Déli Hírlap, 1973. december (5. évfolyam, 282-305. szám)

1973-12-14 / 293. szám

/ Labdarúgók - teremben Labdarúgó-csapataink szá­mára — négy kivételével — már mindenütt elkezdődött a téli pihenő. A Bp. Honvéd, a Rába ETO, a Videoton és a Zalaegerszegi TE játéko­sai viszont még edzésben maradtak, hiszen részvéte­lükkel ma kezdődik a vá­rosi sportcsarnokban az MLSZ, a Képes Sport és a Magyar Televízió által ren­dezendő II. Képes Sport Kupa háromnapos küzde­lemsorozata. A négy résztvevő együt­* Nincs kegyelem!’’ — idézi az ókor Néróját Makszimov (sötét mezes, 3-as számú játé­kos) lefelé irányuló nagyujja. Buday (11-es számú Honvéd játékos) arckifejezése sem árul el éppen örömet, hiszen a MAI Moszkva óriás átlövője itt éppen nyolcadszor zörrenti meg a magyar kapu hálóját. Gigászi csatában Bp. Honvéd—MAI Moszkva 22:22111:11) (Kerényi László felv.) A nyoleaddöntőn aratott fölényes győzelem után — 32:21- re nyert a Bp. Honvéd a HIFK Helsinki ellen — boldogan, és mégis mértéktartóan jegyezte meg Faludi Mihály, a ma­gyar bajnok akkori edzője: „ha a sorsolás szeszélye nem szovjet csapatot juttat most nekünk, döntősök lehetünk!”... Nos. Fortuna jó kis „tréfát” csinált. Nemcsak, hogy szovjet együttest, de éppen a múlt évi BEK győztest „juttatta” el­lenfélként, s ráadásul az első mérkőzést magyar pályára je­lölte! Csoda-e, ha a sportcsarnok lelátóit tegnap este zsúfo­lásig megtöltő közönség feszült izgalommal várta a világ­hírű szovjet gárda és ä magyar bajnok pályára lépését; bízva abban, hogy a 2x30 perc alatt nagyszerű játékot, pa­rádés gólokat, felejthetetlen sportélményt, egyszóval két re­mek csapat gigászi nagy csatáját látja?... S ahogy múltak a percek, a feszültség és a hangulat úgy emelkedett; ritkán látott nagy harcot, valóban óriások küzdelmét hozta a talál­kozó! — Félelmetes a Makszi­mov,' Mahorin, Klimov trió — mondta Dékán Rezső, a Honvéd-fiúk edzője még a mérkőzés előtt — s az egyik döntő tényező az lesz: meny­nyire tudunk óriási lövőere­jű játékosaik ellen védekez­ni? ... A másik: eléggé ered­ményes lesz-e támadójáté­kunk a kemény, de nem túl­ságosan zárt szovjet védőfal­lal szemben? Nos. ami a védekezést il­leti, a moszkvaiak csak félig „feleltek” meg az előzetes várakozásnak. Az 5—1-es védőfal középen nagyszerűen tömörült, de a két szárny ugyancsak sebezhetőnek bi­zonyult. Kár, hogy ezt csak Sárközi használta ki olykor­olykor. Egy-egy időszakra aztán középen $em ügyeltek annyira a Honvéd-fiúk át- lövéseire a vendégek, s ezt Takács és Budai „észre is vette”... A szovjet támadá­sok viszont valóban félelme­tesek voltak, pedig aránylag lassan építették azokat. A hatalmas termetű átlövők — főként Makszimov — óikkor jöttek igazán lendületbe, amikor beállósuk mellé az egyik szélső befutott, s így hézagnyi rés nyílott az egyébként igen jól záró Honvéd védőfalon a betöré­sekre. Akkor aztán hallatlan nagy erővel és biztonsággal lőttek. Gyakran igyekeztek megjátszani beállósukat is, viszont az indításokkal jó­formán nem is törődtek. Igaz, 'a gyorsan visszazárkózó ma­gyar játékosok mellett erre csak akkor volt lehetőségük, ha egy-egy labdát „eladtak” a Honvéd-fiúk — mert a második félidőben ilyen is előfordult. Lövőerejük, do­básbiztonságuk így is elegen­dő volt ahhoz, hogy három eset kivételével állandóan ők vezessenek egy-két góllal. S a mieink? Az első já­tékrészben túlzottan „rámen­tek” a védőfalra, erőltették az egy-egy elleni játékot. Néhány sikeres indítást és szélről történő betörést így is láttunk tőlük. A dobásbiz­tonságuk viszont nem volt olyan, mint a moszkvaiaké. Védőmunkájuk valóban meg­felelt a várakozásnak, s ha kapusaik jobb „napot” fog­nak ki; gólokkal is nyerhet­tek volna! Kár, hogy Mak­szimov semlegesítésére csak a szünet után fordítottak A DVTK kajak-kenu szak­osztálya az LKM ifjúsági házában szerdán este tartot­ta meg évzáró összejövete­lét. A legtávolabbinak is ne­vezhető diósgyőri szakosz­tály tagjai — a Csorba-te­lepi tó mindennapos láto­gatói — ezúttal a szokottnál ünnepélyesebb külsőségek között tartották meg az évet befejező megbeszélésüket, hiszen jubileumhoz érkeztek. Miskolcon az első Dr. Szarka Tibor, a szak­osztály elnöke is elmondot­ta beszámolójában, hogy 25 esztendeje alig több mint tíz ember, elsősorban Néve­li Miklós, Payer György, Kormos Lajos és Abonyi Já­nos alakította meg — a di- ósgy ör-vasgvári üzemi tö­megsport szervezet elnöké­nek segítségével — az első miskolci vízi szakosztályt. A kezdeti próbálkozások — bár eleinte regattái és szan- dolinnal próbálkoztak — ha­mar sikerre vezettek. Az el­ső versenyeken már kiemel­kedő teljesítményt nyújtott Wrbata Ernő, Ginoszki Gé­za és Kolozsvári István. Az utóbbi két versenyzőt ké­sőbb ott találjuk a szakosz­igazán nagy gondot. Feltét­len érdemük a nagyon bátor ütközés, és a maradéktalan küzdeni karás! A találkozó keménységére egyébként jel­lemző, hogy összesen 7 kiál­lítás és 8 büntetődobás tör­tént a 2x30 perc alatt. A jegyzőkönyv: Bp. Honvéd— MAI Moszkva 22:22 (11:11). Mis­kolc 3500 néző. Vezette: Sima- novic és Valeic (mindkettő jugo­szláv). Bp Honved: Széplaki — Tifinger, Hertelendi, Takács (6), Buday (0), Füzes (1), Sárközi (2,. Csere: Verőczi, Molnár (1), Ko­vács (3), Kocsis F. (3), Kocsis Gy. MAI Moszkva: Vilson — Pa­nov (3), Maikszomov (8), Kizavea (2), Mahorin (4), Ogdvezov (3), Klimov (2). Csere; Zotov, Kozsu- kov, Iljin, Sicsev. Elömérkőzés: VSZ Kosice—Özdi Kohász 21:21 (13:7). Góldobók: Papieralk (5), Baloic, Bunganic, Molnár (4—1). Profánt, Sípos (2—-2), illettve Noviczky (6), Ma­rosi (5), Vörös (4). Závod&zíky, Kosik (3—3). tály vezetői, illetve edzői posztján, sőt Ginoszki ma is tagja az egyesületnek. Olimpiai helyezett és kiváló sportoló Az eredmények hosszú sorával is megismertette a vendégeket a szakosztály el­nöke. Kiemelte, hogy a DVTK-nak kajakos verseny­ző — a most is jelen levő — Kiss Lajos szerezte az első olimpiai érmet: Melboume- ben harmadik lett. Az értekezlet számos olyan élményt is nyújtott, ami bizonyítja: helyes az a törekvés, hogy a sportolók­kal kellő módon nemcsak a versenypályán kell foglal­kozni; az ilyen találkozások is erősíthetik a szakosztályt. Külön örömünkre szolgált, hogy az elnökség tagjainak sorában ott láttuk Tok Miklóst, a városi tanács el­nökhelyettesét. Megjelenése több volt, mint a személyi szimpátia kifejezése: érzé­keltette, hogy a sport új gazdája, a tanács igen ko­molyan veszi feladatát, s különös figyelmet szentel a várost és a megyét repre­zentáló kiemelt egyesület­nek. Ez alkalommal adta át Vajda Vilmos, az országos szövetség szakfelügyelője tes „újoncnak” tekinthető, mivel az első — a múlt év­ben rendezett — tornán egyikük sem vett részt. A csapatok 15 játékossal utaz­tak Miskolcra, s az előzetes hírek szerint — az UEFA- kupa kötelezettségeinek ele­get tenni igyekvő Bp. Hon­véd kivételével — vala­mennyien teremben készül­tek az összecsapásokra. A neves játékvezetők által irá­nyított mérkőzések 2x20 per­cig tartanak, s naponta lcét- két együttes találkozik egy­mással. A mai párosítás: 16 ó.: 45: Bp. Honvéd—Rába ETO, 17.35: ZTE—Videoton. A találkozókat a televízió is közvetíti. A DH tippjei A DH ÍGY LATÍA: 1. Bologna—Torino 1 2. Florentina—Internazionale x 3. Foggia—Genova j 4. Lanerossi—Roma 1 5. Lazio—Napoli x 6. Sampdoria—Cagliari x 7. Ascoli—Catania 1 8. Atalanta—Catanzaro i 9. Avelino—Como x 10. AS Beggina—Palermo 1 11. Taranto—Novara x 12. Ternara—Brescia x 13. Varese—Brindisi x Pótmérkőzések: 14. Peruggia—Beggiana 1 13. Milan—Verona 1 15. Juventus—Casena 1 Deák Lajos ifjúsági ver­senyzőnek a Magyar Nép­köztársaság Kiváló Sportoló­ja kitüntetést, amelyet Deák az ifjúsági Európa-bajnok- ságom szerzett ezüstérméért és egész évi munkájáért a borsodi fiatal sportolók közül elsőként kapott meg. Tenyérnyi kenu Ez évben először jutal­mazták meg külön is a szak­osztály legeredményesebb versenyzőit, az ifjúságiak­nál Hajducsek Erikát és Dealt Lajost, a serdülőknél Makatura Erzsébetet és Vár­földi Bélát, valamint az út­törőknél Demjén Zsuzsát és Irmai Istvánt. Nagy tetszést aratott a kedves gesztus, amikor Vi- rágh Antal, az atlétikai szak­osztály elnöke üdvözölte a kajakosokat és Deák Lajos­nak egy eredeti faháncsból készült — tenyérnyi méretű — kanadai indión kenut ajándékozott. A jó hangulatban lezajlott szakosztályi évzáró tanulsá­gát Tok Miklós fogalmazta meg üdvözlő szavaiban: akik ilyen eredményeket érnek el, s ilyen jó magatartást tanúsítanak, továbbra is megérdemlik, hogy ne csak az egyesület segítse munkájukat. HORVÁTH KÁLMÁN MONOSTORI GYULA Évzárás Jubiláló szakosztály Öregebb Rómánál? A ljubljanai Teodor Sbrizaj nemrég egy szenzációs és vá­ratlan felfedezésről számolt be, amely szerint Szlovénia fővárosa 427 esztendővel idő­sebb az örökvárosnál, Rómá­nál. Ha ez a közlés igaznak bizonyul, két év múlva ün­nepelni lehet Llubljana alapí­tásának 3200. évfordulóját Teodor Sbrizaj hozzátette, hogy nemrég a Müncheni Ál­lami Könyvtárban megtalálta Janez Valvasor könyvét, a „A vajdaság őskori topográfiai és történelmi leírásá”-t. s benne a Llubljana korára vo­natkozó adatokat. Kiváló alkalom Lando Buzzanca falusi plé­bánost alakít új filmjében. A forgatás egyik szünetében két nénike lép oda a pihenő művészhez, és bejelenti, hogy gyónni szeretne. — Sajnálom kérem — vá­laszol zavartan a művész —, nem vagyok idevalósi. — Annál jobb — csillan fel a két kis öregasszony szeme. — A mi papunknak úgysem lehet mindent elmondani. Egy csokor vicc Az egyik firenzei templomból idős hölgy lép ki és szem­rehányóan kérdi meg a templom lépcsőjén ülő koldust: — Megpróbált már valaha dolgozni? — Én nem. És ön megpróbált már kol­dulni? — Pineér, hozzon egy adag helyesírási hibát! — Nem tartunk, uram! — Akkor miért van az étlapon? A közlekedési rend­őr megállít egy gép­kocsit és nagyon el­csodálkozik, mert látja, hogy nine? kilométerórája. — Mondja, honnan tudja, hogy milyen sebességgel megy a kocsija? — kérdi az úrvezetőtől. —- Nagyon egysze­rű. Ha 30-cal me­gyek, rezegnek a ref­lektorok, ha 60-nal megyek, zörög a szélvédő, és ha 80- nal, akkor az egész karosszéria.. A lány sírva pana­szolja az anyjának: — ó, mama, kép­zeld, a férjem meg* vert. — Hát nem ment el vidékre? — A, mama, én is azt hittem. Ceruza új „ruhában" Varsó közelében egy gyár a ceruza közönséges fából készült „kabátját” műanyag- palásttal cserélte fel. A pu­ha műanyagot, akár a fát, könnyen lehet hegyezni kö­zönséges bicskával is. Az ilyen új ceruzák első soro­zatát szétosztották iskolás gyerekek és hivatalnokok, között. Mindnyájan lelke­sedték: az új ceruza szép és kényelmes. És ami a legfontosabb, az újítás következtében egy évben mintegy 15 hektár, legjobb fajtájú erdőt sikerül , .megtakart tani.r ’ Robbantás fagyasztással A földmunkák többségét nem lehet robbantás nélkül elvégezni. De hogyan lehet­ne úgy robbantani városban, hogy a többi épület ezt ne szenvedje meg? A svéd rob­bantási szakemberek ilyen­kor megfagyasztják a talajt A robbantási körzetet folyé­kony nitrogénnel töltik tel, amelynek hőmérséklete mí­nusz 196 Celsius főik. Bitói a talaj annyira megszilár­dul, hogy semmilyen rez­gést nem ad át a többi épü­letnek. Később a nitrogén ki párolog és nem marad nyoma. Vitamin a pocsolyában Egyesek dolgozószobájukban jutnak nagy felfedezésekre, má­sok hosszas kísérletek után a laboratóriumokban. Egy Parker nevű amerikai tudós a háza mellett egy kis pocsolyában buk­kant érdekes jelenségre. Észre­vette, hogy eső után a pocso­lya vizének B12 vitamin-tartal­ma jelentősen növekszik, a B csoportba tartozó vitaminok mennyiségével együtt. Egy né­met egészségügyi folyóirat köz­lése szerint Parker feltételezi, hogy az atmoszféra felső rétegei olyan mikroorganizmusokat tar­talmaznak, amelyek különösen eredményesen szaporodnak a felhőkben, és így szintetizálják a B csoport vitaminjait. Emlék a villanykörtének A nyugat-németországi Spring kisváros lakói emlék­művet állítottak a villany- körtének. Szeretnék bebizo­nyítani, hogy az első vil­lanykörtét itt találta fel Heinrich Hebel, még 1854- ben, vagyis 25 évvel Edison előtt. Borvásár a Tetemváron A sajóvámosi ARANYKALÁSZ MG TSZ. 1973. XII. 16—30-ig 25 százalékos kedvezményes borvásárt tart, 15 forintos egységáron. i A vásár helye: Miskolc, Tetemvár, Alsó sor 14. Munkanapokon de. 8 óiától du. 4 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom