Déli Hírlap, 1974. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-02 / 1. szám

Operettbe mutató LEVENDULA Heltai után szabadon: Redaktor úr, ezer bocsánat, Ne érjen engem semmi vád, Hogy megnéztem, (mert mást nem tehettem) Vasárnap a Levendulát. S, ha megnéztem, (mert néznem kellett,) írni vagyok kénytelen; Ne irigyeljen érte senki: Csak kenyeremet keresem. Már régen ei akartam mondani, hogy nemzeti szín­játszásunknak azzal is jó szolgálatot teszünk, hogy né­mely hazai darabot nem mu­tatunk be. Miért kellett meg­zavarni a Levendula ötven- esztendős áimát? Mert hó­dolni akartunk azon magyar teátristák emlékének, kik a nemzet tsinosodásáért stb., stb---- A törekvés helyes, annyira az, hogy a színház pályázatot írhatott volna ki, egy olyan mű megírására, mely — megidézve színját­szásunk hőskorát — nap­jainkban is lelkesít. Ehelyett előkerestük egy (1923-ban még kezdő) színházi iparos művét, mely minden alakí­tás ellenére is alkalmatlan (még az operett mércéje sze­rint is) arra, hogy tanítson, szórakoztasson. Akik hittek ennek a darabnak életrevaló­ságában, azokat sajnálom, akik nem hittek, de mindent megtettek a siker érdekében, azokat tisztelem. Vitatható, hogy mennyire kérhető számon egy operet­től a történelmi hűség. Bár a műsorismertető feljogosít a számonkérésre. Idézzük: „... Az utóbbi harminc év­ben két filmet is forgattak (Déryné — a szerk.) életéről. A róla készült müvek azon­ban vagy egyoldalúan idea­lizálták, vagy a túlzottan ro­mantikus megközelítés miatt maradtak adósak a korfes­téssel.” Az első filmet nem ismerem, de a Békeffy—Kal- -már feldolgozás (1951) — a romantikus megközelítés el­lenére is — toronymagasan emelkedik a Levendula fölé. Egyébként nem értem, hogy a romantika századában ját­szódó cselekményt miért akarják megfosztani a regé­nyességtől. (T. i. a műsoris­mertető szerzői.) Nem ta­gadhatjuk le, hogy Déryné élete bővelkedik romantikus fordulatokban. Más dolog, hogy nem kel­lene ennyire szabadon kezel­ni a színháztörténeti ténye­ket. Déryné a Rondella le­bontásának időszakában még nem ismeri Kántornét. Az ismerkedésre csak 1821-ben kerül sor Székesfehérvárott. De Szentpéteri Zsigmond sem játszik életében szere­pet ez idő tájt, csak 1023 után, mikor a színésznő sza­kít nagy szerelmével, Prepe- litzay Samuval. A Wiener Blatt cikke is később íródik; Mérey Toncsi már Fehérvár­ról hívja a művésznőt: „Édes Déryné! Amint ezen levele­met veszi, izonnal pakoljon egy jó tele koffer gardero- bot, operához tartozandót, és jöjjön Pestre, mentse meg a magyarok becsületét..." Mint tudjuk a magyar be­csület megmentetett, Déryné A svájci háznép ben óriási si­kert aratott a pesti német színpadon. (A dolog pikanté­riája, hogy Mérey Sándor — a Toncsi testvére — Czibul- kánénak, a német színház énekesnőjének udvarol.) Grimm direktor ajánlatára jóval később. 1827-ben kerül sor. (A német színház igaz­gatója fél évre Olaszoi >zág- ba küldené a művésznő c, ha hat évre a színházához szer­ződne.) Ekkor Déryné mar a Kilényi társulat tagja, itt is­merkedik meg Megyerivel is. Szilágyi László és az át­dolgozó Szász Károly ezeket az eseményeket 1815 előttre teszik. Mondanám, hogy lel­kűk rajta, ha ezt a változ­tatást indokolná valami. De sem a nemzeti színjátszás, sem a szerelem „vonala” nem szenvedne csorbát, ha ragaszkodnának a valóság­hoz. Sőt, igazi konfliktusok­kal gazdagodna a történet. Ezt az izgalmas színháztör­téneti időszakot talán feles­leges részletezni. A szerel­mekről azonban elmondha­tunk annyit, hogy Miskolc előtt már négy férfi volt a színésznő életében: Bacsó Bálint, Déry István, Katona József és Prepelitzay Sá­muel. Déryné emberarcának megrajzolásához — ha ez volt a cél — több segítséget adtak volna a tények, mint az önkényes szerkesztés. Ennek ellenére a darab még lehetne jó, ha dráma­ként építenék fel a szerzők. Sajnos csak sablonokkal traktáinak bennünket. Eze­ket olykor-olykor feledteti velünk Hajdú Júlia zenéje, a színészileg is hitelességre tö­rekvő két kitűnő énekes: Várhegyi Mária és Rózsa Sándor, továbbá a gyenge humorral bűvészkedő Kana­las László, Péva Ibolya, Ol- gyai Magda és Somló István. Komáromy Évának volt ere­je egy-egy szikrát csiholni Kamilla grófnő arisztokrati­kus egyéniségéből. A díszle­tek mesterkézre vallanak (Wegenast Róbert), Gregus Ildikó jelmezei többet me­séitek erről a regényes kor­ról (és micsoda korszerűen), mint maga a darab. Herédy Éva keze alatt dinamikusan, de varázslat nélkül szólalt rneg a zenekar. Hegedűs László szép tablóival, jelké­peivel, s tiszteletre méltó já­tékmesteri munkájával sem •tudta feledtetni a tartalmi, dramaturgiai gyengeségeket. GYARMATI BÉLA • *;»T« | Kabalás kemencék A tokaj-hegyaljai borvi­dékhez tartozó Erdőhorváti községben hétfőn ismét be­gyújtották az úgynevezett „kabalás kemencéket”. Ezek­ben sütik ugyanis évszázados hagyomány szerint az úgyne­vezett újévi perecet. Az Észak-Magyarországon más­hol nem készített szilveszte­ri, illetve újévi csemegét ke­vés cukor és só hozzáadá­sával, kelt tésztából állítják elő. A megkelt tésztát „ki- csíkolják”, s ebből 6—8 centi átmérőjű pereceket formál­lak, mindezt a férfiak készí­tik. Ugyancsak a férfiak rak­ják meg a kemencében, cser- iából a tüzet is. A sütés ,titka”, hogy míg a kemen­ce egyik felében a cserfa- parázs ég, addig a tisztára „sepert” másik felében sül a perec. Napjainkban már csak né­hány kabalás kemence ma­radt a községben, de ilyen­kor valóságos búcsújárást rendeznek az asszonyok ezek­hez a házakhoz. (Barczi Pál rajza) Olvasók között Gulyás Mihály a minap Bőcsre látogatott. Nem is annyira az író— olvasó találkozó, mint inkább ennek az „utóhatása” volt érdekes. Ha a Napjaink fő- szerkesztője, mint bevallotta, még a mai napig is zavarral küszködik, mikor közönség előtt kell beszélnie, képzeljük el a közönség feszélyezettsé- gét. De Gulyás Mihály megba­bonázta ezt a kis közönséget. „Mintha nem is író lenne” — hümmögte később egy öregember, s ennél nagyobb dicséretet falusi ember szájá­ból egy író sem kaphatott volna. Halkan, szerényen, gesztusok nélkül beszélt. Az ő nyelvükön, az ő problé­máikról — múltjukról és je­lenükről. Az ottlevök közül bizonyára sokan nem tudták volna megmondani, mit je­lent a szociográfia szó. Azt viszont tudták, hogy most ró­luk beszél ez a vendégember. Mennyire fontos az író sze­mélyisége. Pár óra eldöntheti: továbbra is hívei mara­dunk-e, illetve híveivé szegő­dünk, vagy... Gulyás Mihálynak mindez sikerült. Azt hiszem, a könyv­tárban egy ideig „hiánycikk” lesz a Szélfúvás, vagy az Át­változás. Keresi majd az is, aki a találkozón nem volt ott, hiszen — jó falusi szokás sze­rint — szóban terjed igazán a hír. Szilveszter a képernyőn Minden évben nagy vára­kozás előzi meg, minden év­ben a következő szilveszteri műsorig szidják. Kísértetie­sen hasonlít — az „elvárás” vele szemben, az olykor dü­hös bírálatban is, amelyben részesül — a magyar futball­hoz. Igen, mert a szilveszteri műsort nézik a. legtöbben. Valamikor színházba, ven­déglőbe, barátokhoz, roko­nokhoz mentek az emberek — ünnepelni önmagukat, egy­mást —, de erről leszoktatott minket a tévé. (DE bárhová is mennél — mindenütt a szilveszteri műsort nézik ...) Kár, mert ez egyfajta igény­telenséget is jelent. Van azért változás is. Ép­pen, mert megkopott a tévé varázsa. Megszoktuk. Egyre inkább háttér lesz, mint a rá­dióműsorok. Fogadjuk meg Tabi László tanácsát (az Öt­szemközt c. műsorban mond­ta Vitraynak): ne csak a fut­ballal szemben legyünk igé­nyesek, illetve ne tartsuk nemzeti tragédiának, ha ki­kapnak az „aranylábú” fiúk. Kitűnőek a vívóink, a vízi­labdázóink stb. Jó szilveszteri műsor nélkül is csak megva­gyunk ... Mert mivel telik el az ün- ; nép estéje? Jól, „magyaro­san” megvacsofázunk. Erre inni kell! Közben csevegünk, kvaterkázunk — mellesleg a tévére is figyelünk. S ezek után elvárjuk, hogy a műsor is olyan legyen, mint a va­csora, a bor? A boraink vi­lághírűek!! Bezárult a grafikai biennálé Hétfőn bezárult a hetedik alkalommal megtartott mis­kolci országos grafikai bien­nálé. A kiállítást csaknem egyhónapos nyitva tartás alatt megközelítőleg ötezer látogató tekintette meg. A se­regszemlén nyolcvan gra­fikusművész csaknem két­százötven alkotását mutatták meg. A tanácsok, valamint más intézmények megközelí­tőleg 180 ezer forint érték­ben vásároltak alkotásokat. Mindez persze csak látszó­lag mellébeszélés. Mert mi­lyen is volt ez a műsor? Olyan, mint a tévé 1973-ban és mindig is: voltak szipor­kázó percei, unalmas órái. Mindenkinek adnia kell va­lamit: a falusi nénikének is, a szuperértelmiségnek is. A legnehezebb a kedves nézőt megnevettetni. Lehetőleg szel­lemesen, humorosan. Igen ám, de éppen Tabi László mondta (ő csak tudja, ez a szakmája), még a „profik” is legjobb esetben 70 százalék viccet adnak és csak 30 szá­zalék humort. Ez volt az arány hétfőn este is. A tévé elővette a már bevált sablon­jait, poénembereit. Csúfolód- tak egy kicsit önmagával a tévével is. Márpedig csak a felnőttnek van öniróniája! ? Vegy egy kis Vitray—Kellért. Komlós Jánost, Hofit — erre bejön a nevetés. A kedven­cekkel szemben elnézőbb a néző is. Végy egy kis kabaré­tréfát: csipkelődj, filozofálj kicsit — itt is bejön a neve­tés. S jött Bárdy (Kép Ernő), Alfonzó (Sakkozók, Riadó a Pitypang Szállóban), egy kis paródia (ősz Ferenc, Róna­széki András, Szegedi Molnár Géza), jött Honthy Hanna! Aki addig figyelni tudott, az kiállta a szilveszteri próbát. Milyen volt ez a műsor? Nem rosszabb a tavalyinál. A sztárparádé elmaradt ugyan, de aki szívós volt, éjfél után kárpótolhatta magát ebben is (Engelbert Humperdinck-et, Tom Jones-1, Mireille Ma- thieu-t stb. hallhatta, lát­hatta). Józan, munkás hétközna­pok következnek. Ezekből áll az év, ez az új is. Ezek le­gyenek tartalmasak — a tévé műsorában is —, hogy ne a szilveszterire emlékezzünk, mint kiemelkedőre. Ágoston György szerkesztette, Bednai Nándor rendezte a műsort. Rutinosan. Az anyasággal azonban kár viccelődni ( Sas József: Ö, Mami!) — ez ízet­len volt. Más ellenvetésünk nincs. Lehet, hogy nem fi­gyeltünk jól? HORPACSI SÁNDOR Babitsék könyvtára Űjabb jelentős ereklyékkel gyarapodott a szekszárdi Ba­bits Mihály Emlékház. Letét­ként Szekszárdra kerültek Babits Mihály és felesége, Török Sophie egykori könyv­tárának fennmaradt kötetei, az Országos Széchényi Könyv­tár kézirattárából, összesen mintegy 800 kötettel egészült ki az emlékkönyvtár. uTTiraj SZERDA Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30; Bakiam. — 12.35: Táncze­nei koktél. — 13.20 Vita a kor­szerű mezőgazdaságról. — 13.40: Bangó Margit es Horváth István cigánydalokat énekel, Balogh Elemér cimbalmozik. — 14.40: Válaszolunk hallgatóinknak. —' 14.26: Caruso, a nép énekese. Carelli Gábor összeállítása. II. rész. — 15.00: Hírek. — 15.10: Harsan a kürtszó! — 15.45: Ke­ringek. — 15.59: Hallgatóink fi­gyelmébe! — 16.00: A világgaz­daság hírei. — 16.05; 2OC0 felé... Az Ifjúsági Rádió folyóirata. — 16.38: Az MRT Közönségszolgá­latának tájékoztatója. — 16.41: A Magyar Rádió és Televízió énekkara énekei. — 16.51; Film­zene. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Házy Erzsébet énekel, — 17.43: Gépkocsivezetők. — 17.58: A Ma­gyar Rádió Karinthy-szinpada. Megélek a levegőből. IX. rész. — 18.38: Hallgatóink figyelmébe! — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Szí­nes népi muzsika. — 19.56: Gon­dolat. A Rádió irodalmi lapja. — 20.41; Hírek. — 20.44: Negyed­század emlékezetes budapesti hangversenyei. VIII. rész. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Madrid hercege. Részle­tek Lopez operettjéből. — 22.40: A Dunánál. Történelmi figyelő. Jászi Oszkár hagyatékáról. — 23.00; Lengyel szerzők műveiből. — 24.00: Hírek. — 0.10: Spirituá­lék. Petőfi rádió: 12.00: Hunyadi László. Részletek Erkel Ferenc operájából. -- 13.00: Hírek. — 13.03: Két zongoraszonáta. — 13.40: Orvosi tanácsok a man­dulákról. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig ... — 18.00: Hírek. — 18.05: Külpolitikai fi­gyelő. — 18.20: Üj magyar zene a rádióban, a közönség és a kritikusok 1973. évi díjáért. — 19.15: Kis magyar néprajz. — 19.21; Mesélő Magyarország. A vezérlő fejedelem városa: Szé- csény. — 19.49: Jó estét, gvere- kek! — 20.C0: Esti Krónika II. — 20.25: Új könyvek. — 20.28: Ifjú Zenebarátok Híradója. — 20.58: Ifjúsági könyvespolc. — 21.08: ICO este — 100 népdal. Arass ró­zsám . . . Vikár László műsora. — 21.18: Ifjúmunkás — vagy ifjú munkás? Összeállítás egy nem­zetközi konferencia anyagából. — 21.38: Verbunkosok, népda­lok. — 22.30: Zenekritikusok hanglemezekről — 23.00: Hírek. — 23.15: Tánczene négy ország­ból. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: A megye életé­ből. — Az új év első munka­napján. — Hírek, tudósítások. — Kórusmuzsika. — A nők — a sok ünnepnap után. — A taka­rékosságról. — A megye sport­életéből. — Slágerkoktél. Televízió; 17.13: Műsorismerte­tés. — 17.15: Hírek. — 17.20: Szünidei foglalatosságok. II. rész. — 17.50: Égi vendégünk: a Kohoutek-üstökös. — 18.20: Lát­ta-e már Budapestet nappal? III. (befejező) rész. — 18.45: Játék a betűkkel. — 19.10: Reklámműsor. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv- híradó. — 20.00: Orosz klasszi­kusok: A köpeny. Szovjet film (1959). — 21.15: Műemlékvédelem. — 22.05: Tv-híradó — 2. kiadás. Bratislavai televízió: 13.00: Közvetítés az obersdorfi síver­senyről. — 16.55: Hírek. — 17.00: Ifjú ízemmel. — 18.15: Vidám műsor. — 19.00: Híradó, sport. — 20.00: Leonardo da Vinci. Olasz filmsorozat, befejező rész. — 21.20: Híradó. Miskolci Nemzeti Színház: nincs előadás. Kiállítások: Libresszó: Miskol­ci rajzoedagógiai stúdió (nyitva 13—20 óráig). — Miskolci Képtár: Magyar festészet a XX. század­ban (nyitva 10—18 óráig). József Attila Klubkönyvtár: Borsod megye irodalmi emlékei (nyitva 12—20 óráig). Filmszínházak: Béke (f4. hn6, 8); Némó kapitány és a víz alat­ti város (Mb. szí. angol kaland­film). — Kossuth (í3. f5, f7): Felszarvazzák őfelségét! (Szí. olasz—francia). — Kevesy Iván Filmklub (í5): Egészségügyi kis- filmek. — Ságvári (Ady Műv. Házban) (7): Az utolsó mozieiő- adás Csak 16 éven felülieknek! (Amerikai). - Tapolca, Ady: (7); A betörés Felemelt helyár! (Szí. francia kalandfilm). CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Könnyű­zenei stúdiónk felvételeiből. — 9.00: Tudósok hangmúzeuma. — 9.20: Nóták. — 10.00: Hírek. — 10.05: Macóka. kölcsönadott 20 fillérje. Részlet A Judah regé­nyéből. — 10 24; Zenekari mu­zsika. — 11.34: Irodalmi évfor­dulónaptár Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Csembalóművek. vokális művek. — 9.00: Hírek. — 9.03: Ys királya. — 9.30: Gazdasági mérleg. — 10.00: A zene hul­lámhosszán. — 11.00: Hírek. í

Next

/
Oldalképek
Tartalom