Déli Hírlap, 1973. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-30 / 203. szám

Egymásnak adják a kilincset **■ Őszi csúcs a táskaszervizben E napokban — az új taní­tási év küszöbén — nemcsak a papír és írószer-, valamint a tankönyv szaküzletekben van csúcsforgalom, hanem a Bajcsy-Zsilinszky utcai tás­kaszervizben is. A parányi kis helyiségben már reggel 'megkezdődik a pult előtti sor­ban állás, s tart egészen a zárásig. Ki munkát hoz. ki a kész táskáért jön. Naponta 280—300 táskát hoznak be ja­vításra. Ennek több mint a fele iskolatáska. — A legtöbb hiba a zárak­kal. a fogantyúkkal és a var­rással van. Rendszerint szak­szerűtlen használat következ­tében. vagy erőszakos be­avatkozásnál válnak használ­hatatlanná a táskák — mond­ja Rácz Jánosné részlegve­zető. — Mennyi a vállalási ha­táridő? — Jelenleg egy hét. de nemrég két hétre, vagy en­nél is hosszabb időre tudtuk vállalni a javítást. Az utóbbi időben a Vörösmarty utcai központi műhely részben „te­hermentesít”, bennünket: a javítások egy részét ott vég­zik. Mi a háromfős létszá­munkkal nem győznénk a munkát. így is másfél-két órát túlórázunk naponta, a nyitva tartási idő alatt szu­sza násnyi időnk sincs ... Aki táskát hoz be javítás­ra. rendszerint türelmetlen; sokaknak a táska a társuk, nehéz tőle — akár csak át­menetileg is — megválni. Aki pedig a kész táskájáért jött, nem mindig távozik elége­detten. — Nem tehetünk róla, de minden munkát, képtelenek vagyunk elvállalni — foly­tatja a részlegvezetőnő. — Ha a keretes aktatáskában eltörik a sín. az angolzáras retikülnek eltörik a zárja, nem tudjuk javítani Sem anyagunk, sem létszámunk nincs erre... S ezt sokan nem értik meg. — Megelőzhető lenne a csúcsforgalom ?­— Bizony, sok szülőnek csak az utolsó pillanatban jut eszébe: gyermeke iskola­táskája még az elmúlt taní­tási évben elromlott, ideje lenne megjavíttatni. Ha egész nyáron folyamatosan hozták volna a munkát, most nem lenne ez a kapkodás. Gyakran hangzik el olyan vélemény, hogy túl hosszú az egyhetes vállalási idő. így volt ez tavaly is és a ko­rábbi években is. Ám aki mindezt sokallja, nem biztos, hogy várja is a kiváltás idő­pontját. íme egy példa: — Egyik vevőnk tavaly ilyenkor hozta be a gyerme­ke táskáját javításra. Akkor is egy hétre vállaltuk, han­goskodott, hogy micsoda do­log ez? ... Tudja, mikor vál­totta ki a táskát? Tegnap... Azt mondta: nem győzött várni, új táskát vett a gye­reknek. A régi táska meg a kisebbiknek kell: ő most megy első osztályba . . (keglovich) Bényi László kiállítása Ma délután öt órakor nyitják Bényi László festőművész Mediterrán tájak című kiállítását a Szőnyi István Teremben. Csabai Kálmán Munkácsy-díjas festőművész mond köszöntő beszédet. Bényi László (1909-ben született Rákosligeten) több hazai és külföldi kiállítása után Miskolcon is bemutatkozik. Alkotásai —- amint azt a kiállítás címe is ígéri — mediterrán tájakra, az adriai partokra. Itáliába, Görögországba kalauzol­nak el bennünket. A természetre való rácsodálkozás póztalan festészetét műveli — írja róla Solymár István. Bényi László kiállítása szeptember 15-ig tekinthető meg. A Vérnász sikere A Magyar Állami Opera­ház folytatja sikeres szerep­lését az edinburghi fesztivá­lon, amelynek’ tíz év óta má­sodszor vendége. A kéksza­kállú herceg várának és a másik Bartók-műnek, a Cso­dálatos mandarinnak múlt­heti, átütő sikert hozó bemu­tatója után augusztus 27-én tartották meg SzokoJay Sán­dor Vémász című operájának edinburghi premierjét. Az 1200 nézőt befogadó Kings Theatr a bemutatóra ismét zsúfolásig megtelt. Az opera forró fogadtatása em­lékeztetett a Bartók-bemuta- tó sikerére. Már az első fel­vonás után percekig tartó taps köszöntötte a művésze­ket. A Times tegnapi számá­ban. a lap egyik zenekriti­kusa az opera közönségsike­rének tényezőit méltatva megállapítja: a magyarok bátran nyúltak háború utáni operáik egyikéhez. ..Szokolay mindhárom felvonásban forr- ponton tartja a drámát. Az opera spanyolos zenei be­ütései tökéletesen elegyed­nek Szokolay vibráló, ma­gyaros stílusával” — írja a lap. Bútoripari egyesülés A Dunántúlon 5 nagy bú­toripari vállalat működik: a győri, a zalaegerszegi. a nagykanizsai, a veszprémi és a székesfehérvári. A dunántúli bútorgyárak egyesülést hoznak létre, amely kiterjed az anyagbe­szerzésre. a piackutatásra, a tervezésre, a kooperációra és a szakosodás kialakítására. A bútoripari egyesülést a terv szerint még ebben az évben létrehozzák. Első lépésként a Könnyűipari Minisztérium támogatásával a Kanizsa Bú­torgyárban létrehozták az öt dunántúli bútorgyár karban­tartó, gépjavító báziáfet. A karbantartó bázis rövidesen megkezdi szolgáltatásait. + Figyelő tekintetek.. I Dorogi fúvószenekar Ostravában Csehszlovákiába utazott tegnap a dorogi művelődési központ 60 tagú fúvószene­kara. A hazai fúvósokat kép­viselik az Ostravában meg­rendezendő harmadik nem­zetközi fúvószenekari feszti­válon. A szeptember 3-ig tartó találkozón 12 külföldi és 6 csehszlovák zenekar sze­repel. REFLEKTOR Ma Budapesten a műszaki egyetemen konstrukciós mű­szaki bemutatót rendez a Gépipari Tudományos Egye­sület. Debrecenben kétna­pos orvoskongresszus és há. romnapos országos ügyvédi értekezlet kezdődik, Győ­rött megnyitják Cziráki La­jos festőművész kiállítását. ★ Kiskőrösön befejeződik a számviteli tanácskozás. * Nyíregyházán a Benczúr-te- remben képzőművészeti ki­állítás nyílik. =k Szigetváron a városi tanács megvitatja a Zrínyi-emlékünnepségek mű­sorát. ak Tatabányán a me­gyei tanács székházában es­küt tesznek az újonnan mun­kába lépő pedagógusok. Nyers Rezső a kohóipar jövőjéről Technikusok öntik az acélt (Folytatás az 1. oldalról) ÖZD, 1973. AUGUSZTUS 29., 12 ÓRA. Megszólal a gyári duda, jelezvén — vigyázat, csapo­lás! Ki tudja, hányadszor csinálnak utat az olvasztá­rok a 128 éves gyárban az izzó vasnak. A csapolás min­den mozzanatát szempárak ezrei kísérik. A martinke­mencéből meggypirosán öm­lő acél most nem ‘ a meg­szokott útját járja majd vé­gig. Elmarad a kokillába va­ló öntés, a mélykemencében történő melegítés, és még egy sor technológiai folya­mat. Az új folyamatos acél­öntőmű (ahogy itt nevezik: a FÁM) rögtön bugát készít a frissen csapolt acélból. Két szempár a sok ezerből Én, két szempárt figyel­tem a sok ezerből. Mind a kettő aggódó és mégis ma­gabiztos tekintet volt. Dankó András, a FÁM zöldruhás szálöntömestere már hetedik alkalommal dolgozott az új berendezéssel, ismerte a fo­lyamat minden mozzanatát, tudta, hogy a próbaüzeme­lésnél elég egy kis balsze­rencse — és nem sikerül az öntés. Nyers Rezső, a Köz­ponti Bizottság titkára teg­nap látott először folyama­tos acélöntést, hallotta, hogy az előző hat próbaöntésből csak három sikerült, tudta, hogy az új berendezés tit­kait nem lehet néhány nap alatt megismerni. Az öntés sikerült, a FÁM jól vizsgá­zott. Mikor a gépsor végén megjelent a késztermék első darabja, egy 10 méter hosz- szú acélgerenda, és bele­ütötték az ÓKÜ emblémá­ját — úgy vettem észre, ta­lálkozott egy pillanatra Nyers Rezső és Dankó And­rás tekintete. Egy óra után néhány perccel legördült a szállítószalagról a próbaüze­melés utolsó, egytonnás acél­gerendája, a 97. buga. „Más itt a munka” Dankó András húsz esz­tendeje dolgozik az Ózdi Kohászati Üzemekben. Iri­gyelt ember... — Valamennyien, akik a FAM-hoz kerültünk, kicsit irigyelt emberek lettünk. Más itt a munka, sokan szeret­nének ebben az üzemrészben dolgozni. Itt megszűntek a hagyományos értelemben vett kohászati műveletek, jó­formán csak gépkezelőkre, technikusokra van szükség Én is hosszú hónapokig ta­nultam a folyamatos acélön­tés elméletét. Aztán az NSZK-ban, Hamburgban a gyakorlatát is elsajátíthat­tam társaimmal. Higgye el, nagyon jó dolog itt dolgoz­ni, jó érzés a technikával lépést tartani __ Segít az egyetem Á Budapesti Műszaki Egyetem hét kara és hét műszaki főiskola szerdán és csütörtökön mintegy 1300 fi­zikai dolgozó gyermekének helyzetéről felmérést készít Budapesten és négy vidéki városban. A felmérés után a fiatalokkal a műszaki felső- oktatási intézmények egy éven keresztül foglalkoznak es segítik felkészülésüket a felvételi vizsgákra. Az 1300 diák szeptemberben kezdi a középiskola negyedik osztá­lyát. „Fekete vagyok, mint az ördög” A farmernadrágos kéretlenül szól át az asztalon. A sohasem siető emberek megfontolt lassúságával húz egyet a sa­vanyú fröccsből (á turistaházban csak Bak sört árulnak), és a miénkhez ha­sonló történetbe kezd. — A múltkor is jövök fölfelé a Pan­nóniával. Itt lakom Mályinkában, meg­néztem a gyereket, meg az anyámat — mert a lányomat az anyám neveli — s egyszer csak látom, hogy rengeteg em­ber eláll ja az utat. Arrébb meg egy nagy „faros” Ikarus küszködik. Mond­ják, hogy elakadt a busz. Szűk az út, nem csodálom. Kérdik aztán, segíte­nék-e? Kerítettem gyorsan két fenyő- husángot, a kerekek alá tettem, a népet meg nekiuszítottam a hátuljának... Hogy ez megvolt, akkor mondják, hogy víz kellene. Adtak vedret, szereztem vizet a motorba. Hálálkodtak emberül. A sok hosszúnyakút, amit itt, a szent- léleki turistaházban erőltettek rám, alig bírtam hazavinni... Hat így van ez. Aki nem szokta az erdőt, féli a táblát- lan utat. S a mondat végére ismét egy komó­tos korty tesz pontot. A férfi negyve­nesnek látszik, de lehet, hogy több is. Aztán, a sokat próbált emberek bizton­ságával kérdéssé formázza a találgató gondolatot. — Mit tippelnek, hány éves vagyok? Mondják csak ki nyugodtan. Űgysem találnák el. Harmincnégy! Bizony! Ennyi munkával és ennyi tapasztalással akár száz is lehetnék. Pedig a hatvanat se érem meg. Az erdő elnyűvi az em­bert. Beteggé nem teszi, az igaz, de nem hagyja sokáig élni. .. Én szénégető vagyok. Cudar egy mesterség. Ha be­gyújtom a boksát, nyolc napig nincs megállás. Ülve alszom, félig nyitott szemmel, s a tarisznyából ebédelek. Nem mondom, ha ketten vagyunk, ak­kor váltjuk egymást. Szénégető?! Mi kell ahhoz? Egy buta fej, és két erős kar. Az írott szó nem adja vissza, de ke­vés embert hallottam ilyen szépen, ilyen édes-keserűen beszélni a munká­ról, a munkájáról. A mondatok kemé­nyek, mint a fejszecsapás. — Én fával dolgozom. A fából élek. És hányán teszik még ugyanezt... Mert fából van az íróasztal is! Az erdő fogy, de íróasztal egyre több lesz. Már a he­lyettesnek is van helyettese. Csak azt tudnám, hogy mi szükség van a helyet­tesekre? Az én munkámat más nem végzi el. Nem végezheti el! Értik? Én rakom össze a boksát, én igazítom fej­szével. csellózom fűrésszel levegőtlen máglyává a fahasábokat. Az én kezem adja a tüzet is — nekem nincs helyet­tesem. A Bükkben égetett faszén jó részét exportálják. A faszén keresett cikk a vi­lágpiacon. A nyugati turista nagy elő­szeretettel puhítja faszénen a húst. Nem tudunk annyi faszenet gyártani, amennyi el ne fogyna. A szénégetők jól keresnek. Emberünk havi négy-ötezret vallott be. — Persze, hogy a pénzért csinálom. De ha pipál a boksa, olyan fekete va­gyok, mint az ördög. A kirándulók ve­lem riogatják a gyerekeiket... Voltam én bányász is. Az se más mesterség. De egyszer odafogott magához a bánya. Csak a gumicsizmám sarka látszott ki az omlás alól. Nyolc évet húztam le a föld alatt, de akkor megfogadtam, töb­bet rá se nézek a szénre ... Mégis né­zem. Mert hiszen a faszén is szén... Jóleső érzéssel nyugtázza, hogy értjük a tréfát. Aztán, mint rutinos zenészek egy hatásos improvizáció után, visszatér ismét az alapmotívumhoz. — Itt se maradok én sokáig. Nem fog engem a hely. Elmegyek csikósnak a csipkési méneshez. Értek a lovakhoz is. Ödön, a szamár, hatéves koromban ta­nított meg lovagolni. Gulyás vagyok, mert így hívnak, de csikós leszek. Csak legyen, aki lovat ad alám. BÉKÉS DEZSŐ Nyers Rezső véleménye; — Növelni kell a legkor­szerűbb technika arányát az ipar minden területén, így természetesen a kohászatban is. A magyar kohászat ke­resi helyét a nemzetközi munkamegosztásban és mi mindent megteszünk azért hogy mielőbb meg is talál­ja. Természetesen ma mát szó sincs arról, amit 1950 táján mondogattunk, hogy ..a vas és az acél országa le­szünk”, de a realitások azt diktálják, hogy fejleszteni kell az acéltermelést. Hogy ez miként valósul meg, ar­ra jó példa az Ózdi Kohá­szati Üzemek. 1976-ig itt, há- rommilliárd forintos beru­házással felépül egy valóban világszínvonalú gyárrészleg, A rekonstrukció befejeződé­se után 33 százalékkal nö­vekszik a hengerelt áruk gyártása. Az ország többi ré­szén is folynak rekonstruk­ciós munkák. Kormányza­tunk oly nagy jelentőséget tulajdonít a kohóipar fejlő­désének. hogy valószínűleg szóba kerül majd a munkák meggyorsítása is. Magas rangú vendégünk, az üzemavatást követően — a megye párt- és állami ve­zetőinek társaságában — az upponyi völgyben fekvő láz- bérci víztárolót tekintetta meg. Lázbércen Dégen Imre államtitkár, a£ Országos Vízügyi Hivatal elnöke' fo­gadta a vendégeket es tá­jékoztatta őket az Ózd kör­nyéki települések ivóvízellá­tására szolgáló vízmű jelen­tőségéről. A vendégek rövid motorcsónak-kirándulást is tettek a mesterséges tavon. Nyers Rezső és Dégen Im­re tegnap, a késő délutáni órákban, az Országos Víz­ügyi Hivatal repülőgépével tért vissza a fővárosba. ERDŐS ÁKOS Huszonhét lakásból ő*4ó, több emeletes társasház épí­tését tervezi Miskolcon az Észak-magyarországi Vegyi­művek. Az akciót munkások részére kezdeményezték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom