Déli Hírlap, 1973. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-28 / 201. szám

Makarónihalmok a csövek j|c Puskavásár a Nimród-boltban (Ágotha Tibor felvétele) Az őszi vadászati idény előtt Gazdag a Bükk vadállománya Az őszi nagy vadászati idény kezdetét augusztus közepé­től, szeptember elejéig számítják. Több, mint tíz napja újra lehet lőni vadkacsára, szeptember elejétől pedig őzre, szarvasra is. A külföldi vadászok első csoportjai hamarosan megérkeznek Olaszországból, az NSZK-ból és Franciaország­ból. Az idén összesen 1000 őz, 6000 mezei nyúl kerül puska­végre Borsodban. Repülőgéppel az olajvezeték ISlőtt Megyénkben tervszerű vad- gazdálkodás folyik. Borsod­ban tíz helyen 35 ezer fá­cántojást keltettek, 22 ezer kis fácáncsibét engedtek szét az erdőkben. A félvad te­nyésztésben a sátoraljaújhe­lyi és sárospataki vadászok járnak áz élen. Ebbéh'áz év­ben az időjárás is kedvezett az erdők, mezők vadállomá­nyának. Tavasszal kevés volt a csapadék, a száraz fészekaljakban a korábbinál több nyúl, fácán és fogoly nőtt fel. A gyenge tél miatt magasabbra nőttek az őzek, a szarvasok, Kiss László me­gyei fővadász, a vadász szö­vetség borsodi titkára sze­rint az idei őszön gazdag te­ríték vár a vadászokra. Bár a jelenlegi szárazságtól már szenvednek a vadak, az er­dőknek is nagyon kellene a csapadék. Borsodban hetven vadász- társaságban 2010 vadászt tartanak számon. Szerencsé­re már elenyészően kevés azoknak a száma, akik csak a vadak mindenáron való el­ejtését tartják szem előtt. A vadállománnyal jól kell gazdálkodni. Figyelmeztető jel, hogy egyre kevesebb a mezei nyúl. Ezért az idén csak öt vasárnap rendeznek nyúlvadászatot. Viszont a korábbinál több a viddisznó: lesz bőségesen kilőni való. Borsodban az utóbbi évek­ben egyre kevesebb vadka­csát látni. A vízfelületek aránya az erdőkhöz képest elenyésző és így a szárnya­sok egy része délebbre, a rizstelepekre húzódott. Üdülés a Sátorhegyen A nyári vakációban össze­sen háromezer általános és középiskolás gyerek üdült a Sátorhegyen. Sátoraljaúj­helyen négy éve építették azokat a pavilonokat, ame­lyekben a nyári szünidő ide­jén két-két hetes turnusok­ban üdültetik a diákokat. Az erdők közül a Bükk rengetegeiben található a legtöbb szarvas, és a védett muflon. Szentistván határá­ban és a környékén él a sta­tisztika szerint mintegy 70— 80 túzok. Ezekre ugyancsak tilos_ vadászni. __ Milyen felszerelések között, válogathatnák a vadásztár­saságok tagjai? Miskolcon a Nimród boltban és a Tanács­ház téri sportszer üzletben tartanak vadászfegyvereket. Mindig kapható csizma, erős szövésű vadászruha és sok más vadászkellék. Virágzó gesztenyék Másodszor virágzanak az idén Miskolcon a Felszaba­dítók útján és a Csabai kapu­ban a vadgesztenyefák. Az utóbbi években gyakori, hogy másodszor is virágot bont néhány vadgesztenye, de ilyen korai időpontban még nem volt másodvirágzás. Fodrászok panasza Azelőtt három-négy he­tenként jártak a férfiak fod­rászhoz. Most nyolc-kilenc hét is eltelik, amíg meggon­dolja magát a hosszú hajú fiatalember hogy igazíttas- son valamit frizuráján, Ért­hető, tehát, hogy a miskolci férfifodrászat féléves árbe­vételi tervét nem teljesítette. Ugyanakkor nagy a forga­lom a női fodrász és koz­metikai szalonokban. Napos délelőtt, ideális re­pülőidő. A felszálláshoz szükséges formaságok után indulhatunk a géphez. Bu­daörs légterében egyetlen Tréner típusú sportrepülő manőverezik. A szőke Tóth Katalin lélegzetelállító gya­korlatait hamarosan a leve­gőből is megcsodálhatjuk. A Pilátus nevű gép tíz óra har­mincöt perckor hagyta ma­ga mögött a repülőtér zöld szőnyegét. Fönt kevesebb szó esik, s különösen azok érzékelnek minden apróbb helyzetváltozást, akik elő­ször ülnek repülőgépen. Hatan indultunk útnak a Országos Vízügyi Hivatal gépén, hogy Szászhalombat­tától az ország határáig kö­vessük a Barátság II. veze­ték vonalát. Rádőlünk a tájra Tiszteletkor a budai hegyek fölött és azután „ráállunk” a Duna medrére. Az első szépén ívelt körök egyben az utasok „szoktatását” is szol­gálják: a hosszú, háromórás úton sok ilyen következik még. Aztán rádőlünk a táj­ra, ereszkedik a gép, a gyomrunk viszont emelke­dik. A battai kétszáz méteres kémény füstcsíkja még egy ideig kísér bennünket, az­tán napfényben fürdő me­zők fölé érünk. A vezeték vonala mindenfelé jól lát­ható. A gépkocsik kerekei­nek kettős csapása is elkísé­ri a vezetéket. Az első állo­más, amit megkerülünk a magasban, Zsámbok. A pi­lóta oldalra dönti a gépet, hogy az ellenőrző úton levő műszakiak az olajszállító vezeték berendezéseit jól szemügyre vehessék. Ha va­lahol tócsa fénylik fel a ki­taposott nyomvonal mentén, lejjebb ereszkedünk. Megcsillan a Zagy va Települések maradnak mö­göttünk, országutakat, va­sútvonalakat keresztezünk, míg a barnászöldes mezők között feltűnik a Zagyva keskeny csíkja. Nagy, síksá­gi település: Jászfény szaru. A határban sokfelé dolgoz­nak. Burgonyát forgat a földből a gép, odább zöld dinnyehegyek, paradicsom­mal teli ládák sorakoznak. Lentről integetnek, mi visz- szaintegetünk. Fél tizenkettő előtt pár perccel Füzesabony térségé­ben haladunk. A felszántott tarlókon erősebben felbur­jánzó gyomok jelzik a veze­ték útját. Mint a mesében: innen csak egy perc és Me­zőkövesdnél járunk. A ha­tárban füstölgő búzatarlók, már alig zöldellő kukorica- táblák jelzik az ősz köze­ledtét. Változik a kép, a TVK karcsú kéménye tűnik fel, az olajvezeték föld feletti berendezéseivel. A szokásos kör után már dupla vonalat követünk. Épül már az eti­lén-vezeték csőhálózata is. A csőszállító kocsik mellett hegesztőpisztolyok villognak. A legtöbben a Tisza partján sürgölődnek, előkészítik a vezeték áthúzását a folyó medrében. A folyón túl, ke­let felé már csak a vezeték méretre vágott makaróni­halmai kísérik a Barátság II. vonalát. Tizenegy óra ötven perc, Tiszavasvári. A Keleti fő­Csak a kezemet figyeljék! — mondta az ügyetlen lábzsong­lőr. csatorna mögött nagy ívben elkanyarodik az etilén-veze­ték épülő szakasza. Már messziről csillognak a fé- nyeslittkei olajfogadó állo­más hatalmas alumínium­tartályai. Innen a magasból szinte semmit seqf láthatunk meg abból a fontos tevékenység-« bői, amely az olaj szabályo­zását, tárolását, továbbindít tását szolgálja és egyben biz­tosítja a százhalombattai üze­mek biztonságos, folyamatos termelését. Alig valamivel délután fél egykor az országhatárig ér­tünk. Tiszaszentmártonon túl; a Tisza másik partján a nyírségihez hasonló kárpát­aljai falvak cseréptetős hát zai húzódnak meg. A híd egyik végén magyar, a má­sikon szovjet katona telje­sít szolgálatot. Két kör a# országhatár fölött, és ezzel a mi szolgálatunk és véget ért. Visszafelé már nem a vezeték mentén haladunk, hanem a rádión megadott légifolyosóban. Valahol a Jászság fölött forgószél emelt szürkén ka­vargó oszlopot a tarlók fö­lé. Mindannyian megcsodál­tuk, sodró viharos erejét, ahogy „kihúzta magát” és meglódult a mezőkön. * Elmúlt két óra, amikor is­mét földet értünk Budaör­sön. Hercegfalvi Istvánnak, a Kőolajvezeték Vállalat el­lenőrének naplójába az idő­pontok, a vonalállomások ne­ve mellett ez áll: „a Barát­ság II. vezetékhálózatát a repülőgépes ellenőrzéskor rendben találtuk A szórakozott professzor vélet­lenül a szomszéd lakásba ment haza, s mint később megtudtam, igen jól szórakozott. ★ A papa nagy 16, a mama he­lyes kis töltöttgalamb. Kész bio­lógiai csoda a lányuk, aki egy buta liba ★ A szerencsétlen D. minden pénzét elvesztette szerencsejáté­kokon. + — Add át kézcsókomat a fele­ségemnek! — mondta a férj a házibarátnak. ★ Mivel nem volt kivel viccelni, ezért Rózsa Sándor a lovát ug­ratta. ★ Futballmeccsen: — Ez a G. bolond! Megérde­melne egy sárga féloédulát. ★ — Roham! — kiáltotta el ma­gát a bolond tábornok, amikor érezte, hogy rájön az tdegro- ham. ★ A koasmáros reggeltől estig kiabálta az italbolt előtt; ..Jó bornak nem kell cégér!... Jó bornak nem kell cégér! .. SZABADOS GABOR Népi 1 mondások atlasza „A lengyel nép: mondások rövid atlasza” címmel adta iki namrégi oen a Lengyel Tudományos Akadémia a világ első „szláv dialektu­sok atlaszát”. A 13 kötetből álló mű többek között 600 térképen illusztrálja az egyes mondások területi szó­ródását- eredetét. Az atlasz adalékul szolgál annak az össz-szláv Atlasznak az elő­készítéséhez, amelynek ösz- szeállításáról az 1958. évi moszkvai IV.. szlavisztikus kongresszuson született dön­tés. N. J. Mit szól hozzá, hogy... ... már a kirakatban hirdeti a mis­kolci kölcsönző bolt a Csini masszírozó­gépet? — Hát hol hirdesse? — Ügy látom, teljesen járatlan a Csini-ügyben. Eddig olyan kapós volt a masszírozógép, hogy hónapokig kellett rá várni. — Akkor örvendezzen a mi szívünk, mert úgy látszik, szép városunkban nem hájasodnak el az emberek. — Dehogynem! — Akkor mi a magyarázat? — Szerintem az Amolett. — A csodakeksz? Ezt is a kirakat­ban kínálják már? — Azt nem mondhatnám. Hirdetni hirdetik, de egyelőre csak a pult alól adják. — Jó nagy pultok lehetnek, ha min­den molettnek jut alóluk Amolett. — Mindnek éppen nem, de ez sem nagy baj, mert annyit kell az Amolett után járni, hogy ez önmagában is fo­gyókúra. — És aki kap annak használ? — De mennyire. Ismerősöm azt ál­lítja, hogy egy hét alatt két kilót fo­gyott. — Nagyszerű. Kár, hogy nem vagyok elég kövér. Most olcsón oldhatnám meg a táplálkozást. Rám is férne a spó­rolás, mert a nyár, az üdülés, alaposan megcsappantotta a pénztárcámat. — Maga azt hiszi, hogy olcsó mulat­ság? Nagyon téved. Negyed kiló Amo­lett keksz 26 forintba kerül és ez egy embernek mindössze négy napi adagja. — Mondom, hogy olcsó. Hol él meg maga négy napiig 26 forintból a mai árak mellett? — El van tévedve barátocskám. A keksz mellett mást is kell fogyasztani. És nem is akármit. Fehérjedús ételeket: tejtermékeket, tojást és főleg sovány húst. — Húst? Így már elhiszem, hogy gyors a fogyás. Hétvégi napokon mo­zoghat, aki friss marhahúst akar besze­rezni. Borjúért pedig akár kocogó moz­galmat is indíthatunk. — Szóval nem olcsó, de az a fon­tos, hogy teljes sikert hoz. Az Amolett fogyasztója légiesen karcsú lesz. Meg­újul a munkakedve, sőt az életkedve is, mert szép termetét megcsodálják a másik nem képviselőt — Kétlem, hogy megcsodálják. A karcsúság csak addig érdekes, amíg nem mindenki ilyen. Ha elharapódzik az Amolett fogyasztás, akkor néhány év múltán ismét utánafordulnak majd az utcán a rengőbájú hölgyeknek, s a széle-hosszaegy férfiaknak. — Maga erre spekulál!? — Kikérem magamnak! Én talán kö­vér vagyok? — Hááát... Egy-két doboz kekszet maga is vásárolhat. — A pult alól? Nekem nincs protek­cióm barátocskám, és főleg nincs annyi pénzem, hogy honoráljam a kereskedő • fáradságát. — Fáradságát? — Na hallja! Tudja, milyen strapás dolog lehajolgatni a pult alá? — Annyi baj legyen. Legalább fo­gyasztanak a kereskedők is. — Azok közt kevés a kövér ember. Gondoskodnak róla a kereskedelmi vál­lalatok, hogy ne hájasodjanak el a bolti eladók. — Ezzel azt akarja mondani, hogy a molett emberek nem dolgoznak eleget? — Távol áll tőlem. De, hogy ezután többet fognak dolgozni, mint eddig, az bizonyos. Magától tudom, hogy nem olcsó az Amolett és borsos azoknak az ételeknek az ára is, melyeket a keksz mellett fogyasztani kell. Aki tehát kar­csú akar lenni, az ezek után többet és jobban dolgozik, hogy bírja a költsége­ket. Amolett és dolgozz hibátlanul mozgalom; Amolett és kevesebb selejt; Amolett és megszűnik a lógás minden vállalatnál. — Gyönyörű perspektíva — lenne, ha csupa kövér ember dolgozna nálunk. De mit tegyünk a lu$ta soványakkal? — Meg kell hizlalni őket, hogy aztán fogyasztásra kényszerüljenek. Hogy is szokták mondani?? Ja, igen: ez össz­társadalmi érdek. BÉKÉS DEZSŐ NAOr JÓZSEF Lomtárlat

Next

/
Oldalképek
Tartalom