Déli Hírlap, 1973. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-07 / 184. szám

■■P A nyári vásár első napján A kánikula a legjobb reklám Augusztus első hétfője ká­nikulára és a kereskedelem szokásos nyári ruházati vá­sárára virradt. Két hétig 20—40 százalékkal vásárol­hatunk olcsóbban. A min­den eddiginél nagyobb sza­bású vásár készlete, válasz­tékösszetétele akkora, hogy praktikusabb az első napi tájékozódást a végén kez­deni, s az átlagember szá­mára is valós összegeket pa­pírra vetni. Ez az ara Egy hölgy fürdőruhát vesz. Az élelmiszer- és vegy­vizsgáló intézetben dolgozik, s csak most jutott hozzá, hogy szabadságra menjen. Irány az NDK. Ám csak az oktalan turista vág neki a világnak fürdőruha nélkül. — Egy bikinit vettem. Eredeti ára 495 forint, eny- nyit soha nem adtam volna érte. Az engedmény negyven százalék, s igy csak 298 fo­rintot fizettem. Ügy hiszem, ez az ára. Ennél többet nem ér. A fürdőruhás rekesz előtt népes, de a vásári hangu­lathoz képest szokatlanul csendes vásárlósereg válogat. A nők magukhoz mérik a tenyérnyi ruhadarabot, a férfiak kezükkel mutatják az asszony méretét. A válogatás hosszú ideig tart, mindent fontolóra kell venni, mert a fürdőruhát nem lehet felpróbálni. A Fekete-tengert is megjárta — A férfiak jobb. vevők, mint a nők — vallják egy­öntetűen az eladók. A nők egy része eleve kisebb szá­Maratoni Tessék választani! A miskolciak is szavazlak Tegnap 19 óra 40 perckor kezdődött a Magyar Rádió tánczenei hangversenye a Kossuth adón. A József At­tila Színházból közvetített Tessék választani című nyil­vános tánczenei műsor húsz­tagú miskolci zsűrije a Sajtó­házban levő stúdióban várta az adás kezdetét. A miskolci­hoz hasonlóan Pécsett, Győ­rött, Nyíregyházán és Szol­nokon volt együtt az ugyan­csak húsztagú szavazóbiptt- ság éppúgy, mint a József Attila Színházban. A táncdalokra leadott sza­vazatokat Varsányi Zsuzsa közölte a műsorvezetővel és az adás vége előtt lejátszot­ták a legtöbb pontot „nyert” számokat. A maratoni táncdalverseny valamivel 11 óra előtt ért vé­get. A legtöbb miskolci sza­vazatot — hatot — a Karolj át című dal kapta, amelyet ttoncz Zsuzsa énekelt. ^ A Centrumban hatezer darab fürdőruhát kínálnak olcsób­ban. Azaz kínáltak, mert a készlet már az első napon alapo­san megfogyatkozott. mot mond saját méreté­nél ... Inkább hiúságból, mint feledékenységből. Az­tán pedig jön a cserebere. Csomós Imréné is fürdő­ruhát hozott vissza. — A kislányomé. Most vettük csak észre, hogy hi­bás. Pedig közben a Fekete­tengert is megjárta. Csalá­dostól voltunk ott, kocsival. Isteni volt. öt perc alatt elkészül a jegyzőkönyv, s Csomósék kislánya ma már új fürdő­ruhában feszített a strandon. A déli kánikula idején megfogyatkoztak a szaküz­letek látogatói, de a Cent­rumban változatlanul nagy tömeg hullámzik. Az igaz­gató gyors helyzetjelentést ad. — Tizennégymillió forint értékű árut kínálunk ol­csóbban, főként nyári cik­keket. Jól indult a vásár. Nincs jobb reklám, mint a meleg, hiszen szükség van még könnyű blúzra, fürdő­ruhára, szandálra... Az eladógárdát huszonöt keres­kedővel erősítettük meg, s így is alig győzzük a vá­sárlók csendes rohamát. Fi­gyelemre méltó, hogy meg­lódult a mostani árcsökken­tésen kívülrekedt áruk for­galma is, s ha ilyen marad az idő, jó üzlet lesz a nyári vásár. Persze, a vásárlók sem járnak rosszul. Kérdez­ze meg őket! Csak a szemükkel Tesznek Némedi István agrármér­nök Színből utazott Miskolc­ra a feleségével. — Volt itt egy kis dolgunk, hót beugrottunk szétnézni. Az asszony cipőt vett. Végre talált egy kedvére való szan­dált. A gyerekeknek is né­zünk még valamit. A város­ban mégis csak jobb az el­látás. Ezt tartják Vaszilkó Imré- ék is, bár ők inkább csak a szemükkel vásároltak. — Óvatosan nyigogatjuk a pénztárcát. A gyerekek­nek vettünk néhány holmit. Házat akarunk építeni; min­den fillérnek megvan a he­lye. A fiatal házaspár a mozi­üzemi vállalatnál dolgozik. Eddig albérletben laktak. Az asszonyt kérdezem. Mit ven­ne, ha vehetne? — Fürdőruhát. Olyat, amelyiken sok virág van. De csak egyrészest. Adna nekem az uram, ha bikini­ben meztelenkednék! Vaszilkóné az idén még nem járt a strandon. Min­den erejüket, idejüket és pénzüket az épülő házra ál­dozzák. Fáradtak, de azért bizakodnak. — Ha elkészül a házunk, akkor majd öltözünk is. Jobb a tavalyi ruha a saját lakásban, mint divatozni az albérletben. B. I. Méhészek számvetése Tegnap szokásos havi tag­értekezletükön értékelték a Miskolci Áfész „Éberlein Antal’’ méhész szakcsoport­jának tagjai az idei esztendő eredményeit, örömmel álla­pították meg, hogy a szerző­désben vállalt 350 mázsa mézet sikerült megtermelni, sőt valamivel még túl is tel­jesítik szerződéses kötele­zettségeiket. Megbeszélték a méhek teleltetésével kapcso­latos legközelebbi feladato­kat is. Kutyaparádé Kaposvárott Dr. Polgár Kálmánnak, az Első Magyar Vizsla Egyesü­let megalakítójának emléké­re a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének ka­posvári szervezete és a ka­posvári ÉDOSZ Művelődési Ház kynológiai klubjának rendezésében vasárnap nagy­szabású országos kutyakiál­lítást tartottak Kaposvárott. A Dózsa sportpályán már reggel hét órakor megkezdő­dött a több mint félszáz- fajta kutya felvezetése és bí­rálata. Több mint félezer ál­lat csaholásától volt hangos a sportpálya és környéke. Jugoszláviából, Ausztriából, Nyugat-Németországból is hoztak kutyákat é6 ezen a napon sok gazdát is cserélt. Diósgyőriek Sopronban A Diósgyőri Gépgyár két autóbusza hétről hétre járja az országot, olykor a külföl­di országutakat, viszi-hozza a kiránduló gépgyáriakat. Az elmúlt hét végén például Sop­ronba indult egy csoport, amelynek tagjai ma érkeznek haza. A kirándulás részvevői a gyönyörű város és környé­ke idegenforgalmi nevezetes­ségeivel ismerkedtek. II több gyermekesek is! Üdüljön együtt a család Az a szülő, aki gyermekei­vel szeretne üdülni, de nem jut kedvezményes beutaló­hoz, bizonyára nincs elra­gadtatva a családos üdülte­tésben eddig elért eredmé­nyektől. Pedig — ha csak a legutóbbi öt év adatait te­kintjük, akkor is — jelentős az előrelépés. A SZOT Üdü­lési Főigazgatóságán meg­tudtuk, hogy 1968-ban 24 600 családos felnőtt és 18 500 gyerek jutott kedvezményes üdüléshez, ebben az évben pedig már 38 500 családos felnőtt és 25 700 gyermek ka­pott beutalót. Ezenkívül leg­alább kétszer annyi család kap kedvezményes beutalót a vállalati üdülőkbe. Elége­dettek mégsem lehetünk, hi­szen több mint egymillió dolgozó élvezi a kedvezmé­nyes üdülés előnyeit, de kö­zülük alig 10 százalék a csa­ládjával együtt. Ezért a párt, a kormány és a SZOT egyik legfontosabb feladatként ha­tározta meg, hogy minden illetékes igyekezzék segíteni a családosok üdülését. Itt is elsősorban a nagycsaládoso­kat kell előnyben részesíteni. Például Siófokon, Szépiákon Lényeges javulás az idén, hogy a SZOT megnyitotta a siófoki Csepel Vasas üdülő területén és a széplaki Ezüst­parton az új családos üdü­lőket. Az utóbbi az ország legnagyobb ilyen létesítmé­nye: a 200 szobás üdülő szál. lóban nyaranta 16.500 ven­dég, köztük több száz család pihenhet kulturált körülmé­nyek között. A széplaki üdü- 1 Ókombinát szobái összenyit­hatok, a több gyermekes csa­ládok számára is kényelmes, együttes pihenést biztosíta­nak. Természetesen az ilyen új létesítmények beruházási költségei igen magasak. A siófoki és az ezüstparti üdü­lők felépítése is csak az egyes Mit szól hozzá, hogy... ;.. milyen gyakran eldugul a mis­kolci kórházak szennyvízelvezető csa­tornája? — Hát ezt meg honnan tudja? — Nem mindegy? Lényeg az, hogy nem jó a lefolyó. Nem folyik. Se föl, se le. — És miért érdekes ez? Nincsen, aki megcsinálja? El tudom képzelni, milyen kellemetlen lehet, ha valaki... — Ki ne mondja! Különben sem az az érdekes, hogy ki javítja meg, hanem az, hogy mitől romlik el. — Mitől, mitől... Ne gusztustalan- kodjon. — Pedig ez a lényeg. Olyantól tudom, aki saját szemével látta. — A dugulást? — Azt, hogy mitől dugult el. Ne kér­dezzen már annyit, mert menten megüt a guta. — Csak még azt mondja meg, hogy mitől? — Az ételtől, barátocskám! Az enni­valótól! Mert oda öntik a maradékot, s máris kész a dugulás. A szegény sza­kácsnők csak főznek, a betegek csak pa­naszkodnak, a sok finom étel pedig a csatornába vándorol. — Már megbocsásson, de mégsem le­het olyan finom az az étel, ha a lefo­lyóba öntik. — Hát ezt megint honnan veszi? Az ételmaradéknak különben sem a csator­nában a helye, hanem a moslékoshordó- ban. Minden valamirevaló konyha, étte­rem mellett van egy, külön erre a célra rendszeresített edény, amelyben a hul­ladékot összegyűjtik, s a sertéstelepre szállítják. Ezt teszik mindaddig, amíg a fe.halmozott hulladékok mennyisége meg nem haladja a kritikus mennyi­séget. — Mi a szösz! Nem magyarázná meg ezt részletesebben? — Dehogynem! A kritikus mennyiség­nél több hulladék veszélyes. Ha ugyanis túl sok az ételmaradék, az arra utal, hogy rosszul kalkulált az élelmezés­vezető, vagy pedig azt jelenti, hogy a szakácsok rosszul főznek. Ha bármelyik is kitudódik, rossz fényt vet az intéz­ményre. Ezért aztán... — A felesleget beöntik a csatornába. — Pontosan. — Tudja, azért valamit nem értek. Az ételmaradékért pénzt adnak az állat- tenyésztő gazdaságok. Nem lenne jobb üzlet mindet értékesíteni? — Magára bízom a választ. A vezető tüdőgyógyintézet például havi 24 mázsa moslékot „termel”, s ez, kilogrammon­ként ötven fillérrel számítva, 1200 forint. A megyei vezető kórház háromszor eny- nyit állít elő, de van olyan egészségügyi intézmény, ahol annyi hulladék sem ma­rad, amely egyetlen malackát felhiz­lalna. Ez bizony fölöttébb gyanús. — Maga folyton gyanakszik! Arra nem is gondolt, hogy minden ételt azok esz­nek meg, akiknek főzték? Tucatnyi vizs­gálat bizonyítja, hogy a kórházak élel­mezése folyton javul, sőt, a Semmelweis kórházat éppen azért érte kritika, mert túlságosan is tápláló a főztjük, holott a betegek egyharmada túltáplált. — Kóstolja meg, ha úgy dicséri! — Tudja mit? Megteszem, de csak ak­kor, ha nálunk is bevezetik a dán mód­szert. — Ez valami új táplálkozástudományi eljárás? — Nem éppen. De ha kíváncsi, elma­gyarázom. A dán egészségügyi miniszté­rium illetékesei megállapították, hogy a hosszabb kórházi ápolásra szoruló bete­gek gyógyulását hátráltatja a nemi ön­megtartóztatás. Ezért aztán törvény- javaslatot terjesztettek a parlament elé, hogy orvosi utasításra és orvosi felügye­let mellett a betegek számára biztosít­sák a rendszeres és természetes nemi életet, mégpedig a társadalombiztosító anyagi terhére. — Szexszolgálat, közpénzen? Nem rossz ötlet! Gondolom, akkor maga rög­tön beteget jelentene. — Hát persze! S az ilyen „gyógykeze­lés” mellett érdekelne is engem, hogy mit adnak ebédre... ?! BRACKÓ ISTVÁN szakszervezeteknek és nagy- vállalatoknak a SZOT-tal kötött kooperációs megegye­zése révén vált lehetővé. Az eddigi tapasztalatok szerint mindenki jól járt. Amíg pél­dául az elszórtan működő vállalati üdülőkben 110—120 forint a személyenkénti ön­költség, addig a korszerűen berendezett ezüstparti csalá­dos üdülőben 80—82 forint. (A beutaltak persze itt is, ott is csak a szokásos kedvez­ményes összeget fizetik.) A SZOT Üdülési Főigazga­tóságán sem elégedettek az eddigi eredményekkel. Ezért vették örömmel a hírt, hogy néhány üdülővel kapcsolat­ban feloldották, illetve fel­oldják a beruházási „stopot.” Így például hozzákezdhetnek a 160—200 férőhelyes leány­falui üdülőtelep építéséhez, ahol szintén elsősorban a családosok üdülhetnek majd. Az új létesítmények mel­lett néhány szervezeti intéz­kedéssel is igyekeznek kiter­jeszteni a családos üdülte­tést. A karácsonyi iskolai szünethez igazítják például a télen is működő üdülők tur­nuskezdéseit. __1_ Vállalati kocsival utazhattak A központi kezdeményezé­sek mellett egyre több hely­ről érkezik hír: hogyan se­gítenek az üzemek és válla­latok. A gazdasági vezetők közül egyre többen ismerik fel a családos üdültetés szo­ciális és társadalmi jelentő­ségét. (Például törzsgárda- tagságuknak nyújthatnak fo_ rintban ki sem fejezhető elő­nyöket.) A vállalatok a ju­talmazási alapból is jelentős összeget fordítanak erre a célra. A szakszervezeti bi­zottságok a segélyalapból igyekeznek hozzájárulni, hogy a családosok igénybe tudják venni a beutalást. Hi­szen egy kiskeresetű, több gyermekes családban bizony nem kis gond még a kedvez­ményes üdülés befizetése sem. Végül ide kívánkozik egy példamutató eset: a Ganz Műszerművekben egy 9 gyer­mekes család 7 tagja számá­ra adtak egyszerre beutalót. Anyagiak miatt azonban két­séges volt, hogy igénybe tud­ják-e venni a régen várt, együttes pihenést. A vállalat ezért ezerforintos segélyt mellékelt a beutalóhoz. Az utazás költségeit szintén megtakaríthatták; a vállalat kocsija vitte az üdülőbe a boldog famíliát. PALOS MIKLÓS Hetvenen a horgászversenven A Diósgyőri Gépgyár és a Tiszai Vegyikombinát kétna­pos horgászversenyén a két nagyüzem horgászszakosztá­lyainak mintegy 70 verseny­zője több mint 400 halat fo­gott ki a Tisza-csatornából. A DIGÉP szakszervezeti bi­zottsága által alapított két vándorserleget a gépgyáriak nyerték. A díjakat Varga Barnabás, a DIGÉP szb-tit- kára adta át a legeredménye­sebb horgászoknak. A díjki­osztást követően a gépgyári horgászok újabb sikert arat­tak, ezúttal az általuk főzött halászlével, amely osztatlan elismerést váltott ki még a horgászfeleségek között is. Ehhez azonban már vásárol­ni kellett a halat az egyik közeli tsz-től...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom