Déli Hírlap, 1973. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-14 / 190. szám

„Karácsonyi forgalom” a hangszerboltban A magyar hanglemezek rendkívül olcsók. Gyakran jegyzik meg a miskolci hangszerboltban vásárló kül­földiek, hogy más országok­ban kétezer-háromszor eny- nyibe kerülnek a művészle­mezek, de a könnyűzenei felvételek is. Így aztán ért­hető, hogy a magnó korában sem csökkent az érdeklődés a lemezek iránt. Ebben per­sze része van a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat­nak is, hiszen felvételeikkel sok nemzetközi versenyen értek el kiváló helyezéseket. A komolyzenei lemezek közül a miskolci boltban Bachot keresik a legtöbben, aztán Bartók, s Vivaldi mű­veit. Az orgonamuzsika iránt a legnagyobb az érdeklődés. A könnyűzenei felvételek közül Bergendiék dupla nagylemeze az éllovas, őket Koncz Zsuzsa nagylemezei kpvetik. Száguldó porszemek izzanak fel A csillagok augusztusi tűzijátéka Aki nem rest, s ilyenkor, augusztus közepe táján a felhőtlen, csillagfényes égre tekint, különös élményben lehet része. Amint beeste­ledik, megkezdődik a meny- nyei „tűzijáték, egy-cgy csil­lag, hosszabb-rövidebb csí­kot húzva maga után, elin­dul az égbolton. A szájha­gyomány szerint: valahány­szor egy csillag lehull az égről, meghal egy ember. — Ha ez igaz lenne, na­ponta ki kellene pusztulnia az emberiségnek — mondta dr. Kulin György, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója. — Csillaghullás ugyanis az év minden szakában van, csak nem mindig látjuk. Nálunk augusztus „a hul­lócsillagok hava”. Földünk, a Nap körüli pályáján halad­va, minden esztendőben ép­pen ezekben a napokban ke­resztezi az egyik leggazda­gabb meteorraj: a Ferseidák útját. A természetben gyak­ran érvényesülnek kegyetlen törvények is. Ez a meteor­raj is — csakúgy, mint a sok-sok többi — valaha üs­tökösként keringett a Nap, illetve a Föld körül. Ám a Nap melegének hatására, másrészt egymással való összeütközésük következté­ben feldarabolódtak. Ma már ködszerű gyűrűként keringe­nek az „anya-égitest” körül. A nép nyelvén csillaghul­lásnak nevezett jelenség va­lójában nem egyéb, mint e naránvi — esetenként egv- két milligramm súlyú — ré­szecskéknek a föld légteré­be való behatolása. A rend­kívül naev, másodpercenként 30—40 kilométeres sebesség­gel száguldó darabkák a le­vegővel „összeütközve” fel­izzanak. s ezt a fénycsíkot látiuk a földről. A fénycsíkok hossza azon­ban nagyon eltérő. A 100— 150 kilométer magasságban keringő metenrcsalád tagjai­nak tömegétől és a sebessé­gétől függ. A csillagászok szerint egv-egy felvillanás néhány másodpercig tart csupán, s ez idő alatt a me­teordarabka húsz foknyi tá­volságot ír le az égbolton. (Ha karunkat kinyútjuk, s a nagyarasznyi távolságot az égre vetítjük, körülbelül ez felel meg a húsz foknak.) De vannak ennél jóval nagyobb felvillanások is: egy néhány gramm súlyú darabka már átszeli a fél égboltot, míg egy ökölnyi darab olyan fényt tud produkálni, amely­től a tárgyak árnyékot vet­nek. Ez utóbbiak a tűzgöm­bök. A Föld légterébe tévedt meteordarabkáknak a sorsa leggyakrabban az enyészet. Addig világítanak, amíg anyaguk hamuvá nem ég, s ez a csapadékkal együtt lehull a földre. A csillagászok meg­figyelték: ha gazdag egy-egy meteorraj, elvonulásától szá­mítva egy hónapon belül ki­adós csapadékhullásra lehet számítani. Vannak azonban makacsabb meteoritok is, amelyek képesek áthatolni a föld légterén anélkül, hogy elporladnának. Ezek értékes információkat szolgáltatnak a világmindenségben felté­telezett élet kutatásához. (keglovich) Sok •• a szöveg „Kengyelen vár a kislány. Autóstop A hátizsák így szemre is nehéz. Mögöttünk marad a benzinkút, a kútnál stopolók hadával. Éget a nap. A be­tonút végtelennek tűnik, amelyen ilyen teherrel kín volna minden lépés, ha a muszáj igazítaná a lábat. — Honnan? Hová? _A Martonyi kolostortól indultam. Kengyelig szeret­nék menni... Kengyel Törökszentmiklós mellett van. Másfélszáz kilo­méter addig. — ... de megpróbálok be­ugrani Debrecenbe... Kétszáznál több kilométer így- . .. — Miért nem stopolt a benzinkútnál? — Ilyen csomaggal? Kime­gyek inkább a tábláig. — A sisak miatt kérdezem: motort is stopol? — Nem szabályos a sisak. Debreceni egyetemista va­gyok. Barlangásztáborban voltunk. A többiek még ma­radtak, de nekem dolgom van ... — Fontos? Sürgős? Nem ti­tok? — Nem titok, de fontos. Van egy kengyeli kislány és miatta indultam korábban. Kereskényi Miklós legalább három napja nem borotvál­kozott, de olyan kedvesen ne­vet, hogy a „sürgős”-t nem is kérdezem, hadd örüljön ha­mar az a kislány. — Miért stoppal? — Munkát. A tábort. — Mit ígér még? — A kislánnyal együtt me­gyünk a Balatonhoz. Aztán hazamegyek még Csengerbe. Ott a Szamos ... — Stoppal a Balatonhoz? — Nem. A „stop” sport. A Balaton kikapcsolódás. Gyors­vonattal megyünk... A hátizsák így szemre is nehéz. Aki hordja, belehajlik a súlyba? Inkább csak elébe hajlik a messzeségnek. BARTHA GABOR Kicserélik az öreg gépeket A Tisza Bútorértékesítő Vállalat sátoraljaújhelyi 2-es számú gyárában 25 év a gé­pek átlagéletkora. Egy nem­régiben megtartott tanácsko­záson a nagyvállalat vezetői úgy döntöttek, hogy 6,2 mil­lió forintot szánnak a régi üzem gépeinek, berendezései­nek felújítására. Jövőre 2,2 milliót, 1975-ben pedig négy­millió forintot költhetnek a gyár megfiatalítására Sátoral­jaújhelyen. Egyúttal részle­tes felmérés készül a szociá­lis ellátottságról is. Még eb­ben az évben bővítik az öltö­zőket, mosdókat. A vásárló a legfőbb kereskedői erénynek az udvariasságot tartja, legkevésbé viszont a bőbeszédűséget szereti. Egy nagy­szabású, országos vizsgálat tapasztalatainak birtokában ju­tottak erre a következtetésre a pszichológusok, ismételten aláhúzva azt, hogy a jó eladó nemcsak az árut, hanem a mondatfűzés fortélyait is ismeri. (Nem véletlen, hogy a pesti Divatcsarnok hajdani tulajdonosa nyelvtanárt szerződtetett, aki retorikát tanított a kereskedőknek.) A példa Király József pszichológustól, a Kereskedelmi és Vendéglátó Főiskola docensétől való, aki hónapokig tartó előkészületek után, magnetofon- és diafelvételekkel illuszt­rált előadást tartott Miskolcon. A város különböző üzletei­ben készített hangfelvételek jól illusztrálták, hogy a kultu­rált bolti társalgás nem erős oldala kereskedőinknek. (Ezt egyébként maguk az érdekeltek is elismerték, illetve be­ismerték azokon az önvizsgáló tesztlapokon, melyeken a kereskedői tulajdonságok rangsorában a beszédkészség az utolsó helyre került.) A népes közönség előtt leforgatott vevő—eladó párbeszédek többsége szakszerűtlen és hossza­dalmas volt. A pszichológus-vásárló például két tucat kér­dés után sem kapott elfogadható magyarázatot arra, hogy az üzleben tartott vörösbor száraz-e vagy édes. A műanyag- vödör-vásárlás kapcsán viszont elhangzott az összes magyar töltelékszó, az „izétől” kezdve egészen a „hát bizony”-ig. Más kérdés, hogy az új Vita-kávéról még semmitmondó általánosságokat sem tudott az eladó, de ez már nem a be­szédkészség, hanem a tájékozottság hiányára utal. Ma már, néhány idős embert leszámítva, egyetlen vevő sem igényli a hosszadalmas bolti tereferét, de azt igenis elvárja, hogy pontosan és főleg gyorsan tájékoztassák. Nem ritka ugyanis az önkiszolgáló boltok áruhegyei között tanács­talanul bolyongó vásárló. Ha az eladót hamarabb találja meg, mint az árut, akkor kérdez. Az esetek többségében ilyenkor se vége — se hossza eszmecsere kezdődik, mert a kereskedő igyekszik bőbeszédűséggel leplezni bolton belüli tájékozatlanságát, vagy a szándékában határozatlan vásárló vár rábeszélést. Közismert, hogy a szakirodalom a vásárlásra fordított idő harminc százalékos csökkenésével érvel az önkiszolgáló el­adási forma mellett. Ám az is köztudott, hogy a mi önki- szolgáló üzleteinkben ugyanannyi időt tölt el a háziasszony, mint a hagyományos boltban. Aligha kétséges, hogy ennek oka, az önkiszolgálással összeegyeztethetetlen sorban álláson túl, a tartalmatlan szócséplés. Nem az amúgy is elszemélyte­lenedő kereskedelem emberi kapcsolatainak erősödése ellen emelünk szót, hanem azért, hogy a pulton innen és túl el­hangzó kevesebb szó többet mondjon. Inkább igent, mint „nemtudommajdmegnézem”-et, s inkább azt, hogy Tessék parancsolni!, mint azt, hogy „jövóhétennézzenbeakedvesvevő- ma jdapultalólmegpróbálonr (brackó) Esti telefon így zári tegnap a Centrum Esteledik. Fényárban úszik a Széchenyi utca. A Centrum Áruház is, akár egy ragyogó ékkő. Felhangzik a zárást jel­— Mert nagyon jókat le­het beszélgetni közben. — Miért gyalog a város­szélig? — Mert az ember holtig szereti azt az utat, amin így végigment gyalog. — Mit adott eddig a diák­nyár? Gazdaságosabban akarnak szállítani Az anyagszállítás, anyag- mozgatás és a késztermékek elszállításának gazdaságos lebonyolítására az ÉGSZI- nél rendelt tanulmányt a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek miskolci gyára. Az ÉGSZI ugyanis az év első felében készített alaposan kidolgozott munka- és üzem- szervezési tervet a TMK te­vékenységére, amit azóta a gyakorlatban ki is próbál­hattak a betongyáriak. Mivel a gyár vezetői jó tapasztala­tokat szereztek, most jelen­tős eredményéket remélnek az újabb tanulmánytól is. A szállítás egyik fő tevé­kenységüknek számít, ezért az új tervezet feltehetőleg számottevő létszám-, anyag- és költségmegtakarítástered- ményez az üzemeken belül. /íratás után, őszi vetések előtt Befejeződött az aratás Bor­sodban is. A kenyérgabona betakarítása után a tarlók­nak is több, mint a felét fel­szántották, s a nagyüzemi gazdaságokban felkészültek az őszi vetésekre. Szeptember közepétől már vetik az őszi árpát a termelőszövetkezetek tábláin. Az AGROKER jól felkészült: a vetési időszak előtt nagy mennyiségű mű­trágyát szerzett be és így va­lamennyi gazdaság megvásá­rolhatja a szükséges mennyi­séget. Megkezdték a gépmű­helyekben a kombájnok ja­vítását és átállítását a kuko­rica betakarításához. Merényiét „Prága mészárosa” ellen 1942-ben 2. Hz Antropoid akció Az Angol Királyi Légi­haderő gépei a háború évei alatt a hitleri birodalom legveszedelmesebb éjjeli ra­gadozóivá váltak. Az éjsza­kai vadászok és a sűrű ra­jokban zúduló éjjeli bombá­zók általában háborítat­lanul jutottak el céljaik fö­lé. Az amerikai gépek vi­szont a „nappali munkát” vállalták. KÉT BÁTOR FÉRFI ÚTNAK INDUL A szigorúan titkos rendelte­téssel útnak indult Halifax gép is teljesen észrevétle­nül jutott el 1941. december 29-én a Csehszlovákia nyu­gati határán húzódó Érc­hegység fölé. S amikor a pilóta és a navigátor jelez­te, hogy „a megadott hely” felett vannak — meleg ba­ráti és bajtársi kézfogás után, a két fiatal cseh őrmester ejtőernyővel kiug­rott a biztonságot nyújtó koromsötét decemberi éjsza­kába .... Minden akadály nélkül értek talajt, s miután elás­ták ejtőernyőiket, útnak in­dultak hajszálpontosan elő­írt, s betanult útjukon, vég­céljuk: Prága felé. El voltak látva minden­nel, amivel csak egy minden gyanú felett álló, megszál­lás alatti „protektorátusi alattvalónak” rendelkeznie kellett. Ott lapultak zsebeik­ben a minden eshetőségre szolgáló bizonyítványaik, igazolványaik, s mellettük szép summa pénz, természe­tesen nem hiányzott felsze­relésük sorából az alkalmas fegyverzet és a hozzávaló lőszer sem. Első lépésként az ellenál­lási mozgalomban résztvevő, teljesen megbízható embe­reket, barátaikat keresték fel. Lassan-lassan megismer­kedtek a prágai helyzettel, majd pedig a rendszeres adatgyűjtéshez kezdtek. Hosszú, hihetetlenül óva­tos és rendkívül körültekin­tő munkával felderítették, hogy Reinhard Heydrich SS- generális és protektorátusi helytartó a Prágától mint­egy 25 kilométernyire fekvő Panenske—Brezany nevű kis­városban, fejedelmi kénye­lemmel berendezett kastély­ban lakik, ahonnan minden reggel SS-altiszt sofőrje ve­zette Merzedes-Benz gép­kocsiján robog nagy sebes­séggel hivatalába: a prágai Hradzsinba. AHOL LASSÍT AZ AUTO... Minden összegyűjtött és az ellenállók által szolgál­tatott adatot ismételten el­lenőriztek, s megállapították, hogy a reggeli érkezési út­vonal egyes kritikus pont­jain mikor halad át a tá­bornok gépkocsija. Hosszú fontolgatás és sorozatos mér­legelés után végül is dön­tött Jan Kubis és Jozef Gab- cik. 1942. április 27-ét tűz­ték ki az „Antropoid vál­lalkozás” végrehajtásának időpontjául. A merénylet színhelyéül azt a pontot sze­melték ki, ahol (a Holesvice nevű külvárosban, a Kirch- mayer utca egy hosszabb lejtős szakasza után) az ad­dig nagy sebességgel haladó gépkocsinak hirtelen le kell lassítania, hogy az utca éles kanyarót jól vehesse. Való­ban rendkívül alkalmasnak kínálkozott a kiválasztott helyszín a nagy akcióra. A FEGYVER NÉMA MARAD Borús idő volt, s így nem tűnt fel, hogy a vállalkozás résztvevői esőköpenyt visel­tek, — nem másért, mint­hogy alatta elrejthessék géppisztolyaikat és bombái­kat. Végre feltűnt a várva várt gépkocsi, 80 kilométeres se­bességgel közeledett a me­rénylet színhelyéül kijelölt éles útkanyar felé. Az ak­cióba bevont Jozef Valcik ezt egy zsebtükör pillanatnyi felvillantásával jelezte a kanyarodóban elhelyezkedett Gabciknak és Kubisnak. Amikor Reinhard Heyd­rich SS-generális és cseh- morva helytartó elegáns Merzedes-Benz gépkocsija a kritikus kanyarba érkezett, Jozef Gabcik, ledobva ma­gáról esőköpenyét, hirtelen a járda szélére lépett és géppisztolyát „Prága mészá­rosára” szegezve, meghúzta a ravaszt. Ám a fegyver csütörtököt mondott! (Folytatjuk) SUGAR ISTVÁN ző szignál, a közismert ha­rangjáték, s a vevők megin­dulnak kifelé a hatalmas épületből. — Milyen volt a mai nap? Az ügyeletes osztályvezető, Nagy György válaszol: — Nagyon jő. A mai for­galom elérte az 1,8 millió fo­rintot, s ez mintegy félmillió forinttal haladta meg a ta­valyi év hasonló időszaká­nak forgalmát. A szép ered­ményben szerepe van a nyári vásárnak is. — Apropó, nyári vásár! Ma olvastam a Hétfői Hírekben, hogy a gólyák korai őszt je­leznek. Készülnek-e már az őszre? — Lassan, fokozatosan „be­lopjuk” az árukészletbe az őszi—téli jellegű árucikkeket is. Éppen ma adtuk el az első bundát, s a műszaki osztá­lyon elfogyott egy tucat olaj­kályha is. Nagy sikere van iskolaosztályunknak, ahol szinte égy helyben kap meg mindent a szülő, ami csak kell az iskolakezdéshez. — Mi a teendő még ilyen­kor az áruházban? — Zárjuk a pénztárakat. A zárást a kijelölt személyek végzik, meghatározott rend szerint. Nemsokára megkez­dik munkájukat a rendészek, akik az áruház minden ze- gét-zugát átvizsgálják. — Előfordul, hogy talál­nak valamit? — Ritkán. De megtörtént már, hogy feledékeny vevők itthagyták a holmijukat. Ter­mészetesen másnap vissza­kapták. — Kik következnek a ren­dészek után? — A takarítók; tizenöten állnak munkába. Körülbelül ugyanennyien veszünk részt az ünnepélyes, mondhatnám szertartásos végső zárásban. A záróbizottság a főzáró irá­nyításával még egyszer végig­jár mindent, megnéz min­dent. Általában este tíz órá­ra végzünk. NY. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom