeli kis fa­lukba, hogy a városban ügyes­bajos dolgaikat intézők tö­megével érkezzen majd visz- sza kora délelőtt. — Jó reggelt! — Magának is ... Sűrű párbeszéd. Épp olyan, mint a „hogy vagy?”, mint néhány nappal ezelőtt a „bol­dog ünnepeket!” A korán reggel érkezők, ha másként nem, de arcról ismerik egy­mást. Újság még nincs az árus­nál. A vonat már rég beér­kezett, és az indulók kezében már ott van az újság, a más­hol kapható. Miért érkezik ide későn? Nem tudom ki­számítani, hogy majd 90 tele autóbusz hány ember. Leg­többen munkába mennek, mások utaznak tovább. „Autóbusz indul a 9-es ko­csiállásról ...” Az utcai lámpa fényköré­ben magányos fiú. A jegyzet fedeléről olvasom: „Fonetika.” — Hova? — Debrecenbe. Ma vizsgá­zom. Néhány méterrel arrébb a már félig tele buszról két néni kászálódik le rettenetes csomagokkal: — Jaj, azt hittük, a tarjám ez ... — A csomagokról meg­tudom, hogy Vértesi Gézáné kóstolót visz a salgótarjáni technikusfiának. — Van egy olyan kisuno- kám ... „Autóbusz indul Salgótar­jánba a ...” Futtában beszélgetünk. Köz­ben villanásnyi időre látom még az egyetemista Varga Bélát, és megértem, hogy mi­ért topogott az utcai lámpa fénykörében. Félretéve a fo­netikát, egy. szőke kolleginá- jának magyaráz ... Aztán fel- szállnak mind a ketten. Az érkező emberek kis cso­portokban szélednek szét. Közöttük van, nem is egy, aki fut. El kell érni a helyi járatot, a műszakot.. És az érkezőket elnyeli a város. Az indulók a tudakozó, a pénztár és a kocsiállások kö­zött bolyonganak. Apa bú­csúztatja a lányát: — És vigyázz magadra na­gyon ! .. . A kis-nagy lány kénysze­redetten nevet, és lopva kö­rülnéz, hogy nem kell-e pi­rulnia e felesleges féltés miatt? — Hol tetszett venni a lán- gost? — Innen 50 méternyire.. Már friss, meleg lángos szaga van a* reggelnek, vilá­gosodik. él a piac. Nénike visz, szinte nálánál is na­gyobb csomagot: — A piacra? — Barkát hoztam, meg egy kis fenyőgallyat. Nézek utána, szinte szalad. A 10 órás busszal ő már in­dulna, innen 40 kilométer­nyire vissza. (bortha) munkahelyi körülményeiről állított össze, feltérképezne tíz borsodi nagyvállalat mintegy 65 ezer dolgozójá­nak helyzetét. Szállás és szállítás Az üzemi tapasztalatokból leszűrt tanulságok az egész megyére mértékadóak lehet­nek, hiszen a vizsgálat olyan gazdasági egységekre terjedt ki, mint az LKM, az ÖKü, Gép kocsi vezetői tanfolyamok A Miskolci Autóközleke­dési Tanintézet már az év elején több gépkocsivezetői tanfolyamot indít. Városunk­ban három tanfolyam indul, nem hivatásos vezetők ré­szére, egy tanfolyamot pe­dig a hivatásos vezetők ré­szére szerveznek meg. A Naptár-egzisztencia Ha az egyszerű kártyanaptár közkatona a naptárak seregében, akkor a falra akaszt­ható díszes, spirálos a tábornok. S a kettő között mennyi, de mennyi rendfokozat, a notesz formájú zsebnaptártól a műbőr kö- téses jegyzettömbökig. Szigorú rangsor. Al­kalmas arra, hogy sokan eszerint osztályoz­zák azokat is, akik adják, és azokat is, akik kapják. A beosztott dolgozó ilyenkor, az év első napjaiban innen is, onnan is kaphat néhány kártyácskát. mely kitűnően mutatja ugyan mindazt, amit egy naptárnak mutatnia kell, ám egzisztenciális értéke vajmi csekély. Legfeljebb arra jó, ■ hogy továbbadassék a gyereknek, aki a téli szünidőben nagysza­bású naptár csereakciókat bonyolít le tár­saival. Akit már notesz alakú naptárral becsül­nek meg, az számít valakinek. Lehet, hogy ma még egyszerű beosztott, de ahogy mon­dani szokták: „van perspektívája". Talán nyugdíj előtt áll közvetlen főnöke, talán felajánlottak neki egy más vállalatnál va­lami jobban fizető állást. Az ilyesminek gyorsan híre fut, s a naptárosztogatók azon­nal „lereagálják". Mondhatom, bámulatos érzékkel becsülik föl a megajándékozott eg­zisztenciáját, jövőjét, hiszen náluk sincs ez másként. Az ö rangjukat szintén az aján­dék-naptárak milyenségével és ugyanak­kor azzal is mérik, hogy ők mit ajándékoz­hatnak. Persze nem olcsó mulatság a naptárdöm- ping. Az elmúlt években már-már úgy tűnt, hogy győz a józan belátás és kizárólag jó munkával népszerűsítik magukat — szerez­nek híveket — a különböző vállalatok, in­tézmények. Ám az idén — úgy tapasztalom — ismét ezrével cserélnek gazdát a sze­rény, díszes és még díszesebb kivitelű nap­tárak. De ki néz a pénzre, ha egyszer nem a saját zsebe bánja? Ki néz a pénzre, ami­kor közköltségen lehet nagyvonalúnak, bő­kezűnek lenni? Ki néz a pénzre, ha egyszer egzisztenciális kérdés a naptár, s ha így ha­ladunk, sok más mellett, az is státusz-szim­bólummá válik? Persze, én is kaptam naptárakat az idén is. Hogy milyeneket? Bolond lennék elárul­ni. Ha azt mondanám, hogy csupán néhány kártyaformájút, akkor a fentiek alapján azonnal arra következtetnének, hogy rosszul áll a szénám. Ha azzal dicsekednék, hogy volt közte néhány félbőrkötéses, no meg fal­ra akasztható, spirálos, művészi alkotás is, akkor dicsekvőnek vélhetnének. Elégedje­nek meg tehát azzal, hogy kaptam naptára­kat. S attól függően, hogy mennyire nyerte meg tetszésüket ez a kis elmefuttatás, ossza­nak ki számomra képzeletben néhány, eg­zisztenciámnak, értékemnek megfelelő tí­pust. Támpontul csupán ennyit: nem ostro­molnak állásajánlatokkal, fizetésem csupán úgy emelkedett az elmúlt években, ahogy az a „szamárlétrának” megfelel, és jóma­gam csupán kártyanaptárakkal tudtam meg­ajándékozni ismerőseimet. Pedig akad köz­tük néhány, falinaptár rangú ember is! BÉKÉS DEZSŐ B-típusú továbbképzésen, azaz a személygépkocsive­tőik részére kiírt tanfolya­mon 140 fő fog részt venni, a hivatásos jogosítványt biz­tosító képzésre pedig 50 fő jelentkezett. Egyébként mindkét tanfolyam a jövő hét elején indul. Szerveznek egy szakmásító tanfolyamot is, amely előre­láthatólag február elején in­dul. Akik ezt a tanfolyamot elvégzik, azok gépjárműve­zetői és karbantartói szak- képesítést nyernek. Az Autó­közlekedési Tanintézet gép­kocsi állománya növekedni fog az új évben. Tizenöt új Skoda gépkocsi érkezik rö­videsen. Gépkocsivezetői tanfolya­mok egyébként nemcsak Miskolcon, hanem megyénk más városaiban is, így pél­dául Sárospatakon, Mezőkö- kövesden és Ózdon is nyíl­nak. REFLEKTOR Ma Budapesten, a Bolyai János Matematikai Társulat­ban ankétot rendeznék az információ-elméletről. Kecskeméten kétnapos or­szágos tanácskozás kezdődik a felnőttoktatás időszerű kér­déseiről. Nyíregyházán megkezdődnek a tiszántúli bábjátékos napok. Sal­gótarjánban a falusi Repülj páva-körök vezetőinek rész­vételével háromnapos to­vábbképző tanfolyam kezdő­dik. * Szombathelyen befe­jeződik a fizikai dolgozók gyermekei részére szervezett egyetemi felvételi előkészí­tő tanfolyam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom