Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1973-07-16 / 165. szám

i Vacsora: 3 órával lefekvés előtt A táplálkozás „stratégiája” Ifjú mama panaszolja: — Engem már nem is szeret a kislányom. Azelőtt elválaszt­hatatlanok voltunk, kiabált utánam, ha a szobából ki­mentem a konyháiba. Mióta azonban elmúlt négyéves, sokkal fontosabbak számá­ra a kis játszópajtásai. Sír. ha felhozom I este a térről, nem bírja ki nélkülük fél napig sem. Egy éltesebb úr: Ezek a ti. zenéves fiúk, lányok állan­dóan bandáznak. A lépcső- házban, a tereken csak cso­portban lehet őket látni. Higgye el, nem lesz ennek jó vége. Minden rosszra megtanítják egymást. E'etkori sajátosság I^aza van-e a gyermeke szereidéért rettegő anyának, s a fiatalok elzülléséről ká­rogó öregúrnak? Nincs. Ügy látszik, egyi­kük sem tudja, hogy a gye­rekek életkori sajátosságuk, nak megfelelően cseleksze­nek. Az lenne a természet- ellenes, ha nem keresnék a hasonló korúak társaságát. Egyéniségük kialakításában ugyanis óriási szerepe van a csoportnak. Az Élet és Tudomány jú­nius 29-i számában kitűnő cikket olvashatunk a gyer­mekcsoportok kialakulásáról, nevelő szerepéről dr. Ransch- burg Jenő pszichológus tollá­ból. Az esvöttlét öröme A néhány hónapos csecse­mő „szociálisan vak”, nem vesz tudomást társairól. A második életév táján jelenik meg nála a társ igénye. Még mindig egyedül játszik ugyan, de szükségét érzi, hogy hasonló korúak legye­nek körülötte és ugyanazt játsszák. Négyéves korában a gyer­mek már rivalizál társaival — ki épít magasabb homok­várat, ki süt szebb homok­pogácsát stb. —. s ez a vetél­kedés növeli is teljesítmé­nyét. Négy-ötéves korukban a játékszer, a tárgy köti össze a gyermekeket. Egy-egy ér­dekes. vonzó játékszer köré csoportosulnak. Ezekben a gyermekcsoportokban — ha kezdetleges formában is — már kialakulnak bizonyos szokások, hagyományok, sőt, elemi munkamegosztással, a szerepkörök kezdetleges for­máival is találkozunk. Meg­figyelhető az ( ilyen korú gyermekeknél az együttlést, az együttműködés öröme. „Szent” játékszabálvok Az öt-hatéves gyermekek­ből álló csoportokban „szent és sérthetetlen” játékszabá­lyok alakulnak ki. Lehet, hogy a szabályt minden lurkó másképpen ismeri, de senki sem enged belőle jottányit sem. Még néhány évet kell várni arra, hogy a gyerek — kilencedik életéve táján — megtanulja, hogy egyetlen szabály sem örök érvényű. Ettől kezdve a csoport maga hoz létre játékszabályokat. Legnagyobb hatással a tíz- ti zennégy éves gyermekekre van a csoport. A serdülő va­lósággal felolvad, megsem­misül a csoportban, maga­tartását is a társaiéhoz iga­zítja. ..Viselkedésfertőzés­nek” nevezi a szakirodalom ezt a magatartást. Ho»v megtalálja öumagát Miért olyan vonzó a kor­társi csoport? — teszi fel a kérdést a pszichológus. Két­ségkívül azért is — adja meg a választ —. mert a csoportban bizonyos demok­ratizmus érvényesül. Ugyan­akkor — és ez csak látszó­lag ellentmondás —, a gye­rekek már hallgatólagosan tudomásul vett tisztségeket viselnek, a „beosztott” en­gedelmeskedik „felettesének”. Kitűnő példát szolgáltat er­re a ..hierarchiára” a Pál utcai fiúk című könyv. Boka a vezér és Nemecsek az örök közkatona. A ranglétrán tu­lajdonképpen csak tragédiája viszi magasabbra. A hasonló korúak csoport­ja mérhetetlen értékű segít­séget nyújt a serdülőnek, hogy megtalálja végleges ön­magát. Ugyanakkor a vala­hová tartozás megnyugtató érzését is kapja társaitól. A csoport tehát segíti a felnőt­té válás folyamatát, segít abban, hogy társadalmi lénnyé alakuljon az ember. (békés) Ahol lebecsülik a gyógyfürdőt A fürdőidény kezdetével mind több panasz hangzik el a nyugatnémet orvosok ré­széről a tőkésországokból hozzájuk érkező vendégek ellen amiatt, hogy nem gyó­gyulni jönnek a divatos für­dőhelyeiére, hanem kizárólag a játékkaszinók érdeklik őket. Az angoloknál és az ame­rikaiaknál semmi hagyomá­nya sincs a gyógyfürdő in­tézményének, így nem is hisznek a fürdők gyógyító hatásában. A svéd és a nor­vég orvosok is tartózkodás­sal viseltetnek a vízkúrákkal szemben, bár a náluk igen elterjedt reumás megbetege­dések indokolttá tennék a termálfürdők használatát. A hollandok egyenesen sarla­tánnak tartják azt az orvost, aki gyógyfürdőt vagy fiziko­terápiás gyógymódot ajánl betegének. Elekben a nyu­gati országokban kizárólag tablettával és injekcióval ke­zelik a reumatikus és az ízü­leti bántalmakat. Ezerszínű frizura Párizsban működik egy „művész” (sokan egyszerűen őrültnek neveznék), aki gyö­kerestől meg akarja változ­tatni a női hajszín-divatot. Hadat üzen a szőkéknek, bar­náknak és vöröseknek, és az immár „divatjamúlt” színek helyett élénkzöldet, narancs- 6árgát. tűzpirosát, bébirózsa­színt stb. ajánl. A neve Ja­cques De Closets, ő ma Pá­rizs legdivatosabb fodrásza. Az üzlet kirakatában elhe­lyezett színes televízión kí­sérhetik figyelemmel a járó­kelők a „mester” tevékeny­ségét. Lányok a benzinkútnál ■— Köszönöm. — Kérem. Jó utat kívá­nok. (A szélvédő üveg tiszta, s amíg mögöttünk tülkölni nem kezd a többi autó, be­szélgetünk.) — Nehéz? — Ö, nem. Érdekes in­kább. Jönnek az autók és aki szeret játszani, az gondolati­ban az egész világot beutaz­za. Az Asványolajforgalmi Vállalat 5-ös számú tájegy- ségközpontia a nyári szezon­ban 480 középiskolást al­kalmaz. A diákok két hetet dolgoznak. A munkájuk: ők törlik le a benzinkútaknál tankoló autók szélvédő üve­gét. Ha jó utat is kívánnak, az csak ráadás. — A fizetés? — Hétszáz forint lenne egy hónapra, de csak két hetet vagyunk. — Mellékes? — Hát. . . Az se mellékes. Van, aki ad. De mi nem azért vagyunk. __ 7 — Otthon megkapunk mindent. Szóval nem a pénz miatt. — Élmény a munka? — Az inkább csak érde­kes. Az élmény, hogy ezziel keresünk. E kurtácska riporthoz meg­kérdeztem még, hogy mi lesz a kereset sorsa. Hat lány, hat válasz. Hárman balatoni, ketten külföldi utat tervez­nek és készül egy régen megálmodott kiskosztüm ősz­re. (Bartha) Vannak életkorok, ame­lyeket teljes joggal lehet át­menetinek nevezni. Bonyo­lult és fontos fiziológiai fo­lyamatok ménnek ilyenkor végbe a szervezetben; az embernek nemcsak a fizikai, hanem pszichikai és idegál­lapota is megváltozik. Ilyen átalakulások történnek a gyermekkorból a serdülő korba, majd az érett és idős korba való átmeneteknél. És végül az utolsó szakasz: a szervezet elöregedése, az öregkor. Fontos, hogy ezekben a határt jelentő időszakokban olyan optimális külső és belső feltételek jöjjenek létre a szervezetben, ame­lyek elősegítik az „átállás” normális lezajlását és befe­jeződését. E tényezők között jelentős szerep jut az ésszerű táplálkozásnak. Az „érett’’ korban Az esetek többségében 40 —45 éves korban változások mennek végbe az anyagcse­rében. Az ifjú korra jel­lemző intenzív fehérjeszin­tézis helyett bekövetkezik a zsírok elsődleges szintézise. Lényegesen átalakul a belső élválasztású szervek rend­szere is (az agyalapi mirigy, a nemi mirigyek stb.) Ez az átalakulás szintén elősegíti a fokozott zsírképződést és le­rakódást a szervezetben. Ha viszont a testsúlyt csökken­teni akarjuk, megfelelő táp­lálkozási rendszert kell be- vezétnünk, amelynek: foko­zott fizikai megterheléssel kell együtt járnia. Olyan esetekben, amikor valaki gyakorlatilag napjá­ban csak kétszer, reggel és este étkezik, s az étkezések közötti időszak hét-nyolc óra, vagy ennél is több, nem­csak az emésztés rendszere károsodik, hanem a zsírcse­réjében is zavar keletkezik (a test súlya növekszik). Általános megfigyelés sze­rint, ha valaki 4—5 órán­ként kevés mennyiségű táp­lálékot fogyaszt, testsúlya nem gyarapszik. Étkezés után nem szabad aludni, .mert az ilyen alvás is hozzájárul a testsúly nö­vekedéséhez. Legjobb, ha könnyű fizikai munkát vég­zünk, vagy sétálunk. A ‘ va­csorát tanácsos három órá­val lefekvés előtt elfogyasz­tani. Elalvás előtt lehet egy pohár kefirt, aludttejet inni, almát vagy narancsot enni. A fölösleges só Negyvenöt éves kor után mérsékelten kell táplálkozni. Mindent lehet ugyan enni, csak kisebb mennyiségben. Ez elsősorban a sóra vonat­kozik. A felesleges klórnát­rium ugyanis kedvezőtlenül befolyásolja a víz és a só cseréjét, ezenkívül a vérnyo­mást szabályozó mechaniz­musokat. Egyes adatok sze­rint a klórnátrium-felesleg elősegíti az érelmeszesedés kifejlődését is. Sőt mi több, a klórnátrium fokozza a ká­lium kiválasztódását a szer­vezetből, pedig a kálium nemcsak hasznos, hanem rendkívül szükséges is az átmeneti időszakban. A táplálékban levő feles­leges só heves szomjúságér­zetet idéz elő, a feleslegesen nagy mennyiségű víz pedig nemcsak a szív munkáját nehezíti meg, hanem zsírle­rakódások képződését is elő­segíti. Ha az átmeneti korban levő ember nem akar hízni, fogyasszon kevesebb cukrot, lekvárt, cukrászsüteményt. A cukor ugyanis könnyen át­alakul zsírrá. Ezenkívül fo­kozza a szervezetben a zsír­képződést. Ok k&tten és mi felnőttek Nyaranta mindig izgalmas témája a szülőknek, hogy hová, kikkel, mennyi időre engedik el serdült gyermekeiket. Ök ketten, akik miatt most írok, a lillafüredi kisvasút egyik nyitott kocsi­ján voltak a szomszédjaim. A fiú még a borotválkozás előtti férfikor ügyetlen­ségével szorongott partnernője mellett. A kislány tizenöt-tizenhat éves méltó­sággal kihúzta magát. Egy nagyobb tár­sasághoz tartoztak mind a ketten, de csak rájuk figyeltem, mert akaratlanul is hallottam a suttogásukat: — Te mit mondtál otthon? — Én megmondtalak. Tudod, anya annyfra rendes ... — Én nem mondialak meg. Nem is volt róla szó, de otthon azt hiszik, hogy csak fiúk megyünk. — Engem elengednek, de „Hosszú” például azt hazudta, hogy versenye van. Én is kitalálhatnék valamit, ha kéne ... — Igen, de a felnőttek.... * Igen, ott előttem beszélték meg, hogy milyenek vagyunk mi, akik nem értjük, vagy éppen értjük őket. — Anyuval irtó nagyokat lehet be­szélgetni. Mintha barátnők lennénk ... — Mindent elmondasz? — Persze ... A beszélgetés kiegészítéseként írom: a fiú irigy volt, a kislány büszke. Aztán együtt nevették, hogy a társaságból ki mit hazudott otthon. És mind ott vol­tak. Azok is, akiknek ezért hazudniuk kellet. * Hova engedhetjük el a tizenéves gye­rekeket? Egy aranyos közjáték játszó­dott le ott a vonaton. A kislány volt a bátrabb: — Mutasd! Milyen az órád? — A fiú odatartotta a kezét és belepirultak mind a ketten, mert nagyon szép volt ez a játék. Ujjaik az út végéig össze-össze- értek. Megvallom, hogy visszafelé, az esti vonaton már kerestem őket. Egymás mellett ültek megint. Feszengve, kama- szos ügyetlen. A kezük most is össze­összeért, a fiú órája volt a „nq,gy ti­tok”. — Most már megmondasz? — Akkor nem engednek ... — Én azt is megmondom, hogy. 11 — Mit? — Hogy megfogtad a kezem.'. Volt már egy fiú, azt is elmeséltem... * Az ideges szülő, aki eddig olvas, most felháborodik: látnám én — gondolja — azokat a tizenéveseket, akiket ő lát na­ponta az utcán. Nézném, amit azok csi­nálnak. Nos, látom őket, de én is csak azt látom, ami szemet szúr, ami túlzás és nem általános. Hadd tegyem hozzá: ezek között megtalálhatók a legféltet­tebb gyerekek is, de nem találhatók meg azok, akik mindent elmondhatnak otthon. Tiltani, vagy a gyerekekre hagyni mindent? Tiltani aligha lehet. Egy kirándulás semmivel sem veszélyesebb, mint egy délelőtti találka, vagy akár egy eldu­gott park. A szülők elfoglaltsága is te­szi, hogy a gyerek minden percét ellen­őrizni szinte lehetetlen. A gyerekre hagyni mindent? A kény­szerű gyakorlat majdnem ez. (A saját gyakorlatából tudja minden szülő, hogy amire egyszer már azt mondtuk, hogy nem, azért a gyerek újra és újra kö­nyörög, érvel, vitatkozik. Nemegyszer sikerrel is.) '■ „Te megmondasz otthon?”... „Meg­mondalak ...” A kislány biztonságában keresem a megoldást. Abban a majd­nem barátnői, baráti kapcsolatban, amely szülő és gyerek között lehet. Ez a kapcsolat már az okos tiltást is el­viselné, hiszen legalább akkora érték a „megmondhatom”, mint az, amitől egy- szer-egyszer esetleg tiltanak. * Nyár van. Sok-sok családban vitat­koznak, hogy mehet-e a gyerek, vagy nem mehet. Megelőzendő e koptató vi­tákat, most úgy kell tervezni, alakítani a napjainkat, hogy alkalmat keressünk a gyerekben jó ízt hagyó nagy beszél­getésekre, hiszen ők valamennyien igényt tartanak erre. Ott a vonaton is a kislány volt a büszke és az otthon hazudó fiú szé­gyenkezett. BARTHA GÁBOR Boka és Nemecsek Gyermekek — csoportban

Next

/
Oldalképek
Tartalom