Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1973-07-05 / 156. szám

a miskolciaké a szó Nálunk is lehetne „mini-óvoda” A napokban adott hírt a rádió egy érdekes tervről: Békés­csabán ősztől ..mini-óvodákat” hoznak létre. Nyugdíjas peda­gógusok foglalkoznak majd öt-tíz gyerekkel, s költségeiket a szülők közösen fedezik. Miskolc tanácsi vezetőinek figyelmébe ajánlom ezt a kez­deményezést. Közismert, hogy városunk óvodái túlzsúfoltak, és sok felvételi kérelmet vissza kell utasítani. A társadalmi szervek — elsősorban a Hazafias Népfront — segítségével nálunk is létre lehetne hozni ilyen „mini-óvodákat”. Sok szülőn segítenénk ezzel. B. J. Áru-király új ruhája Aki vásárolni jár, tudja, hogy a kenyeret kötelező, a bo­ros-, pálinkáspalackot illik becsomagolni. Tudják ezt a keres­kedők is, s éppen ezért nem lenne helye a meditációnak, ha ez a gyakorlatban is mindig így lenne. Bizony megesik, hogy áru-király meztelenül mutatkozik az utcán, de ez — nem úgy, mint a mesében — másnak is sze­met szúrhat, nemcsak a romlatlan, előítéletektől mentes gye­reknek. A csomagolás nagy korszakát éljük, s amellett, hogy egyre több napi cikk kap díszes külsőt, amely egyaránt szol­gálja az áru védelmét és az áru vagy a termelő reklámját, az ..adjusztálás” többnyire ízléses és ízlést formál. Gondol­junk csak a tucatnyi fajta kávéra, cukorkára, cigarettára. Persze, azért még mindig vannak előre nem csomagolható termékek, s a papírt hajtogató fürge kezekre egy sokkal fej­lettebb technikájú kereskedelemben is szükség lesz. S hogy mi a helyzet most? A kenyeret, bár már a miskolci üzletek­ben is kapható a fóliás kenyér, csomagolni kell. Ebben egyet­ért a fogyasztók és a kereskedők tábora, s az sem titok, hogy a veknit borító papír nem bírja ki hazáig az utat. Az még csak jó, ha a kedves vásárló abban a bizonyos barna papírzacskóban kapja a „mindennapit”, mert, ha már nem szép. de legalább tartós. Viszont drága is, jobban mondva drágább, mint az a fehér, vékony, könnyen szakadó csoma­golópapír, amelyet „kalappapír” néven tisztel a szakma, s amely, úgy látszik, kiszorítja a jó öreg staniclit. A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál nemrég tartott brigádvezetői értekezleten hangzott el. hogy túlságo­san sokba kerül a csomagolás. (Az egymilliárdos forgalom mellett hárommilliót fordít a vállalat az előre nem csoma­golható termékek üzleti „öltöztetésére”.) Az egyik kereskedő nem kis büszkeséggel azt bizonygatta, hogy az ő boltjában az utóbbi hónapokban a felére csökkentek ezek a költségek, ami valójában annyit jelent, hogy kisebb, vagy éppen rosz- szabb minőségű lett az a papír, amelybe a kenyeret burkol­ják. Az italosüvegeket pedig egyszerűen nem csomagolják be... Hogy a vizes, csöpögő tejestasakokról ne is beszéljünk. (Jó ellenpélda viszont, hogy a Weidlichben mindezt kérés nélkül megteszik.) Az efféle költségcsökkentő akcióval nemcsak a fogyasztó, hanem a vállalat vezetősége sem ért egyet, hiszen a milliár­dos vállalat aligha érhet el úgy jelentős nyereségnövekedést, ha az áruhoz jogosan járó papírt spórolja meg. Talán nem is azon kellene bánkódni, hogy a csomagolás hárommillióba kerül. A mondat ugyanis másként is rrlegfogalmazható: a vállalat „csak” hárommilliót költ egy év alatt a csomago­lásra. Mindez csupán nézőpont kérdése. Az viszont aligha kétséges, hogy most a vállalati nyereség növekedése, vágj' a fogyasztói érdekek csorbítatlansága érdekében áldoztunk-e ennyi helyet és ennyi papírt erre a témára... B. I. Esti telefon Halló, ifjúsági klub? A Déli Hírlap június 21-i szamában „Nem értek egyet a válasszal” és „Nincs vá­laszték” címmel megjelent fogyasztói észrevételeket ki­vizsgáltattam. A vásárlók jo­gos megállapításaira vonat­kozóan intézkedtem, a 104. Kedvelt szórakozásaim kö­zé tartozott nyáron a kert­mozi látogatása. Szeretem a filmeket, de a nagy hőség­ben ugyancsak meggondo­lom, hogy beüljek-e egy zárt, rossz levegőjű helyiségbe. A Népkertben viszont — évek­kel előbb — szívesen néz­Válaszolt a MÁV A május 28-án megjelent „Korán íut be a vonat” cí­mű cikkre a MÁV áz alábbi választ küldte: „Az előző évi menetrend­ben a Hidasnémetiből 5.34- kor induló és Miskolcra 7.13- kor érkező személyvonat — annak ellenére, hogy szerel­vénye 12 darab kocsiból áll — ’ állandóan túlzsúfoltan közlekedett. Tekintettel arra. hogy a szerelvényt tovább növelni nem tudtuk, a zsú­foltság megszüntetése érde­kében kénytelenek voltunk az új menetrendben Halmaj —Miskolc között egy mente­sítő vonatot beállítani. Az új mentesítő vonat Halmajról 6.05-kor indul és Miskolcra 6.51-kor érkezik, emiatt a Szikszó-vásártéren, Ongaújfalun, valamint On- gán felszállóknak 22 perccel korábban kell otthonról el­indulni. Ugyanakkor azon­ban a Hidasnémeti—Szikszó közötti községekből bejárók — akik a vonaton utazók 80 százalékát teszik ki — 33 perccel később indulhatnak munkába. A vonat menet­rendjének kialakításakor el­sősorban az utasok többségé­Diavetítés Dániáról A MÁV Miskolci Jármű­javító klubjában az elmúlt napogban diafilm-bemutatót tartott Stefán Pál, aki részt vett a 25. jubileumi vasutas eszperantó világkongresszu­son. melyet Dániában ren­deztek. A hetvenkét képpel és zenei aláfestéssel ismer­tetett előadás nagy tetszést keltett. Tervezik, hogy ezt a diaképsort Miskolc más esz­perantó klubjaiban is leve­títik, közöttük a MÁV mun­kásszálláson. valamint a szakszervezetek megyei szék­házában. Pál István Miskolc sz. és a 143. sz. zöldségboltok áruellátásáról a miskolci fő­raktár vezetője megfelelő időben és választékkal gon­doskodik. Agrokonzum Szűcs István igazgató tem végig a szabadban egy- egy filmet. A kertmozi he­lyét beépítették, de vajon nincs megoldás a pótlására? Azt hiszem, rajtam kívül még nagyon sok embernek hiányzik a kertmozi — írja Z. Mihályné, miskolci levél­írónk. nek az érdekeit tartottuk szem előtt, de figyelembe kellett venni a miskolci hi­vatalokban a munka-, illet­ve az iskolákban a tanítás kezdetének idejét is. Ha a vonat Szikszótól is megállna minden állomáson, akkor Miskolcra csak 7.44-kor ér­kezne, ami a 8 órai munka­kezdéshez már túl késő len­ne. A panaszt felülvizsgálva, felsőbbségünk hozzájárult, hogy a vonat Ongán 7.23- kor megálljon, a Szikszó­vásártéren történő megállí­tását azonban nem engedé­lyezte, mivel a vonat Szik­szón megáll, így a szikszóiak a nagyállomáson felszállva azt igénybe vehetik.” Zsiga Lajos vasútigazgató-helyettes A háború óta Jugoszláviá­ban végbement fejlődést a legszembetűnőbben az ipar alakulása mutatja. Tavaly a jugoszláv ipar kereken 15-szörösét termelte, mint 1946-ban. A legutóbbi húsz évben az iparban foglalkoz­tatottak száma 2,8-szorosára. a munkatermelékenység 2.6- szorosára nőtt. Számottevő a jugoszláv vegyipar, autó­gyártás, villamosipar, hajó­gyártás. A nemzeti jövedelem az 1953—72 közti két évtized­ben évente 7 százalékkal nőtt; ez megfelel a többi európai szocialista ország hasonló adatának, s gyorsabb a növekedés, mint a fejlett tökésországoké. Számottevő változások mentek végbe a mezőgazda­ságban. illetőleg falun is. A földosztás következtében gyökeresen megváltoztak ott is a birtokviszonyok. Jelen­leg a földterületnek 15 szá­zalékán működnek úgyneve­zett társadalmi gazdaságok, Vigyázzunk a hintákra is! + Az aprósáonk kedvelt szó­rakozása a hintázás. A na­gyobbak viszont sokszor az­zal szórakoznak hogy tönk­reteszik a hintákat a játsző, lereken. Ne tnrii'd- szó nél­kül. ha ilye* látunk’ (Ágotha Tibor felvétele.) Miért udvariatlanok? Mostanában ismét gyakran tapasztalom, hogy a piaci árusok, de egves csarnoki eladók is udvariatlanok a vásárlóval szemben. Vagv megveszi azt az árut. amit az eladó ad. vagy nem kan semmit, mehet tovább. A szép, első osztálvú árut elő­re rakják, amiből .viszont mérnek, megközelítően sem zzon OS azzal az áruval, amit Mnalnak. Szem- és fültanú’a voltam e«v ielenotnek. ami­kor a vevő sokallta a lemért árut és kérte az e’aőót. hogv '•égvén vissza belőle. S mi történt: a kimért árut visz- szaöntötte. a nénzt pedig — melvet a vásárló máv át­adott — visszadobta elé. Nem értem, egvesek ho»v feledkezőetnek meg ennyire rnav’król, hiszen ezek az olorték 's ciolvnzAi^ és vala­hol ők >s vásárlók. Bizenvá- ra nekik sem esne jól az ilyen bánásmód. Sz T -r>é Miskolc Rovatvezető: MOLNÁR SANDORNÍ Telefonszáma: 18-224. a többi egyéni művelés alatt áll. Az 1971-ben előállított mintegy 32 milliárd dinár értékű mezőgazdasági ter­mékből kereken 9,5 milliárd érték származott a társas nagyüzemekből, ök adják a piacra kerülő termékek fe­lét, jelezve a nagyüzem fö­lényét a kisüzemmel szem­ben. Az átalakulás áramlata A társadalom szerkezeté­ben végbement változás is kifejezi, a szocialista pozíci­ók visszavonhatatlan erősö­dését. Most például már az egész lakosságnak több mint 60 százaléka nem mezőgaz­dasági eredetű jövedelemből él; a társadalmi szektorban foglalkoztatott több mint 4 millió ember az egész ter­melésnek több mint 80 szá­zalékát adja. Az ipar rész­aránya a nemzeti jövedelem létrehozásában több mint negyven százalékra nőtt, míg a mezőgazdaságé — a ter­melés jelentékeny növekedé­Az üveggyárban Csapolnak az átépített kemencéből Tegnaptól újra csapolhat­nak a Miskolci Üveggyár átépített kemencéjéből, amely április 11-én váratla­nul üzemképtelenné vált. Megfeszített munkával júni­us 19-ig kijavították a hibát, (E célra mintegv hatmillió forintot áldoztak.) Tíz nanig tartott, amíg úíra feltöltöt­tek és felfűtötték a kemen­cét: július 1-én már megtör­ténhetett az első próbacsa- polás. Most újra gyárthatják az U-profilú sima és dróthálós üvegeket az építőiparnak. Naponta kilencezer folyómé­ter üvegtábla készül el. s az év végéig talán sikerül be­hozni a néhány hetes terme­léskiesést. Dr. Kötésár István fogadónapja A BM Borsod megyei Rendőr-főkapitányság veze­tője. dr. Koleszár István rendőr ezredes, megyei rend- őr-főkaoitány 1973. július 10-én, kedden 8 órától 16 óráig fogadón anot tart a Borsod megyei Rendőr-főka­pitányság épületében (Mis­kolc, Zsolcai kapu 38.). Útlezárás A vilmánv—városúifalui országos közúton. Regéc és Fáromhuta községek között a 13-1-500—13+600 km szel- vénvben az esőzések követ­keztében rézsű-csúszás állott elő. mely a forgalom elől a közutat teljesen elzárta. A helyreállítási munkála­tok idejére — a gyalogos- forgalom kivételével — min­dennemű, mindkét irányú forgalom elől az útszakaszt lezárjuk, 1973. július 4-től előreláthatólag 1973. augusz­tus 30-ig. A kellő és időbeni tájékoztatásra a kihelyezett útbaigazító jelzőtáblák szol­gálnak. KPM Közúti Igazgatóság, Miskolc se mellett — húsz százalék­ra szorult vissza. A szocialista fejlődés fon­tos mutatója az is, hogy a bérből és fizetésből élő nők száma a legutóbbi húsz év­ben megháromszorozódott. Az elmaradott országré­szeken a növekedés aránya nagyobb volt az országos át­lagnál, az egyes országrészek közötti különbség mértéke azonban nem csökkent, mint­hogy a fejlettebb és gazda­gabb területeken nagyobb anyagi eszközök voltak a fejlesztésre. Ezen most szo­lidaritási alapok létrehozá­sával, illetve úgy igyekeznek segíteni, hogy iparvállalatok létrehozására ösztörizik a gazdagabb vállalatokat a szegényebb vidékeken. Kulturális és szociális vívmányok A háború előtti Jugoszlá­viában — akárcsak Magyar- országon — sok volt az írás- tudatlan és alacsony az is­— Igen. itt az LKM ifjú­sági klubja. Vári Dezső. — Ügy tudom, már meg­kezdődött a diósgyőri ifjú­munkás napok első rendez­vénye, a két gyár fiataljai­nak baráti találkozója .. . — Nemcsak hogy megkez­dődött. hanem már nagyon kolázottság színvonala. A szocialista rendszerben jól jelzi a fejlődést, hogy a leg­utóbbi négy évben 712 ezren tanultak középiskolákban és 57 ezren felsőfokú tanintéze­tekben; 1972-ben 194 ezer diák iratkozott be egyete­mekre és főiskolákra. A tu­dományos intézményekben 12 ezer tudós és tudósjelölt dolgozik. Jelenleg Jugoszláviában 5.1 millió lakás van. ezeknek több mint 40 százaléka a háború után épült, mind­amellett nem küzdötték le a lakáshiányt. Országosan kiépült a tár­sadalombiztosítás is. Sok fer­tőző betegséget kiküszöböl­tek, a halálozási arány csök­kent. A férfiak átlagos élet­kora 65, a nőké 69 év. (A háború előtt 45, illetve 46 év volt.) Aki a barát szolidaritásá­val figyeli Jugoszlávia né­piéinek munkáját, örül az itt vázolt eredményeknek és kí­vánja, hogy azok újabb si­kerek forrásai legyenek. SZ. J. is forró a hangulat. Mintegy százötven-kétszázán lehetünk, kohászok és gépgyáriak ve­gyesen. A „forró” hangulat elsősorban ifjúsági klubunk „Gong” zenekarának köszön­hető. — Mit jtászanak a fiúk? — Mindent. Túlsúlyban azonban a modern számok vannak. Megvallom őszintén, a magamkorabeliek erre már nemigen tudnak táncolni, de akik most végezték az isko­lát, vagy a szakmunkáskép­zőt, rajongnak ezekért a táncokért. S ha nekik ez kell... — Kik vannak többen, gépgyáriak, vagy kohászok, fiúk, vagy lányok? — Talán mi kohászok, s a fiúk. Természetesen a lányok ez utóbbit csöppet sem bán­ják, hiszen így mindig tán­coltatják őket. — Mi lesz a DIN követke­ző programja? — Holnap. vagyis csü­törtökön kölcsönös gyárláto­gatás: mi, kohászok a DIGÉP. ők a mi üzemeinket tekintik meg. Aztán szombaton „csontra menő” sportössze­csapások következnek. — További jó szórakozást kívánunk! — Köszönjük. A tervek szerint tízig maradunk, de ha a hangulat ilyen marad, ta­lán valamivel tovább is. Ny. 1. A szocialista építőmunka sikerei Jugoszláviában Hiányzik a kertmozi Hathatós intézkedés

Next

/
Oldalképek
Tartalom