Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1973-10-08 / 236. szám

a miskolciaké a szó Veszélyes „játék” Még javában tart a „vén­asszonyok nyara”. A gyere­kek a jó időben örömmel ve­szik igénybe a játszótereket. Sok helyütt veszélyes „játék” alakult ki, mert a nagyob­bak „motorpályának” hasz­nálják a kicsinyek játszóte­reit. Könnyen idézhetnek elő balesetet, hiszen ez a „terep” nem alkalmas motorozásra. Gondoljanak arra fiataljaink, hogy a gyerekek a játszótere­ken önfeledtek, nem figyel­nek a veszélyre. A játszótér nem sportpálya, ott semmi­képp sem megengedhető a motoros bravúr. Vigyázzanak a kicsinyek testi épségére és ne ott „fitogtassák” tudásu­kat — írja levelében Gy. Já­nos miskolci olvasónk. A VIMELUX válaszolt Példamutató buszvezető Október 2-án a Szemere Bertalan kertnél a 11-es autóbusz éppen kiindult a megállóból, amikor egy kis­lány és egy kisfiú integetve szaladt feléje. Mintegy 30— 40 méterre lehettek a kocsi­tól. amikor a vezető észre­vette a gyerekeket; megállt és felvette őket. Jóleső ér­zés volt látni, s gondolom, dicséretképpen megérdemli e pár sort a GA 60—89-es rendszámú autóbusz veze­tője. Fekete Sándor Miákolc Veres Attila Miskolc, Álmos u. 43. sz. alatti lakos szeptem­ber 27-én reggel vállalatunk központjában is panaszt tett; kifogásolta, hogy amikor gép­járműjével az autószerviz rész­legünknél garanciális és egyéb javítási igényével megjelent. Borbély László művezetőnk a garanciális ellenőrzésen kívüli munkákat megtagadta. Az ügyet kivizsgálva megállapítottuk, hogy a nanaszos észrevétele iogos, melyet köszönettel fogadtunk. Azonnal intézkedtünk, hogy a kívánt munkákat » kért határ­időre a szerviz elvégezze, és egyúttal Borbély László műve­zető ellen fegyelmi felelősség­re vonást alkalmaztunk, őt szi­gorú megrovásban részesítettük. Vállalatunk nem engedheti meg, hogy dolgozóink egyéni sérelmeik alapján végezzék a munkavállalást akkor, amikor kapacitással rendelkezünk a kí­vánt igények kielégítésére. Még egyszer köszönetét mon­dunk az észrevételért, mellyel mind a sajtó, mind a panaszt tevő segítséget nyújt ahhoz, hogy vállalatunk a lakosság igé­nyeit minél jobban ki tudja elé­gíteni. HRABÁR SÁNDOR Igazgató FERENCI TIBOR term, főmérnök A beteoek érdekében Egy hónap óta — tatarozás miatt — zárva van a Vörös­marty utcai — 15—16. számú — körzeti orvosi rendelő. A két körzet orvosai az SZTK- ban kaptak egy szobát, ahol a rendelést végzik. Itt azon­ban nincs telefon, s így sür­gős esetben nagyon körül­ményes a gyons segítségké­rés. A munka elkezdésekor úgy tájékoztatták a (betege­ket, hogy tíz napig kell nél­külözniük a rendelőt, de ahogy a munkálatok „halad­nak”, talán még ebben a hó­napban sem lesz kész. „Kivé­teles elbírálásban” részesül­hetne ez a munka, hiszen be­teg emberekről van szó, s néha minden perc drága. A 36. sz. körzet egyik betege Felezzék el a zebrákat! Megfigyeltem: a legtöbb bocsánatkérő emberrel a város legforgalmasabb pontjain, pontosabban gyalogos-átkelő­helyein — közismerten a zebrákon — lehet találkozni. Tessék megfigyelni — mondjuk a villanyrendőrnél — csúcsforgalmi időben: a siető, az egymásnak ütköző, a „karambolozó" gya­logosok mily sűrűn mondogatják egymásnak: „Pardon,... pardon...” És csúcsforgalmi időben nemcsak a villanyrendőrnél van ez így. Arra gondoltam, hogy talán kevesebb lenne az ütközés, a „gyalogos-karambol", ha az amúgy is mind szélesebbé váló zebrákat középen egy vonallal elfeleznék, s mondjuk, egy- egy nyíl jelzésével a zebrán is a jobbkéz szabály szerint közlekednének az emberek. Lehet, hogy kezdetben szokatlan lenne ei az új, irattan szabály, az azonban majdnem bizonyos, hogy gyorsabban és kocogásmentesebben közlekedhetnénk a zebrákon is. — 1 — s Műemlék? Az Avason látható ez a „műemlék”. Nem tudni, mi célt szolgál, minek alapján „óv­ják” és tartják fenn. Mindenesetre nem válik díszére az Avasnak, melyet — szép környe­zete, mindjobban kialakított szépsége miatt egyre többen keresnek fel. Ha műemlék, ak­kor tegyék is azzá, ha azonban felesleges, el kell tüntetni onnan. (Szabados György felvétele) Ne kampányszerűen! A „Vendégül lát Borsod” rendezvénysorozata kereté­ben több üzlet kirakatát tet­szetősen dekorálták, amiért a rendezők jutalomban is ré­szesültek. Mindezt látva és tudva felvetődik bennem a kérdés: miért nem lehet más­ke- '5, állandóan így ren­dezni a kirakatokat? Hiszen a vásárlókat a kirakat is vonzza, az abban látott vá­laszték után sokan térnek be egy-egy üzletbe. Nem panasz­képp említem meg mindezt, hiszen a kereskedelmi válla­latok mindent megtesznek azért, hogy áruikat tetszetős formában, ízlésesen kínálják, de úgy látszik, a még na­gyobb lehetőségeket csak kampányszerűen, alkalman­ként használják ki. Z. M.-né, Miskolc ROVATVEZETŐ •• MOLNÁR SANDORNE TELEFONSZAMA: 18-224 t Hol az „egyenjogúság”? A Diósgyőri Gépgyárban dolgozom hosszú évek óta. Három éve özvegyen marad­tam, egyedül nevelem két kiskorú gyermekemet. A gyár évek óta — a kollektív szer­ződés szerint — az egyedül­álló és a gyermeküket egye­dül nevelő nők részére pénz­beli támogatást biztosít az év utolsó hónapjaiban, az isko­laév kezdetén. A gyárban há­romszáznál több nődolgozó részesül ilyen kedvezmény­ben, míg mi, férfiak, mind­össze tizennégyen vagyunk. A nőkhöz viszonyítva hason­lóan nehéz körülmények kö­zött oldjuk meg gyermekne­velési és családi problémáin­kat, sőt, anyagi viszonyaink sem kedvezőbbek. Nem tu- tom megérteni, miért nem méltányolják helyzetünket, és miért nem részesítenek ben­nünket is olyan elbírálásban, mint a nőket? Hol itt az „egyenjogúság”? — kérdezi Bereznai Sándor olvasónk. Kinek a feladata? Már többször szóvá tettük, hogy a magasházakban a sze­méttárolókat a házfelügyelők nem tartják tisztán. Most a Chlepkó Ede utcai szövetke­zeti bérházból érkezett pa­nasz, ahol a felső — nyolca­dik-kilencedik — emeleteken egyáltalán nincs takarítva a szemétledobó,' s a bűze az egész lépcsőházba, sőt a la­kásokba is- behatol. A ' út­felügyelő véleménye szerint a lakók kötelessége annak tisztán tartása, míg a lakók — helyesen — meg vannak róla győződve, hogy a rend­szeres takarítás és fertőtle­nítés a házfelügyelők felada­ta. Utóbbiak munkájának ellenőrzését a szövetkezet vezetőinek figyelmébe ajánl­juk. J. L. Miskolc Nincs átkelőhely! Szerkesszen velünk! Szerkesztőségünkhöz nem először érkezett olyan jel­legű észrevétel, illetve panasz, mint amilyet B. L. mis­kolci lakos október 3-án keltezett levelében szóvá tett. Idézünk a levélből: „Mostanában gyakorta olvasunk a házgyári elemekből épült lakások különböző hiá­nyosságairól. A magam és lakótársaim nevében egy ezzel kapcsolatos problémát szeretnék felvetni. A diósgyőri új városközpont Kuruc u. 49—51. szám alatt lévő épülettömbjében — de értesüléseim szerint más épüetekben is — nem működnek a szellőző-berende­zések. Mivel levegőmozgást nem észlelünk, az élelmi­szerek tárolása szinte lehetetlen az erre szolgáló kis méretű szeilőzős szekrényben. Segít a bajon az, ha a családnak van hűtőszekrénye. De ezt sajnos még nem mondhatja el magáról minden miskolci család”. A III. kerületben levő VII —IX. utca előtti villamossí­neket is korszerűsítették. A felújítás után a régi átjárót nem építették vissza. A há­rom utca között az elmúlt időben 6ok bérház épült. Ezekkel együtt nem létesült semmilyen szolgáltatóház A szemben levő — Marx Ká­roly utcai — oldalon van egy fűszerbolt és egy tejbolt. Megközelítése azonban — át­kelőhely hiányában — na­gyon nehéz. Az lenne az ott lakók kérése, hogy állítsák vissza a régi átkelőhelyet, mert a dolgozó háziasszo­nyoknak nincs idejük száz­métereket vissza- vagy előre­gyalogolni; ha pedig a gyere­keket küldik bevásárolni, ők sem mennek el a biztonságo­san kiképzett átkelőhelyig, s így nagyon veszélyes és sza­bálytalan ott a közlekedés. Gy. Lászlóné, Miskolc Miért rossz Olvasónk észrevételét Kur- tyák Antalhoz, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat fő­mérnökéhez továbbítottuk, aki a következő választ ad­ta: — A házgyári lakások szel­lőző-berendezéseinek elméle­tileg jóknak kell lenniöR. Ez logikus, hiszen a lakásokat csak abban az esetben ve­szik át a kivitelező - Borsod a szellőző? megyei Állami Építőipari Vállalattól, ha azok minden tekintetben megfelelnek az előírásoknak. Ezzel koránt­sem azt akarom mondani, hogy nem fordulhat elő hi­bás szellőző-berendezés. Ilyen észrevételt már mi is kap­tunk. Az eljárás ez esetben a következő: a lakók megke­resnek bennünket, mi pedig — amennyiben garanciális az épület — a kivitelezőt, vagy­is a BÁÉV-et. Amennyiben az épület már nem garanciá­lis, saját szerelőbrigádunkat küldjük ki a hiba felderíté­sére. elhárítására. A tapasz­talatok alapján hadd mond­jam el, hogy a szellőztető be­rendezések konstrukciója nem rössz, vagyis: nem ter­vezői hibáról van szó. Le­hetséges, hogy B. L. lakásá­ban valamelyik kapcsoló romlott el. Természetesen az is előfordulhat, hogy a be­rendezéseket működtető mo­tor hibásodott meg. Kérdés az is, hogy csak B. L. laká­sában rossz-e a szellőztető berendezés, vagy pedig a tel­jes épülettömbben? Minden­esetre arra kérjük a lakókat, hogy amennyiben hasonló jellegű észrevételük Van, pon­tos címük megjelölésével for­duljanak vállalatunkhoz, s mi azonnal megtesszük a szükséges intézkedéseket. Kurtyák Antal főmérnök nem véletlenül hangsúlyozta a pontos cím megadását, hi­szen olvasónk is mindössze ennyit írt a szerkesztősé­günkhöz címzett borítékra feladóként: B. L. Miskolc. NY. I. Csak frissen jó Szívesen vásárolom p Va- betikus Graham-ken 'rét. Frissen nagyon finom, az utóbbi időben azonban gyak­ran tapasztalom, hogy a két- háromnapos kenyér — me­lyet minden „szemrebbenés’’ nélkül árusítanak — teljesen élvezhetetlen, kőkemény. A kereskedelemnek fel kellene mérnie az igényeket, és csak annak alapján megrendelni a mennyiséget. Ne adják el a fölöslegessé vált, használ­hatatlan árut, amelyet a gya­nútlan vásárló megvesz, de elfogyasztani nem tud — te­szi szóvá B. Zs.-né levélírónk. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom