Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1973-07-19 / 168. szám
a miskolciaké a szó Legyek a szörpben Ügy tudjuk, hogy a fekete ribiszkéből készített szörpben sok a vitamin, az egészségünknek felelősséggel tartozók is így tudják, több mint egy évtizede azért propagálták mezőgazdasági nagyüzemeinkben az addig ritkán előforduló bogyós gyümölcs termesztését. Amit azonban az utóbbiak nem tudnak, mi egy napja a tudatában vagyunk; annak, hogy a ribiszkeszörpben nemcsak vitamin található, hanem légy is. Nem egy, hanem legalább húsz. Abban az üveg szörpben legalábbis, melyet tegnap délben lapunk egyik kedves olvasója behozott a szerkesztőségünkbe. Jogos indignációval elmondta, hogy 17-én, körülbelül 11 óra tájban az Agrokonzum Búza téri vásárcsarnokban levő 125. sz. boltjában vásárolta ledugaszolt üvegben a szörpöt, s csak otthon vette észre, hogy abban a szóban levő rovar említett mennyiségű tetemei úszkálnak. A szörp gyártójának neve: Rogárdi Virágzó Tsz, Nagykozár. (Ha maliciózusok volnánk, megkérdeznénk: nem inkább bogárdi termelőszövetkezetet kellett volna írni?) Az is olvasható a címkén, hogy a gyártási idő: december 22., — am az évszám úgy elmosódott, hogy lehet 1972. de 1971, vagy még ennél korábbi esztendő jelzése is. Egy szó. mint száz: így a bevásárló asszonynak és a családja tagjainak nem volt kedve megízlelni a gusztustalan, egyszersmind egészségtelen italt. Megmaradt tehát a szörp, s egy kérdés: hogyan kerültek az üveg dugója alá a legyek? Az történt talán, hogy raktározás közben a dugó „kilövődött”, s huzamosabb ideig így tárolták a szörpöt, miközben a legyek beletelepedtek? (Nem gondolva arra, hogy a lakhelyük a koporsójuk is lesz.) A kérdésre nem természettudósok válaszát várjuk, hanem a szörp forgalmazásával foglalkozó illetékesekét. Akiknek szívesen megmutatjuk az undort keltő szörpöt, mivel a pórul járt vásárló perdöntő bizonyítéknak néhány napig a szerkesztőségünkben hagyta. T. I. A fogyasztásmérő az ÉMÁSZ-é A Déli Hírlap 1973. július 9-i számában rajzzal illusztrálva közölték Szlobodnik József (Miskolc, III., Kurucz u. 49.) olvasójuk levelét „Vilianyóra-gyüjte- menyem” címmel. A kérdéses ügyben az érvényben levő jogszabály az Országos Árhivatal elnökének utasítása, amely a községi és vidéki városi fogyasztók csatlakozására vonatkozik. Az utasításból idézünk: „A csatlakozó vezetéket... a villamos fogyasztásmérőket... a viilamosmű az előbbi bekezdésben felsorolt díjak ellenében szolgáltatja és szereli fel. ezek a viilamosmű tulajdonában maradnak.” Az utasítás értelmezésére és végrehajtására a NTMVIPIG a következőket írta elő: „Csatlakozáson az utasítás végrehajtása szempontjából külső csatlakozást kell érteni ... A csatlakozás nem személyhez (megrendelőhöz), hanem helyhez kötött. Ebből következően: a fogyasztó a csatlakozási díjak ellenében az általa feladott megrendelésben meghatározott helyen létesített csatlakozásra szerez fogyasztói jogot. Átköltözése esetén a villamosmű nem kötelezhető a csatlakozás áthelyezésére, vagy új csatlakozás létesítésére. A csatlakozás megszűnésekor a fogyasztó nem követelheti a/, elkészített csatlakozás befizetett díjának visszafizetését. Az előbbiekben elmondottak a fogyasztásmérőre is vonatkoznak, minthogy az utasítás végrehajtása tekintetében a fogyasztásmérő a csatlakozással összefüggő zárt egységet képez. Eszerint egy fogyasztásmérő megtérítése ellenében csak az adott csatlakozási helyen szerez jogot a fogyasztó. Utóbbi viszont nem kötelezhető a fogyasztásmérő térítési díjának megfizetésére, ha a csatlakozással és a fogyasztásmérővel ellátott helyiségbe költözik.” Fentiekből látható, hogy olvasójuk egyetlen villanyórát sem vásárolt meg, nemhogy abból gyűjteménye lehetne. A jelen fogyasztási helyen működő fogyasztásmérő sem az olvasójuké, hanem a villamosműé, azaz az EMÁSZ-é. Tény, hogy ha ismét olyan lakásba költözik, ahol korábban nem volt áramszolgáltatás. ott a fogyasztásmérőt meg keli fizetni. Az is tény azonban, hogy olyan lakásban, ahol már korábban felszerelt fogyasztásmérő üzemel, a névátíráson kívül mást kifizetni nem kell. Természetesen nincs annak akadálya, hogy a fogyasztók elköltözésük alkalmával a fogyasztási helyre utódként költözőtől kérjék a fogyasztásmérő áltáluk kifizetett dijának megtérítését. ez azonban a villamosműtől teljesen független ügy. fiszak-magyarországi Áramszolgáltató *V. Miskolci Üzemigazgatóság Semmit sem ért a reklamáció Lapunk múlt év augusztus 28-i számának ebben a rovatában ' „Távlati tervek, közeli veszély” címmel a MÁV-telepen lakó mintegy húsz család levelét közöltük, amelyben a következőket panaszolták el: „A gyalogjárda már annyira baleset- veszélyes, hogy annak kijavítása okvetlenül szükséges. A MÁV-telepen óvoda és iskola is van. de ilyen körülmények között a kisgyermekek közlekedése nem biztonságos. Szeretnénk, ha az illetékesek személyesen is meggyőződnének kérésünk jogosságáról és sürgős segítséget adnának." Azóta egy hónap híján csaknem egy esztendő telt el, s most 27 aláírással a következő levelet kaptuk: „Sajnos, a mai napig sem történt meg a járda kijavítása ezen a szakaszon, ami kb. 100—150 métert tenne ki. Pedig kaptunk ígéretet, hogy 1973 első felében az illetékesek kijavíttatják a járdát. Ám csupán néhány kocsi salakkal hintették fel az úttestet. Ismételten kérjük az illetékeseket, hogy kérésünknek a gyalogjárdán való Találtak egy tipegőt Lapunk egyik kedves olvasója — Kun Pál nyugalmazott pedagógus — a napokban a Mélyvölgy és a Papszer utca kereszteződésénél talált egy — még nem használt — fehér színű, az orrán őzike-figurával díszített, kb. egyéves kisgyermek lábára való tipegőt. Azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy segítsük felkutatni a lábbeli viselőjének szüleit. A tipegő — párjának bemutatásával — szerkesztőségünk titkárságán délután 4 óráig átvehető. A szerkesztőség biztonságos, balesetmentes közlekedés érdekében tegyenek eleget .” * Mi csak annyit jegyzőnk meg, hogy a tavalyi levél mellett egy másik üggyel kapcsolatos panaszt ezzel a címmel tettünk közzé: „Mit ér a reklamáció?” Akkor nem gondoltuk, hogy a MÁV- telepiek panaszának elintézési módjára is illik a kérdés. (A szerk.) Nem értenek egyet a válasszal A Déli Hírlapban jün. 2-án megjelent „Válaszol a Volán»» című cikket szeretném mindannyiunk nevében kiegészíteni, mert hiányos a felvilágosítás. A cikk megjelenése óta eltelt két hat. s az autóbusz még mindig nem zsúfolt, mint mikor a levél íródott, de ez az időszak csak két- három hónapig tart, ameddig az iskolákban szünet van. Azt is figyelembe kell venni, hogy a nyári időszakban sokan járnak kerékpárral, motorral vagy saját gépkocsival. Amikor ezeket a jármüveket .kiszorítja” a rossz idő akkor mi lesz? Ugyanaz a zsúfoltság ami miatt levelünk íródott. Azzal is egyetértek, hogy sűrítették a járatokat, de csak 15 óra után (egészen 19 óráig húszpercenként indul a busz). Demi 14 órakor már indulnánk haza, viszont autóbusz csak fél 3 után jön. Ha jön. Miért nem fogadta el a vállalat a javaslatunkat, hogy az irodaház elől induló három busz közül egyet lekUl- dene a Bányagépjavító Üzemmel szemben levő buszmegállóba, hiszen ez csupán 2—3 percet venne el az indulási időből. Bízunk abban, hogy igazunkról a Volán illetékesei személyesen meggyőződnek és közös erővel sikerül egy áldatlan vita végére végérvényesen pontot tenni. Pál Istvánné, Kazincbarcika. Hámán Kató u. i5., n. 1. Megtérés Egy 17 év körüli, bozontos hajú fiatalember utazott az 1-es buszon. Zajosan rádiózott, a ropogós táncdaltól szinte harsogott a jármű utastere. Nem mindegyik utasnak volt ez ínyére, s többen méltatlankodtak a kéretlen muzsika miau. — Zárd csak el azt az ordító gépet: — szólt egy idősebb utaa erélyesen. — Ám az ifjú reprikázott: „Vakáció van, bácsi!*» — Légy jó a vakációban is! — hangzott innen is. onnan is. Az ifjú szeme felcsillant. — Tudok én is jó lenni a vakációban is — mondta jó hangosan. « hirtelen elzárta a rádiót. Jóságos csend honolt a siető buszon. A kiliáni végállomáson egy öregasszony nehézkesen igyekezett leszálni. A szóban levő ifjú azonban mellé ugrott, és gyengéden lesegítette a busz lépcsőjéről. Az asszony köszönetét mondott, ahogy azonban rápillantott a fiú hajzatára, még hozzátette: „Haragban vagy a borbéllyal, fiacskám?»» Az ifjú meghökkent, majd így válaszolt: „Máris kibékülök vele, néni.” Ezzel futásnak eredt, s a Dorottya utca 1. sz. alatti borbély műhely elől vissza kiáltotta : „Remek fodrászat van itt, csinos leányokkal. Azt sem bánom, ha kopáséra nyírnak.” S berebbent a műhelybe. + A Sztár-Cola már kellemesen hideg, a Traubisoda hűtésre vár Cola, gyümölcslé, sör Hidegen kellemes Es mit mond az orvos? Miskolc III., Kun Pál Dorottya u. 1. III 4. Rovatvezető: MÓLNAK SANDORNE Telefonszáma: 18-314. Nyár van, meleg; az emberek arcáról, testéről — még árnyékban is — csorog a veríték. Az elveszített víz- mennyiséget pótolni kell. Kelendő a hűsítő ital, a gyümölcslé, és — mindenekelőtt — a sör. A kereskedelmi és a vendéglátóipari egységek igyekeznek a vevők kedvébe járni, azonban teljes hűtő- kapacitásuk kihasználásával sem győzik lehűteni a különféle italokat. Kevés a hűlő — Három hűtőgépünk van — mondja Sugár Lajosné, az Avasi Kávéház vezetője. — Kevés ahhoz, hogy a nap mindén szakában valameny- nyi italunk élvezhetőén hideg legyen. A napi fogyasztás üdítőből átlagosan 130— 150 palack, ám a söré ennek többszöröse. Capri cukrászda, Vonga Andrásné vezető: — Szeszes italt nem árusítunk, viszont hatféle palackozott üdítőnk van. plusz a kimért jaffa- és a málnaszörp. Ha meleg van, itt mindig nagy a forgalom. A cukrászdában tegnap több mint 400 üveg üdítőt adtak el. De sokan kértek szörpöt, sőt „sima” szódavizet is. A Déryné presszóban rendszeresen ürítik a Zúzmara gyorshűtőt: a deres falú üvegek a pultra kerülnek, míg a ládában hűtésre váró palackok a hidegre. — Ezen kívül van még két hűtőszekrényünk — mondja Paluf Lászlóné vezető. — Sört. bort. üdítőt és hidegtálat egyaránt tudunk hűteni. — Milyen a sör és az üdítők forgalmának aránya? — Fele-fele. De sör csak kétféle van, üdítő pedig hat. Hiánycikk a Pepsi A Katowice eszpresszóban áramszünet miatt nem tudják hűteni az italokat. — S ha nincs áramszünet? — Naponta átlagosan 350— 360 palack üdítő italt adunk el — mondja Gedeon Ká- rolyné vezető. — Ennek nagyobb részét napközben, mert éjszaka inkább a sör meg a bor megy. Itt a presz- szóban 240 palack italt tuNyomozunk Nem tudom, rendezett-e már a televízió ebben a témában közvélemény-kutatást, de ha igen, akkor bizonyos vagyok benne, hogy Maigret felügyelőt a legnépszerűbb hősök közé sorolták a nézők. Pedig nem is délceg, s bizony — valljuk be őszintén — a krimihistóriák, melyekben szerepel, meglehetősen mérsékelt izgalmakat nyújtanak. De a jó detektív mindig népszerű. Lelkünk mélyén mindannyian szeretnénk — legalább egyszer sikeresen nyomozni. Titkos vágyainkat testesíti meg tehát — és alaposan megtestesíti! — a jó öreg Maigret. Akit pedig nem elégít ki a ..kiélésnek” ez az áttételes módja. az maga nyomoz. Következzen hát három „krimi”, melvnek hősei műkedvelő, de ambiciózus nyomozók. * Revizor ismerősöm meséli: — Húsz éve dolgozom ebben a munkakörben és dicsekvés nélkül mondhatom, hogy amelyik vállalatnál eddig megfordultam, ott mindenütt fény derült kiseb b-na- gyobb hibára. Kivéve egyetlen vállalatot. Jó barátom a főkönyvelő, és sok óve titkos küzdelem folyik közöttünk. Ő arra fogad, amikor megjelenek náluk, hogy ismét kudarcot vall a „nagy revizor”, én pedig újra meg újra megpróbálom rajtakapni valamilyen mulasztáson. Egyszer majdnem sikerült. Az egyik költségszámlán találtam a következő tételt: két kiló főzőkolbász. Legalább annyira örültem neki, mint egy nyomozó a döntő bizonyítéknak. Színpadiasán megrendeztem a kérdőre vonást. Vesztemre. A vén ravasz főkönyvelő ismét győzött. A kolbászt patkányirtásra használták, teljesen indokoltan szerepelt tehát a költségek között. * strandon hallo tA tam: — Nem tudom, gondolkozott-e már rajta, uram, hogyan lehet ilyen sok ember hétköznap, munkaidőben a medencék partján. Ha leszámítjuk a nyugdíjasokat, a turistákat, a szabadságon levőket, a háztartásban dolgozó nőket, akkor is hatalmas tömeg marad. Nos, engem izgatott ez a dolog. Saját szakállamra nyomozni kezdtem. Megfigyeltem, hogy a munkaképes korúak közül ki van ott délelőtt és délután is. A közelükbe férkőztem, szóba elegyedtem velük. Megpróbáltam kipuhatolni több tucat ember foglalkozását, munkarendjét. Már- már eljutottam odáig, hogy általános érvényű következtetést vonjak le. De vizsgálódásomat derékba törte egy kellemetlen férfiú. Talán megsejtette, mi érdekel, mert ravasz keresztkérdéseimre semmitmondó válaszokat adott, majd egy váratlan pillanatban visszakérdezett: — Es maga mikor dolgozik, hogy kérde- zősködésre is van ideje? — Mit válaszolt? Maga épp olyan tapintatlan, mint ő. Kikérem magamnak! Mi köze hozzá? Alá- szolgája. Magánnyomozásom. (Szabadnapon, garantáltan. legálisan). Az Augusztus 20. strandfürdő előcsarnokában négy pénztárablak vhn. De csak az egyik mögött ül pénztárosnő. A hús hullámokba vágyódó vendégek tömött sora messzi kilóg az utcára. Vajon hol lehet a többi pénztáros? Feltételezések: 1. Eredetileg négyen voltak, de hármat elraboltak a leánykeres- kedök. Valamelyik távol-keleti háremben sínylődnek. 2. Nem voltak négyen, mert az azért mégiscsak luxus. Hárman voltak. Ám kettő közülük mindig kánikulában veszi ki a szabadságát. Miért? Mert nem tudnak síelni. 3. Eredetileg is csak egy pénztáros volt. Nos, ez az a rejtély, amit eddig nem tudtam megfejteni. Tudniillik teljesen érthetetlen: egy ilyen nagy forgalmú strandon egyetlen pénztárost foglalkoztatni. Ha mégis így lenne, akkor én nem vagyok alkalmas nyomozónak, mert nem találok logikát ebben a munkaszervezésben. Logika pedig bizonyára van. hiszen akik a strandot igazgatják. azok minden bizonmial logikusan gondolkozó, okos emberek. (békés) dunk egyszerre hűtetni. Ex nagyjából elég' is... (Az üzletvezetők egybehangzóan mondják: a népszerű Pepsi-Cola sajnos a hiánycikk-listára került. A most már bocsi palackozású ital — a megkeresett vendéglátó helyek közül — csak az Avasi Kávéházban és a Drink bárban kapható. Az ezeket üzemeltető HUNGARHOTELS — a nagykereskedelmi ár palackonkénti 10 filléres emelkedése ellenére is — folyamatosan rendeli a megyében palackozott üdítőt. Az ital fogyasztói ara ugyanakkor rögzített, tehát a vendéglátóipari vállalat lemond a haszon egy részéről, mégis árusítja a borsodi Pepsi t). A Miskolci Elemiszer Kiskereskedelmi Vállalat néhány boltjában is árusítanak hűtött üdítő italt. — Tej ivóinkban két hete rendeltük el az üdítők hidegen való árusítását — mondja Karres János áruforgalmi főosztályvezető. — A többi boltok is. lehetőségeikhez képest, igyekeznek hidegen árulni az üdítőket, a gyümölcslé veket. Csakhogy — ha figyelembe vesszük, hogy hányfaita hűtést igénylő kész és félkész élelmiszert kell az amúgy is szűk fagyasztótérben tárolniuk — ez nem mindenütt oldható meg. Javaslat: citromos tea Az ember, ha megiszik egy üveg valóban hideg üdítőt vagy sört. úgy érzi: újjászületett. De vajőn nem káros-e a szervezetre ebben a nagy melegben az erősen lehűtött ital? — Az érzékeny torkúak- nak többet árt, mint használ — mondja dr. Déváid József orr-fül-gégész, kórházi osztályvezető főorvos. — Még az egészséges ember is köny- nyen megbetegedhet, ha hirtelen hörpinti ki poharát. Sajnos, egyes helyeken túl- hűtötten árusítják az italokat. s emiatt az átlagosnál is több a torok- és mandulagyulladás, súlyosabb esetben a légcsőhurut. A túlságosan hideg ital emellett az emésztőszerveknek sem használ. Az orvos javallata: az érzékenyebb szervezetű emberek inkább citromos teát igyanak. Ez legalább olyan kellemes közérzetet termet* mint. az üdítő Viszont az egészségre teljesen ártalmatlan. .. KECLOV1CH JANOS
