Déli Hírlap, 1973. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1973-11-29 / 280. szám

a miskolciaké a szó A vevő sem angyal A vevő sem angyal, még akkor sem, ha három „angyali­an csinos” kislány képében jelenik meg. A Hungarokonzum Kossuth utcai üzletében délben óriási a forgalom ott, ahol az egytálételes ebédeket adják, különösen, ha például máj kapható. A felszolgálónők állandóan talpon állva és szalad­gálva osztják az ételt, ami nem éppen idegnyugtató. Hát még, ha a fentebb említett három kislány együtt rendel, együtt fizet, de három különböző papírba csomagoltat há­romszor 10 deka, hurkát, majd három külön papírba kér 2—2 darab kenyeret, hogy aztán az egészet együttesen fogyassza el az álló-pultnál. És amíg ezt kimérik, hosszú sor ideges­kedve reklamál — persze nem náluk, hanem az eladónál. Ilyen esetben a vevő is lehetne tekintettel az eladó gondjaira! M. I. Savanyú a cukorka Karácsonyi cukorka néven újfajta készítményt hozott forgalomba a Budapesti Cso­koládégyár. Csalódást okoz­tak vele, mert az egykilo- grammos dobozban, melynek ára 54 forint, csokdmázzal bevont savanyú cukorkát ta­láltunk, amikor kibontottuk. Hiába vásároltam meg tehát jó előre a karácsonyfára va­lót, még egyszer kénytelen leszek megvenni a „valódi” szalont, mely már annyira hozzá tartozik az ünnep han­gulatához, hogy a gyerekek­nek nem adhatok helyette savanyú cukrot. Oczella József '•í* Miskolc Kötelező a biztosítás? Ama szeretnék választ kapni az illetékesektől, hogy az utas balesetbiztosítás kö­telező-e? Tapasztalatom sze­rint ugyanis ezt egyes vas­úti dolgozók „kötelezővé” akarják tenni. November 23- án családommal a 15.25-kor induló mezőcsáti személy - vonattal kívántunk utazni. A jegyeket a Tiszai pálya­udvar „C” pénztáránál vál­tottam meg, azonban az ott dolgozó pénztárosnő a szó szoros értelmében megta­gadta a jegy kiadását, mi­vel biztosítás nélkül kértem a menetjegyeket. Igaz, — később az ügyeletesnél is panaszt tettem — az volt a véleményük, hogy lebélyeg­zett jegyet már nem tudnak eladni, de miért teszik rá addig a bélyeget, amíg azt íalmaz, ezért nem tartottam igényt a MÁV biztosítására. Megjegyezni kívánom még, hogy a biztosítási díj össze­ge oly csekély, hogy az szót sem érdemelne, de az eljá­rás nem tűrhető szó nélkül. Molnár Béla Miskolc, Somogyi Béla u. 73. sz. Szép épület, de a környéke... Lakótelepünkön, Perecesen új pártház épült, aminek na­gyon örültünk. Az építők dicséretére legyen mondva, hamar és szép kivitelben ad­ták át. Büszkék is vagyunk rá. Az épület környezete azonban elszomorító lát­ványt nyújt. A Miskolci Bá­nyaüzemnek a székház szom­szédságában van egy romos, a környezetbe nem illő fel­vonulási épülete. Mellette, két helyen is, halomra rak­va a szemét, mert tároló­edények nincsenek. Az egyik helyre a lakók, a másikra a köztisztasági vállalat gyűjti a szemetet. A papírhulladé­kokat szabadon sodorja a szél mindenfelé, „feldíszít­ve” vele a méternél maga­sabb gazt és dudvát, amely a környéket elborítja. Ha már egy új és 6zép épülettel gazdagodtunk, a kulturált környezet kialakítását sem szabadna figyelmen kívül hagyni. Reméljük, hogy az illetékesek mielőbb rendet teremtenek — írja Szabados György, perecest olvasónk. Ki a gazda? Lapunk november 26-i számában „Ehetetlen teper­tő” címmel közöltük Lukács Istvánná panaszát, aki a vas­gyári csarnokban vásárolt tepertő rossz minőségét ki­fogásolta. A Húsipari Válla­lat megvizsgálta a panaszt, sőt felkeresték személyesen is a panasztevőt. Megállapí­tották, hogy az árut nem a vállalat üzletéből vették. A tepertő persze ettől még rossz maradt! ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNÉ TELEFONSZAMA: 18-221 Riyyvizsgálat A Takaj-Hegyaljai Állami Gazdasági Borkambinát sző­lőiben november 14-én fe­lezték be a szüretet. Ezzel még korántsem ért véget a munka a szőlőkben. Gépek­kel szórják a műtrágyát, a kézi művelésű területeken pedig megkezdték az úgy­nevezett vessződöntést, vagyis a venyige föld alá húzását. A szakemberek már a szürettel egyidőben vizsgál­ni kezdték: milyen a vesz- sző minősége, kell-e félteni a téli elfagyástól? Az idei szeszélyes és csapadékban szegény időjárás ellenére a vesszők ,, ér ettek” ahhoz, hogy jól átvészeljék a telet. A borkombinát két labo­ratóriuma közül a tolcsval- ban már hozzákezdtek a rügyvizsgálathoz. A tapasz­talatok biztatók: az egyéb­ként legfontosabb két-há- rom, úgynevezett termőrügy igen gazdag. Ezek ismereté­ben rövidesen megkezd­hetik a szőlő metszését. N. J. ije Formálódik az agyag... (Kerényi László felvétele) Milliók az öreg házak megóvására Tervszerűbb tatarozás (Folytatás az 1. oldalról) A felújítási munkák színvo­nala, minősége jobb, mint tavaly vagy azelőtt, és jól állnak a határidőkkel is. Az eddigi gyakorlat szerint kü­lön vállalkozóként dolgoztak ugyanazokon az épületeken a gázszerelők és az építők is, mert a felújítás általában a fűtés korszerűsítésével jár együtt. Ezután a TIGÁZ al- vállakozóként végzi el a munkákat és így az eddigiek­nél több lehetőség nyílik a tennivalók, a határidők ösz- szehangolására, és nem akadályozhatja egyik szak­ipari tevékenység a mási­kat. Továbbra is a Kiliánban A legjelentősebb felújítást az idén a Kilián északon vé­gezték, ahol 14, nagyobbrészt Métpróbás tanúk A. Hitler Horthyt magához rendelte ötszintes lakóház külső-belső tatarozását végezték el. Eh­hez viszont nem tartozik hozzá a falaik festése, az ab­lakok mázolása. A szerkeze­ti elemek felújításához ve­hető a tető javítása, a szük­séges berendezésék cseréje. Ha a lakóknak ezen felül egyéb igényük is van, azt az ingatlankezelő vállalat jó előre összeírja, mert a kivi­telező vállalatnak időben biztosítani kell a terveket. Sajnos, miután az ilyen igényfelmérő lakógyűléseken csak kevesen jelennek meg, és az ott elhangzottakról közvetve informálódnak, a megkésett bejelentésekkel zavarják a kivitelezők mun­káját. EJbből aztán könnyen lehet terv-, illetve határidő- módosítás. Nincs merev szabály A tömibtatarozás úgy lát­szik a gyakorlatban is be­vált, hiszen az építőknek, mindössze egy-két helyre kell felvonulni. Ez lényege­sen csökkenti a járulékos költségeket is. Az intézkedés, azonban nem zárja ki, hogy adott esetben, ha nagyon in­dokolt, egyetlen különálló házon is elvégezzék a fel­újítást. Volt ilyen az idén is a Rákóczi utcában. A jövő évi címsort már jóváhagyta a városi tanács végrehajtó bizottsága. A tömbtatarozás, felújítás tovább folytatódik, elsősorban a Kilián lakóte­lep északi oldalán. A Rácz Ádám utca környékén, a Torontáli, a Tátra, a Rákó­czi, a Dorottya és a Lányi Ernő utcában is végeznek majd jelentős felújítást. Az oroszlánrész jövőre is a Miskolci Építőipari Vállalat­ra vár, de több 10 millió forintot tesz ki az a tataro­zás: munka is, amit a MIK saját részlege, valamint szö­vetkezetek, magánvállalko­zók végeznek el. Jövőre az ideinél nagyobb összeg áll rendelkezésre a miskolci házak megóvására. Hárommal több halálos baleset! az utas nem kéri. Feleségemmel együtt CSÉB-tagok vagyunk, mely több biztosítási formát tar­Sötétség a függőkertben Vasárnap este kisebb tár­sasággal felkerestük a Há­morban levő Vadászkürt éttermet. Az 5-ös buszról a tónál leszállva, a függőker­ten át mentünk az étterem­be. Az úton —, mely köz­ismerten elég meredek és köves — teljes sötétség fo­gadott bennünket, s bizony nem egy csetlő-botló ember­rel találkoztunk. Hozzánk ha­sonlóan „áldották” a bal- szerencsét, amiért nem a fa­lu felőli, járhatóbb és vilá­gosabb utat választották. Lillafüred télen is ked­velt kirándulóhely, a Palo­taszállóban állandóan telt­ház van, ne feledkezzenek meg tehát a környék vilá­gításáról — írja Sz. G. ol­vasónk. Szólaltassuk meg most Wil­helm Höttr SS-Hauptsturm- führert, akitől megtudjuk, mi volt az eddig elmondottak, a Margarete-terv elkészítése mögött. Höttl imigyen vallott a Bad-Reichenhall-i esküdtszék előtt ezekről a nemzetünket elsőrendűen érdeklő titkok­ról: — Megfigyelésem révén 1944 februárjában megtud­tam, hogy Pataki államtit­kár, a Kállay-kormány meg­bízásából a nyugati szövetsé­gesekhez repült, hogy ott tit­kos politikai tárgyalásokat folytasson. Ezt jelentettem Adolf Hitlernek. E jelenté­sem azután arra indította a Führert, hogy egyelőre csak kezdő lépésként pusztán ka­tonai rutinszerűséggel kidol­goztassa az úgynevezett Mar­garete fedőnevű tervezetet Magyarország német kato­nai megszállására! Kiváltképpen főnököm, Kaltenbrunner volt a leg­főbb mozgatója Magyaror­szág katonai megszállásá­nak! De természetesen csak felettesén, Himmleren ke­resztül. Kaltenbrunner nem szerette egyáltalában a ma­gyarokat, és szövetségi hű­ségükben sem bízott. A katonák az akkori rend­kívül nehéz helyzetben Ma­gyarország katonai leroha- nását nem tartották valami túl szerencsés elképzelésinek, de egyiküknek sam volt mersze szót emelni Adolf Hitler elképzelése ellen. Dr. Höttl nem is lett vol­na vérbeli kémfőnök, ha most ismét nem avatkozott volna bele az események folyásába a maga álnok, mé­regkeverő módján, ö nem mindig volt a nyílt erőszak embere, jobban szerette há­tulról ledöfni áldozatait... — Az adott szituációban végre én szántam rá ma­gam a cselekvésre — foly­tatta. — A berlini közpon­tomnak egy emlékiratot szerkesztettem és nyújtot­tam be. melyben a békés megoldás lehetőségét java­soltam és nem helyeseltem a Horthy elleni erélyes meg­torló katonai lépéseket... Térjünk ismét vissza Walter Warlimont Wehr- rr.acht-tá homokhoz, hogy meghallhassuk, mit is Sóz­tak ki Hitler boszorkány­konyhájában Magyarország megszállására. Íme, a Führungsstab he­lyettes parancsnokáé a szó: — 1944. március 12-én a kiválasztott csapatokhoz megküldtük a Magyarország megszállásával kapcsolatos katonai készenlétre és egyéb vele kapcsolatos dolgokra vonatkozó legfelsőbb pa­rancsot. Himmler külön utasítására 500 SS- és SD-embert is készenlétbe helyeztek. Ezen utóbbi kü­lönleges rendeltetésű külö­nítmény felett maga Kal­tenbrunner parancsnokait. Meg kell jegyeznem, hogy ezekhez nekünk, mint kato­náknak, semmi közünk sem volt. Március 16-án közölték velünk, hogy Horthy Mik­lós magyar kormányzót Barchtesgadenbe rendelte magához a Führer, aki a meghívásnak március 18-án eleget is fog tenni. SUGAR ISTVÁN (Következik: Horthy beleegyezett hazánk megszállásába). Ebben az évben, sajnos, nőtt a halálos balesetek száma megyénk üzemeiben. Az első félévben például a tavalyi hu­szonöttel szemben huszonnyolcán haltak meg. Az SZMT munkavédelmi bizottságának megállapítása: „A halálos bal­esetek leggyakrabban a szabályok megkövetelésének elmu­lasztásából adódnak”. Az Ózdi Szénbányák Vállalat egyik dolgozóját például a megszaladt csille, másikat a fejtőgép zúzta halálra. A BÁÉV egyik munkása benzint öntött a kályhába, s halálra égett. A MÁV miskolci Igazgatóságának vasutasát elgázolta a moz­dony. Az ÉÁÉV dolgozói közül úgy haltak meg ketten, hogy a magasból lezuhantak, a Hejő menti Termelőszövetkezet két gazdáját kettéfűrészelt, s így felrobbant akna sebezte halálra. Mennyi fájdalom, könny! A baleset következtében elhunytak ma is közöttünk lehet­nének, készülhetnének a Mikulásra, karácsonyra, szilvesz­terre! Ha egy kicsit jobban vigyáznak, odafigyelnek. Ha egy kicsit szigorúbbak velük szemben a feletteseik. Ha a baleset- védelmi rendszabályoknak megfelelően dolgoznak; ha hasz­nálnák a védőfelszerelést... Utólag könnyű okosnak lenni — mondhatná bárki. Ez a mondás azonban nem „ül”. Mert a rendszabályok megtar­tása tegnap is kötelező volt, s az lesz holnap is. Mert min­dig felelősséggel kellett és kell dolgozni, s dolgoztatni. Mi hát a megoldás? A halálos üzemi baleseteket minden bizonnyal még sokáig kénytelenek leszünk tudomásul venni. De a számuk igenis csökkenthető. Több szigorúsággal, felelősséggel, a követelmé­nyek fokozásával, a munkahelyek korszerűsítésével, az okta­tás színvonalának növelésével, korszerűbb munkavédelmi eszközök használatával és így tovább. Mindezek nélkül egy év múlva sem lesznek kedvezőbbek a fájdalmas statisztikai adatok. (nyikes)

Next

/
Oldalképek
Tartalom