Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1973-07-31 / 178. szám

Divat a népművészet A jé vevő válogat Egyetlen délelőtt is nehéz lenne megszámlálni, hogy hanv nyelven mondják a szépet a nemrégen megnyílt háziipari és népművészeti boltban. Szőnyeg. terítő, hímzett ruhák, fafaragások, dísztárgyak; mindaz, amit ^ magyar népművészét és há­ziipar tud. — Másodszor vagyok Mis­kolcon csoporttal — mondta Kralovánszky Helga idegen- vezető. — Természetesen fel. hívom a vendégek figyelmét a boltra is. A legszárazabb, legkedvetlenebb ember is szívesen vi6z valamit a csa­ládjának. Sajnos, a tucat­áruként kínált emléktárgyak inkább rossz hírünket köl­tik, pedig az, hogy mit adunk el. egy nép, egy ország rek­lámja. Propaganda i6. Ez olyan hely, ahol nyugodt va­gyok ..; ízlel, de nemcsak az Vendég nézelődik. — Bocsásson meg! Mit vá­sárol? — őszintén szólva, sem­mit. Nézelődöm. Szeretem a szép tárgyakat. Tájat meg­ismerni így is lehet. Veres Tiborné eladó: — Valóban sok vendé­günk van, ^kit érdekel a népművészet és körülnézni jön. örülünk nekik is, hi­szen a végén legtöbbször vásárolnak is. — Mennyiben vall e táj­ról az üzlet? — A közelmúltban az SZMT-székházban volt ki­állításunk. Ott észak-ma­gyarországi termékeket mu­tattunk be. Az érdeklődés nagyobb volt a vártnál, és ezt megérezte forgalmunk is. Az árukészletünk egy­millió nyolcszázezer forint. Ebből nyolcszázezer forint + A kirakat előtt sokan megállnak... értékű lehet az, ami szoro­sabban ehhez a tájhoz kötő­dik. — A legjobb vevők? — Külföldiek. Van, aki bármit megvesz, amit eleje teszünk. Pénzé van, de... Jobb vevő az. aki válogat, aki elfogadja a tanácsainkat. Volt olyan külföldink, aki az otthon lévő, magyar szár­mazású feleségének keresett valamit. Megkérdeztük, hogy hová való a feleség? Kalocsa környéki volt. Ügy néztünk utána. Ehhez ajánlottunk aztán . .. — Az üzlet... Szavamba vág: — Ez nemcsak üzlet. Több annál, bár üzlet is. — A hazai vendégek? — Június 25-én költöztünk ebbe a helyiségbe. Koráb­ban a legmagasabb napi forgalmunk negyvenezer fo­rint volt. Most 50—56 ezér forint. A népművészet ma divat. Az új lakásokban élők — és Miskolcon sok az új lakás — szívesen vásá­rolnak itt. Azt is mondhat­nám. hogy hozzánk az küldi a vevőt, amit már eladtunk. És — bár minden darab más — hasonlót keresni jönnek. A nagymama gyűjteni log A tizenhét éves Tóth Gi­zella asztalterítőt keresett. Közben felpróbált egy mel­lényt. — Nagy neked — mondta korholón a nagymama. — Lesz kicsiben is — biz­tatták az eladók ,és Papp Lászlóné mától a nyugdíjá­ból gyűjt egy hasonló mel­lénykére. Csak hasonlóra, mert amit próbált, azt szin­te a kezéből vette ki egy Hollandiából érkezett asz- szonyka. A tolmács segítsé­gével még azt is elmagya- ráztatta magának, hogyan, hol készül a mellény. Papp néni gyűjt. Dévai Ági és Hilda viszont csaló­dottan távozott. Testvérek. Egyformán öltöznek, de gyerekruha csak ötéves ko­rig van. — Nágyobb bolt kellene — mondja az édesanyjuk. Közben megtelik az üzlet. Vevőkkel és kíváncsiakkal. Csábít a kirakat. Magyar, tört magyar és idegen szó keveredik. Nyár van. Csúcs- forgalom. B. G. ajc Az SZKP elméleti folyóirata, az Agitátor főszerkesztője, M. P. Gabdnlin (jobbról) a Diósgyőri Gépgyár nagyüzemi pártbizottságán. Mellette (jobbról-balra) a tolmács nő. majd Nagy Zoltán, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyet­tese és Balogh Mária, a Pártélet szerkesztője. (Farkas Ida felvétele) Az Agitátor főszerkesztője városunkban Az MSZMP Központi Bi­zottságának vendégeként ha­zánkban tartózkodó Mihail Petrovics Gabdulin. az SZKP KB politikai folyóirata, az Agitátor főszerkesztője teg­nap városunkba érkezett. Délelőtt a városi pártbizott­ságon Moldován Gyulával, a városi pártbizottság titkárá­val, s Nagy Zoltánnal, a megyei pártbizottság propa­ganda és művelődési osztá­lyának helyettes vezetőjével a propaganda módszereiről, valamint művelődésügyi kérdésekről eszmecserei foly­tatott. M. P. Gabdulin délután el­látogatott a Diósgyőri Gép­gyárba. A nagyüzemi párt- bizottságon Juhász Barna, Begyik János és Bak István, a pb munkatársai fogadták, majd tájékoztatták a vendé­get a DIGÉP gyártmányai­ról, a magyar gazdaságban betöltött fontos szerepéről, a nemzetközi munkamegosz­tásból vállalt feladatairól. A rövid ismertető után az Agi­tátor főszerkesztője a gyári pártmunkával, ezen belül az agitációs tevékenységgel is­merkedett. Különösen az ér­dekelte, hogyan mérik a gépgyáriak az agitáció haté­konyságát. Gabdulin elvtárs nagy ér­deklődést tanúsított az agitá­ciós munka személyi és tár­gyi feltételei iránt is. Több kérdést tett fel a DIGÉP-ben is oly népszerű vitafórumok­kal és politikai vitakörökkel kapcsolatban. Megemlítette, hogy a politikai vitakörök gondolatáról egy három év­vel ezelőtti moszkvai tanács­kozáson Grósz Károly, az MSZMP KB osztályvezető­helyettese is említést tett. s a szovjet elvtársak nem gon­dolták, hogy a terv ilyen ha­mar valósággá válik. A szívélyes hangulatú esz­mecsere után a házigazdák üzemlátogatásra invitálták a vendéget, aki nagy érdeklő­déssel tekintette meg a vál­lalat B-, E- és K-gyáregysé- gét. Az Agitátor főszerkesztője ma az Ózdi Kohászati Üze­mekbe látogatott. REFLEKTOR Ma Budapesten, a Fészek Klubban a szabadtéri szín­padok igazgatósága sajtótá­jékoztatót tart a nápolyi opera vendégszerepléséről. + Jász­berénybe hazaérkezik Drez­dából a Palotásy János szö­vetkezeti énekkar. ^ Kalo­csáról Bulgáriába utazik a helybeli népi együttes. * Kiskőrösön és Bács megyé­ben még több helyütt Pető­fi Sándor halálának évfor­dulója alkalmából koszoru- zási ünnepséget rendeznek. Pécsről, a porcelángyár­ból étkészlet mintakollekciót .szállítanak Japánba h Sal­gótarjánban ötös névadó ün­nepséget rendeznek. ^ So- bor községben (Győr megye) a helyi táncegyüttes műso­rával ismerkednek a ha­zánkban tartózkodó külföldi magyar táncegyüttesek tag­jai. Jól vagyunk, nyaralunk És hogy tetszik Miskolc? — kérdezgetem naponta vendégeimet, akik eléggé jó isme­rőseim ahhoz, hogy őszinteségük ne szá­mítson visszaélésnek a vendégjoggal. Kí­váncsiságom több a szokásos, udvarias ér­deklődésnél. Valóban izgat, hogy mit gon­dolnak rólunk, milyen benyomást hagy az idegenben ez a fura város. Ismerőseim „tetszik — nem tetszik” mér­lege a kéthetes nyaralás első félidejében nem túl hízelgő számunkra. Kezdődött az­zal. hogy mindjárt a megérkezés után el­térítették őket. Először jártak Miskolcon, s amikor bőröndökkel, táskákkal felszerelve autóbuszra szálltak, a kocsi az egyetemre vitte őket Tapolca helyett. Valamelyik tré­fás kedvű bennszülött elirányította őket, úgy­hogy csak hosszas bolyongás után kerültek az üdülőbe, ahol éppen nem volt meleg víz, s így hideggel mosták le a hosszú út porát. Másnap a strandra mentek, ahol éppen csak annyi idejük volt, hogy a fürdőruhát magukra öltsék, mert nyomban eleredt az eső ... Azóta csaknem szobafogságra van­nak ítélve, mert a nyáriasnak igazán nem mondható július mindenre alkalmas, csak strandolásra nem. Nosza, elmentek hát Lil­lafüredre, hogy megnézzék a Mésztufa-bar­langot. Igen ám, csakhogy a barlang a kis­vonat érkezési és indulási ideje között ép­pen zárva volt, de csupán a nagyközönség számára, mert egy szakértő bizottság a műszaki berendezések felülvizsgálatát vé­gezte. Mit tehettek, sétáltak a városban. Ez, mint utólag kiderült, végzetes következmények­kel járt, mert a villanyrendőr táján egy robogó gépkocsi úgy lefröcskölte ruhájukat, hogy a gyorstisztító szalonban elégedetten csettintettek, latva a leopárd-pöttyös nad­rágokat. A futó benyomások — ilyen előzmények után — elfogultak voltak. Nem tetszett, hogy az üzletekben olyan kurtán-furcsán bánnak a vásárlóval, s az eladó sértésnek veszi, ha a kedves vendég valami mást akar, ha az éppen eléje tett egyetlen holmi nem tetszik. Nem tetszett továbbá, hogy az ajándéknak szánt tokajit csak hosszas un­szolás után csomagolta be a pénztáros, to­vábbá azt sem fogadták kitörő örömmel, amikor az egyik büfében — enyhén szólva — romlásnak induló kaszinótojást igyekez­tek rájuk sózni. Tetszett viszont a kivilágított avasi tele­víziótorony, a tereken zuhogó szökőkutak és a sok virág. A város híre előzetesen egy­általán nem ígért ennyi szemnek szép lát­nivalót, ennyi parkot, ennyi virágot. Tet­szett továbbá, hogy városi autóbusz visz ki a természetbe. ízléstelennek találtatott azon­ban az a mód, ahogy a férfiak a nőkkel ismerkednek. (Gondoljunk csak az esténként a Széchenyi utcán cirkáló, „vadászgato” autós fiatalemberekre!) Természetesen ezek a röpke benyomások nem kerülhettek rá a hazaírt képeslapok­ra. Azokon legfeljebb ennyi áll: jól va­gyunk, nyaralunk. BRACKÓ ISTVÁN Olaj mérnökök Miskolcról „Forró drót55 a tanszék és az üzemek között A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem olajtermelési tan­székén nyáron is dolgoznak. Az a körülmény, hogy az utóbbi években döntő fordulatot vett az új energiahordozók kiak­názása és felhasználása, megsokszorozza a tanszék oktatói­nak. kutatómérnökeinek munkáját. A gáz- és olajmérnökök képzése ugyanis megköveteli, hogy a tananyag tartalmazza a legújabb kutatási eredményeket, új kitermelési, szállítási lehetőségeket. Évente több, mint másfél ezer szakmai pub­likáció jelenik meg, s ezekre oda kell figyelni. Miután vala­mennyinek a teljes ismerete lehetetlen, minden évben külön- kiadványban .jelenteti meg a tanszék az említésre érdemes írások bibliográfiáját. A Nehézipari Műszaki Egyetem az egyetlen hazai olajbányász és gázipari mér­nökképző intézmény. Okta­tási eredményeikre külföldön is felfigyeltek. Az NDK-ban például az itteni képzés anyagát a legjobbnak isme­rik el. Olyannyira, hogy rész­ben ott is a tanszék anya­gát tanítják. A hazai szén­hidrogénbányászat műszaki vezetőinek többsége itt sze­rezte diplomáját. A tanszék európai rangját jelzi, hogy a környező országok fiatal, te­hetséges szakemberei közül többen itt szerzik meg dokto­ri címüket. Ilyenkor, nyáron hasonló céllal sokan keresik fel külföldről az egyetem olajlermelési tanszékét. Számítógép lesz a diszpécser ? A napjainkban végző olajmérnökök a számítógépek kitűnő ismerői is. Ebben semmi különös sincs, hiszen kilenc féléven át tanulnak matematikát, és automatizá­lási kérdésekben igen tájé­kozottak. — Elképzelhetetlen, hogy a termelőüzemekbe kikerülő ifjú mérnökök ismeretanyaga korszerűtlen legyen — mondta dr. Szilas A. Pál, az olajtermelési tanszék veze­tője. — A jövőben, ha nem is veheti át a diszpécser sze­repét a számítógép a nagy távvezetékek .működtetésénél, az első számú tanácsadó és kiszolgáló kell. hogy legyen. Az algyői, százhalombattai vezeték építése előtt példá­ul olyan hidraulikai problé­mák vetődtek fel, amilyenek­kel addig még senki sem foglalkozott. A vizsgálatok, a kísérletek nyolc és fél mil­lió forintos költsége eltör­pül a 350 millió forintos be­ruházáshoz képest. Készülődés a nagyberuházásokra A tanszék oktatói a velük kapcsolatban levő vállalatok műszaki vezetői számára gyakran tartanak előadáso­kat a gáz- és olajtermelés technikai, műszaki ismeretei­ből. Jövőre megkezdődik a Testvériség elnevezésű nem­zetközi gázvezeték építése, amelyik megyénk területét is érinti. Ez a csőhálózat lesz a legjelentősebb földgázszál- litónk (átmérője hetven cen­timéter lesz). A csövek he­gesztése nagy figyelmet, szakértelmet követel, ugyan­úgy. mint a Leninvárosban épülő etilénvezeték építése. Erre készülve, hegesztő tan­folyamokat szerveztek. Jól szimbolizálja az egye­tem olajtermelési tanszéké­nek és az ország gáz- és olajtermelő vállalatainak kapcsolatát az a telefon, amelyik közvetlenül köti össze az oktatási intézményt a szénhidrogén-lelőhelyekkel, illetve a vállalati központok­kal. Egyetlen csengetés és Algyő, Siófok. Budapest je­lentkezik. Ez az „út” a vál­lalatok központja, az olajku­tak üzemirodái felől is ugyanilyen rövid. Az egye­tem tanszékének kapuja ál­landóan nyitva áll a terme­lés. a gyakorlati munka kí­nálta ismeretek, információk, kérések előtt. Erre épül az oktatás is — sőt, ezért van. N. J. Bélyeggrafikai kiállítás Tokajban Szombaton újabb rendez­vénnyel folytatódik a 900 éves fennállását ünneplő Tokaj jubileumi ünnepségso­rozata: délután négy órakor Illés Endre Kossuth-díjas író nyitja meg Zombori Éva budapesti grafikusművész bé­lyeggrafikai kiállítását a nagyközség művelődési ott­honában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom