Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)
1973-10-25 / 251. szám
i : 4PMP& 0 Megkéselt lemberdzsek A turistaházban, ahol nemrég a hétvégét töltöttem, felhívták a figyelmem az alagsori helyiségben víkendező hat fiatalemberre: „Jó pofa valamennyi, ismerkedjék meg velük ön is. Mindegyik érettségizett, sőt, egyikük főiskolai hallgató.” Kíváncsian kopogtattam be hozzájuk, s első benyomásom az volt, hogy ugyanolyanok, mint a többi húszegynéhány éves fiatal átlaga. A pincehelyiséget — amelyet nemcsak azért béreltek ki másfél napra, hogy ne legyenek a világ szeme előtt, hanem azért is, mert nem veti fel őket a pénz — amolyan bohémtanya-félévé „varázsolták”. Ezen nem lepődtem meg. Az ő korosztályukba tartozók közül kevesen szeretik a „szobarendet”. Nem ütköztem meg azon sem, hogy négyüknek csaknem vállig ért a haja, s azon sem, hogy miközben a főiskolás Platón egyik művét olvasta, s a másik keresztrejtvényt fejtett, a harmadik hanyatt fekve a mennyezetet bámulta, a negyedik pedig lábat mosott, a többi kettő fülsiketítőén harsogtatta a hátizsákban magukkal vitt magnót. Az pedig még tetszett is kicsit, hogy tervezték: „hagyományos” hobbyjuknak hódolva éjszaka kimennek a rétre, s holdvilágnál futballoznak. Tegyék, legalább mozognak, erősödnek, elfáradnak, s utána jobban alszanak. Tetszett az is, hogy hárman a nyáron — szűkében a pénznek — úgy utazták be Nyugat-Európát, hogy egy teherautóval fuvarozó cégnél alkalmi munkát vállaltak. Teli zsákokat, ládákat cipeltek, s gazdag élményekkel tértek haza. Egyikük, sajnos, mást is hazahozott, ami miatt jócskán elszomorodtam, s írom e cikket is. Illetve nem is amiatt, hanem a szemlélete, világnézete miatt, amit úgy „vitt ki” magával. Ritka kincs tulajdonosainak a hivalgásával mutatott a rajta levő — s a többiek által észrevehetően irigyelt — lemberdzsekre, amelyen — a szív táján — jókora bestoppolt repedés, helyesebben repesztés volt látható. — Egy amerikai katonától vettem Nyugat-Németországban — mesélte. — A vietnami háborúban ezt viselte, amikor a dzsungelben rátámadtak, s kést döftek belé. A naivságán is meghökkentem, aztán ő szontyolodott el, amikor megmagyaráztam neki, hogy alaposan becsapták. Akit a dzsungelben megkéselnek, annak nincs többé lehetősége, hogy a göncét piacra dobja. Valamelyik, jó üzleti érzékkel rendelkező nyugatnémet kereskedő csináltatott vagy tízezer olyan lemberdzseket, amilyet az amerikai katonák hordanak. Itt-ott behasogattatta, majd összeférceltette, s a magát majdnem háborús áldozatnak hazudó ügynökével áru- síttatta azokat. Az illúzióját szétromboltam a fiatalembernek, de a szemléletét, sajnos nem. Ahhoz az alkalmi beszélgetés kevés. Nem pótolja a világnézeti nevelést, amelyben szőkébb körében, a családjában, s az iskolában kevésbé részesíthették. Miről is van szó? A különben udvarias fiú romantikusnak tartja, érzelemvilágát állandóan bizseregteti, hogy egy általa megkéseltnek hitt katona ruhadarabját hordja. Mert az ő szemében az átlagnál nagyszerűbb ember, hős az a katona. Nem tudja, hogy a más népek leigázására törő hadseregek akár kényszerből, akár önszántukból harcoló katonái legfeljebb áldozatok lehetnek, de hősök nem. Ez esetben a hősök a vietnamiak közül kerültek ki. A lemberdzsek-ügy két dologra hívja fel a figyelmet. Az egyik: ifjúságunk példaképeket keresve igényli, hogy valamilyen módon közelebb kerüljön a hősökhöz; a másik: ezt az igényét hiányosan vagy sehogy se elégítjük ki. Kevés a fiataloknak íródott olyan regény, elbeszélés, dráma, vagy akár elbeszélő költemény, amelynek a népükért, a társadalmi haladásért, az internacionalizmus eszméinek győzelméért küzdők lennének a szereplői, — a hősei. S gondolom: pedagógusaink bizonyos hányada is kevésbé ismeri az effajta, a hozzánk időben közelebb álló, ha úgy tetszik, modem hősök életét, cselekedeteit. Nemrég beszélgettem egy harmincon aluli magyar—történelem szakos tanárral, s bevallotta, hogy például a magyar munkásmozgalom több tucatnyi példamutató harcosa közül néhánynak csak épp a nevét ismeri, a tetteit, emberi nagyságát már alig-alig. Beszélgettem erről egy KISZ-vezetővel is, s nem szereztem jobb tapasztalatot. E hiányosságot mielőbb pótolnia kell mindazoknak, akiknek hivatása, szívügye ifjúságunk nevelése. Mert e nélkül egyre több fiatal ölti magára — átvitt értelemben — a hamis illúziókat tápláló „lemberdzseket”. TARJAM ISTVÁN ★ A Katowicében kéthetenként megjelenő irodalmi és kulturális szemle egyik számának címlapja. Katowicéi írók Látogatóban lengyel testvérvárosunkban Szeptemberben egy írói delegáció tagjaként 12 napot tölthettem Lengyelországban. A gazdag útiprogram egyik állomásaként jutottam el Katowicébe. Nem véletlenül. Amikor Varsóban az Írószövetségben arról érdeklődtek, mire volnánk kiváncsiak, hova szeretnénk eljutni — én rögtön lecsaptam a lehetőségre: — Szeretnék Katowicében néhány napot tölteni. A többiek is kíváncsiak voltak erre az ipari város-kolosszusra. Krakkóban szálltunk meg, onnan ugrottunk át az alig száz kilométernyire levő Katowicébe. (Kezdtük lassan megszokni, hogy Lengyel- országban száz kilométer alig egy „ugrás”). Krakkói vezetőnk is zavarba jött, amikor — egyórai autózás után — arról érdeklődtünk: hol vagyunk? Ez már Katowice? Egyedül a sofőr nyugalma biztatott a szerencsés megérkezéssel. Hét város óriási konglomerátuma ez a környék: gyárak, ipartelepek végtelen sora, kémények, kohók magasodnak az épületek fölé, s szinte mindenütt feltűntek a Papp Gábor zongoraestje A hangversenyévad kezdetét általában a zenekari koncertek megindulása jelzi. Népszerűségében azonban a szóló- és kamarahangversenyek sokszor versenytársai a zenekari koncerteknek. Ebben az értelemben Papp Gábor zongoraestjét ugyancsak évadnyitónak tekinthetjük; az 1973—-74-es Bartók-termi hangversenyek első színfoltjának. Nyilván kevesebben tudják. hogy városunk művésztanára zeneszerzéssel is foglalkozik. Néhány művét már hallottuk más alkalommal és ezekből szakmai biztonság, lendület, modern szépség arad. A hétfői szólóestjének műsorában örömmel fedezhettük fel az eddig nem ismert, öttételes Szvit-jét. A mű 1966-ban keletkezett. Nyitó része magyaros rubo- to hangulatot tükröz, tele bánattal, fájdalommal, kitörő indulattal. A második és harmadik tétel vidám karakterű: előbbi egy jókedvű népi figurát, utóbbi sodró lendületű táncot jelenít meg. A szomorúságot kifejező negyedik tetei után eltűnnek a bánat felhői és a zene, mint egy láncaitól megszabadult őselem, örömittasan tobzódik az élet, a visszanyert szabadság forgatásában. A karakterisztikus, különböző hangulatú tételeket egységesnek és jól megoldottnak éreztük zeneszerzői és előadóművészi szempontból egyaránt. Papp Gábor vonzódását századunk kifejezőeszközeihez nemcsak saját művénél tapasztalhattuk. Chopin két- zongorás C-dúr Rondója (közreműködött: P. Párkányi Judit), Schubert: A-dúr szonátája után Bartók 15 magyar parasztdalából a Négy keserves ének, Scherzo és Ballada darabokat játszotta hangulatosan, stílusosan. Ritmikai feszültség, lendület jellemezte Bartók: Hat tánc bolgár ritmusban című művének interpretálását. A lelkes tetszésnyilvánításokra válaszként a ráadások hosszú sora következett népszerű modern művekből (Bartók Este a székelyeknél. Allegro barbaro, Kodály Székely keserves, saját Szvitjének kiemelkedő harmadik tétele. (Így a hallgatók nemcsak a Schubert- szonáta lassú tételének megkapó szépségével térhették haza, de a modem művek gazdag tárházába is mélyebb bepillantást nyertek. BARTA PÉTER kerámiakiállítás az iskolában A Fazekas utcai, 6. számú Általános Iskola hatalmas előcsarnokában egymást követik a különböző szakkörök, osztályok kiállításai. Nemrégiben írtunk a repülőgépeket, űrhajókat bemutató érdekes kiállítási anyagról, most pedig az iskola kerámiaszakkörének kiállítására hívjuk fel a figyelmet. Színvonalas az a tabló is. amelyet a VIII/a osztály tanulói állítottak össze a „Nekem hazám e táj” mozgalom tiszteletére. s amely városunkat mutatja be. csillepályák a bányamélyek üzeneteivel. Másfél millió ember lelt itt otthonra. Régi munkáskolóniák közt haladtunk, a vöröstéglás házak a diósgyőri telepet juttatták eszembe. . . — Ez még a régi város ... — mondta a vezetőnk, Mi- eczeszlaw. Bár a füst és a korom meggyűlt a felhős ég alatt, a pirosra festett ablakkeretek vidámságot árasztottak. A katowicei írócsoport vendégei voltunk. Nos, igen, a méretek mások, mint nálunk. Az ottani írócsoportnak 50 tagja van (az egykét kötetes fiatalokon kívül, köztük olyan ismert nevek, mint Tadeusz Rozewicz és Witold Nawrocki. (Az utóbbi magyar művek jeles tokná- csolója). A fogadáson — a kölcsönös bemutatkozás után — hamarosan kiderült, hogy Miskolcnak és testvérvárosának irodalmi kapcsolata eléggé elhanyagolt, egyáltalán méltatlan a meglevő sokoldalú együttműködéshez. A katowicei városi pártbizottság munkatársa respektálta Wilhelm Szewczyk, az írócsoport titkára és a Poglady című irodalmi és kulturális hetilap főszerkesztőjének kritikai megjegyzéseit: „Mi ért nem volt eddig a Miskolcra látogató delegációkban egyetlen író, egyetlen irodalmár sem?” Mindenesetre megállapod tunk abban, hogy a jövőbe] szorgalmazzuk a két váró irodalmi lapjainak kapcsola tát (évente kétszer kölcsönö publikációkra kerülne sor) s a személyes találkozásod sem késhetnek soká ... Viszontlátásra! — búcsúz tunk el. Levélváltásunkká új szakasz kezdődik egymá megismerésében — még szó rosabbra fűzve a két váró baráti kapcsolatait. A szán dék mindkét félben izmo sabbá vált ezen a délelőttön Reméljük, ez a kezdeménye zés városunkban sem marat visszhang tálán. PÉNTEK IMRE Kazincbarcika filmen Színes filmet forgattak szocialista városunkról, Kazincbarcikáról. A felvételeket már az év első felében elkészítették. Rövidesen befejeződnek a műtermi munkák is és még az idén a közönség elé kerül a negyedórás színes film. Egy srác fehér lovon Az író-rendező Palásthy György alapos ismerője és nagy tisztelője az emberi álmoknak, Erről „öcsi-filmjeit” nézve is meggyőződhettünk... Mint mostani alkotásából kiderül, nemcsak a gyerekálmok érdeklik: otthonosan mozog a felnőttek, s a majdnem felnőttek világában is. Az ember álmokkal születik, dédelgeti ezeket egészen kicsiny korában s később is. Áz álmok érzelemgazdagságunkról tanúskodnak, serkentenek, ösztönöznek bennünket, s mindenekfölött megvigasztalnak. A filmbeli srác álomképe egy fehér ló, melyen szabadon poroszkál- hat vagy száguldozhat a tágas, zöld térségeken. A repülést, a szabadságot jelenti ez a paripa. És Szabó Gyurinak — így nevezik az ifjú hőst — szüksége is van erre a titkos álomrepülésre, hiszen életének bizony elég szűkek a határai. Legalábbis így érzi lázadó, dacos, kamasz ösztönével. S nem mondhatnánk, hogy téved, hiszen a családban — ahol együtt él az apa, az idősebb testvér feleségestül, később pedig már gyerekkel — Gyuri az ötödik, aki osztozik a többiekkel a szűk szoba- konyhás „komforton”. Számára fedelet már csak spejz- ben találnak, itt tölti a fiú a szabad estéit, melyeknek sivárságát némileg enyhíti a febérló-álom. A családban egyébként mindennaposak a kisebb-nagyobb torzsalkodások. a pénz, a „gxirizés” rabságában élő felnőtt családtagok, akiknek egyetlen narkózisa a tévé, a saját képükre és hasonlatosságukra akarják formálni Gyurit, ök már elfelejtették álmaikat, életük színtelen és egyhangú. Míg a többiek tetteinek mozgató rúgója általában a pénz, s nagyobb jövedelem, addig Gyuri naponként — a szó szoros értelmében — versenyt fut a HÉV szerelvényével, dühödtem elveti a konvenciókat. Az üzem — a munkahely légkörét remekül eleveníti meg a rendező — természetesen már nem a mindennapi robotot jelenti, de valahogy nem érzi még a srác (amellett, hogy tehetséges szakmunkás) a mindennapos tettek nagyszerűségét, izgalmát, inkább csak az ügyeskedéseket, a felszínt tapintja. Pillanatnyilag a vi- szonzott szerelem sem jelent számára olyan sokat, mint jelenthetne, hiszen a választott leány józan, okos beosztásról, kuporgatásról, részletfizetésről beszél. Gyuri annak a generációnak a tagja, amelyik nem akarja részletre vásárolni az élet örömeit, de sokszor nincs is türelme a szívós, következetes életépítéshez. A srác élete a családban már csaknem elviselhetetlen, zűrök támadnak a szerelemben is (a fiú családja Gyuri tudta nélkül megkéri a lány kezét, a gyanútlan fiatalember nem is sejti, hogy egy vasárnapon eljegyzési ebédre toppan be), a munkahelyen pedig monoton egyhangúsággal telnek a napok. S akkor történik valami az üzemiben, ami gyors cselekvőképességet, helytállást kíván. A srác felnőttként viselkedik; dicsérik, jutalmazzák. Ez a momentum kicsit didaktikusán bizonyítja, hogy mennyi tetterő van ebben a korosztályban. (Ezt amúgy is sejtjük, tudjuk). Az igazi változást ez a „hősi tett” csak motiválja, amennyiben egyik napról a másikra az öreg segédmunkás helyett Gyuri is ipari tanulót kap; szaki bácsi lesz a srácból. Érezzük, hogy az álmok megszelídülnek, reálisabbá válnak. A film főszerepét rendkívül tehetségesen játssza a fiatal Oszter Sándor. Remek karaktert formál Koncz Gábor, Rajz János, jó alakítással lep meg bennünket Goór Nagy Mária és ezúttal is tetszett Harsányt Gábor, aki néhány korszerű dalt is énekel. A film operatőre Forgács Ottó, a zenét Lend- vai Kamilló szerezte. (gyarmati) Kossuth rádió: 12.Ö0: Déli Krónika. — 12.20: KI nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Melódiákoktól. — 14.08: vita a korszerű mezőgazdaságról. — 14.2,1: Budapesti Művészeti Hötek. Budapesti muzsika. — 15.00: Hlrak. 15.10: A világgazdaság hírei — 15.15: Mattja Battistint énekéi. — 15.32: Rádiószínház. Jegor Bulicsov. — 16.58: Hallgatóink ügyeimébe! — 17.00: Hírek. — 17.05: Holnap közvetítjük. — 17.35: Kjrmikro- íon. — 18.00: Udvardy Tibor operettdalokat énekel. — 18.18: Népizene-magazin. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Kritikusok fóruma. — 19.3S: Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét. A Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye. — 20.20: Láttuk, hallottuk — a színházban és á moziban. — 20.37: Hírek. — 21.50: Néptáncok. — 22.00: Hirek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Félóra sanzon. - 23.00: Miért Bell találta fel a telefont? — 23.15- ifjú szerelmesek elégiája. — 34.OO: Hírek. — 0.10—0.25: Virágénekek. Petőfi rádió: 12.00: Zenekari muzsika. — 13.OO: Hírek. —13.03- Pécsi stúdiónk jelentkezik. — 13.20: Romantikus korusmuzsika. — 13.15: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig. .. — 18.00: Hűek. — 18.10: Csokonai-vándorgyülés Debrecenben, a költő születésének 200. évfordulója alkalmából. — 18.40: Rádióhangversenyekről. — 19.10: Rose Marie. — 19.44: Kigyul a fény a romvárosban. 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika II. — 20.25- u.i könyvek. — 20.28: Az Ifjúsági Radioszínpad bemutatója. Törvény alatt. — 21.25: Katedra. Pedagógusok műsora, a házi feiadatró1. ni. — 21.45: Bélyeggyűjtők ötperce. — 21.50: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. Esti hangverseny Beethoven, művei- bői. — 23.00: Hírek. — 23.15: Nótacsokor. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió; A megye életéből. — Rudabányai változások. — Ülésezett a Kazincbarcikai városi Tanács. — választások a KISZ- ben. — Társadalmi munka — a kollégiumban. — Vati József festőművész kiállításán. — Milyen az élet a KISZ-klubban? — Fiatalok zenés találkozója. Televízió: 14.30: iskolatévé. — 17.5“: Műsorismertetés. — 17.55: Hírek. — 18.00; Síppal, dobbal, énekszóval. Látogatás Miskolcon. (II. rész.) — 18.35: Nő — három szerepben. Én Is. .. — 18.50: Téka. — 19.»: Esti mese. — 19.30: Tv-hiradó. — 30.00: Budapesti Művészeti Hetek. Irgalom. — 20.45: Római séta, Gig- liola Cinquettivel. — 2105: Budapesti Művészeti Hetek. Színházi Album. — 22.05: Tv-hiradó. — 2. kiadás. Filmszínházakt (Í4, hnS. 8): Egy srác fehér lovon (magyar). — Kossuth (f3, f5. f7): En látok, te nem beszélsz, ő nem hall! (mb. szí. olasz). — Hevesy Iván Filmklub (f5): Ha... (16 éven felülieknek! (szí. angol). — Fáklya: (f5, f7): Az Ezüst-tó kincse (mb. szí. jugoszláv). — Petőfi: (f5, f7): Az utolsó völgy (16 éven felülieknek! (szi. angol). — Szikra: (5, 7): Harmadik nekifutás (magyar). — Táncslos: (4, 6): Szent Teréz és az ördögök (mb. szí. román). — Ságvári (Ady Műv. Ház, 5. 7): Botrány az operában (amerikai). — Hámor (6): A „Saturnus” csapdájában i—ii. (Dupla helyár! mb. szovjet.) Miskolci Nemzeti Színház (3): Csipkerózsika. Bérletszünet. (7): Hongkongi paróka. Huszita ée Egyetemi bérlet. Kiállítások: Miskolci Galéria. Az Eszakterv építészeti kiállítása (ll-től 19 óráig). — Libresszó: Haraszti László kollázsai (13-tól 20 óráig). — Kossuth Művelődési Ház: B. Müller Magda fotókiállítása (10-tol 18 óráig). — József Attila Klubkönyvtár: Borsod megye irodalmi emléikei (12-től 20 óráig). PÉNTEK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Bach és Schubert művedből. — 9.00: Colas Breügnon. — 9.21: Périehole. — 10.00: Hírek. — 10.05: iskola- rádió. — 10.30: Édes anyanyelvűnk. — 10.35: Giuseppe Di Stefano énekel. — 10.59: Lottóeredmények. — 11.00: itáliai levelek. — 11.10: Két fantázia. — 11.49: Kritikusok fóruma. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. 8.05: Könnyűzene Moszkvából. —8.35: Albert István néni zenekara játszik. — 9.00- Hírek. — 9.03: Ezeregy délelőtt. — ÍO.OO: A zene hullámhosszán. — ia.59: Lottóeredmény efe — 11.»: Hírek.
