Déli Hírlap, 1973. szeptember (5. évfolyam, 205-229. szám)

1973-09-05 / 208. szám

3^c A szakmai bemutató közönsége Hannoverben is bemutatják mm f I* fl sokszogeszterga története és jövője A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen rendezett gép- gyártástechnológiai tanácskozás eseményei közül kiemelke­dett a tegnap délutáni szakmai bemutató. A legnagyobb ér­deklődés a sokszög megmunkálásra alkalmas gépeket kísérte: az esztergát, köszörűt, a furatok megmunkálását végző ka­libráló gépet. Gribovszki László egyetemi tanár, a gépgyártástechnoló­giai tanszék vezetője, Vékony Sándor adjunktus és Gellert Károly műszaki tanácsadó a sokszög-eszterga feltalálója, nem győzte magyarázni az ipar minden területéről, illet­ve az oktatási és kutatási in­tézményektől érkezett szak­embereknek a korszerű gé­pek működését. Ktlíöldi érdeklődés — hazai közöny A bemutató rövid szüneté­ben szakított időt Vékony Sándor és Gellért Károly, hogy ismertesse a sokszög­eszterga eddigi történetét és jövőjét. Ennek az érdekes gépnek — mely számos szakember szerint forradalmi jelentősé­gű — viharos „előélete” van. Gellért Károly miskolci la­katosmester találmánya hosz- szú évek óta témája a sajtó­nak. Ha egy mondatban akar­juk összefoglalni az eddig történteket, akkor azt mond­hatjuk, hogy az esztergagép iránt számos külföldi cég ér­deklődik, ám hazai sorozat- gyártása mindmáig nem kez­dődött el. . Vékony Sándort idézzük: — Azok a szakemberek, akik a legtöbbet tehetnek a Gel­lért-féle megmunkálás hazai elterjesztése érdekében, még mindig fenntartással fogad­ják a találmányt. Valószínű­leg azért, mert nem ismerik eléggé. Az utóbbi megállapítást igazolja az is, hogy a szak­mai bemutatót megelőző kon­ferencián — Vékony Sándor volt az előadó — sokan ed­dig ismeretlen újként hall­gatták a sokszög-megmunká­lás elvét. Az egyelemtn továbbfejlesztették A feltaláló immár évek óta a gépgyártástechnologiai tan­széken dolgozik műszaki ta­nácsadóként, s az egyetem ki­váló szakembereiből verbu­válódott kollektíva fejlesz­tette tovább a találmányt. Ennek köszönhető, hogy ma «aar mind az esztergagép, mind a hozzá csatlakozó kö­szörű, illetve kalibrálógép is sorozatgyártásra alkalmas. Il­letve alkalmas lenne, ha ... Mint említettük, a gép iránt hosszú évek óta lanka­datlan érdeklődés nyilvánul meg külföldön. Ezt bizonyít­ja. hogy rövidesen a hanno­veri nemzetközi szerszámgép kiállításon is bemutatják. E kiállítás Európában a legran­gosabbak közé tartozik. A Danninger—Büthner osztrák —nyugatnémet tőkecsoport területén mutatják majd be a sokszög-megmunkálásra al­kalmas gépsort. Ugyanez a tőkecsoport kívánja megvá­sárolni a gépek értékesítési és gyártási jogát a Licencia Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével. Amennyi­ben ez a szerződés létre jön­ne, a Közös Piac. illetve az északi államok ipara gyárta­ná a sokszögesztergát. Mi is remél|ük Nekik megérné, a hazai iparnak nem? — Ez a kérdés számtalanszor elhangzott már az elmúlt évek során külön­féle fórumokon, és megjelent nyomtatásban is. Ismét Vé­kony Sándor, illetve Gellért Károly szavait idézzük: — Reméljük, hogy a han­noveri kiállítás, a nyugati ér­deklődés talán kimozdítja a sokszögeszterga ügyét a holt­pontról és döntés születik vagy a hazai gyártásról, vagy a külföldi értékesítésről. Mit lehet ehhez hozzáfűz­ni? Ennyit: mi is reméljük. BÉKÉS DEZSŐ gépesítési konferencia Keszthelyen kedden meg­kezdődött a IV. Kertészeti Gépesítési Konferencia. A 10 országból érkezett csaknem :100 részvevőt Csányi Sándor, a Gépipari Tudományos Egyesület Mezőgép Szakosz­tályának elnöke köszöntötte. A konferencia bevezető elő­adásait Pekó József, a MÉM kertészeti osztályának veze­tője tartotta. Elmondotta, hogy tavaly a mezőgazdasági terület 7.2 százalékán foly­tattak kertészeti termelést. A mezőgazdasági össztermelés­ből 14.7 százalékos, a nö­vénytermelés bruttó terme­lési értékéből pedig 26 szá­zalékos részarányt képvisel a kertészet. A tervek szerint a zöldségtermelő terület 4 szá­zalékos növelésével 1980-ig több mint 30 százalékkal emelkedik a termés mennyi­sége. A termésátlagok ielen- tős emelkedéséhez a fóliate­rületet 1500 hektárra, az üvegházi felületet 53 hektár­ról 120 hektárra emelik. A zárt termelési rendszerek te7 riilete 1980-ra várhatóan 44 ezer hektárra, a korszerűsí­tett technológiák területe pe­dig több mint 34 000 hektárra bővül. Egy intézmény Kétezer kórházi áqy Miskolc és Borsod megye egészségügyi ellátottsága év­ről, évre fejlődik. Kevesen tudják például. hogy a Szentpéteri kapui intézmény az ország legnagyobb megyei kórháza, amely 2017 kórházi ággyal rendelkezik. A bete­gek ellátásáról több mint 2300 kórházi alkalmazott, köztük 300 orvos gondosko­dik. REFLEKTOR Ma Budapesten, a Volga- szállóban indiai élelmiszer- ipari árubemutatót rendez­nek. * Baján a halászati tsz elektromos hálóval megkezdi az őszi lehalászást. ^ Eger­ből Algériába utazik a Har­lekin amatőr bábegyüttes, Salgótarjánban megkezdik 40 lakásos lakóépület műszaki átadását. ár Szegeden meg­nyitják a „Mi hoztuk az időt” munkásmozgalmi kiállítást. Egy karéj kenyér Az egyik modern lakóház lépcsőházában láttam a minap egy karéj kenyeret. A látvány nem volt új, hiszen láttam kenyérdarabot utcán heverni, láttam kenyérdarabot lépcső­ház homályában, iskolaudvar sarkában és bérházi udvaro­kon, szemétgyűjtő kukák mellett is. Pedig a kenyeret meg kellene becsülni. Meg kellene be­csülni, hiszen megtermelése még ma is — modern vilá­gunkban — fáradságos, nehéz, és sokszor kockázatos. Emlé­kezzünk csak a múlt esztendei szélsőséges időjárásra, az azt követő nehéz aratásra. Emlékezzünk arra, hogy mennyi fáradságba került, milyen erőfeszítést követelt a megtermelt gabona megmentése, mennyi gondot és munkát okozott, hogy legyűrjük az időjárás okozta nehézségeket. S ha nem szocialista társadalom, szövetkezeti gazdálkodás van ha­zánkban, bizony nagy bajba került volna az ország. Eldobott kenyér a föld porában .. . Előtte pedig; mennyi munka, gyötrelem, aggódás. Szerencsére az idég gazdag termést hozott a föld. Hazánkban kenyérgond nincs, nem gond a kenyér. Minden család asztalára kerül elegendő belőle. Mégis, ha eldobott kenyeret látok, elszomorodom. Mert nem mindenütt van bőség belőle. Világszerte százmilliók éheznek, más százmilliók sohasem laknak jól. Régen nálunk is volt ilyen probléma. A felszabadulás előtt a kenyérnek nagy volt a becsülete. Bűnnek számított elhajítani. Aki vé­letlenül leejtett egy szelet kenyeret, lehajolt érte, lefújta és megette. Sok helyen egyszerűen életnek hívták, hívják ma is a búzát és a belőle készült friss, ropogós héjú, foszlós bélű hófehér kenyeret. Az angol, ha dolgozik, pénz csinál; a né­met megszolgálja: a magyar kenyeret keres. Aki kenyér­kereső. az már egesz ember. Először is kenyérért dolgozunk, kenyérért dolgozik a bányász, a kohász, a vasas is, nem­csak a földműves. Felszabadulásunk előtt az ország lakosságának több mint 72 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, napjainkban alig 30 százalék, s ez a 30 százalék megtermeli az egész lakos­ságnak az élelmiszerét. Valamikor 10 mázsás holdankénti búza átlagtermésnek örült a gazda. Az idén már egy-egy hektáron • átlagosan 30—40 mázsa búzát takarítottunk be. Régen az egész falu a betakarítással volt elfoglalva. Ma­napság a legnagyobb nyári munkának tekinthető aratás, be­gyűjtés idején is a megszokott életét éli a falu, és tulajdon­képpen csak több tíz ember és több tíz gép dolgozik a föl­deken. Mások a körülmények, mások a viszonyok. Ma már rtem szakad annyi ember verejtéke a búza megtermeléséhez, mint régen. De azért akadnak nehéz napok, hetek, s a ke­nyér ma sem égi manna. A kenyér emberi életnek a jelképe. Aki a kenyérrel paza­rol, az életet sem becsüli igazán. Ezt mutatja a történelem és a művészet is. A kenyeret már az egyiptomiak is nagyon sokra tartották. Az ősi piramisokban * a kutatók az elteme­tett fáraók mellett nemcsak arany- és drágakő kincseket, hanem a legfontosabb kincsként becsben tartott kenyér­magot is találtak. Más népek, a magyar nép történetében is mindig fontos szerepet játszott a búza, a gabona. A leg­több népdal, vers, regény a kenyérről, a búzáról szól. S mégis, úgy látszik, hogy mostanában nem becsülik meg eléggé a kenyeret. Talán azért, mert mindenkinek elegendő jut belőle, nem úgy. mint régebben. De vajon hogyan becsüli a munkát és a munkást az, aki elhajítja a kenyeret? Vajon takarékoskodhat-e rtiással; anyaggal, energiával az. aki a kenyérrel pazarol? Talán azt hiszik egyesek, van belőle bőven, nem kell úgy meg­becsülni. Pedig a szocializmus, még inkább a kommunizmus majdani bősége nem a pazarlást, hanem a legésszerűbben berendezett társadalmat, benne a takarékosságot feltételezi. ORAVEC JÁNOS Tankönyv a kéményseprőknek A kéményseprő szakma az utóbbi években olyan sok vál­tozáson ment keresztül, hogy Százezrekről szó sincs... Még egyszer a popkonoertroi „Régi vágya teljesül hamarosan a miskolci fiataloknak: felépül a város ifjúsági parkja. A költségek egy részét nem mindennapi módon sikerült összegyűjteni: egy nagyszabású tánczene-koncert csaknem teljes bevételét — több százezer forintot — erre a célra fordították. A több mint húszezer főt megmozgató eseményen készült a riportfilm.” A fenti sorokat a múlt heti Rádió- és Televízió Újságból idéztem. Az Ifjúsági park — zenéből című riportfilm jog­gal borzolta fel ismét a ke­délyeket. Hiszen — és ezt Miskolcon nemcsak a benn­fentesek tudják — az Ifjú­sági park „tulajdonosa” a Gárdonyi Géza Művelődési Ház, egyetlen fillért sem ka­pott a június 10-i popkoncert bevételéből. Azt mér lapunk is megírta június 16-i számában, hogy több százezer forintról szó sincs, csupán 50 000 forint a tiszta haszon. (Legalábbis jú­nius közepén még így hitték az illetékesek.) Tegnap Bartha Bélával, a a városi tanács művelődés - ügyi osztályának gazdasági csoportvezetőjével és Brand- stdtter György népműve­lési csoportvezetővel felke­restük Kovács Lajost, a Mol­nár Béla Ifjúsági Ház igaz­gatóját, hogy végleg meg­vonjuk az ominózus popkon­cert mérlegét. Bőkezű szervezők Kezdem a lényeggel. Az If­júsági park felépítését végül is 20 000 forinttal segíti a rendezvény. (A park befeje­zéséhez még mintegy 300 000 forintra lenne szükség!) És most nézzük a részle­teket. 8167 fizető nézője volt a monstre hangversenynek. A belépődíj 35 forint volt, tehát a bevétel meghaladta a 285 ezer forintot. A mérleg má­sik oldalán a kiadás rovatban 278 000 forint szerepel. Jó né­hány olyan tétel szerepel a költségek rovatban, ami — hogyis mondjam — meglehe­tős bőkezűségre vall. Igen. jobb szó nem jut eszembe tudniillik olyan pénzekről van itt szó, amelyeket ügye­sebb szervezéssel és előre­látóbb gazdasági tervezéssel meg lehetett volna takaritani. Popújsáo raktáron Majdnem 90 000 forintba került az alkalomra megje­lentetett popújság, amelyet aztán ingyen osztogattak a közönségnek. A lap 48 olda­las terjedelemben, 20 000 pél­dányban jelent meg. Még 8 —10 000 darab van belőle raktáron az ifjúsági házban. (Ma már a lap létrehozói is egyetértenek abban, hogy szerencsésebb dolog lett vol­na szerényebb újságot készí­teni, vagy legalábbis pénzért árusítani... A megmaradt újságokat egyébként szeret­nék még a postán keresztül (3—4 forintos áron) forga­lomba hozni. Kérdés, hogy mennyire lesz kelendő a 3 hónapja készült alkalmi lap? „ Ingyen ” játszottak A résztvevő zenekaroknak különböző címeken 53 000 fo­rintot fizettek ki. Bár ezt az összeget hivatalosan költség- térítés címén könyvelték el, nem lehet vitás szabályos gá­zsi kifizetéséről van szó. Hi­szen a szervezők például kü­lön gondoskodtak a zenekari felszerelések szállításáról. Csak két tételt idézek: Ber- gendyék 4500 forintot tettek zsebre, Koncz Zsuzsa 1000 forintot kapott. Egyszóval — bár a zenészek „hivatalosan” ingyen játszottak — nem volt rossz üzlet számukra a 10 órás koncert. Aztán van még az elszá­molásnak más, érdekes ro­vata is. Reprezentáció (?): 1925 forint, vagy Tolcsvai Béla rendezői díja: 3000 fo­rint. Az Országos Rendező Iro­da 48 000 forintot kért ki­közvetítési díj fejében, a DVTK-pálya bérleti díja pe­dig 28 000 forint volt. Kik jártak jól? Nem folytatjuk tovább a felsorolást, az eddigiekből is azt hiszem egyérteLműen ki­derül, hogy kik jártak jól a popkoncerttel. A gondos pénzügyi revízió nem a mi feladatunk, és kétségtelen tény az is, hogy ha többen elmentek volna a koncertre (a rendezők 20 000 nézőre számítottak), a parkra is több jutna. így csak abban bízha­tunk, hogy hamarosan meg­érkezik a Magyar Hirdetőből az a 20 000 forint, ameny- nyivel a popújságban meg­jelent hirdetésekért tartoz­nak. Ez az összeg kerülhet át — most már talán hiány­talanul — az Ifjúsági p>ark csekkszámlájára. ERDŐS ÁKOS szükségessé vált a szakmun­kások továbbképzése. Első­sorban az új, sokszor bonyo­lult és drága műszerek szé­les körű alkalmazása miatt. A Borsod megyei Kémény­seprő Vállalatnál a tovább­képzést a közeljövőben meg­jelenő 320 oldalnyi terjedel­mű tankönyv is segíti majd. A szerzői kollektíva egyik tagja Viszokai Tibor, a bor­sodi vallalat főmérnöke. FAO-iilés Kedden Budap)esten meg­kezdte ülését az élelmiszerek mintavételi és ellenőrzési módszereivel, nemzetközi egységest tesé vei íoglalkoz* FAO-bizottság. Az ülést dr. Karosai Károly, a FAO ma­gyar nemzeti bizottságának főtitkára nyitotta meg. A; ülésen 22 ország és 7 nem­zetközi szervezet több mini 60 delegátusa vesz részt. A napirenden részletesen sze­repel nek a nemzetközi élel- miszerkereskedelem meg­könnyítését szolgáló módsze­rek. Édes hír A mátravidéki cukorgyá­rak hatvani gyárában ked­den megindultak a gépiek, s megkezdődött a mintegy száz napon árt. szakadatlanul tar­tó cukorgyártási idény. Már az első napon mintegy 240 vagon re piaiból készítettek cukrot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom