Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1973-10-19 / 246. szám

Épül az új hűtőtároló A város éléskamrája sfc Az ország minden tájáról érkeznek a zöldséggel, gyü­mölccsel rakott vagonok az Agrokonzum Sajó-parti telepere. Lassan megtelik a város éléskamrája. (Ábrahám István felvétele) ' jegyezte: — Reméljük, pon­Az Agrokonzum Sajó- parti telepét nyugodtan ne­vezhetjük Miskolc éléskamrá­jának. Legalábbis ami a zöld­ség- és gyümölcstárolást il­leti. Ősztől tavaszig innen elé­gítik ki a boltokat, piaci el­árusító helyeket. Az ipari vá­gányra beguruló vagonok az ország távolabbi tájain tel­tek meg zöldséggel, gyü­mölccsel. Jelentős szállítónk például Csongrád megye. — De van, amit meg sok­kal messzebbről, a határon túlról kell beszerezni az idén. — tájékoztatja a városi ta­nács végrehajtó bizottságát Szűcs István, az Agrokonzum igazgatója. Még jelentős mennyiségű krumpli hiányzik a téli szükséglethez, legalább 200 vagont kell importálni. Fokhagymát a Szovjetunióból vásárolunk, s hogy jusson elegendő a lakosságnak, a kö- zületek számára fokhagyma­port tartalékolunk. A másik fűszer-zöldségből, a vörös­hagymából 103 vagonnal már van a város kamrájában, ám az idei évben jelentős a rom­lás. ezert még vásárolnunk kell. „konyhakész' zöldség — Valóságos kis konzerv­gyár lesz ez jassan — jegyez­te meg az e>gyra vendeg, ami­kor Körülnéztünk a telepen. Különösen az uj savanyito- üzem nyerte meg a végrehaj­tó bizottság tagjainak tetszé­sét. futószalagon „utaznak a kaposztafejek, majd az aprí­tógépbe, végül pedig a ki­sebb fürdőmedence nagyságú betonkádakba kerülnek. Itt tartósítják a disznótoros mel­lé való savanyított paprikát is. Ez a kis üzem már az egyik állomása az Agrokonzum több évre szóló fejlesztési programjának. A jövő év szeptemberére elkészül a 200 vagonos hűtőtároló is. A 3000 négyzetméter alapterületű tá­rolóban elsősorban almát tar­tósítanak, de jut itt majd hely más gyümölcsöknek és zöldségeknek is. A hűtőter­mekhez egy kis feldolgozó üzem csatlakozik, melyben automata gépek mérik, cso­magollak a zöldséget, gyü­mölcsöt Országszerte nő a kereslet az úgynevezett konyhakész zöldségek iránt. Jelentős könnyebbség a háziasszo­nyoknak. de az üzemi kony­hák. vendéglők személyzeté­nek is, ha tisztított, mosott állapotban vásárolhatják meg a leves és a főzelék alap­anyagát. Érdekessége lesz az újszerű feldolgozásnak, hogy a mérlegelést, az ár kiszámí­tását. sőt, az árcédula elké­szítését is gépek végzik majd. Mint a végrehajtó bizottság egyik tagja csendesen meg­tosabban. mint. ahogy egyik­másik boltban tapasztaljuk. A kritikus időszak Az új hűtótároló előnyeit hosszan lenetne sorolni. Hasz­nos lesz a valiaiatnak, hiszen lényegesen kiseuD mennyisé­gű áru romlására számíthat. De hasznos lesz nekünk, fo­gyasztóknak is, mert jelentő­sen javítja az év második fe­leben a varos ellátását. Ez az az időszak ugyanis, amikor a piacokon, boltokban lényege­sen csökken a zöldség- és kü­lönösen a gyümölcsválaszték. Az igény körülbelül kétezer vagon áru téli tárolását indo­kolná Ám eddig csak 800 va­gonra volt helye az Agro- konzumnak. Következmény: már elfogyott a raktárakból például az alma. mielőtt meg­jelentek volna a tavaszi pri­mőrök. Kérdés, nem emelkednek-e majd a fogyasztói árak az új hűtő munkába állítása után, hiszen például egy kiló alma tárolási költsége körülbelül öt forint. Szűcs István igazgató meg­nyugtató választ adott: — Az állam dotálja a téli tárolást, magára vállalja a vállalat költségeinek egy részét. Így tudunk a fogyasztók számára is elfogadható árszintet biz­tosítani. A telepen rögtönzött tájé­koztatón számot; kérdést tet­tek fel a végrehajtó bizottság tagjai az Agrokonzum veze­tőinek. íj boltok — Miért nem elég friss a zöldség a boltokban? — kér­dezte valaki. A válasz: a zöldség nagy része — mivel a megye nem tudja biztosí­tani a város ellátását — tá­voli vidékekről érkezik, s a hosszú szállítás, többszöri át­rakás bizony nem használ a minőségnek. Más kérdés, hogy egyik-másik boltvezető — rosszul értelmezett válla­lati érdekből — megpróbálja rátukmálni a vevőre az erő­sen fonnyadt, romlásnak in­dult árút is, ahelyett, hogy kiselejtezné. — Hogyan kívánják javí­tani Tapolca ellátását? — kérdezte választói nevében az egyik tanácstag. A válasz­adásban Orosz László, a vá­rosi tanács kereskedelmi osz­tályának a vezetője is segí­tett, Elmondta, hogy a Júaó- szálló közelében épülő új A BC-élelmiszer boltban zöld­séget és gyümölcsöt is árusí­tanak majd. Ezenkívül a busz végállomásának a közelében felépítendő modern pavilo­nok között zöldségstand is helyet kaphat. Az Agrokon­zum egyébként tovább fej­leszti bolthálózatát. Már biz­tos, hogy a diósgyőri város- központban létesítendő ABC- áruház az övé lesz és meg­pályázta egy hasonló üzlet üzemeltetési jogát az épülő avasi lakótelepen. Szeretné­nek ezenkívül boltot, vagy legalább zöldség-, gyümölcs­standot telepíteni a Győri ka­puban is. Már hozzáláttak a Centrum Áruházzal szemben levő önkiszolgáló zöldség- gyümölcsbolt kialakításához ás korszerűsítik a Tanácsház téri üzletüket. Olcsóbb mini a fővárosban Vannak, akik úgy vélik, hogy az Agrokonzum egyre szélesebb körű kereskedelmi és feldolgozó tevékenysége, az élelmiszerboltok létesítése, tartósító és más üzemek be­rendezése előbb-utóbb a zöld­ség- és gyümölcsellátás ro­vására megy majd. Mi Orosz László kereskedelmi osztály- vezetővel értünk egyet, aki szerint a jövedelmezőnek nem nevezhető zöldség- gyümölcs­forgalmazás mellett célszerű egyéb irányú tevékenységet is folytatnia a vállalatnak. Ezt kívánja saját érdeke és a fogyasztóké is, hiszen így tudta elérni az Agrokonzum, hogy szeptember végéig a múlt évhez viszonyítva mintegy nyolc százalékkal emelkedett a zöldség-gyümölcs értéke­sítési volumene, ugyanakkor az árszínvonal 1.2 százalék­kal csökkent. Még egy fi­gyelemre méltó összehason­lítási adat: a miskolci ár­színvonal a budapestinek mindössze 94,3 százaléka volt az idén. BÉKÉS DEZSŐ A napos oldalon Szersén Gyula előadóestjét október 22-én este fél 7-kor tartják a Rónai Sándor Mű­velődési Központban. A na­pos oldalon című műsorban Dénes Margit zeneszerző is közreműködik. Ma tejtermék-kóstoló A napokban tejtermék­kóstolót tartott a Thököly utcai Szuperettben a Tejipa­ri Vállalat. A délutáni órák­ban nem kevesebb, mint 600-an ízlelték meg az or­szág tejipari feldolgozó vál­lalatainak termékeit, többek között a tömlős frankfurtit, alpesit, valamint az olimpiát. Ezek mellett ott voltak a már hagyományos, ismer­tebb termékek, mint a tra- pista. az ementáli és az eidá- mi sajtok. A tejtermékek választéka az utóbbi évek alatt 100-ra emelkedett. Ezek kivétel nél­kül mind kaphatók a bor­sodi, miskolci élelmiszerüz­letekben, boltokban is. A vaníliás, cukrozott tej­színhab, a krémtúró a be­mutatón is sikert aratott. A legnépszerűbb a Thököly ut­cai Szuperettben mégis a kövér, zsíros göcseji sajt volt, amelyik ízénél fogva egyik eddigi típushoz sem hasonlítható. Ma délután 13 órától 15 óráig a már ismert, kedvelt tejtermékek a Szentpéteri kapui ÁFÉSZ-áruházban mu­tatkoznak be. A vásárlók ugyanúgy, mint a Győri ka­pui Szuperettben. most is megkóstolhatják a különböző termékeket. Postásk üldöítség Kelet­Szlovákiából A Közlekedéstudományi Egyesület postai szakcsoport­jához érkezett kétnapos ta­pasztalatcserére a kassai postaigazgatóság kelet-szlo­vákiai SVTS vállalati szek­ciója. A küldöttség tagjai megtekintik a miskolci pos­tákat és az automata távbe­szélő központot. Eszmecserét folytatnak a két egyesület területi szervezeteinek együttműködéséről. A kül­döttséget — élén Fischer Metód osztályvezetővel — tegnap fogadta Koczka An­tal, a Miskolci Postaigazga­tóság vezetője. Csapágyankét A Gépipari Tudományos Egyesület Borsod megyei Szervezete október 25-én délelőtt tíz órakor gördülő- csapágy-ankétot rendez a MTESZ miskolci székházá­ban. Neves szakemberek tartanak előadásokat a gör­dülőcsapágyak osztályozásá­ról és értékeléséről, mére­tezéséről, szerepéről, kené­séről, s műanyaggal történő rögzítéséről. De tájékozód­hatnak az ankét résztvevői a Magyar Gördülőcsapágy Művek minőségfejlesztési te­vékenységéről, a gépkocsi- csapágyakról és azok kar­bantartásáról is. REFLEKTOR Ma Budapesten a Káldy Gyula u. 6. sz. alatt meg­nyitják az INTBRUNION mű. szaki kiállítását. ^ Debre­cenben megrendezik a szocia­lista brigádok kulturális ve­télkedőjének megyei döntőjét, ár Kecskeméten az Alföldi Cipőgyár megkezdi a tavaszi cipők gyártását, Nyíregy­házáról barátságvonat indul a Szovjetunióba. ★ Pécsett vendégszerepei a Mikroszkóp Színpad. >k Székesfehérvárott NDK idegenforgalmi plakát­kiállítás nyílik. + Szolnokon „Öltözködjünk célszerűbben és okosan” címmel ankétot rendeznek. + Szombathelyen vendégszerepei a győri Kis­faludy Színház. Az egyik ésszel, a másik erővel Az összekötő városrészben egyszerre épülnek a házak és az utak. A két munkát két vállalat dolgozói végzik, egyikük betonalapot formáz és panelt rak, másikuk földet egyenget, útágyat készít, betont, majd aszfaltot simít. Tevékenységük rokon, munkájuk összehangolt, mégis olyan nagy a különb­ség a hagyományosan utat csináló kubikos és a házfalnyi paneleket szerelő szakmunkás tevékenysége között, amely a szakmából adódó eltéréseket is meghaladja. A kubikos lapáttal egyengeti a földet, saroglyán cipeli a súlyos anyagot. A házépítő a betonkeverő gép hosszú cső­kígyóját kezeli, s ötször-tízszer annyit végez, mint a lapá­tosok ... A kérdés nem úgy vetődik fel, hogy melyikük munkája a nehezebb, hiszen nem lehet vitás, hogy az egész napos talicskázás jobban elcsigázza a testel-lelket. De fenn­tartás nélkül tisztelhetjük-e, szerethetjük-e a kétkezi dolgo­zókat minden előzőnél jobban megbecsülő társadalmunkban az olyan tevékenységet, amelyet csak szükségből, a teremtés alkotó öröme nélkül, mélyen a kor technikai színvonala alatt végeznek még mindig sok ezren? A munka tette em­berré az embert. Az értelmes, jókedvvel végzett, teremtő foglalatosság. De hányán vannak még olyanok, akik ásót forgatnak, holott az árokásó gépet már régen kitaláltuk; tég­lát, zsákot cipelnek, pedig a kerék vagy a csigasor sem éppen mostani találmány; és kenyeret dagasztanak, cukor­répát szednek, vagy éppen utcát sepernek, pedig ezeket már mind-mind megcsinálja a gép is. Becsüljük meg az embert, aki kénytelen-kelletlen hórukk! munkát végez. Becsüljük meg. de ne csak több fizetéssel, hanem azzal is, hogy kivesszük kezéből a nagyapáink áltál használt szerszámokat. Hazánkban soha nem volt akkora rangja a kétkezi munkának, mint most. Ez nem is lehet másként egy olyan társadalomban, amely a gyors és az igazságos életszínvonal-emelést zászlajára tűzve, a munkát, s nem a beosztást, származást, rangot tette az anyagi javak elosztásának alapjává. Becsüljük a munkást, azt is. aki lapá­tol, azt is. aki mondjuk az ellenütős kalapácsot kezeli. De ne tiszteljük, ne konzerváljuk azt a technológiát, amely megtűri a nehéz fizikai munkát Nemcsak üzem és üzem között, hanem egy műhelyen belül is nagyok a kontrasztok. A milliókat érő automata géphez ölben hordják az anyagot. Az automatizálásnak, a korszerűsítésnek ára van, de sem­milyen áldozat nem lehet túl nagy, amely emberi erőt taka­rít meg. Igen ám, csakhogy amíg nagy a szakképzetlen munkaerő serege, a vállalatoknak „kifizetődőbb” többlet-bért fizetni a segédmunkáért, mint a technológiát korszerűsíteni És fordítva is igaz: amíg szükség van anyagmozgatóra, addig lesz is anyagmozgató, hiszen már felnőtt fejjel, a család, a megélhetés mindennapi gondjaival a nyakában nehezebben lép előre az ember. Sok áldozattal, nem kis erőfeszítéssel jár, hogy. a „bádog- tenyerűek” beüljenek az iskolapadba. De nemcsak társa­dalmi, hanem egyéni érdek is, hogy többet tudjanak azok. akiknek szerszámhoz szokott keze holnap vágj' holnapután gombokat, kapcsolókarokat kezel. A nem is olyan távoli jövő gyárában nem lesz segédmunkás, s előbb-utóbb talán min­den hórukk munka emlék lesz csupán. Ezért hamis az a pátosz, amely minden értékalkotó tevé­kenységet tömjénez, hiszen olyan munkát dicsér, amely méltatlan az emberhez, a ma emberéhez, és az „ezt is el kell végezni valakinek” jelszóval győzködi az utcaseprőt, hogy lovak azért mindig lesznek.. . Szeretném megvédeni a szülőket, akik azzal riogatják osz­tályról osztályra bukdácsoló csemetéiket, hogy „tanulj fiam, mert különben segédmunkás leszel”. Egyetlen felnőtt, egyet­len mai fiatalember sem szeretne élete végéig anyagmozgató lenni. Nincs mit szépíteni a tényeken: segédmunkásnak lenni nem élet-ideál. És ne is akarjuk erről meggyőzni egy­mást. A társadalomnak kiművelt emberfőkre van szüksége, olyan szellemi és fizikai munkásokra, akik értik és szeretik azt, amit csinálnak. A borsodi munkások fele nem végezte el a nyolc általánost. Ez nemcsak az ő gondjuk, hanem mindnyájunké. Hogyan szerezzen az szakmát, hogyan mer­jen a milliókat érő géphez nyúlni, hogyan értse meg az egész mechanizmus működését, aki — mert pénzt kellett keresnie — korán odahagyta az iskolát? Az összekötő városrészben dolgozó útépítő kubikos hat elemit végzett. A betonozó automata kezelője szakmunkás. Mindketten becsülettel dolgoznak. De: az egyik inkább ész­szel, a másik inkább erővel. B. I. ir Játszani is meg kell tanulni.. (Hámor Szabolcs felvétele) Egymilliós ötlet A vállalati takarékosko­dásnak nem mindennapos formáját találta meg a Di­ósgyőri Gépgyár anyaggaz­dálkodási főosztályának „Vosztok” szocialista brigád­ja. A brigád egyik tagja vál­lalta a kapitalista importból beszerzett alkatrészek vám­előjegyzését. Ennek révén a kapitalista exportra kerülő gepekbe beépített importal­katrészek vámja megtérül. Az ötlettel, illetve az intéz­kedéssel a DIGÉP évente egymillió forinttal gazdago­dik. A Kövy Sándor vezette, 15 éves múltra visszatekintő kollektíva szép eredménye­ket mondhat magáénak. Ta­valy elnyerték az aranyfo­kozatú brigádkitüntetést. A brigád valamennyi tagja to­vábbtanul, s részt vesznek szemináriumokon és nyelv- tanfolyamokon is. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom