Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1973-10-08 / 236. szám

A cserejátékos beadásából DVTK— Várpalota 1:0(0:0) Szombaton előzetesünkben figyelmeztettünk arra, hogy különösen idegenben nem szabad lebecsülni az ellenfeleket az NB I. B-ben sem. De azt is megjegyeztük: mindettől füg­getlenül esélyesnek tartjuk a DVTK-t Várpalotán is, ha mindazok a körülmények kedvezően hatnak, amelyek szük­ségesek egy győzelem megszerzéséhez. Nos, a körülmények kedveztek, hiszen a DVTK ezúttal jelesre vizsgázott taktikai fegyelemből és szerencséje is volt. A játék színvonalát ugyan nem lehet egyértelműen jónak nevezni és átlagon felüli teljesítmény sem volt. Mindennek pozitív ellenpontja azon­ban a győzelem és az, hogy az átlag teljesítményt mindenki ..hozta", s így Oborzil. Salamon és Kolláth nélkül is el tud­ták hozni az értékes két pontot. A győzelem jogosságát a Hörich Tiborral folytatott te­lefonbeszélgetés adatai bizo­nyítják. Az első félidő első 20 percében több helyzet is kimaradt: Horváth 8 m-ről a kapusba lőtt. Váradi az ezt követő szögletet melléfejelte, Hajdú fölé lőtt, majd Görgei két jó lövése is szögletre ke­rült. A diósgyőrieket eleinte láthatóan tisztelő Várpalota ezután feljött, s három-négy helyzetet is kidolgozott. Há­rom mellélövése után a 40. percben Bertalan közeli bom­báját némi szerencsével' véd­te Szabó. A szünetben cserére kény­szerült a DVTK, hiszen Ko­vács megsérült. Helyére Oláh húzódott hátra, s a második félidőre Tatár jött be a jobb­összekötő posztjára. A második félidő első húsz percében ismét diósgyőri lö­vések kerültek a jegyzetbe. A 2. percben Fekete beadá­sáról még lemaradtak a csa­tárok, de a harmadik perc­ben már lőttek, de fölé. Ta­tár és Egri eme produkciója után a 16. percben Hajdú a változatosság kedvéért mellé- durrantott. Váradinak is volt egy olyan lövése, ami a ka­pusban akadt el, de közben — szerencsére — Horváth E. és Kákics sem tudta eltalálni a „ketrecet”. A győztes gól igen érdekes körülmények között született. A második félidő 25. percé­ben beállt Udvarév, az első megkapott labdával elfutott, pontosan Görgei fejére ívelt, aki védhetetlenül fejelt a hálóba. A Várpalota edzője, Terbe Benjámin majdnem olyan szerencsével járt a cserével, mint Preiner Kálmán. A be­fejezés előtt nyolc perccel be­állt Albu, ugyanis egyszer a felső kapufát találta el fej­je], majd ugyanígy célozta meg a bal alsó sarkot, s a Szabó mellett elszálló labdát Hajdú rúgta ki a gólvonal­ról. A döntetlenhez közel álló találkozó szereplői a követ­kezők voltak: DVTK: Szabó — Kovács (Tatár), Hajas, Hajdú — Gál, Váradi — Fe­kete (Udvarev), Oláh, Egri, Horváth, Görgei. Várpalota: Palotai — Süke, Csapó, Ja- nás — Kun, Kerkai, Bertalan — Horváth E., Lakics (Hor­váth L.), Szekér (Albu), Má- tai. HORVÁTH KÁLMÁN Négy pontot szerzett a Meteor M. VÖRÖS METEOR­BÉKÉSCSABAI ELŐRE 27:20 (13:11) Csupán két forduló van csak hátra a kézilabdázók NB I. B-s küzdelmeiből, s — a női mezőnnyel ellentétben — a férfiaknál még semmi sem tisztázódott. Nincs meg még a két magasabb osztály­ba jutó, s a Budakalász bú­csúra kényszerülő együttesé­nek sincs még társa! És ép­pen ez utóbbit tekintve volt rendkívüli fontossága a nép­kerti mérkőzésnek, hiszen a győztes csapat nagy lépést tett a bentmaradás irányá­ban. S ami a lényeg: ez a árda a Meteor legénysége olt! Sok tekintetben „egyezett” egymással a pályára lépett két együttes. Azonos volt a pontszám, a 6-os falas véde­kezési rendszer, az egy-egy beállós szerepeltetése, a szé­leken történő gyakori kísér­letezés, az indítások hiánya, s természetesen a két bajno­ki pont megszerzésére irá­nyuló törekvés. A támadó­játékban megnyilvánult türe­lemben, az ütemben történt lövések pontosságában vi­szont a miskolciak javára lé­nyeges volt a különbség, és ez az eredmény alakulásában döntő szerepet játszott!... A Meteor addig „járatta” a lab­dát, míg vagy a zárás sike­rült, vagy olyan rés nyílt a védőfalon, amelyen keresztül biztonsággal lehetett kapura dobni. Végig vezettek is két- három góllal, s ha a vendé­gek átlövőire mindig időben léptek volna ki, még nagyobb arányban nyernek a hajrára erejükkel teljesen elkészült csabaiakkal szemben. Min­denesetre ezzel a győzelem­mel „négy” pontot szereztek, hiszen a bentmaradás szem­pontjából rivális együttest fektettek kétvállra! Góldobók: Csoltkó (6), Futó (5), Pál, Tőzsér (4—4), Csík, Molnár (3—3), Bessenyei, Breitenbach (1—1). MVSC—DVSC 9:8 (4:4) Tétet tulajdonképpen csak a DVSC-nek jelentett a mér­kőzés, hiszen a két pont meg­szerzése biztosította volna számukra az NB I B-ben való bennmaradást. Az MVSC viszont a biztos búcsúzó nyu­galmával játszott, s e két té­nyező végig meglátszott a 2x25 perc képén. A debrece­niek a hazai pálya előnye el­lenére is végigidegeskedték, kapkodták a mérkőzést, a miskolciak viszont nyugod­tan játszottak. Különösen „variált” védekezésük volt hatásos, hiszen az 5—1 és a „billentyűs” 6-os fal is kitű­nően működött. Nem volt hiba a türelmes támadójáték­ban sem. Okosan, ügyesen húzogattak a hazaiak védő­fala előtt, csak a ziccerhely­zeteket igyekeztek megjátsza­ni. A büntetőkkel viszont ez­úttal sem volt szerencséjük. Mindkét félidőben kihagytak két-két 7 m-est! Ettől függet­lenül a DVSC mindössze egy­H/c ... A pettyes mindkét képen már a hálót érinti. Mindkétszer vezetéshez jutott ezekkel a gólokkal az MVSC. de ez is kevés volt a Sátoraljaújhely elleni győzelemhez. Mindkét gól szerzője Kiss volt, az elsőt fejelte, a másodikat 11-esböl lőtte a kapuba. (Szabó István felvételei) Tovább tart az „MNK-s” forma győzelem MÉMTE—BP. POSTÁS 13:12 (női) Az asztalitenisz NB I-es csapatbajnokság során teg­nap az utolsó előtti fordulót játszották le a csapatok. A MÉMTE női együttese otthonában fogadta a kieső­jelölt Bp. Postást. Az őszi szezonban jól szereplő Mun­kásra az előjelek szerint könnyű mérkőzés várt. Hogy ez nem így történt, az 'a fő­városi játékosok hallatlan lel­kesedése mellett a miskolci csapat gyengébb játékának volt köszönhető. A kiesés ve­szélye úgy látszik, megkét­szerezte a Postás erejét, és végig nyílttá tették a mér­kőzés sorsát. Ezúttal Molnár mellett egyik MÉMTE-játé- kos sem tudott az átlagosnál jobb teljesítményt nyújtani. 3:2-re a fővárosiak vezet­tek, majd az egyenlítés után 6:3-ra elhúzott a MÉMTE. Ezután feljött a Postás, 7:7- re alakult az eredmény. Már ebben a játékrészben feltűnt, hosy Brilla és Tálasné dr. gyengébb napot fogott ki, és meglepetésszerű vereségeket szenvednek. Czimma viszont ,iyen jól kezdett, de a meg­nyert első két mérkőzés után többre nem tellett erejéből. Nehéz percek következtek, és úgy látszott, hogy kellemet­len meglepetést okoz a mis­kolci csapat. Molnár azonban ismét vezetést szerzett, de az előnyt nem tudták tartani a miskolciak, és a vendégek rendre kiegyenlítettek. A sorsdöntő találkozóra 11 ril­es állásnál került sor. Ditrói I. feledtette addigi gyengébb játékát, és biztosan szerezte meg csapatának az igen ér­tékes 12. pontot, majd egy újabb vereséggel, amit Czimma szenvedett el, 12:12- re alakult a találkozó állá­sa. Tálasné dr. állította be a végeredményt, a Postás ad­dig is nyeretlen játékosának legyőzésével. A MÉMTE győzelmeit Mol­nár 5, Brilla, Ditrói I., Czim­ma és Tálasné dr. 2—2 sze­rezte. Nehéz szer vezetett, s bár az ered­mény szorosnak tűnik; a mis­kolciak mégis biztosan nyer­ték a mérkőzést. Góldobók: Puhl, Brandies, Gátiné (2—2), Farkas, Czikó, Jászka (1—1). MISKOLCI BÁNYÁSZ— GANZ VILLANY SE 20:12 (8:6) A fővárosi együttesnek létkér­dést jelentett a bennmaradás szempontjából a pontszerzés. Az első félidőben a kényelmeskedő Bányász-játékosok jóvoltából szo­rossá is tették az eredményt, szü­net után viszont a nagyon len­dületesen támadó, pontos átlövé- sekkel „operáló” és jól indító perecesi gárda „hengerelt”. Góldobók: Szombathy (7). Ba­ilor, Kovács (6—6), Szabó. SÜMSE—BP. VOLÁN 7:5 (4:4) A kényelmeskedő hazaiak „jó­voltából” a fővárosi lányok gyors előnyre tettek szert. Mintegy tíz perc elteltével oldódott fel a SÜMSE merev játéka, s a félidő végéig hátrányukat behozták. Szünet után nemcsak támadó­játékuk. hanem főként védeke­zésük javult fel jelentősen, s biz­tosan nyerték a mérkőzést. Góldobók: Csányi (4). Petresné (2), Kovács. M. GY. Tegnap délután a Kubikba igyekvők jó része azt emle­gette, hogy itt a kitűnő alka­lom a jelentősebb előny meg­szerzésére. S akik a Sparta­cus elleni győzelem reményé­ben ültek le a nézőtérre, azok a BVSC—Gyöngyös, illetve a KVSE és Rudabánya mérkő­zések eredményeire „speku­láltak”. Persze, akkor még a pesszimisták sem gondoltak arra, hogy a zöld-fehéreknél tovább tart az „MNK-s” for­ma, s ugyancsak kínos 90 perc elé állítják híveiket. Mindenesetre a Kristóf já­tékvezető irányításával pá­lyára lépő Rabcsák — Hor­váth (Karczagi), Locher, Ger­gely, István — Krompaszky, Molnár — Lukács, Szabó, Demkó, Kiss, illetve Vakles — Szemán, Toronyi, Lengyel, Sütő, Szűcs (Virág), Dutkie- vicz, Szepesi — Dobai, Telen- kó, Mondy összetételben pá­lyára lépő két együttest nagy ovációval fogadták. Kihagyott I L-es! Már az első percben lát­szott, hogy az újhelyiek a tisztes eredmény, esetleg egy pont megszerzése reményé­ben jöttek Miskolcra. Nyolc emberrel szállták meg 16- osuk környékét, elöl csupán három csatár maradt. S az MVSC ahelyett, hogy „meg­hajtotta” volna a játékot; ké­nyelmesen tologatott, szóra­kozott a pályán. Igaz, me­zőnyfölényben volt a zöld­fehér gárda, ám a percek mégis eseménytelenül téltek — Lukács a 13. percben el­ügyetlenkedett nagy helyze­tén kívül — mert mindkét oldalon „cicázás”, meg „hol az olló, komámasszeny” folyt. A kapusok határozottan unat­koztak, a mintegy 1500 főnyi közönség pedig bosszanko­dott. ‘ A 25. percben Kissi Toro­nyi a 16-oson belül buktatta. Kristóf büntetőt ítélt, amit Krompaszky gyengén a kapu középén álló Vakleshez gurí­tott! A kihagyott büntető után sem élénkült a játék. A Vas- út-csatárok nem változtatták helyüket, a többiek sem na­gyon igyekeztek, s a kényel­messég majdnem megbosz- szulta magát. említésre méltó ese­mény ebben a játékrészben — néhány keménykedésen kí­vül — nem is történt. Fordulás után Kiss hibázott óriási helyzetben, aztán újra kezdődött a „tili-toli”. Az új­helyiek ügyesen „altatták” a játékot, az MVSC pedig „vet­te a lapot”. Fütyült, bosszan­kodott a közönség — és jog­gal! A 65. percben Szűcs és Kiss összecsapott, a vendégjáté­kost le kellett hozni. Percenként hangzott az „Éb­resztő, Vasút!” bekiabálás, de a 80. percig ezeknek nem volt foganatja. Akkor is az MVSC védelme került „sakk-matt” helyzetbe, ám Dutkievicz a jobb kapufa mellé lőtt. Az ulolsó elólti percben A 84. percben kavarodás keletkezett Vakles kapuja előtt, s közben egy újhelyi védő kezezést vétett. Kiss a bal alsó sarokba gurította a megítélt büntetőt. Közben Mondy megsértette a játék­vezetőt, s a kiállítás sorsára jutott. A NOB ülésszakának szom­bati munkája után Lord Kil- lanin elnök váratlanul rövid sajtóértekezletet tartott. Itt kijelentette, hogy a nemzet­közi olimpiai mozgalmakat, a játékokat csak a NOB illeté­kes megrendezni, s az ezzel kapcsolatos problémákat — így az amatőrség kérdését — is csak ez a szervezet oldhat­ja meg. Az amatőrré, illetve í profivá nyilvánítást nem sza­bad a nemzetközi szakszövet­ségekre bízni. Arról is beszélt — s ezt nyomatékosan hang­súlyozta —, hogy a NOB tag­jai közé csak akkor vesznek fel nőket, ha azok valójában segítik az olimpiai mozgalom előrehaladását. Pusztán azért, hogy az újságok óriási sza­lagcímekben közölhessék a ) szenzációt (?.'?) — ilyen dön- S tésre nem kerül sor! A „lemásolt ' gól A 30. percben Szepesi jól eltalált lövését Rabcsák csak a kapufa segítségével hárí­totta! Két perc múlva aztán megszületett. a zöld-fehérek vezető gólja. Lukács pontosan ívelt jobb oldalról az 5-ös sarkán álló Kiss fejére és — zörrent a háló, 1:0. Két perc múlva megismét­lődött ez a jelenet — lapos beadással — a másik kapu előtt! Dutkievicz gurított be bal oldalról, Szepesi pedig a kapu közepébe emelt, 1:1. A 89. percben a zöld-fehér védők egymást és a labdára kiinduló Rabcsákot is zavar­ták. Szepesi a bal alsó sarok­ba gurított, 2:2. Az ÉPGÉP elleni mérkőzés után azt írtuk: régen láttuk ilyen rosszul játszani a Vas­utat. Tévedtünk! Most még rosszabbul futballoztak, szin­te végigszórakozták, időnként viszont vergődték a 90 per­cet. Az együttesből nem is nyújtott senki még átlagos teljesítményt sem! Az újhe­lyieket lelkes játékuk, akará­suk dicséri. A mezőny leg­jobbjai a játékvezetők — élü­kön Kristóffal — voltak! MONOSTORI GYULA MVSC—Sátoraljaújhely 2:2 (1:1) Killanin a nők NOB-tagságáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom