Déli Hírlap, 1973. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1973-11-24 / 276. szám

i „Pedig nem is fájt” Iskolások fogászata Nyolc általános iskola tar­tozik a Szabó Lajos utcai iskolafogorvoshoz. Ez hat­ezer gyermeket jelent. És ugyancsak hatezer gyermek szorul évente hosszabb-rö- videbb kezelésre. Egy har­minchatos létszámú osztály­nál negyven fogat kell be­tömni. Egy év alatt húsz­ezer új szuvas fog keletke­zik. Az iskolai ogászaton éppen a 6-os számú, Fazekas ut­cai általános iskola egyik osztályát kezelik. A gyere­kek érdeklődve hallgatják a tanító nénit, Bíró Lajos- nét, aki éppen a csodálatos Maryről mesél nekik. Köz­ben lopva be-bepillantanak a rendelőbe. Szándékosan hagyták nyitva az ajtót a váró és a kezelő között — hadd lássák a kint ülők, mi folyik odabenn. — Nem féltek, gyerekék? — Nem — válaszolják kórusban. Egy szemüveges, szőke kislány, Dukát Ma­riann viszont „bátran be­vallja”, hogy ő félt. Azután sietve hozzáteszi: pedig nem is fájt olyan nagyon. — Kinek tömték ’^e a fo­gát? Szinte minden kéz a ma­isba emelkedik. Akik nem jelentkeznek, azok jó része még csak ezután következik. — Szoktatok-e rendszere­sen fogat mosni? A válasz ismét kórusban érkezik: igen. Egymás sza­vába vágva sorolják, ki, milyen fogkrémet használ. Az egyik kislány előkapja a táskájából a fogkeféjét. Büszkén mondja: „Még a napközibe is magammal vi­szem”. Oszvai Karcsi, a Tigris őrs egészségőre a tanító né­ni és a többiek biztatására feláll és beszámol a „nagy versenyről”: — Megfogadtuk az osz­tályban, hogv reggel, este fogat mosunk. Aki nem tartja be a vállalást, az nem írhatja alá nevét a listára. Az az őrs lesz az első, ahol a legtöbben aláírták. 1 • * Bemegyünk a rendelőbe. A kispadon ülő gyerekek hall­gatják a keverőgép zúgását, (Vadas Zsuzsa felvétele) nézik a székben ülő társu­kat. A doktor néni, dr. Vaj­da Judit kedvesen nyugtat­ja a gyerekeket. A kevés félelmet is sikerül így el­oszlatni. — Sok felnőtt eljöhetne ide, és példát vehetne a gyerekekről — mondja. Két éve dolgozom itt, korábban üzemi fogászaton rendeltem. Bár itt sokikal több a mun­ka, de azért jobban szeretek itt lenni. A gyerekek ked­vesek és hálásak. Ritkán sírnak. Persze a pedagógu­sok is sokat segítenek. B. S. Postás újítók tanácskoztak Tegnap délelőtt az SZMT- székházban értekezletet tar­tottak a postás újítók. A meg­jelenteket Kis Ernő, a Pos­tások Szakszervezete területi titkára köszöntötte, majd Albert László igazgatóhelyet­tes, fejlesztési vezető számolt be a postások újítótevékeny­ségéről. Ezt követően hu- szonhatan szólaltak fel; sok javaslat, észrevétel hangzott el. Megválasztották azt a tíz küldöttet is, akik majd a bu­dapesti értekezleten képvise­lik a miskolci igazgatóság területén dolgozó újító pos­tásokat. Új óvodH Bőésön Másfél millió forintos költ­séggel épült új óvodát adtak át tegnap délután 3 órakor Bőcsön. Az új gyermekintéz­mény felépítésének költsé­geihez hozzájárult a Borsodi Sör- és Malátagyár, valamint — társadalmi munkával — a helyi termelőszövetkezet, illetve a fogyasztási szövet­kezet. ötven apróság kap helyet az új községi óvodá­ban. Tanácskoztak a miskolci méhészek Kibővített vezetőségi ér­tekezletet tartott a miskolci „Éberlein Antal” méhésztár­sulás. A tanácskozáson meg­jelent Tóth József, a mis­kolci áfész elnöke és az áfész több más vezetője is. A méhészek megvitatták az áfész és a ift'éhész szakcso­port kapcsolatát és további A tanács tanácsot ad A hivatal kétségtelenül hivatalos hely. Vagyis olyan intéz­mény, amelyben azok dolgoznak, akik ilyen vagy olyan ügyekben illetékesek, s épp ezért tanácsot tudnak adni, in­tézkednek, határoznak, támogatást nyújtanak. A hivatal rosszemlékezetű elődjét, melyben kényére-kedvére packáz­hatott a kisemberrel a hivatalnok, immár csak némely „ön­kéntes” bürokrata idézi emlékezetünkbe. Az államnak, a tár­sadalomnak nem érdeke, hogy a hatalmat megközelíthetet­len ajtónállókkal őriztesse. Az egykori elutasító, kioktató, megfélemlítő, s épp ezért emberalázó bürokráciát nyugodt és erőteljes mozdulattal papírkosárba söpörhettük. A hivatal jogait és kötelességeit törvény szabályozza, s e törvény alap­elveit olyan emberek fogalmazták, akik a közösség meg­bízatását teljesítették. A hivatal tehát, ha hivatalos hely is, ahol különböző fel­adatokat végző osztályok, csoportok dolgoznak (vagyis, ahol mint másutt is: munkamegosztás van), sosem kap felhatal­mazást arra, hogy önmagát „elködösítse”, hogy arctalan, vagyis embertelen legyen. S az ügyfél sem tekinthető pusz­tán sorszámnak, kiikszelendő esetnek. Aki a hivatalban munkát vállal, hivatást is vállal. Nem ügyintézői megbízást nyer tehát, hanem elsősorban emberi feladatot. Sorsokba beleszólni pedig csak felelősségtudattal lehet. Hiszen az író­asztal egyik és másik oldalán emberek ülnek vagy állnak. A hivatalnak, a hivatalos helynek ma tekintélye van Ma­gyarországon. Akinek ügyes-bajos dolga, sérelme van, aki valamilyen ügyben „tanácstalan”, az elmegy a tanácshoz vagy más illetékes intézményhez tanácsot kérni. S természe­tesnek tartja, hogy az arra hivatottak készségesen a rendel­kezésére álljanak. Ki-ki elvárja igényeinek kielégítését, gondjainak orvoslását. A munkáját tisztességesen végző hi­vatalnok pedig nem is lepődik meg ezen, hiszen megbízatá­sát a közösség szolgálatának tekinti. S hogy maga a hivatal is fontosnak tartja és szorgalmazza az egyre gördülékenyebb „szolgáltatást”, arra elegendő a tanácsok nemrég létrehozott „tájékoztató irodáit”, „ügyfél- szolgálatait” említeni. Személyesen vagy telefonon is érdek­lődhet bárki, felvilágosítást kaphat, különböző nyomtatvá­nyokat kérhet külön sorbanállás nélkül, megtudhatja, hogy ügyében kihez kell fordulnia, sőt — egyszerűbb esetekben — még konkrét útmutatást, javaslatot is adnak e „kisirodák” dolgozói. Kétszeresen is hasznosak ezek az ügyfélszolgálatok: nemcsak az ügyfél jár jól velük, de súlyosabb, időigényesebb gondokkal foglalkozó osztályokra, csoportokra, előadókra is valamivel kevesebb hárul. Mennek az emberek a hivatalba és elvárják, hogy a hiva­tal elintézze azt, amiért felkeresik. Rokonszenves ez a bi­zalom, jó közérzetet jelez, s a közösségnek azt a reményét is kifejezi, hogy a hivatal hatékony intézmény nálunk. N. T. Kommunista műszak Bevonulnak, külföldön dolgoznák, szülnek Törődjünk többet velük! Évente több tízezer fiatal válik meg ideiglenesen munka­helyétől: katonai szolgálatra vonulnak be, gyermekgondozási szabadságra mennek, vagy a magyar—NDK munkaerő- egyttttműködési egyezmény alapján külföldön dolgoznak. Vi­szonylag bosszú időt töltenek távol a megszokott környezet­től, kollektívától, sok esetben érzelmileg, szakmailag is elsza­kadnak munkahelyüktől. Jogos igény — foglalt állást a KISZ Központi Bizottságának Ifjúmunkás Tanácsa —, hogy a KISZ-szervezetek törődjenek többet az ideiglenesen távol levő fiatalokkal, erősítsék bennük a munkahelyhez tartozás tudatát, az érzelmi kötődést, visszatérést. A KISZ rétegtanácsa nem csupán a figyelmet hívta fel az érdekvédelmi tevékeny­ség e sajátos területére —, ajánlást is kidolgozott a konkrét teendők elvégzésé­hez. Az üzemi, vállalati, in­tézményi KlSZ-alapszerve- zeteknek például rendszere­sen figyelemmel kell kísér­niük, hogy az eltávozó fia­tal ismeri-e jogait, él-e «gokkal, megkapja-e az öt megillető kedvezményeket. Kezdeményezzék és ellen­őrizzék, hogy a gazdasági vezetés rendszeresen tájé­koztassa az ideiglenesen tá­vol levőket a vállalat életé­ről, gazdasági eredményei­ről, fejlesztési terveiről, küldjék meg számukra a fontosabb vállalati szabály­zatokat, s szakmai tudásuk fejlesztése érdekében lássák el őket szakfolyóiratokkal, különböző tájékoztatókkal. Ugyanígy meg kell küldeni számukra KlSZ-alapszerve- zetük fontosabb határozata­it, dokumentumait. A tényleges katonai szol­gálatra bevonuló fiatal dol­gozókat látogassák meg az könnyítsék meg számukra a alapszervezet képviselői, ha mód van rá, vegyenek részt az ünnepélyes eskütéte­len, tájékozódnak a szol­gálati idő alatt elért ered­ményekről, kitüntetésekről és előléptetésekről, s fordít­sanak különös gondot a le­szerelt fiatalok politikai, mozgalmi tapasztalatainak hasznosítására. A KISZ-szervezetek ke­ressék fel a gyermekgondo­zási szabadságon levő kis­mamákat, ismerkedjenek meg családi körülményeik­kel, gondjaikkal. A zömmel nőket foglalkoztató vállala­toknál kezdeményezzék, hogy a helyi orvosi rende­lőkben is kapjanak megfele­lő egészségügyi előkészítést a kismamák, szervezzenek névadó ünnepséget, ösztö­nözzék a fiatal anyákat az állami oktatásban vagy kü­lönböző szakmai továbbkép­ző tanfolyamokon való rész­vételre. Tartsák számon a kismama visszatérésének tervezett idejét, segítsenek az apróságok bölcsődei, óvo­dai elhelyezésében. Az Átváltozásról együttműködési lehetőségeit, tárgyaltak az 1974. évi cu­korsegélyről, a felvásárlási és kannagondokról, s több más aktuális problémáról. egy óvodáért Gulyás Mihály író, a Nap­jaink főszerkesztője novem­ber 29-én délután fél három­kor az epcsi diákokkal ta­lálkozik a gimnáziumban. Az író—diáktalálkozón Gulyás Mihály legutóbbi regényét, az Átváltozást vitatják meg. Az áfész vezetői ígéretet tet­tek arra, hogy minden le­hető segítséget megadnak a miskolci méhészeknek. Ez remélhetőleg még több ked­vet ad majd a méztermelés­hez. Két héttel ezelőtt érkezett egy levél a miskolci üze­mek, vállalatok, szövetkeze­tek vezetőihez a KISZ Mis­kolc városi Bizottságától. Felhívást intéztek a dolgo­zókhoz; tartsanak kommu­Közönség nélkül Ha hinni lehetne egyetlen találkozásnak, ha emberre lehetne következtetni a pusztán néhány mondatos beszélgetésből, akkor most zavarban lennék, mert nem tudom, hogy szabadna-e írnom. Szeretném, hogy már most elkerülnénk a félreértéseket: nem ön érdekel, az ember, hanem egy jelenetsorban egy ember visel­kedése volt feltűnő, ennek az embernek a viselkedése érdekelt. Hogy is volt? Ön bejött és lezökkent a szomszéd asztalhoz. Aztán bejöttek még né­gyen. Önön volt nyakkendő, körülbelül olyan jól öltözik, mint manapság a legtöbb ember. Ök négyen porosak voltak és piszkosak, a szél kergette őket melegedni néhány percre — Szörnyű! Nem? — mondta ön nekem egy idegen asztaltól. Hát így kezdődött. Nem feleltem semmit, de hát ön beszélni akart és beszélt: — Régen- próbáltak volna bejönni egy ilyen helyre! Az üvegen se nézhettek be, kérem! A négy ember a porral telehordott szemét törölgette. Topogtak, mert a lábon is hűt az egész napi szabadban való munka, ön meg­emelte a hangját, hogy hallják azok is: — Ezeknek áll a világ. ' * Nem tudom, hogy az emberek pontosan mikor tanulják mqg azt, hogy gyűlölni is tudják egymást? Ön látszólag nekem be­szélt, és közben lovalta magát haragba: — Én tudnám, hogy mit kellene csinálni velük — mondta, ezt halkabban azért, mint­ha a mondat undok történelmi mérge ma­gán is ijesztene egy kicsit. A négy ember megitta a rumos kávéfát és ment is. ön, mert nem talált partnerra bennem, most már a többi asztalhoz mondta ugyanazt, amit elmondott nekem is. Látja, mindenkinek van valamilyen büsz­kesége. Nekem ebben az esetben az, hogy nem felelt önnek senki. Ült ott, a középen levő asztalnál és beszélt. Lassan a székek is elfordultak. * Tagadjam, ne tagadjam? Tény, hogy bi­zony szánalmas volt a senkihez se szóló szónok. És ezt érezte ön is, mert megpróbált még egy cigányviccet is elmondani, de azon se nevettünk. Én maradtam tovább. Megvártam, amíg elmegy ön, az ajtóból még megsemmisítő pillantást vetve ránk-ránk, akik nem értet­tünk egyet önnel. Én most önnek, de nem kizárólag önnek szeretném elmondani, hogy utána igen is beszélgettünk. Asztaltól asz­talig, ahogy az egymást nem ismeró embe­rek beszélgetnek. , — Azért, mert ő négyezret kereshet... — mondta valaki. Kijavították: — Az a négy is keres annyit, de lehet, többet is. Ez utóbbit társadalmilag a „helyére is tették": — De megérdemlik. Nos, kedves ismeretlen ismerősöm, én azt hiszem, hogy ez a mérce. Ez is egyetlen beszélgetés, egyetlen találkozás, de ennek mégis hiszek. Különben, ha nem győztem volna meg arról, hogy ostobaságokat mondott tegnap ■ nekem, akkor keresse meg azt a négy em- j bért és dolgozzon velük egyetlen napot. Es I azután mondjon véleményt! I BARTHA GABOR | nista műszakot december 1­én vagy 2-án, illetve az azt megelőző szabad szombatos hét végén. A kommunista műszakra november 26-ig lehet jelentkezni a KISZ vá­rosi bizottságán. De már eddig is sok válaszlevél ér­kezett: vállalják a munkát.! Ugyanis a kommunista mű­szak sok tízezer munkaórá­jából nyert összeget óvoda építésére fordítják. A tervek szerint ,a 200 férőhelyes óvo­dát már a jövő év december 3-ra fel is építik. így ün­nepelnék meg a kommunis­ta műszakot vállalók felsza­badulásunk 30. évfordulóját. Járványos elleni védőoltások A tiírom oltásból álló, gyer­mekbénulás ellent oltás-.tormát első oltására 1973. november ál­tól december 1-lg kerül sor. Oltásra kerülnek azok a gyer­mekek, akik 197«. október i. 19:3. szeptember 3«. között szü­lettek. Az oltandók hozzátartozóit az oltókörök áz oltás helyéről és idejéről külön meehlvó útján értesítik és a védőnők útján la Is tájékoztatják. Az oltást Sabin-cseppeknek teában szájon át történő beadá­sával végzik, ezért á szülők. Il­letve hozzátartozók kávéskana­la* vigyenek magukkal. Amennyiben a kötelező OHáz- ra kijelölt korú gyermekek hoz­zátartozói átköltözés vagy egyéb ok miatt az oltási értesítést nem kapnák meg, úgy a lakás »Sé­rint Illetékes gyermekkörzetí rendelőben kapnak tájékoztatást. Miskolc m. várost Állami Közegészségügyi Járványügyi Felügyelőség 8 yermekbénulás /

Next

/
Oldalképek
Tartalom