Déli Hírlap, 1973. november (5. évfolyam, 257-281. szám)
1973-11-05 / 260. szám
p, Nem lehet elég korán kezdeni. (Agotha Tibor feli-étele) Egy házasság mént ,,bizonyíték ff Felmondólevél ’ nászajándékul A miskolci járás egyik vállalatától idén július 3-án elbocsátották két dolgozót. Egyikük — nevezzük Nagy Gyulának — a műszaki fejlesztési osztály vezetője volt, másikuk — mondjuk Kissné- nek — az osztály kalkulációs csoportját vezette. Mindketten jó szakemberek, Kissné négy és fél éves munkaviszonya alatt többször is elnyerte a Kiváló Dolgozó címet. Nagy szakértelmét fizetés- emelés, jutalmak is bizonyítják. Munkájukkal kapcsolatban kifogás soha nem merült fel. fegyelmi eljárás ellenük sem munkaügyi, sem partvonalon — mindketten párttagok! — nem indult. Az ok, amiért elbocsátották őket: július 2-án házasságot kötöttek. Ugyanis ez volt a „bizonyíték'’ arra, hogy a másfél éve beszédtémát adó folyosópletyka — amely szerint Nagy és Kiss- né között ..bensőséges kapcsolat'’ alakult ki — igaz. Idézet az asszony felmondóleveléből : „... volt osztályvezetőjével. .. munkatársi kapcsolatot meghaladó — meg nem engedhető — viszonyt folytatott, melynek következtében nevezett elvált feleségétől és elhagyta két kiskorú gyermekét. A vállalat személyzeti vezetőjén keresztül figyelmeztettem. hogy ha kapcsolatuk mégis bebizonyosodik, akkor a vállalat munkaviszonyát felmondással megszünteti, amit ön tudomásul is vett. Ma már kétségtelen tény, hogy hosszú idő óta a vállalat vezetőit tagadásával folyamatosan félrevezette, ezért munkaviszonyát felmondom". És mit kapott Nagt'? Vezető beosztásával össze nem egyeztethető magatartása miatt — s csakis a Kiss- nével való kapcsolatát hozták fel érvként — alkalmatlannak találtatott az osztály- vezetői munkakör ellátására' Szépséghibája a két felmondólevélnek legkivált az volt, hogy az újdonsült házaspár válóperi iratokkal, jogerős bírósági ítéletekkel tudta volna igazolni, hogy még nem is ismerték egymást, amikor már — külön- külön — mindkettőjük korábbi házassága csődbe jutott. Sőt! Nagy — mielőtt a vállalathoz, de egyáltalán ebbe a megyébe került volna — első feleségével közös megegyezéssel már eljutott a bon toperes bíróságig. S hogy a gyermekért vállalt újabb próbálkozás nem sikerült nekik, ezért — ugyancsak dokumentumokkal bizonyíthatóan — semmiképpen sem lehet Kissné a felelős. Am ezek a dokumentumok, úgy látszik, kevéssé érdekelték a munkáltatót. Persze lehetne taglalni pro és kontra a bizonyítékokat ha azon a munkaügyi bírósági tárgyaláson, amelyen Nagy panaszát tárgyalták, csupán azt a kétséget kellett volna „eloszlatni”, hogy „jóban” volt vagy nem volt „jóban” Nagy és Kissné. Csakhogy a bíróság nem erre volt kíváncsi, hanem arra: 1. Hol talált a munkáltató olyan törvényt, amely megtiltja, hogy két független emberben vonzalom ébredjen egymás iránt, ha netán egy munkahelyen dolgoznak. (Különben is fél évvel a házasságkötés előtt Kissnét mar más osztályra helyezték.) 2. Melyik paragrafussal kötelezhető a munkavállaló arra. hogy legbensőbb magánügyéről igazgatójának számot adjon? (Egyébként idén januárban Nagy őszintén megvallotta: Kissné valóban nem közömbös számára. Érdekes módon akkor sem ő. sem az asszony nem kapott felmondólevelet!) 3. Ha valaki összeházasodik, az már kétségtelen tényt szolgáltat arra, hogy bármilyen pletykát — utólag — igazoljanak vele? (A pletvkázók főként akkor rukkolnak ki különleges ..csemegéikkel”, amikor a felmondólevél már megszületett. Addig vajon miért nem tárták fel „bizonyítékaikat” — ha egyáltalán voltak ilyenek?) A vállalatot két jogtanácsosa képviselte a perben. És nem győzték hangsúlyozni: a munkáltató „bármilyen” indokkal megszüntetheti a munkaviszonyt. A Munkaügyi Bíróság azonban tanulságos döntést hozott a különös perben, ítélete kimondja: a felmondás törvénytelen volt, a műszaki fejlesztési osztályvezetőt olyan helyzetbe kell hozni, mintha munkaviszonya meg sem szűnt volna, s keletkezett kárát meg kell téríteni. Indoklás: a munkáltató nem mondhat fel „bármilyen” indokkal. Munkaügyi törvényeinket — s ezt éppen a munkaügyi törvény 2. paragrafusa mondja ki — a társadalmi es egyéni érdek teljes összehangolásával kell alkalmazni! RADVANYI ÉVA Hány deci az ei>y liter? A lejipar válaszol A Deli Hírlap október 27- én Hánv deci az egy liter? címmel arról közölt cikket, hogy súlyhiányos polípack- tejet találtak az ellenőrök az Agrokonzum Baross Gábor utcai boltiéban. Az egyliteres lasakok némelyikében nem volt meg az előírt egy liter, csupán kilenc, kilenc és fél deci. Cikkünkre levélben kaptunk választ Czingler Dávidtól, a Borsod megyei Tejipari Vállalat igazgatójától, melyet az alábbiakban kissé röviden közlünk. Megállapítottuk, hogy október 25-én éjszakai túlmunkában kellett a termelést befejezni ahhoz, hogy az igényelt tejmennyiséget biztosítani tudjuk. Az éjszakai termelés folyamán a műszakban levő dolgozók megsértették a technológiai fegyelmet, ebből következett a súly hiány. A mulasztó dolgozók felelősségre vonását elrendeltem, egyben intézkedtem az ellenőrzés megszigorítására is; hasonló esetek elkerülése érdekében. Megjegyzem, hogy a kereskedelemtől visszáruzzuk, illetve kicseréljük a minőségileg kifogásolható tejet. így természetesen a súlyhiányo* sat is. .Kérjük, hogy a kereskedelmi dolgozók éljenek ezzel a lehetőséggel. A külső ellenőrző szervek nem állapítottak meg minőségi problémát, illetve súly- hianyt az eddigi, rendszeres és szigorú ellenőrzéseik során az elmúlt években, így véleményünk szerint a cikkükben leírt eset egyedinek tekinthető. Intézkedésem alapján biztosított, hogy a következő időszakban, még szórványos esetben sem kerülhet súlyhiányos tej a fogyasztóhoz. Válaszunk és a cikk megjelenése között azért telt el ennyi idő, mert a hiba okának pontos felderítése hosz- szabb időt vett igénybe. A jövő század szakmunkásai Ifjú szakmunkások vitájába csöppentem bele nemrégiben. Mint általában lenni szokott, valami semmiség volt a kiindulópont. Azt hiszem, az egyik fiú állapította meg nevetve, hogy éppen 2014-ben megy nyugdíjba — gondoljunk csak bele: 2014-ben?! —, és rákérdeztem: ugyanebből a szakmából? ... A ma végző szakmunkások valamennyien a jövő században mennek nyugdíjba. A tudományos-technikai forradalom kora nem szűkölködik meglepetésekben, ezért már — Verne Gyula képzelőtehetsége nélkül is — sejthetjük, mivel kecsegtethet az új évezred. Aki a technikai haladas tempójától — függetlenül életkorától — nem akar lemaradni, annak lépést kell igazítania. Pontosabban „fejet” kell igazítania. Az egykori „ezermester” kézügyességű szakmunkásokat megbecsüljük, de egyre többször hangzik el a műhelyekben: „ne csak a kezét. a fejét is használja” ___ A numerikus vezérlésű szerszámgépek mellé általában kiváló, és általában ifjú esztergályosok kerülnek. Olyanok, akik ismerik az esztergályos szakma hagyományos fogásait, szépségeit, sokrétűségét, de még ismernek valamit: a számjegyvezérlés elvét és lehetőségeit. Nem vitás, hogy az új technikához a fiatalok jobban vonzódnak, sőt könnyebben is megtanulják, „megszelídítik”, mint az idősebb szakmunkások. Az az érzésem viszont, hogy ezt túl sokszor mondtuk el, olyan gyakorta, hogy nagyon sokan úgy érzik: csak azért, mert fiatalok, a legmodernebb, legújabb gépek mellett a helyük . .. Megint csak azt kell mondani: micsoda különbség kiérdemelni vagy pedig elvárni valamit!... Számomra örvendetesen meglepő volt a fiatalok vitájából, amikor igenis — egymásra licitálva — bizonygatták, hogy: ezt ki kell érdemelni!... A friss szakmunkás-bizonyítvány önmagában még semmire sem jogosít. Mint ahogyan a fiatalság sem érdem, hanem állapot. A legfejlettebb technika kezelését csak azokra szabad bízni, akik szakmai alkalmasságukról, a nagy értékű berendezések irányításához szükséges fegyelmezettségükről, lelkiismeretességükről a gyakorlatban is tanúbizonyságot adtak. Amikor a jövő századot emlegették a fiatalok — vagyis az új évezred szakmunkásai —, megnyugtató volt, hogy tisztán látták: nem lehet beerni és megelégedni az egyszer megszerzett ismerettel, szakmai minimummal. Ha valamit századunk utolsó harmadának zászlajára lehet írni, akkor az: az ismeretek szüntelen gyarapítása, a ma és holnap szükséges készségek szüntelen fejlesztése, egyszóval a tanulás!.. De nemcsak megismerni kell az újat, hanem annak részesévé, alakítójává is kell válni. Alig évtizede még újdonságként bámultuk azt, amivel ma már kisiskolások ismerkednek az általánosban: történelmi távlatban még nem is olyan régen szenzáció volt a tranzisztor és most már „kilóra” mérik, és a szakkörökben a diákok azzal építik a vilagvevőt. S lehet, hogy holnap valami újjal kell ismerkedni — olyannal.' amiről ma még fogalmunk sincs —, de ami holnapután már gyerekjáték-számba megy. Azt szokták mondani, hogy egy mérnöknek 10—15 év után fejet kell cserélnie, ha a szakmájában otthon akar maradni, mert amit az egyetem padjaiban hallott, annak nagy része elévül... A mai fiatal szakmunkásnak is — a jövőben —, ha egyáltalán „felszínen” akar maradni, ugyanúgy „fejet kell cserélnie”, mint az értelmiséginek — és örülök. hogy a vitában az egyik fiatal mondta ki a következő szavakat: „semmi biztosíték nincs arra. hogy abból a szakmából megyünk nyugdíjba 2014-ben. mint amiben 1973-ban dolgoztunk!.. . Rajtuk múlik, mennyire tudnak igazodni a huszadik és a huszonegyedik század követelményeihez. BAN JANOS Indiai üzletkötők a DIGÉP-ben Munkájuk az utazás Zúgjon dalunk... Tegnap rendezték a „Zugion dalunk” munkásdalgyűj- tő mozgalom gálaestjét a Csepeli Munkásotthon színháztermében. Az ünnepi bemutatót a televízió kedden este felvételről közvetíti. Egy éve a főváros centenáriumának tiszteletére munkásdal- gyűjtő-akciót hirdettek meg; a televízió riportfilmekkel végigkísérte a gyűjtömozgal- mat. Két világlátott emberrel beszélgettem a Lenin Kohászati Művek vendégházában. T. M. Babycon és S. R. Shah szülőhazája India. Bombay- tól 500 kilométerre, a 800 000 lakosú Ahmedabadban élnek. Hivatásos utazók. A 47 éves Babycon üzletkötő, a 27 éves Shah pedig mérnök, szakmai szempontból ő nézi meg az árut. Az Anil Forgings alkalmazásában állnak, amely egy részvénytársaság tulajdona. Sorjázó saitót vesznek Városunkban október 22- lől tartózkodnak. A kovácso- lási technológiát tanulmányozzák a Diósgyőri Gépgyárban. Még az elmúlt évben kötöttek egy csaknem egymillió rupiás üzletet, el- lenütős kalapácsot vásároltak, amelyet az idén helyeztek üzembe. Az ahmedabadi üzemben — segítségével — különböző munkadarabokat gyártanak majd, így például csőkarimákat. Cégük megbízásából most is egy hasonló értékű üzletkötést készítenek elő. egy 600 tonnás sorjázó sajtót akarnak venni. Azért a DIGÉP-től. mert ezt találják a legjobbnak. A vásárlást a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalaton keresztül bonyolítják le. A két üzletkötő járt már Bangkokban, Hongkongban, Tokióban, Amszterdamban, Londonban. Párizsban. Zürichben. Münchenben, Bécs- ben és Prágában. Miskolcról november 7-én utaznak el, két nap múlva ülnek Zürichben repülőgépre és másnap már Ahmedabadban lesznek. Egy fél évig otthon teljesítenek szolgálatot, aztán az Amerikai Egyesült Államokba szólítja a munkájuk. Persze ezek a „kirándulások” egyáltalán nem sétautazások. hiszen ők a felelősek gyáruk fejlődéséért. A külföldi utakon S. R. Shah tanulmányozza az új iparszervezési modelleket, módszereket, összehasonlítja az egyes gyárakat. Tetszeti a ci«aovzene Magyarországból keveset láttak. Pesten csak átutaztak. Miskolcon több idejük van, így voltak mar Tapolcán a barlangfürdőben, a Nehézipari Műszaki Egyetemen. az avasi kilátónál. Lillafüreden. Nagyon tetszett nekik az Alabárdosban hallott cigányzene. Nyelvi nehézségeik a gyárban nincsenek, mivel itt sokan és jól beszélnek angolul és németül. A városban és az éttermekben nehezebben boldogulnak.* Különösen a fiatal mérnöknek. S. R. Shahnak jelent gondot az étkezés, mert ő vegetáriánus. Reggelire többnyire lekváros kenyeret és tejeskávét eszik, rántottét már nem. Kollégájának a fényképezés a hobbyja, és mivel Indiában a fényképezőgép nagyon drága, és nem is gyártanak, itt Miskolcon vettek egy szovjet gyártmányú gépet. Shah szabad idejében sokat olvas, főleg regényeket, szeret römiz- ni, pókerezni, bridzsezni. A DIGÉP indiai piaca egyébként még csak most van kibontakozóban — mondja Veláczki Péter műszakikereskedelmi osztályvezető. De jelenleg is tíz DIGÉP-es kalapács dolgozik már India különböző u/.CQMMAen ft. GrMa reggel nyolc órakor kezdődött meg a MÁV miskolci KISZ-bizottságának küldöttértekezlete a Vörösmarty Művelődési Házban. Oláh Lajos titkár — a küldöttértekezletek munkarendjének megfelelően — a KISZ- bizottság előre kiadott beszámolóját vitaindító előadással egészítette ki. A vita lapzártakor még tartott. Ebben a KISZ-szervezetben a választást jelölő bizottság segítségével bonyolítják le; 35 tagú KISZ-bizottságot. 11 tagú végrehajtó bizottságot választanak, és négy küldöttre teszik le voksukat, akik a városi küldöttértekezleten képviselik a vasutas fiatalokat. VI * * • ' Ml ujsae a nagyvilágban? Mi újság a nagyvilágban? címmel dr. Pálfy József, a Magyarország című politikai hetilap főszerkesztője tart külpolitikai tájékoztatót november 19-én, délután fél háromkor a Bartók Béla Máé- velődési Központban. Vasutas Italok küldöttértekezlete
