Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1973-10-27 / 253. szám

Fiatal, nő és mégis... T anácstag T apolcán Valisek Márta a MÉH vál­lalat áruforgalmi előadója. KISZ-titkár és Tapolcán, ahol lakik, tanácstag. Tisz­táznunk kellett, hogy a KISZ-titkárt keresem, vagy a tanácstagot, avagy egysze­rűen a sokdolgú embert, a nyilvánvalóan nyugtalan mai fiatalt. — A tanácstaghoz jöttem ... — Egy pillanat. Csináltam néhány jegyzetet. Nálunk Tapolcán.,. Máris a beszélgetés köze­pében voltunk. Gondolatban nem a Sajó-parti irodaház­ban, hanem Tapolcán, ahol kevés a jó út, ahol türelmet­lenek az emberek, mert gáz kellene, sok helyütt még víz­vezeték és csatorna is, ahol kicsi az iskola és az óvoda, ahol nincs kultúrház, ahol a fiatalok nagyobb klubot sze­retnének, ahol... Szinte diktálja a gondokat, írjak arról, hogy az utakkal egyidőben kell megoldani a gázvezetékek szerelését, hogy már ősz van, de a parképítő­ket még nem látja, pedig gyönyörű az új park terve ... — Még a Ludas Matyiban is volt egy kép a sétaút kö­zepén levő fenyőről. Azt már ki lehetne venni... — Emlékszik még a je­lölő gyűlésre? — Igen — mondja kicsit csodálkozva, hiszen vez sze­rinte nem tartozik ide. — Nem mindenki volt ak­kor maga mellett? — Nem, de hát ez termé­szetes. Fiatal vagyok. Nő va­gyok. Ezt sokan hátránynak hiszik. — Nyolcvanból ötvenen szavaztak maga mellett. — őszintén szólva, nem tudom, hogy ki volt a har­minc és ki volt az ötven. Nem is szabad tudnom. Ta­lán még jó is, hogy voltak, vagy vannak, akik nem hisz­nek bennem. Embereket csak az eredmények győzhetnek meg. — Mennyi múlik a ta­nácstagon? — Nagyon sok és olykor kevés. Egy-egy utca, egy- egy kisebb terület lakói min­dig ezt a szűkebb pátriát látják maguk előtt. A ta­nácstagnak a várost is kell látnia. Az egészet. Olyan ez, mint a házépítés. Nemcsino­apróhirdetés ingatlan Déli fekvésű házhely építési engedéllyel, központi helyen el­adó. Ajánlatokat „Készpénz’» jeligére a kiadóba. Bútorozott szoba, két dolgozó férfinak, albérletbe kiadó, nov. 1-tól, Zrínyi u. 30. adös-uétel 1968-as kiadású világoskék Vol­ga eladó. Megtekinthető: du. 15 órától. Miskolc-SzUma, Miskolci u. 34. Kötőgép, indiai gyártmány DX 2000 tip. eladó. Terez u. 2., Kiss. Eladó irhabunda 8—12 évesig, férfi fél télikabát, zsírosbödönök, nagy fazék, tolipárnák. Szemere u. 19. kisudvar (balra). 6x60-as ipari sfkkötőgép eladó. Gagarin u. 26. I./l. Eladó nagy rádió, lemezjátszó lemezekkel, kis asztal, 80 bőgős Melódia tangóharmónika, 54-es női fekete műszőrme bunda és férf nagy kabát, cím: Bacsó Bé­la 6. sz. vegyes iVéhány sor kézírásából leg- őszintébb jellemábrázolást kül­döm egyéniségéről. Adatok, kor, Aglalkozás, válaszbélyeg, So- moskéry Pál, 1657 Budapest, Iwstaíiök 14. sítgathatok egy toronyszobát, amíg nincs készen a többi fal, nincs készen a tető. — Mitől függ a tanácstag kedve? — Csak az eredményektől. Boldog voltam, amikor be­szereltek a területre 35 tele­fonállomást. Lakossági kez­deményezés volt, én csak va­lami keveset segítettem. — És mi az, ami elkedvet­leníti? — A sikertelenség. Egy utcarészen sorozatosan áram­szünet volt. Kis gond annak, akinél ég a lámpa. Nagy annak, akinél nem ég. Itt la­kik a körzetemben Szalontai bácsi. Az ÉMÁSZ-nál dolgo­zik. Vállalta, hogy minden ilyen ügyben segít — és se­gített is. Boldog voltam. Ugyanakkor gondjaink vol­tak a csatornaaknák javítá­sával. Volt, aki szólt nekem, hogy nem értek hozzá. Ez igaz. Kértem, segítsen. Beje­lentette, hogy őt ez nem ér­dekli. Nagyon rossz az, ha a tanácstag egyedül marad és nagyon jó, ha szövetségesei vannak. — Mit tesz a rosszkedv ellen? — Néha álmodozom Ta­polcáról. Arról, amilyen lesz, mert ma is nagyon szép. de még szebbnek kellene len­nie, hiszen a határokon túl is ismerik. BARTHA GÁBOR Piactér a háztetőn Az együttélés modern formája? Egy nyugatnémet építész, Rolf Spille érdekes kísérletet kezdeményezett Hamburg­ban a modern, nagyvárosi közösségi élet tanulmányozá­sára. Erre a célra — amint a Stuttgarter Nachricht cí­mű lap közölte — a vá­ros egyik lakónegyedében, a szenátus támogatásá­val, épített egy ötemeletes lakóházat. Az együttélés mo­dern formájának gyakorlati kialakításában 143 felnőtt és 43 gyermek vesz részt, fő­képp egyetemi hallgatók, de van a beköltözőik közt tanár, munkás, pszichológus, tiszt­viselő, orvos, taxisofőr, bíró, katona, újságíró, üzemgaz­dász is. Közösségi helyiségek Valamennyien részt vettek előzőleg az építész irányítá­sával a lakóház belvilá­gának megtervezésében, a térfelosztás másfél évig tar­tó munkájában. A 4902 négyzetméter nagyságú lakó­felületet 37 egységre osztot­ták, és úgy döntöttek, hogy ezekben 18 csoportot alkotva laknak. Az egységek igen különböző méretűek: van köztük egyedülálló szoba és egy 440 négyzetméteres nagy lakás is, amelyben hat csa­lád él együtt. A csoportok az úgynevezett egyéni helyi­ségen kívül közösen ren­delkeznek a lakótérrel, kony­hával, fürdőszobával. A kö­zösségi helyiségekhez tartozik egy napközi a gyermekek számára, egy piactér a ház­tetőn, egy társalgó, egy szauna és még néhány „hob­byterem”. A hamburgi lakásmodellt a szolidaritás „kinevelésére” törekvő próbálkozásnak te­kintik. Egyetemisták törőd­nek például egy eddig ba­rakkban lakott tíztagú csa­láddal. Szociális gondozók él­nek együtt a fogházból sza­badult fiatalkorúakkal, s a dolgozó anyák nyugodtan hagyhatják gyermekeiket a szomszédok által vezetett napköziben. A lakók együt­tesen intézik a ház közös be­rendezéseinek kezelését, a lakókollektíva ügyeit, s fi­gyelembe vették egyes lakók anyagi helyzetét is. A job­ban keresők ugyanis havi fi­zetésük 2.5 százalékát bead­ják a „szolidaritási alapba”, s ebből a sokgyermekes és a szegényebb családokat segé­lyezik. Ha nem válna be... Az építésznek az a meg­győződése, hogy a lakók közti egészséges kapcsolatok kialakítását, fejlődését nem felülről jövő intézkedésekkel, hanem csakis az érintettek aktív közreműködésével, fe­lelősség-vállalásával és a kö­zösségi élethez való hozzá- szoktatásával lehet elérni. De gondoltak az esetleges kudarcra is, ezért a házat eleve úgy építették, hogy szükség esetén nagyobb be­fektetések nélkül is át le­hessen alakítani hagyomá­nyos beosztású lakóházzá. Megjött a Cirrus Köztudomású, hogy váro­sunk vitorlázórepülői hosszú évek óta hazai és nemzetkö­zi versenyeken szép sikere­ket érnek el. Hogy a vitor­lázás tudnivalóinak elsajátí­tásához a sportág egyre na­gyobb számú űzői még több lehetőséggel rendelkezhesse­nek, különböző vállalatok, üzemek és a városi tanács anyagi segítségével új Cir­rus típusú vitorlázógépet vá­sárolt Jugoszláviából az MHSZ miskolci repülőklub­ja. A gép ünnepélyes átvéte­lére ma délután 1 órakor ke­rül sor a repülőtéren. Az ün­nepségen részt vesz a ha­zánkban tartózkodó Jagelló vezérőrnagy, a lengyel repü­lők szövetségének elnöke, s a szövetség több más tiszt­ségviselője is, akiket Réti Antal, az MHSZ Országos Központjának főtitkár­helyettese kísért Miskolcra. Ugyancsak ma adják át a klub repülőtér melletti ki­bővített központi épületét, valamint a Maros u. l.szám alatt az LKM segítségével felújított épületet is, amely­ben a honvédelmi szövetség rádiósai, modellezői mellett a sportrepülők elméleti ki­képzésben részesülnek. (Fel­ső képünkön: Bogdándi Ti­bor, a repülőtér parancsnoka az új gépben; mellette Sza­bó Pál. a Borsod megyei ej­tőernyősök edzője.) (Agotha Tibor felvételei) Vegyes életkorú alapszervezetek A KlSZ-munka / ■ us vonásai a középiskolákban Az MSZMP KB 1970. február 18—19-i határozatá­ban egyebek között leszögez­te, hogy a tanintézetekben a KISZ-munka nem minden­ben felel meg az elvárások­nak. E megállapítás egyben feladatmegjelölés is, ezért in­dított kétéves kísérletsoroza­tot a KISZ KB Intéző Bi­zottsága az ország 53 közép­fokú tanintézetében, köztük a miskolci Kossuth Gimná­ziumban. Iskolai és mozgalmi feladatok A kísérlet célja a tartal­masabb, vonzóbb, az életko­ri sajátosságokhoz jobban igazodó KISZ-munka kiala­kítása; módszere, hogy ve­gyes életkorú alapszerveze­teket hoznak létre, melyek között a fiatalok szabadon választhatnak. A hagyományos formában egy osztály egy alapszerve­zetet alkotott, az osztály- közösségre háruló iskolai feladatok keveredtek a KISZ- alapszervezet mozgalmi fel­adataival, s az előbbiek ke­rültek túlsúlyba. Az új for­mában az alapszervezetek nem szűnnek meg, folyama­tos a tevékenységük és a vezetők utánpótlásának ne­velése is. Ily módon külön- választhatók az iskolai és mozgalmi feladatok. Az új szervezeti formában végzett KISZ-munka eltér az eddigi gyakorlattól abban is, hogy osztályonként diák- bizottságok alakulnak, me­lyek az iskolai munkával szorosan összefüggő szerve­zési — például: iskolai, tár­sadalmi rendezvények — és egyéb feladatokat elvégzik. Hozzájuk fordulhatnak a ta­nulók akkor is, ha úgy ér­zik, hogy jogos érdekeiket valami módon megsértették. Az alapszervezetek tehát mentesülnek sok olyan fel­adattól, mely eddig rájuk há­rult, bár nem tartozott szo­rosan a politikai nevelőmun­kához. A kísérlet tapasztalatait értékelte a KISZ Központi Bizottsága és megállapította, hogy az új szervezeti forma a gimnáziumokban és a szak- középiskolákban bevált, a szakmunkásképző intézetek­ben azonban még tovább kell keresni a KISZ-munka továbbfejlesztésének módját. Ugyanakkor úgy döntöttek, hogy a feltételek megterem­tése után valamennyi kö­zépiskolában — két ütemben — át kell térni az új szerve­zeti formára 1974 végéig. Mi értendő a feltételek megteremtése alatt? A hatá­rozat szellemében minden alapszervezet mellé egy párt­munkában tapasztalt, kom­munista pedagógust kell ál­lítani, aki élettapasztalatá­val, tanácsaival segíti az if­jú vezetőket. Közvetlenül ér­vényesül tehát a párt irányí­tó szerepe. Miskolcon a kísérletben is részt vett Kossuth Gimnázi­um mellett az első ütemben a Földes Ferenc, a Kilián György, a Zrínyi Ilona Gim­názium, az I. számú ipari és a Gábor Áron Kohó- és ön­tőipari Szakközépiskola kezd­te meg ez év tavaszán az áttérést az új szervezeti for­mára. Vonzó programot A tanév végén a fiatalok összeállították a vegyes élet­korú alapszervezetek prog­ramját és „korteshadjáratot” indítottak, tagokat toboroz­tak alapszervezetükbe. Akik vonzó programmal álltak elő, azoknak könnyebb volt kö­vetőkét találni. Volt olyan alapszervezet. amelyik az első fordulóban 80, s volt olyan, amelyik hat tagot szerzett. Bizonyára könnyű volt lelkes híveket szerezni programjához az I. számú Ipari SzakközéDiskola azon alapszervezetének, mely a Gyermekváros patronálását hirdette meg többek között. Bár a kísérlet bevált, az igazi próbája az új szerveze­ti formának a gyakorlati munka lesz. Az alakuló tag­gyűlések jó hangulata min­denesetre azzal biztat ben­nünket, hogy valami új, az eddigieknél jobb van szüle­tőben. WALLACHER LÁSZLÓNÉ a KISZ városi bizottságának munkatársa Konyak az éjjeliszekrényben Azok a kedves látogatók Fél egy. A kórház bejára­tának két oldalán a virág­árus nénik rendezgetik árui­kat. Egyre több ember gyű­lik öösze, s bár a látogatási idő fél kettőkor kezdődik, egy óra után nem sokkal szinte feltartóztathatatlanul betódul a tömeg. * Egy öreg néni karján vi­szi kis unokáját. A gyerek talán hároméves lehet. Egy középkorú férfi két, hat éven aluli gyermekét vezeti kézen fogva. A kórház bejá­ratán világosan olvasható: Hat éven aluli gyermekeket tilos bevinni! A tiltás a gyermekeket vé­di. Az ő szervezetük ugyan­is sokkal fogékonyabb a bak­tériumok és vírusok iránt. A kórházban pedig igen köny- nyen felszedhetnek valami­lyen kórokozót, amellyel szemben a felnőtt szervezet immunis, ők azonban még nem. Portás leeven a talpán, aki a tömegben képes fel­tartóztatni a hat éven aluli gyermekekkel érkező látoga­tókat. * Ugyancsak a bejárati táb­lán olvasható: Egy beteget egyszerre csak két személy látogathat. Az egyik ágyon öt látoga­tó ül, az ágy végében egy halom kabát. A beteg nem látható. Eltűnik a rokonok és a kabátok mögött. A ro­konok negyedóra alatt el­mondják a kinti híreket, megbeszélik a család ügyét. A látogatási idő hátralevő része unatkozással telik el. Talán valami íratlan szabály mondja ki, hogy kötelező megvárni a fél négyet? * A társalgóban egy kórházi ruhás néni jóízűen kanalaz­za a termoszból a jó. zsíros töltött káposztát. — Drága nénike, nem tud­ja, hogy ezt nem szabad? — kérdi a főorvos. — Most kaptam inzulint — mondja a néni —, s gondol­tam, hogy utána nem árt, ha bekapok valamit. (A néni cukorbeteg, s a kimért dié­táján kívül mást nem enet.) A látogatási napokon ösz- szehasonlíthatatlanui több a moslék, mint máskor. A oe- tesek várják a hazait. És az alkohol.. Egy idős férfi szekrényé­ben kétdecis konyakot ta­láltak — felbontatlanul. A bácsi sajnálkozott: ..Mond­tam a feleségemnek, hogy ne hagyja itt, úgysem iszom meg, hisz’ otthon sem szok­tam inni”. * A kórházi látogatásra vo­natkozó rendszabályokat a betegek érdekében hozták! B. «6

Next

/
Oldalképek
Tartalom