Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1973-07-16 / 165. szám
i Vacsora: 3 órával lefekvés előtt A táplálkozás „stratégiája” Ifjú mama panaszolja: — Engem már nem is szeret a kislányom. Azelőtt elválaszthatatlanok voltunk, kiabált utánam, ha a szobából kimentem a konyháiba. Mióta azonban elmúlt négyéves, sokkal fontosabbak számára a kis játszópajtásai. Sír. ha felhozom I este a térről, nem bírja ki nélkülük fél napig sem. Egy éltesebb úr: Ezek a ti. zenéves fiúk, lányok állandóan bandáznak. A lépcső- házban, a tereken csak csoportban lehet őket látni. Higgye el, nem lesz ennek jó vége. Minden rosszra megtanítják egymást. E'etkori sajátosság I^aza van-e a gyermeke szereidéért rettegő anyának, s a fiatalok elzülléséről károgó öregúrnak? Nincs. Ügy látszik, egyikük sem tudja, hogy a gyerekek életkori sajátosságuk, nak megfelelően cselekszenek. Az lenne a természet- ellenes, ha nem keresnék a hasonló korúak társaságát. Egyéniségük kialakításában ugyanis óriási szerepe van a csoportnak. Az Élet és Tudomány június 29-i számában kitűnő cikket olvashatunk a gyermekcsoportok kialakulásáról, nevelő szerepéről dr. Ransch- burg Jenő pszichológus tollából. Az esvöttlét öröme A néhány hónapos csecsemő „szociálisan vak”, nem vesz tudomást társairól. A második életév táján jelenik meg nála a társ igénye. Még mindig egyedül játszik ugyan, de szükségét érzi, hogy hasonló korúak legyenek körülötte és ugyanazt játsszák. Négyéves korában a gyermek már rivalizál társaival — ki épít magasabb homokvárat, ki süt szebb homokpogácsát stb. —. s ez a vetélkedés növeli is teljesítményét. Négy-ötéves korukban a játékszer, a tárgy köti össze a gyermekeket. Egy-egy érdekes. vonzó játékszer köré csoportosulnak. Ezekben a gyermekcsoportokban — ha kezdetleges formában is — már kialakulnak bizonyos szokások, hagyományok, sőt, elemi munkamegosztással, a szerepkörök kezdetleges formáival is találkozunk. Megfigyelhető az ( ilyen korú gyermekeknél az együttlést, az együttműködés öröme. „Szent” játékszabálvok Az öt-hatéves gyermekekből álló csoportokban „szent és sérthetetlen” játékszabályok alakulnak ki. Lehet, hogy a szabályt minden lurkó másképpen ismeri, de senki sem enged belőle jottányit sem. Még néhány évet kell várni arra, hogy a gyerek — kilencedik életéve táján — megtanulja, hogy egyetlen szabály sem örök érvényű. Ettől kezdve a csoport maga hoz létre játékszabályokat. Legnagyobb hatással a tíz- ti zennégy éves gyermekekre van a csoport. A serdülő valósággal felolvad, megsemmisül a csoportban, magatartását is a társaiéhoz igazítja. ..Viselkedésfertőzésnek” nevezi a szakirodalom ezt a magatartást. Ho»v megtalálja öumagát Miért olyan vonzó a kortársi csoport? — teszi fel a kérdést a pszichológus. Kétségkívül azért is — adja meg a választ —. mert a csoportban bizonyos demokratizmus érvényesül. Ugyanakkor — és ez csak látszólag ellentmondás —, a gyerekek már hallgatólagosan tudomásul vett tisztségeket viselnek, a „beosztott” engedelmeskedik „felettesének”. Kitűnő példát szolgáltat erre a ..hierarchiára” a Pál utcai fiúk című könyv. Boka a vezér és Nemecsek az örök közkatona. A ranglétrán tulajdonképpen csak tragédiája viszi magasabbra. A hasonló korúak csoportja mérhetetlen értékű segítséget nyújt a serdülőnek, hogy megtalálja végleges önmagát. Ugyanakkor a valahová tartozás megnyugtató érzését is kapja társaitól. A csoport tehát segíti a felnőtté válás folyamatát, segít abban, hogy társadalmi lénnyé alakuljon az ember. (békés) Ahol lebecsülik a gyógyfürdőt A fürdőidény kezdetével mind több panasz hangzik el a nyugatnémet orvosok részéről a tőkésországokból hozzájuk érkező vendégek ellen amiatt, hogy nem gyógyulni jönnek a divatos fürdőhelyeiére, hanem kizárólag a játékkaszinók érdeklik őket. Az angoloknál és az amerikaiaknál semmi hagyománya sincs a gyógyfürdő intézményének, így nem is hisznek a fürdők gyógyító hatásában. A svéd és a norvég orvosok is tartózkodással viseltetnek a vízkúrákkal szemben, bár a náluk igen elterjedt reumás megbetegedések indokolttá tennék a termálfürdők használatát. A hollandok egyenesen sarlatánnak tartják azt az orvost, aki gyógyfürdőt vagy fizikoterápiás gyógymódot ajánl betegének. Elekben a nyugati országokban kizárólag tablettával és injekcióval kezelik a reumatikus és az ízületi bántalmakat. Ezerszínű frizura Párizsban működik egy „művész” (sokan egyszerűen őrültnek neveznék), aki gyökerestől meg akarja változtatni a női hajszín-divatot. Hadat üzen a szőkéknek, barnáknak és vöröseknek, és az immár „divatjamúlt” színek helyett élénkzöldet, narancs- 6árgát. tűzpirosát, bébirózsaszínt stb. ajánl. A neve Jacques De Closets, ő ma Párizs legdivatosabb fodrásza. Az üzlet kirakatában elhelyezett színes televízión kísérhetik figyelemmel a járókelők a „mester” tevékenységét. Lányok a benzinkútnál ■— Köszönöm. — Kérem. Jó utat kívánok. (A szélvédő üveg tiszta, s amíg mögöttünk tülkölni nem kezd a többi autó, beszélgetünk.) — Nehéz? — Ö, nem. Érdekes inkább. Jönnek az autók és aki szeret játszani, az gondolatiban az egész világot beutazza. Az Asványolajforgalmi Vállalat 5-ös számú tájegy- ségközpontia a nyári szezonban 480 középiskolást alkalmaz. A diákok két hetet dolgoznak. A munkájuk: ők törlik le a benzinkútaknál tankoló autók szélvédő üvegét. Ha jó utat is kívánnak, az csak ráadás. — A fizetés? — Hétszáz forint lenne egy hónapra, de csak két hetet vagyunk. — Mellékes? — Hát. . . Az se mellékes. Van, aki ad. De mi nem azért vagyunk. __ 7 — Otthon megkapunk mindent. Szóval nem a pénz miatt. — Élmény a munka? — Az inkább csak érdekes. Az élmény, hogy ezziel keresünk. E kurtácska riporthoz megkérdeztem még, hogy mi lesz a kereset sorsa. Hat lány, hat válasz. Hárman balatoni, ketten külföldi utat terveznek és készül egy régen megálmodott kiskosztüm őszre. (Bartha) Vannak életkorok, amelyeket teljes joggal lehet átmenetinek nevezni. Bonyolult és fontos fiziológiai folyamatok ménnek ilyenkor végbe a szervezetben; az embernek nemcsak a fizikai, hanem pszichikai és idegállapota is megváltozik. Ilyen átalakulások történnek a gyermekkorból a serdülő korba, majd az érett és idős korba való átmeneteknél. És végül az utolsó szakasz: a szervezet elöregedése, az öregkor. Fontos, hogy ezekben a határt jelentő időszakokban olyan optimális külső és belső feltételek jöjjenek létre a szervezetben, amelyek elősegítik az „átállás” normális lezajlását és befejeződését. E tényezők között jelentős szerep jut az ésszerű táplálkozásnak. Az „érett’’ korban Az esetek többségében 40 —45 éves korban változások mennek végbe az anyagcserében. Az ifjú korra jellemző intenzív fehérjeszintézis helyett bekövetkezik a zsírok elsődleges szintézise. Lényegesen átalakul a belső élválasztású szervek rendszere is (az agyalapi mirigy, a nemi mirigyek stb.) Ez az átalakulás szintén elősegíti a fokozott zsírképződést és lerakódást a szervezetben. Ha viszont a testsúlyt csökkenteni akarjuk, megfelelő táplálkozási rendszert kell be- vezétnünk, amelynek: fokozott fizikai megterheléssel kell együtt járnia. Olyan esetekben, amikor valaki gyakorlatilag napjában csak kétszer, reggel és este étkezik, s az étkezések közötti időszak hét-nyolc óra, vagy ennél is több, nemcsak az emésztés rendszere károsodik, hanem a zsírcseréjében is zavar keletkezik (a test súlya növekszik). Általános megfigyelés szerint, ha valaki 4—5 óránként kevés mennyiségű táplálékot fogyaszt, testsúlya nem gyarapszik. Étkezés után nem szabad aludni, .mert az ilyen alvás is hozzájárul a testsúly növekedéséhez. Legjobb, ha könnyű fizikai munkát végzünk, vagy sétálunk. A ‘ vacsorát tanácsos három órával lefekvés előtt elfogyasztani. Elalvás előtt lehet egy pohár kefirt, aludttejet inni, almát vagy narancsot enni. A fölösleges só Negyvenöt éves kor után mérsékelten kell táplálkozni. Mindent lehet ugyan enni, csak kisebb mennyiségben. Ez elsősorban a sóra vonatkozik. A felesleges klórnátrium ugyanis kedvezőtlenül befolyásolja a víz és a só cseréjét, ezenkívül a vérnyomást szabályozó mechanizmusokat. Egyes adatok szerint a klórnátrium-felesleg elősegíti az érelmeszesedés kifejlődését is. Sőt mi több, a klórnátrium fokozza a kálium kiválasztódását a szervezetből, pedig a kálium nemcsak hasznos, hanem rendkívül szükséges is az átmeneti időszakban. A táplálékban levő felesleges só heves szomjúságérzetet idéz elő, a feleslegesen nagy mennyiségű víz pedig nemcsak a szív munkáját nehezíti meg, hanem zsírlerakódások képződését is elősegíti. Ha az átmeneti korban levő ember nem akar hízni, fogyasszon kevesebb cukrot, lekvárt, cukrászsüteményt. A cukor ugyanis könnyen átalakul zsírrá. Ezenkívül fokozza a szervezetben a zsírképződést. Ok k&tten és mi felnőttek Nyaranta mindig izgalmas témája a szülőknek, hogy hová, kikkel, mennyi időre engedik el serdült gyermekeiket. Ök ketten, akik miatt most írok, a lillafüredi kisvasút egyik nyitott kocsiján voltak a szomszédjaim. A fiú még a borotválkozás előtti férfikor ügyetlenségével szorongott partnernője mellett. A kislány tizenöt-tizenhat éves méltósággal kihúzta magát. Egy nagyobb társasághoz tartoztak mind a ketten, de csak rájuk figyeltem, mert akaratlanul is hallottam a suttogásukat: — Te mit mondtál otthon? — Én megmondtalak. Tudod, anya annyfra rendes ... — Én nem mondialak meg. Nem is volt róla szó, de otthon azt hiszik, hogy csak fiúk megyünk. — Engem elengednek, de „Hosszú” például azt hazudta, hogy versenye van. Én is kitalálhatnék valamit, ha kéne ... — Igen, de a felnőttek.... * Igen, ott előttem beszélték meg, hogy milyenek vagyunk mi, akik nem értjük, vagy éppen értjük őket. — Anyuval irtó nagyokat lehet beszélgetni. Mintha barátnők lennénk ... — Mindent elmondasz? — Persze ... A beszélgetés kiegészítéseként írom: a fiú irigy volt, a kislány büszke. Aztán együtt nevették, hogy a társaságból ki mit hazudott otthon. És mind ott voltak. Azok is, akiknek ezért hazudniuk kellet. * Hova engedhetjük el a tizenéves gyerekeket? Egy aranyos közjáték játszódott le ott a vonaton. A kislány volt a bátrabb: — Mutasd! Milyen az órád? — A fiú odatartotta a kezét és belepirultak mind a ketten, mert nagyon szép volt ez a játék. Ujjaik az út végéig össze-össze- értek. Megvallom, hogy visszafelé, az esti vonaton már kerestem őket. Egymás mellett ültek megint. Feszengve, kama- szos ügyetlen. A kezük most is összeösszeért, a fiú órája volt a „nq,gy titok”. — Most már megmondasz? — Akkor nem engednek ... — Én azt is megmondom, hogy. 11 — Mit? — Hogy megfogtad a kezem.'. Volt már egy fiú, azt is elmeséltem... * Az ideges szülő, aki eddig olvas, most felháborodik: látnám én — gondolja — azokat a tizenéveseket, akiket ő lát naponta az utcán. Nézném, amit azok csinálnak. Nos, látom őket, de én is csak azt látom, ami szemet szúr, ami túlzás és nem általános. Hadd tegyem hozzá: ezek között megtalálhatók a legféltettebb gyerekek is, de nem találhatók meg azok, akik mindent elmondhatnak otthon. Tiltani, vagy a gyerekekre hagyni mindent? Tiltani aligha lehet. Egy kirándulás semmivel sem veszélyesebb, mint egy délelőtti találka, vagy akár egy eldugott park. A szülők elfoglaltsága is teszi, hogy a gyerek minden percét ellenőrizni szinte lehetetlen. A gyerekre hagyni mindent? A kényszerű gyakorlat majdnem ez. (A saját gyakorlatából tudja minden szülő, hogy amire egyszer már azt mondtuk, hogy nem, azért a gyerek újra és újra könyörög, érvel, vitatkozik. Nemegyszer sikerrel is.) '■ „Te megmondasz otthon?”... „Megmondalak ...” A kislány biztonságában keresem a megoldást. Abban a majdnem barátnői, baráti kapcsolatban, amely szülő és gyerek között lehet. Ez a kapcsolat már az okos tiltást is elviselné, hiszen legalább akkora érték a „megmondhatom”, mint az, amitől egy- szer-egyszer esetleg tiltanak. * Nyár van. Sok-sok családban vitatkoznak, hogy mehet-e a gyerek, vagy nem mehet. Megelőzendő e koptató vitákat, most úgy kell tervezni, alakítani a napjainkat, hogy alkalmat keressünk a gyerekben jó ízt hagyó nagy beszélgetésekre, hiszen ők valamennyien igényt tartanak erre. Ott a vonaton is a kislány volt a büszke és az otthon hazudó fiú szégyenkezett. BARTHA GÁBOR Boka és Nemecsek Gyermekek — csoportban
