Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1973-10-12 / 240. szám

Bemutató a Tiszai pályaudvaron Színiéi munÉlnii Elsőként Budapesten mu­tatták be a szovjet vasuta­sok munkavédelmi kiállítá­sát. A bemutató anyaga az erre a célra készült különle­ges vasúti kocsin tegnap reggel érkezett meg a mis­kolci Tiszai pályaudvarra. A kiállítást elkísérő hat­tagú szovjet delegációt, az érdeklődőket dr. Pásztor Pál, a MÁV Miskolci Igazgatósá­gának vezetője köszöntötte. Elmondta, hogy a vasút fej­lettsége egy ország műszaki felkészültségét, technikai kultúráját is jellemzi. A Szovjetunióban 4,5 millió vasutas dolgozik, a személy- és teherszállításra használt pálya hossza pedig 135 ezer kilométer. A köszöntő szavak után Andrej Vasziljevics Roscsin, a delegáció vezetője, a szov­jet közlekedésügyi miniszté­rium munkavédelmi osztá­lyának vezetője, a szovjet vasutak munkavédelmi fő­felügyelője adott számot dió­héjban a hatalmas ország vasúthálózatának jellemzői­ről. Többek között elmondta, hogy a Szovjetunióban a sze­relvények 99 százalékát vil­lamos- és dieselmozdonyok húzzák. Évről évre többet fordítanak a munkavédelem­re. A munkavédelmi eszkö­zök vásárlását, beépítését senki sem korlátozhatja, mert a végeredmény a fontos: a vasúton dolgozó ember és az utasok bizton­sága. A szovjet vasutaknál a vezetőknek ugyanúgy rend­szeresen kell vizsgázni a kü­lönböző munkavédelmi, biz­tonság-technikai rendelkezé­sek anyagából, mint azok­nak, akik a különböző mun­kahelyeken, a gépek mellett teljesítenek szolgálatot. A sikertelen vizsga a munka­körből való leváltást vonja maga után. Andrej Vasziljevics Ros­csin megemlítette, hogy ná­luk 10, a most Misko’con láthatóhoz hasonló kiállítás járja kerekeken az országot, hogy ezzel is elősegítsék a vasutasok munkavédelmi képzését. Hangsúlyozta, hogy a szovjet és a magyar vas­utas-társadalom együttmű­ködését segíthetik a mosta­nihoz hasonló szakmai ta­lálkozók. Már az első napon több 6zázan tekintették meg a ki­állítást; gépi berendezések, pályaépítő gépek makettjei láthatók a tablókon, grafiko­nokon, fényképeken kívül. A gördülő bemutatót még két napig nézhetik meg a szakemberek és az érdeklő­dők. N. J. Bélyíggyűjté® Mint ismeretes, 1914 tavaszán Egerben rendezik meg az orszá­gos ifjúsági bélyegklállltást és az ifjúsági filatelásta vetélkedő országos döntőjét is. A kiállítás időtartama alatt szintén Egér­ben tartják a bélyeggyűjtő szak- körvezetők tanácskozását is, ahová ezúttal zömmel a kezdő szakkörvezetőket hívják meg. Az országos ifjúsági bélyegki- álUtásra a felhívás csak az év vége felé fog eljútni az ifjúsági bélyeggyűjtő szakkörökhöz, de a Filatéliai Szemle ifjúsági ro­vatában szereplő tájékoztatás alapján már meg lehet kezdeni á gyűjtemények rendezését, a kiállítási albumok elkészítését. Az ifjúsági filatelxsta vetélkedő egri országos döntőjét területi elődöntők előzik meg, ezekre október végéig jelentkezhetnek az ifjúsági szakkörök a MABÉ- OSZ területi irodájánál. Mód van arra Is, hogy cgy-egy ke­rület, város, község stb. vá­logatott csapatot indítson az elő­döntőn. Reméljük, hogy mind a vetélkedőn, mind a kiállításon — a hagyományoknak megfele­lően — ezúttal is sikeresen sze­repelnek a miskolci és borsodi fiatalok. V. Gy. i 3+c Már az első napon több százan, nézték meg a gördülő ki­állítást a Tiszai pályaudvaron. A különleges vasúti kocsi bemutató anyaga a szovjet vasutasok munkájáról, a munka­védelmi felszerelésekről ad áttekintést. (Ágotha Tibor fetvételei) Nem hasznosítjuk eléggé... A hulladék mint rejtett tartalék A Magyar Tudományos Akadémia és a MTESZ — a „Víz — Levegő — Élet 73 című nemzetközi környezet- védelmi kiállítással egyide­jűleg — „Környezetvédelmi szakmai napok”-at rendez. Az „Élet” szekcióülésén — a fő­városban — Balassa János, a MÉH Nyersanyaghasznosító Tröszt vezérigazgatójának a közérdeklődésre joggal szá­mot tartó előadása hangzott el. Címe: Az ipari és háztar­tási hulladékok újrahasznosí­tásának helyzete és perspek­tívái. Nyersanyaggá váljon A természetes és mester­séges környezetet veszélyez­tető szennyeződések között egyre nagyobb problémát je­lentenek a szilárd hulladé­kok. Mind az ipari, mind a háztartási hulladékok meny- nyisége és terjedelme roha­mosan nő. Szükséges tehát, hogy a hulladékok eltávolí­tásával, ártalmatlanná téte­lével és újrahasznosításával ma már ott is — előrelátó módon — foglalkozzanak, ahol ez jelen pillanatban még nem tartozik a legsúlyosabb környezeti ártalmakat okozó tényezők közé. Az újrahasz­nosításnál — a mi körülmé­nyeink között — az a helyes, ha figyelembe vesszük a népgazdaság helyzetét és ér­dekeit. Ezt a szemléletet — az ed­digi tapasztalatokon túl iga­zolja az a tény is, hogy a világ nyersanyagkészletei nem kimeríthetetlenek. A fejlett tőkés országokban kialakult irányzatok manapság mind hangsúlyozottabban sürgetik azt a követelményt, hogy: a termelés és a fogyasztás min­den fázisában törekedni kell arra, hogy a keletkező hul­ladékok nyersanyagként könnyen felhasználhatók le­gyenek. (S ez, ha mást nem is veszünk figyelembe, ön­magában is ésszerű. Hiszen a hulladékokból előállított nyersanyag sokkal kevesebb energiát igényel, mint a ter­mészetes nyersanyagok ki­termelése és feldolgozása. Például a papíriparban ily- módon 60, a vaskohászatban pedig 74 százalék az ener­giamegtakarítás.) A szocialista országok többségében már régebben is felismerték a nyersanyag­hasznosítás gazdaságosságát. Nálunk például — szegé­nyek vagyunk nyersanyagok­ban — a IV. ötéves terv irányelvei között szerepel: „... a hazai nyersanyagok kutatásának és hasznosításá­nak magasabb fokát” kell biztosítani. A hulladék jól hasznosítható nyersanyag- forrás. Import helyett Balassa János szerint a hulladékok ártalmatlanná té­telét és hasznosítását nem helyes sem a felső, sem az alsóbb szinteken külön-kü- lön kérdésként kezelni. To­vábbá a hasznosítás az egyetlen olyan hulladék­ártalmatlanítási módszer, mely úgy fejti ki környezet- védő hatását, hogy nem ter­heli sem az országos szer­vek, sem a tanácsok költ­ségvetését. Vállalati és nép- gazdasági szinten egyértel­műen gazdaságos, a beruhá­zások rövid időn belül — 2—3 év alatt — megtérül­nek. Bővül a nyersanyagbá­zis és jelentős importot ta­karíthatunk meg. Jól érzé­kelteti ezt a következő adat: a MÉH Tröszt keretébe tar­tozó nyersanyaghasznosító vállalatok — a maguk sze­rény eszközeivel is — 1972- ben mintegy 40 millió dol­lár értékű nyersanyag beho­zataláról mentesítették az or­szágot. A hasznosítást tekintve ma már több megoldás ismere­tes. A baj ott van, hogy hi­ányzik a gazdaságirányítási rendszernek megfelelő szabá­lyozó-ösztönző mechanizmus. Pedig ennek a mechaniz­musnak a kidolgozása, alkal­mazása voltaképpen jelentős „rejtett tartalékok” feltárását hozhatja magával. STOP! EGY PERCRE! Jogosítványt mindenáron? Autósok, motorosok rovata Most jöttünk Tanzániából HL Kirándulás a kráterba — Nagyobb maszáj csoport­tal később ismét találkoztam, ezúttal azonban nem a sza­vannában, hanem egy ki­aludt vulkáni kráterban, a Ngorongorón — mesélte él­ményeit dr. Obzsut József. — Kelet-Afrikának nyolc ha­talmas vulkáni kúpja van, s ezek közül, de meg a vilá­gon is kétségkívül a Ngo- rongoro a legnagyobb. A Mbulu-hegy szerpentinjén visz az út vagy 2000 méter magasra, amikor elérjük a kráter peremét. Itt megállí­tanak, mert csak az idegen- forgalmi társaság különle­ges terepjárójával folytat­hatjuk az utunkat. VADAK PARADICSOMA — Ami ezután következik, az az egész világon egyedül­álló, hátborzongatóan szép látvány és élmény. A kráter peremén körös körül modem szállodák, éttermek, boltok sorakoznak. Egymástól kü­lönböző távolságokra állvá­nyokra helyezett messzelátók állnak a vendégek, turisták rendelkezésére. Ezek segítsé­gével egy ideig csak szemlé­lődünk: lefelé a mélybe, egy körülbelül húsz kilomé­ter átmérőjű kráter üregébe. Az ember azt hinné, hogy a mérhetetlen mennyiségű lá­vakiömlés után semmi élet- lehetőség sincs a kráterüreg­ben, ehelyett — fentről is jól látható — a lávarétegen gaz­dag vegetáció zöldell. — Jegyet váltunk, átszál- lunk a különleges terepjáró­ra, s aztán indulunk, veszé­lyesen meredek úton, né­hány száz méterre lefelé, a kráter mélyébe. A kráter belseje teljesen sík felület, szélein ijesztő sziklafalak merednek körös-körül az ég felé. Mintha egy óriási, nyi­tott barlangban lennénk, amely fölött ott kéklik a trópusi égbolt. A kráterben kevés a művelhető terület, inkább erdőség borítja Ngo- rongorót. A buja lombozató fák, bokrok, bozótok között oroszlánok, orrszarvúak, ele­fántok, zebrák és elandok, vagyis nagy testű jávoranti­lopok csörtetnek, de különö­sen sok itt a gnu, csakúgy porzik a táj, amikor ijedten elrohannak, csordába verőd­ve. Egyébként még a leg­vadabb állatok is elég sze­lídeknek látszanak itt, mintha a „szűkös” kráterviszonyok kissé lehűtötték volna a vad­ságukat. Erdők, vadak és egy kevés ember — ez együttvéve a híres Ngoron- goro-kráter, Tanzánia érde­kes, gazdag vadvédelmi re­zervátuma. Az itt élő vad­állatok számát mintegy har­mincezerre becsülik. FRISS VÉRBE TEJET — Jóval kevesebb ennél a krátertelepülés lakóinak a száma. Valamennyien ma­szájak, akik szarvasmarha-, illetőleg zebutartással fog­lalkoznak. Egy-egy család­nak több száz zebuja van, ez jelenti náluk a rangot, a módosságot. No, meg a fe­leségek száma. Ugyanis a maszájok többnejűségben él­nek, a férfiak megvásárol­ják az asszonyt,, s az szá­mít igazán gazdagnak, akinek legalább 500 zebujia és 8— 10 felesége van. Az állatok őrzése a férfi dolga, a töb­bi munkát, beleértve a ke­vés föld és kert művelését is, az asszonyok végzik. Fő táplálékuk a zebu húsa, és teje. De az igazi maszáj étel­különlegesség mégis a vér és a tej keveréke együtt. Megcsapolják a zebu nyaki vénáját, a friss vérbe tejet kevernek és igy fogyasztják — törzsi eledelként. A maszáj nők, ha aláren­delt szerepük van is a tör­zsi életben, és ha kopaszra borotválják is — ősi szoká­suk szerint — o fejüket, so­kat adnak magukra. Szépen öltözködnek, különféle dí­szeket, csecsebecséket, kari­kákat viselnek a nyakukon, karjukon, sőt még a lábukon is. FÉRFIURALOM — Hogy mennyire „férfi­uralom” van nemcsak a tör­zsi életben, hanem egész Tanzániában, még az egyéb­ként igen kellemes, modern fővárosban, Dar es Salaam- ban is — folytatta dr. Ob­zsut József, — azt nekünk, európaiaknak is tudomásul kellett vennünk. Kiderül ez egy érdekes esetből. A fő­városban dolgozó európaiak közt volt egy kolléganőnk, aki szintén a miniszterelnöki iroda vidékfejlesztési főosz­tályán dolgozott, tehát ő volt a munkavállaló, a fér­je is vele volt, de „csak mint családtag”. És bár a feleség volt munkaviszony­ban, a fizetését a miniszté­rium mégis a férj címére utalványozta. És amikor a kolléganő ezt nehezményez­te, illetékes helyen tudtára adták, hogy Tanzániában az asszony keresete a férjét il­leti, s a fizetést továbbra is — a férj címén számfejtet­ték neki... HEGYI JÓZSEF (Következik: Afrika tetején) Évről évre többen szeretnének gépkocsivezetői jogosítványt szerezni. Azok száma sem kevés, akik lejárt vezetési enge­délyüket kívánják ismét felújítani. Sajnos elég gyakran elő­fordul. hogy olyanok is vezetni szeretnének, akik valamilyen betegségben szenvednek, és ennek következtében nem alkal­masak arra, bogy részt vegyenek a közúti forgalomban. Milyen orvosi vizsgálato­kon kell átesniök, azoknak, akik a volán mögé akarnak ülni és melyek azok a be­tegségek, amelyek vezetésre alkalmatlanná teszik az egyént? — kérdeztük dr. Frey Máriától, a 3. számú munkaalkalmassági rende­lőben. Kizáró okok Akik még nem rendelkez­nek jogosítvánnyal, azoknak a vér- és vizeletvizsgálat, a tüdőröntgen- és EKG-leletet kell mellékelniük kérelmük­höz. Ezután szemvizsgálat következik. Az idős lakos felújításnál elegendő egy vi­zeletvizsgálat is. Azok a betegségek, ame­lyek kizárják, hogy valaki jogosítványt kapjon, tíz cso­portba sorolhatók: szív- és érrendszeri betegségek, ma­gas vérnyomás, légzőszervi elváltozások (tbc, tüdőmű­tét, nehéz légzés, asztma), anyagcserebetegségek (cu­korbaj, epekő, vese- és pajzs­mirigybetegségek stb.), elme- és idegrendszeri zavarok (ide sorolják a központi vagy környéki idegrendszer sérüléseit is), látási és hallá­si differenciák, végtag-, izületi és izomrendszeri ren­dellenességek. Tilos vezetni a terhességi és szoptatási idő alatt. A tizedik csoport­ba sorolunk minden olyan ideg-, érzék, vagy mozgás- szervi megbetegedést, ami a tudatot, a figyelem összpon­tosítását, vagyis a közlekedés biztonságát veszélyezteti. Eltitkolják, letagadják A kizáró okoknál minden­kit egyénileg bírálnak el, s tekintetbe veszik azt is, hogy az illető hány éve vezet. Sajnos, elég magas azoknak a száma, akik eltitkolnak, vagy letagadnak valamilyen betegséget, mert mindenáron jogosítványt akarnak sze­rezni. Néhány elképesztő eset. Egy olyan fiatal lány jelentkezett orvosi vizsgálat­ra, akinek műkarja volt. — Hát észrevették? — kérdezte. — Igen válaszol­ták neki, mire a lány csak annyit mondott: — Vesztet­tem. Volt már olyan jelentkező is, akinek hiányzott az egyik lábfeje, egy másiknak pedig a fél szeme. A külsőleg ész­revehető elváltozásoknál az orvos könnyebben tud mér­legelni. Nem rosszindulatból A 3-as számú munkaalkal- massági rendelőben havonta 2—300 jelentkezőt vizsgálnak meg Ezek közül 1—3 szá­zalék bizonyul alkalmatlan­nak. A szakember szerint még szigorúbbnak kellene lennie az alkalmassági vizs­gának. Nem lehet például kiszűrni azokat, akik pszic­hés alapon alkalmatlanok a vezetésre, mert például ag­resszívak. A laikusok néha azt hiszik, hogy az orvos azért nem ad engedélyt, mert rosszindulatú. Holott épp azért nem kapják meg az engedélyt, mert az ő testi épségüket akarják ezzel megvédeni. BÓTA SÁNDOR /

Next

/
Oldalképek
Tartalom