Déli Hírlap, 1973. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-18 / 195. szám

I Vendégségben Szívjcsev tábornoknál Az olimpiai kongresszus előtt Szófiának sok olyan része van, ahol nyoma sincs a nagy­városi forgatagnak, ahol fák és bokrok között húzódnak meg a szebbnél szebb házikók. Az egyik ilyen kerületben áll egy csinos kis villa, ami nem kis meglepetést okozott szá­momra: a grandiózus középületek után nem vártam, hogy ez lesz a Bolgár Olimpiai Bizottság székháza. A másik megle­petés maga a házigazda volt, aki szabályos lovaglófelszerelés­ben, korát meghazudtoló frisseséggel fogadott bennünket. A ház gazdája, Vladimir Szíojcsev tábornok, a BOB aielnöke nagy szerelmese 'a lovaglásnak. Mi is a szokásos reggeli lo­vaglása után találkoztunk vele. Szófiai látogatásunk elsődle­ges célja a vele való beszélgetés volt, hiszen a szeptember­ben. Várnában sorra kerülő olimpiai kongresszusnak nem csak szervezője, hanem tevékeny részese is kíván lenni. Kérdéseink nyomán igye­keztünk átfogó képet kapni mindarról, ami Várnában szóba kerül, s ami most az egész világ sportközvélemé­nyét foglalkoztatja. Az olimpiai mozgalom első időszakában többször is tar­tottak kongresszust, aminek döntési jogköre ugyan nem volt (most sem lesz!), de ki­tűnően szolgálta a fejlődést, s a NOB köré tömöritette a mozgalomnak segíteni unió rangos közéleti személyisége­ket. Az elmúlt 43 esztendő­ben azonban nem rendeztek ilyen „csiüestalálkozót**. s ezért a szeptemberi, várnai találkozón sok kérdés vár el­döntésre. Különösen. ba azokra a törekvésekre gon­dolunk. amelvek az nlimniai ..win-antízmus*’ kanrsán ke- rü'tek fe’sz'nre. Vannak n'va­rok is. ak'k több részletben akarták a lövendő olimpiáját lebenvolítant. A kongresszus legfonto­sabb feladata a NOB és a sportági nemzetközi szövet­ségek közötti egyenetlensé­gek elsimítása. Meg kell te­remteni az egyetértést, hi­szen ez az alapja az olimpiai mozgalom továbbfejlesztésé­nek — sőt: fenntartásának. Szerintem nem fenyeget az a veszély, hogy az olimpiákat részeire szedjék. Coubertin szerint minden olimpia célja, hogy a világ fiataljainak agyműködését a fizikai fog­lalkoztatással összhangban szolgálja, ami azt jelenti, hogy a fiatalok politikai fel­fogásukkal összeegyeztethe- tőnek tartsák a sportolók nagy találkozójának egyetlen célját, a békés versengést a sportdicsőségért. Egyesek sze­rint ezt a célt szolgálná az is, ha eltörölnék a nemzeti zászlók felvonását, s a jövő­ben nem játszanék el a him­nuszokat a győztes tiszteleté­re. Én nem osztom ezt a né­zetet. Ez a ceremónia egyik legszebb színfoltja az olim­piának, s egyetlen célja van: hirdetni a győztes sportoló dicsőségét! Minden verseny­ző ezért a pillantért küzd, ez az ő sikere, s csak másod­sorban azé az országé, amely­nek honpolgára, s amelynek zászlaját az ő tiszteletére húzzák fel. — A NOB 75 esztendős alapszabályának 26. parogra- fusa a legfontosabb témák között szerepel majd. Mi az ön véleménye az amatőriz­mus meghatározásáról? — Ma már igen nagy szükség van arra, hogy a kongresszus a szövetségekkel összhangban levő véleményt fogalmazzon meg ez ügyben. A sportoló négy esztendeig készül a következő olimpiá­ra, s ezt a mai követelmé­nyek miatt olyan intenzitás­sal kell tennie, hogy az ide­ális körülmények csak jelen­tős kedvezményekkel, s anyagi támogatással bizto­síthatók. Véleményem szerint csupán egy tényleges foglal­kozás igazolását kellene kö­telezővé tenni azért, hogy a sportoló jövője kiöregedése után is biztosítva legyen. — Elnézést, tábornok elv- társ. de Coubertin a részvételt tarja a legfontosabbnak, te­liét azt. hogy mindenki,- in­dulhasson az olimpián, _ akit erre sportbeli eredményei predlsztálnak. Mi történjék tehát azakkal, akik olyan jc- l-ntös magánvagyonnal ren­delkeznek. hogy „foglalko- zásnélkiili” létükre is képe­sek megfelelően felkészülni, s indulni? — Na látja! Ez fogas kér­dés. Nos, ezért is lesz na­gyon érdekes a várnai kong­resszus. * — Sokan arra törekszenek, hogy csökkentsék az olim­piák programját, a ..gigan- tlzmust” nagy gondnak tart­ják. Mi erről az ön véle­ménye? — Szerintem nem úgy igaz a probléma, ahogy fel­vetik! Igaz, az Athénben „rajtolt” 13 ország — büsz­kén jegyzem meg. hogy kö­zöttük volt Bulgária és Ma­gyarország — nagyon sok társat kapott azóta, de az olimpia éppen ezért népsze­rű. Szerintem még több sportágnak van helye az olimpián, s a „gigantizmus” emlegetése helyett inkább azon kellene gondolkodni, hogyan szorítsunk nekik is helyet. A megoldás egyébként egyszerű, hiszen a jelenlegi 15 versenynap nem törvény, csupán tradíció. Tehát: meg kell hosszabbítani néhány nappal az olimpiát, mindez csupán szervezés kérdése. — Szerény véleményem sze­rint is kitűnő lenne ez a megoldás, már csak azért is mert így kevesebb!!) létesít­ménnyel, lakással is lebonyo­lítható a számos verseny. Azért, mert így a program „igazítása” révén megoldha­tó. hogy a sportolók csoport­jai váltsák egymást, s ne kelljen mind a több mint tízezernek egyszerre az olim­pia színhelyén lenni. A költ­ségek azonban még így is jelentősek lehetnek! — Beszéltem nemrégiben Jean Drapeauval. Montreál főpolgármesterével, s ő azt mondotta; Kanada fővárosa példát mutat majd utódai­nak arra, hogyan lehet az olimpiát szerényebb keretek között lebonyolítani. Az első ilyen utód — remélhetőleg — Moszkva lesz (bár ez csak Bécsben. 1974-ben dől majd el), s a szovjet főváros máris rendelkezik a szükséges sportlétesítményekkel. És ahogy én az ő lendületüket ismerem, bizonyos, hogy hat év elég lesz mindenre. Azért beszélek így az 1980-as olim­piáról, mert véleményem szerint Moszkva egyhangú döntéssel kapja meg a ren­dezési jogot. Búcsúzóul pedig engedje meg, hogy sok si­kert kívánjak ezúton is ma­gyar sportbarátaimnak, kife­jezve azt a reményt is, hogy Várnában találkozunk, s a szokásos egyetértésben dolgozunk a kongresszus, s így az olimpia sikeréért. HORVÁTH KÁLMÁN B hét vége sporteseményei Az ünnepi sportprogram zö­mét szombaton és vasárnap bo­nyolítják le, hétfőre már csak két esemény marad. A város valamennyi sporteseménye kínál azonban egy-egy érdekes ver­senyt, mérkőzést. mvsc-palya 19-én (9 órától) és 20-án (8 órá­tól) itt rendezik meg a hagyo­mányos dr. Smiák Lajos emlék­versenyt hét férfi és öt női röp­labdacsapat részvételével. A férfi, torna nemzetközi lesz, hiszen azon az iglói és kézsmárki együt­tesek is részt vesznek. Kézilab­da: MVSC—Bp. Építők (női), szombat, 16 óra. SPORTCSARNOK Vasárnap 9 órától I. osztályú cselgáncsversenyt rendez a me­gyei szövetség. I NÉPKERT Ma délután 17 órakor játsszák le a Miskolci Vörös Meteor— Ceglédi Építők NB I. B-s férfi­találkozót. A labdarúgó pályán vasárnap: MÉMTE—Rudolftelep (10.30). (A VIMELUX 16 órakor fogadja a Bánrévét a megyei II. osztályú bajnokság keretében.) STADION A diósgyőri stadionban mind­három nap rendeznek versenye­ket, mérkőzéseket. Szombaton 15.30-kor kezdődik az országos I. osztályú Mihály- ffy—Lucsánszky emlékverseny első napja. Vasárnap délelőtt lo órától folytatják az atlétikai versenyt, s közben 11 órakor a kézilabda- pályán a DVTK a Zalka SE-t fogadja NB Il-es férfimé %;őzé- sen. Délután 15.30-kor (!) kez­dődik a DVTK—Szolnoki MTE NB I. B-s labdarúgó-mérkőzés, amelyet Jaczina vezet. Hétfőn 16 órakor kezdődik a nemzetközi női labdarúgótorna* ’melynek keretiben két olasz és két magyar csapat négy mér-, kőzést játszik a Déli Hírlap Ku­páért. MALYI-TÖ Vasárnap és hétfőn rendezi meg a BVSZ a hagyományos országos Széchenyi István emlék- versenyt, öt futamban, három hajóosztályban — balatoni ver­senyzők részvételével. CSANYIK-VÖLGY Vasárnap — a munkás-paraszt találkozó keretében — több sport­ágban rendeznek tömegversenye­ket, kispályás mérkőzéseket. PERECES Labdarúgó-mérkőzés az NB Ill- ban: Miskolci Bányász—Rakamaz találkozó, 16 órai kezdettel. ♦ Készül az interjú. Munkatársunk a tábornok társaságában. Kezdés: 15.30-kor Holnap: DVTK—Szolnoki MTE- Holnap ismét hazai pályán játszik NB I B-s labdarúgó- mérkőzést a DVTK együtte­se. Már elöljáróban felhív­juk olvasóink figyelmét ar­ra, hogy a plakátokon meg­hirdetett időponttal szemben a találkozó nem 15, hanem 15 óra 30 perckor kezdődik. (A szolnokiak kérték, hogy a hivatalos kezdési időpont­nál 16 óránál egy órával ha­marabb kezdjenek, de a DVTK* hiába igyekezett a kérésnek eleget tenni, a hi­vatalos MLSZ-körlevél — a játékvezető-küldés — 15.30- ban jelölte meg a kezdési időpontot!) Preiner Kálmántól először is arról érdeklődtünk, hogy milyen volt a szerdai edző- 'táérkőzés, Kazincbarcikán. A DVTK ugyanis csupán ott talált edzőpartnert azután, hogy a királdiak szerdán csak két órával a mérkőzés kez­dete előtt mondták le jöve­telüket. (Ezért nem tudtuk már olvasóinkat sem tájé­koztatni arról, hogy Diós­győrben nem lesz szerdán mérkőzés.) Kazincbarcikán a DVTK 3:2 (2:2) arányban győzött úgy, hogy a hazaiak már 2:0-ra vezettek. Talán kissé ironikusan hangzik, de ez lett a következménye an­nak, hogy az edző rosszallá­sát fejezte ki azért, mert a MÁV DAC ellen csak az első fél óra elégített ki. Kazinc­barcikán viszont éppen ab­ban az első félórában nem ment a játék, s csupán azt követően tudtak Kolláth és Tatár góljaival egyenlíteni, majd Földesi góljával győzni. Régen voltak ilyen kelle­mes gondjai a diósgyőriek edzőjének, hiszen mindenki egészséges, s így lehet válo­gatni. Ezt a lehetőséget azon­ban csak a kispadon érvé­nyesíti Preiner Kálmán, hi­szen a Szolnoki MTE el­len a múlt vasárnapi kezdő csapat lép pályára: Tehát: Szabó — Kovács. Hajas, Vá­rad?, Hajdú — Oborzil, Sa­lamon, Kolláth — Tatár, Horváth, Görget. A tartalé­kok: Veréb. Gál. Földesi és Udvarev közül kerülnek ki. A holnap 15.30-kor kezdő­dő találkozót Jaczina vezeti. (horvóth) Számtalan bajnokjelölt között Ózdoa rajtil az MVSC A hét végén megindul a labdarúgó-nagyüzem, vala­mennyi osztályban megkez­dődik a bajnokság. Az MVSC az NB II. északi csoportjá­ban első mérkőzését Ozdon a Kohásszal vívja. A bajnoki rajtot megelőző beszélgetésben Szentmarjay Tibor edző — kollégájához hasonlóan — először a szer­dai edzőmérkőzésről szólt: — Jól játszott a csapat Sa- jószentpéteren, s én azért is értékelem nagyra a Borsodi Bányász elleni 6:2-es győzel­münket, mert véleményem A húszesztendős Népstadion Éppen a fenti címet írtam fel a kéz­iratlapra, amikor szerkesztőségi szo­bámba belépett kedves kollégám. Rá­pillantott az előttem fekvő még fehér lapra és gúnyos fintort vágott. „Aha, a Népstadionról akarsz írni, remek. De én jobb címet ajánlok. Például azt, hogy az első kapavágástól a mai favá­gásig. Mert ami mostanában folyik lab­darúgás címén a stadionban, az már nem is hasonlít az egykori focihoz”. Kesernyésen mosolyogtam, mert a rögtönzött kinyilatkoztatásban van némi igazság, de az újabbkori részvétlenség­ről nem a Népstadion tehet. Az most is olyan szépséges, mint születésekor volt, változatlanul a modern magyar építészet büszkeségeként tartják szá­mon. A 30 méter magas, 400 méter hosszú és 50 méter széles betonlelátó enyhe félkör alakja esztétikailag is le­nyűgöző hatást vált ki, a pálya gyep­szőnyege világhírű, a rekortán — amely a maga idejében annyit dicsért salak helyére került — megfelel a korszerű követelményeknek, akár világrekordo­kat is lehetne futni rajta. Az olvasó bizonyára elnézi, hogy el­fogult vagyok a Népstadion javára, de sok személyes, szívdobogtató élményem fűződik ehhez a — hivatalosan szólva — sportlétesítményhez. Az első „kapa­vágást” a moziban láttam, rövid részlet volt csupán a híradóban: Hegyi Gyula, az akkori Országos Testnevelési- és Sportbizottság elnöke végezte el, s arra is emlékszem, hogy nem kapával, ha­nem lapáttal, amelynek segítségével tisztességesen megrakott egy talicskát a régi Lóversenypálya földjéből. A 27 hektárnyi területen ezzel vette kezdetét a hatalmas méretű építkezés, amelynek során több mint 500 ezer köbméter földet mozgattak meg, s a helyszínen hét üzem kirendeltsége gyártotta a vas­betonelemeket, köztük a 24 tonnás tar­tógerendákat. Régi újságokban lapozgatva találtam rá annak a bizonyos első kapavágásnak a dátumára: 1948. július 13. Es eszembe jutott, hogy én már jóval a hivatalos megnyitó előtt jártam a Népstadionban. Akkor, amikor még nem jegyet kértek az odalátogatóktól, hanem önkéntes munkát. Ma már hajlamos vagyok el­hinni magamnak, hogy éppen azon a helyen egyengettem a földet, ahonnan a magyar—angolon Kocsis Sanyi vágta be a Merrick hálójába a labdát. A megnyitóra már jeggyel mentem, amely a felső tribün egyik oldalsó szek­torába szólt, és madártávlatból láttam az egykori társadalmi munka színhe­lyét. Mit mondjak, szinte elállt a léleg­zetem az elémtáruló pompás képtől: lent a mélyben az üdezöld gyepszőnyeg a fehér mészvonalakkal, körülötte a téglaszínű salakpálya, a nyolcvanezer néző tarka serege, Csermák Jóska ka- lapácsvetö olimpiai bajnokunk, amint dörgő taps és ujjongás közepette fel­vonja a hatalmas selyemzászlót, majd galambok ezrei repülnek fel az augusz­tusi szikrázóan kék ég felé. 1953. augusztus 20-a volt, az alkotmány ün­nepe, a Népstadion hivatalos születés­napja. Felejthetetlen élmény volt a meg­nyitó és attól kezdve még sok olyan esemény színhelye lett a Népstadion, amely ma már sporttörténelem. A7:l-es győzelemmel végződött magyar—angol, izzó légkörű hazai és nemzetközi foci­meccsek, 16 atlétikai világrekord, mint Litujevé, majd Glenn Davisé a 400 mé­teres gáton, a lengyel Chromiké a 8000 méteres akadályfutásban, az angol lá­nyoké a 4x100-as váltóban, mind-mind szívdobogtató emlék. S mindenekelőtt Iharos Sándor három világcsúcsa, ame­lyet a stadion közönsége felállva tom­bolt végig. S hogy lesz-e a nagy múlthoz méltó jövője a Népstadionnak? El­mondhatjuk-e a következő húsz év múlva is azt, amit most az eltelt két évtizedről, hogy húszmillió néző kereste fel a stadiont és több mint 3000 gól után tapsolhatott vagy bosszankodha­tott? Lesznek-e új magyar világrekor­dok, Iharosok, Kovács Jóskák, Albert Flóriánok? Ha lesznek, akkor nézők is lesznek, megtelnek ismét a lelátók és zúgni fog a „Hajrá magyarok”. A népstadionon nem fog múlni. ÁRKUS JÓZSEF szerint a bányászok ebben az évben eséllyel indulnak az NB III első helyének megszerzéséért. A csapat jól játszott, s Kiss Tibor egy­maga öt gólt lőtt. Persze nin­csen öröm üröm nélkül, hi­szen a Sajóbábony ellen meg­sérült Gergely nem játszhat. Szabó játéka is bizonytalan még, s nem valami jó, hogy éppen a rajt előtt kell fel­borogatni a szépen megter­vezett hadrendet. Pillanat­nyilag nem is tudnám meg­mondani, a pontos összeállí­tást, mert egy-két poszton ezek után még gondolkod­nom kell. A csapat a követ­kező 15-ös keretből kerül ki: Serfőző, Rabcsák — Buczkó, Herr, Horváth, Molnár 1., Ist­ván — Szabó, Krompaszky, Karczagi — Lukács, Demkó, Sarkadi. Nagy Z. — Sikerül-e visszakerülni? Nagyon sok a rivális. Az előzetes hírek szerint NB I B-s szeretne lenni a BVSC, a KVSE az Ózd, az Izzó. a Nyíregyháza, s talán most már a Nagybátony is vissza szeretne kerülni. — Ezek szerint hét baj­nokjelölt van! — Én csak hatot soroltam! — Mi azonban hozzáírjuk a hetediket is. úgy hívják, hogy MVSC. De azt termé­szetesen elismerjük. hogy Kiss Tiborral együtt sem lesz könnyű megismételni a két év előtti bajnokság ered­ményét. Kiss Tibort egyébként — titkos szavazással — csapat- kapitánnyá választotta a zöld-fehér együttes. Távozó­ban még hallottam, amikor Szentmarjay kilástásba he­lyezte Kissnek: — vasárnap a mérkőzés után kapitánv- avatás lesz, s szeretném, ha az jó hangulatban bonyolód­nék le. Aki focizott, az megérti, hogy a hírre Kiss miért vá­gott olyan savanyú képet... H. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom