Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1973-10-08 / 236. szám

Géppel meszelnek Érdekes új technológiái ve­zettek be a Komárom me­gyei Állami Építőipari Vál­lalatnál. Újítással és a Bá­nyászati Kutató Intézet se­gítségével új módszert dol­goztak ki az eddiginél töké­letesebb gépi meszelésre. Va­lamennyi hazai építőipari vállalatnál ugyanis problé­mát jelent, hogy a mész 200 —300 mikron szemnagysága miatt nem tudják elfogad­hatóan gépesíteni a falfelü­letek meszelését, festését. A Bányászati Kutató Inté­zet szakemberei egy úgyne­vezett dezegráló berendezést szerkesztettek a Komárom megyei vállalat részére. Eb­ben a berendezésben az oltott meszet hidrociklonon keresz­tül megszűrik és rendkívül' apróra törik. Az így keletke­ző mészpép szemnagysága mindössze 30—íjO mikron, s ez a nyersanyag már alkal­mas bármilyen típusú festő- berendezéshez. Az új techno­lógiával nemcsak a meszelés gépesítését oldották meg, ha­nem egyenletesebb és szebb színű lesz a falak felülete. Másik előnye, hogy nem pat­tog le a falról, tökéleteseb­ben tapad, s így érintésre sem kopik. Az új technológia iránt külföldi szakemberek is érdeklődnek. Iskolatej (Ágotha Tibor felvétele) Eredmények és fehér foltok Hol tart Borsodban az újitómozgalom ? Az újítás mindig nem cse­kély vállalati tartalékot je­lent. s többféle hasznot ered­ményez. Bizonyos összeghez juttatja az újítót, növeli a ter­melékenységet (s ezáltal a vállalati eredményt), ami kedvezően hat a népgazdaság egészére, s az újítást alkal­mazó vállalat dolgozóinak jö­vedelmére, életszínvonalára. Isrásszerű növekedés c Az SZMT elnöksége a kö­zelmúltban megállapította: Borsod megyében az újító- mozgalomban jelentős előre­lépés tapasztalható, sőt tál valytól — az SZMT és az Országos Találmányi Hivatal között létrejött együttműkö­dési megállapodás aláírásától — ugrásszerű növekedésről adhatunk számot. Néhány adat ennek igazolására. A megyében az elmúlt évben 9709 újítást nyújtottak be, s ezekből elfogadtak 5657-et, bevezettek 5201-et. Az idén csak az év első nyolc hónapjá­ban 27 288 benyújtott, 15 388 elfogadott és 14 037 beveze­tett újításról beszélhetünk. Az utóbbi több, mint az el­múlt három évben együttesen elfogadott újítások száma! Szembetűnő a gazdasági ered­mény növekedése is: az ösz- szege tavaly 185.6 millió, az idén pedig csak az első nyolc hónapban 525 millió forintot tett ki! A feltűnő fejlődés az SZMT elnökségének megállapítása szerint döntő módon az SZMT —OTH együttműködési meg­állapodásának köszönhető. Sajálos módszerek Annak hatására alakultak meg az újítók klubjai, ren­dezték meg az LKM-ben, a DIGÉP-ben, az ÓKÜ-ben, a BVK-ban vagy a TVK-ban az újítók, majd az újítók és a szocialista brigádvezetők tánácskozásait. Javult az újí­tások ügyintézése, az újítók között a fizikai dolgozók ará­nya is. A megállapodás egy sor vállalatot arra ösztönzött, hogy sajátos módszereket dol­gozzon ki az újítási kedv fo­kozására. Az LKM-ben pél­dául újítási hónap helyett újítási negyedévet rendeznek, a DIGÉP-ben az újítók Vés a szocialista brigádok verse­nyén belül meghirdették az egyszemélyi elbírálók és szak­véleményezők versenyét is. Ugyancsak . a gépgyárban minden hónapban megjelölik a legfontosabb újítási felada­tokat, s a benyújtott javasla­tok szerzői között a különbö­ző díjakon felül vásárlási utalványokat is kisorsolnak. A December 4. Drótművek­ben pedig minden elfogadott javaslatra külön 200 forint jutalmat fizetnek. Főként csak két ágazat A szóban levő szerződés ugyan — miként Tóth József, az SZMT vezetőtitkára meg­állapította — szemléletbeli változást eredményezett, de még mindig találhatók fehér foltok is Borsod újítómozgal­mának térképén. Nem egész­séges állapot például az, hogy áz újítások nagy része két ágazat, a vasas és a vegyész szakma között oszlik meg. Másrészt az ipari nagyválla­latok kapuin túl alig vehető észre fejlődés. A vasas szak­ma területén 10, az építő­iparén 13 kisebb vállalatnál úgyszólván nyoma sincs az újítómozgalomnak. Hasonló példákat, s talán még elret- tentőbbeket az élelmiszeripar területéről is említhetnénk. Jövőre kerül sor az újítók országos konferenciájára. Bor­sod küldöttei — az SZMT ál­tal 1973-ra meghirdetett újí­tási verseny jóvoltából — re­mélhetőleg szép eredmények­ről számolhatnak majd be. Jelentős eredmény lenne az is. ha addigra az említett fe­hér foltok is eltűnnének. NYIKES IMRE Borsodban laknak, Kaposváron dolgoznak Lányok, vendégmunkán Hetvenöt miskolci munkás­nő havonta egyszer útrakel. Van, aki Pestre utazik, van, aki Kaposvárra. Az utazók leányszálláson laknak és — mert hiszen férj- és gyer­meknélküliek valamennyien, a családos embert már nem vonzza annyira a távolság — ugyanúgy dolgoznak, mint itthon, s talán egy kicsivel jobban élnek. Mégis, az utób­bi időben megcsappant a népszerűsége a „vendégmun­kának”. Az viszont tény, hogy ha a havonként váltott borsodi lányok nem segíte­nének be, akkor Kaposvá­ron és a Lőrinci Fonóban nem forognának az orsók. Mennyit keres egy fonónő? — Tudja,» hogy hányán szeretnének a pamutíonéban dolgozni? — tette fel a kér­dést Béréi Imre. a fonoda üzemvezetője. — Számot nem is mondok, de sokan vannak. Válogathatok. Óriási dolog ez! Azelőtt átjáróház volt az üzem. Jöttek-mentek az em­berek. A termelési tervet hoztuk ugyan, de a termelé­kenység?? Aztán jött a bér­rendezés, a szombat-vasár­napi pótlék, a törzsgárdatag- ság ... Nálunk most egy el­sőosztályú, szorgalmas szak­munkás háromezer forint fe­lett keres. Nincsenek munka­erőgondjaink, normális szint­re csökkent a fluktuáció, nö­vekedett a termelékenység. Ez a biztonság tette lehető­vé, hogy havi átlagban het­venöt embert kölcsönadjunk a vállalat munkaerőhiánnyal küzdő kaposvári és lőrinci gyárába. Az utazók nem járnak rosz- szul anyagilag. Az itthoninak megfelelő fizetésen felül jár a 31 forintos napidíj, ingye­nes szállás (a lányok egy ré­sze albérletben lakik Miskol­con), továbbá a második hó­naptól havi kétszáz forint ..hűségpénz”. Az üzemi ebéd és vacsora tíz forintba sem kerül. A hazai eredményt növeli \ Persze, a gyár sem jár rosszul. A borsodi lányok pesti és kaposvári fonalter­melésének ötven (tavaly még hatvan) százaléka a miskolci gyár termelési eredményét fokozza. Elvi­leg tehát, egy olyan felfu­tásról van szó, amelyet mi­nimális befektetéssel ért el a gyár. Ha — és ezt csak a példa kedvéért tegyük fel — egyik napról a másikra megszűnne a vendégmunka, akkor ez az utazgató het­ven ember elfoglaltság nél­kül maradna. . . A miskolci—borsodi 'mun­kaerőfelesleg lehetővé tette, az iparágon belüli szükség pedig kényszerítette ezt a hazánkban még nem túl gyakori munkaerő-átcsopor­tosítást. Az így nyert több­lettermelés az elmúlt évben 330 tonnát tett ki. Ennek többszöröse kellene, hogy ebből az alapvető ruházati alapanyagból ne szoruljunk importra Egy hónap és egy év Az akció tehát jó ügyet szolgái, viszont a szülők, lé­vén, hogy a fiatal lányok­ról van szó, vonakodnak egy vagy több hónapra el­engedni gyermeküket. Mert van, alti önként mégy, s — erre joga van a gyárnak — van, akit küldeni kell. Meg­esik, hogy kenyértörésre ke­rül a dolog. Lengyel Mária a júniust kényszerből, a júliust már önként töltötte Kaposváron. Kezdetben idegennek érezte magát, nem volt még ilyen sokáig távol otthonról. Ti­zenkilenc éves. És szokatlan volt a sok szabad idő. El­maradt a napi három órás oda-vissza utazás, a ház kö­rüli munka. De volt „•Bala­ton és szórakozás. Étterem­ben életében először Kapos­váron’ volt. Hancsák Ilona a kötelező egy hónapot egy esztendő­vel toldotta meg. — Barátnőket szereztem ott. és anyagilag is jobban jártam. Hol kereshet ma egy 17 éves lány háromezer forintot? De vissza már csak akkor mennék, ha kül- denének... Otthon, Tiszalú- con épül a ház, és lassan ' összegyűlik a kelengye is. Néhány lány Kaposváron ment férjhez... Én itt sze­retnék élni és dolgozni is. BRACKÓ ISTVÁN Szabad szórnodwi is a bányában ■ Közeledik a tél, egyre több háztartási szenet kér­nek a TÜZÉP-telepek. így nem tartottak szabad szom­batot az elmúlt hét végfn a miskolci bányaüzem dol­gozói. A lyukói és az ere- nyői frontokon 1100-an ter­melték a szenet három mű­szakban. Vasárnap csak a karbantartók mentek le: háromszázan teljesítettek szolgálatot a munkahelye­ken. Rosillon: Oszvald Gyula Egy beugrás története A történet úgy kezdődött, mint általában a színházi történetek. Vasárnap dél­előtt csengett a telefon, Sik­lósi László főtitkár lakásán. Vannak, akik általában örül­nek a telefonhívásnak — ami mindig a kapcsolatteremtés egy formája —. a színházi főtitkár (különösen vasárnap délelőttökön) általában bal­sejtelmekkel veszi fel a kagylót. Ezúttal sem csaló­dott, azaz egy perc alatt ki­derült, hogy több mint ezer ember csalódik ma délután és este, ha elmarad A víg özvegy előadása. Az történt ugyanis, hogy színházunk új bonvivánja, Kozma Pál hir­telen jött betegség miatt nem vállalhatta a vasárnapi két előadást. Ilyenkor — komputer híján — a követ­kezőket kell a színházi szak­embernek végiggondolnia. Kik tudják Rosillon szere­pét az országban, s ha tud­ják. vállalnak-e általában beugrást, - vállalhatnak-e, vagy foglalt a délutánjuk, estéjük. A közvetlen kapcso­lást ezúttal is áldhatjuk: né­hány perc múlva már meg­szólalt Oszvald, Gyulának, a Fővárosi Operettszínház tag­jának lakásán a telefon, aki — mint este Miskolcon el­mondta — gyorsan kiugrott a fürdőkádból s gépkocsival megindult Miskolcra. A dél-, utáni előadás után már tel­jesen megnyugodtak a kedé­lyek, Oszvald remek szabású frakkjában az izgalom leg­kisebb jele nélkül mesélte, hogy a szerepet három esz­tendővel ezelőtt énekelte utoljára, s most egyetlen rö- *vid próba elég volt a me­morizáláshoz. Így hát nem kellett visszaváltani a jegye­ket, amit különösen fájlalt volna a színház, elsősorban nem anyagi okok miatt, ha­nem azért, mert a vasárnapi közönség jelentős százaléka vidékről1 jön Miskolcra szín­házat nézni, s bizony nagy csalódás lett volna számuk­ra. ha elmarad az előadás. Hogy Oszvaldot a további­akban is megtartanánk, azt talán felesleges mondani. igazolás, gombnyomásra Forduljon az adatbankhoz! Az embernek borsódzik a háta, ha bármilyen hatósági eljárás miatt az igazgatási szervekhez kell fordulnia. A legtöbb helyen ugyanis olyan adatokat kérnek, amelyeket már korábban felmért, össze­gyűjtött valaki. Ilyen és hasonló példákat szép számmal említettek a képviselők a múlt heti or­szággyűlés vitája során. A most elfogadott statisztikai törvény talán azért is köz­érdekű, mert az ország va­lamennyi polgárának min­dennapi életét közvetlenül érinti. Csak örömmel üdvö­zölhetjük az új törvényben megfogalmazott célt: az ed­digi. elavult nyilvántartási rendszer egyszerűsítését, egy­ségesítését és korszerűsíté­sét. Az új statisztikai törvény valóra váltása azonban hosz- szadalmas folyamat. Ennek csak első lépcsőfokát jelen­ti a közelmúltban megjelent kormányhatározat: a KSH keretén belül megalakításra váró népesség-nyilvántartási hivatal létrehozása. Ez az intézmény a jövőben min­denkit megvéd majd attól, hogy fölösleges adatgyűjté­sekkel zaklassák, és ami en­nél is fontosabb, hogy az ál­lampolgároknak a jövőben bármilyen hatósági eljárás miatt — az eddiginél sokkal ritkábban kell az igazgatási szervekhez fordulniuk. Fon­tosabb személyi adataikat számítógépes központi bank­ban tárolják mgjd. Ezt a nyilvántartási intézetet csak két dologról kell értesíteni: ha valaki megszületik, vagy ha lakást változtat. Nem kell összeírni példá­ul a tánköteles, a hadköte­les fiatalokat és a választás­ra jogosultakat. Az állam­polgárok valamennyi fonto­sabb adatát; a szülők nevét, az iskolai végzettséget stb. — az államigazgatási szervek, intézmények automatikusan irányítják a gépesített köz­ponti adattárba, ahol egyet­len gombnyomásra elkészít­hető a kért hatósági igazo­lás. Már ebben a tervidőszak­ban csaknem százmillió fo­rintot fordít az állam az új népességnyilvántartási rend­szer technikai alapbázisának megteremtésére. Ennek a tíz­éves fejlesztési programnak az első gyakorlati megalapo­zását szolgálja majd az 1975 januárjára tervezett ».népszámlálás. EzzeDez össze­írással — az elképzelések szerint — valamenyi magyar állampolgárnak rögzítik azo­kat a legfontosabb személyi adatait, amelyek elegendőek lesznek az adatbank kezdeti működéséhez. Számos más új nyilvántar­tási módszer bevezetése mel­lett így szeretnék elérni, \ hogy az emberek számára a statisztika ne csak az infor­mációk áttekinthetetlen ára­datát jelentse, hanem azt is, . hogy hivatalos ügyekben minél kevesebbet kelljen ki­lincselniük. ' L. P. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom