Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1973-07-04 / 155. szám
Borsodiak az előkészítő bizottságban A Békeerők moszkvai világkongresszusának, az öt földrész békeszerető, haladó, antiimperialista erői nagy találkozójának hatékony, széles körű hazai előkészítésére — mint azt tegnap már hírül adtuk — 52 tagú bizottság alakult. Az előkésztíő bizottság elnöke Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. A tagok között ott találjuk Rimkó Istvánt, az Ózdi Kohászati Üzemek előhengeré- szét. szocialista , brigádvezetőt, s Zofcsák Mihályt, a Diósgyőri Gépgyár Állami-díjas lakatosát, a kábelgéogyártó eevség Lenin MSZBT szocialista brigádjának vezetőjét is. + A Lenin Kohászati Művekben 2,7 milliárd forintos beruházással épülő új nemesacél-hengermű csarnokainak vasszerkezeti szerelése már a befejezéséhez közeledik. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakemberei az év végéin összeszerelik az NDK-ból vásárolt berendezéseket. Az új nyár 1975-ben megkezdi a termelést. (Képünkön: Készül a kikészítő üzem.) (Érczi K. Gyula felvétele) Táppénz va"v pótszabadság? Trükkös betegek Telefonon érkezett a bejelentés: V. Sándor alberttele- pi lakos betegsége idején a felesége zöldségüzletében dolgozik. — Tessék elhinni, hogy dühítő. Mi többiek a becsülettel ledolgozott műszak után fáradtan jövünk fel a bányából, V. Sándor pedig — aki hónapról hónapra táppénzen van — derűs nyugalommal méri a zöldséget a felesége nevén levő üzletben. Ott megyünk el előtte, őt még csak nem is zavarja! — háborgott a vájár, aki a szerkesztőségbe telefonált. Látták a pult mögött S ókkal-joggal háborgott. A SZOT Társadalombiztosítási Igazgatóságának megyei ellenőre is a zöldségboltban találta V. Sándort, aki elismerte: mivel járóbeteg — 8—11 óra között kint tartózkodhat — feleségének szokott segédkezni; alkalmanként saját kocsiján az áru- beszerzést is ő intézi ilyenkor. V, Sándor 1971. január 21. óta harminchét lakalommal volt táppénzes állományban, s összesen 276 napot töltött betegszabadságon a két és fél év alatt. Többnyire 2—3 napos ,.betegségei” voltak, túlnyomó többségben hűlé- ses „eredetűek”. Munkatársai nemigen hiszik el neki, hogy valóban beteg volt. hiszen gyakorta látják a pult mögött. Átlátszó a trükk, ahogyan átlátszó volt annak a kereskedelmi dolgozónak az esete is, aki városunk egyik legnagyobb áruházából vonult „betegszabadságra”, amit végül is külföldi utazással töltött el. — A nagy forgalomra való hivatkozással nem adták ki a szabadságomat, nem kaptam fizetés nélküli szabadságot sem, holott az útlevél megszerzéséhez szükséges munkahelyi javaslatot aláírták. Mit tehettem: táppénzre mentem, s úgy utaztam el — érvelt az áruházi dolgozó. Nincs abs7n'úl mérce A megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság ellenőrző főorvosa, dr. Izsó István bárkinél jobban ismeri ezeket a táppénzes trükköket S az okukat is tudja. — Vannak, akik azért kérik a táppénzre való felvételt, mert teljesítménvbérben dolgoznak, s a korábbi hónapokban magas keresetet biztosított a munkájuk, az adott időben viszont- iobban iárnak. ha az akkori kereseti átlagukkal táppénzre mennek. Másfelé a munkahelvi konfliktust akarják megoldani ilyen módon, vagv éppen egv kis „pótszabadságot” akarnak sikeríteni, a táppénz lehetőségével. S ez gyakrabban sikerül, mint nem sikerül! — Ennék részben az az oka, hogy a munkahely illetékesei ritkán érdeklődnek „betegeik” iránt az orvosnál. És még ritkábban fordul elő. hogy felhívnák az orvos «figyelmét az. ilyen „trükköd munkavállalójukra. Másrészt: az orvostudomány az emberekkel való foglalkozásnak olyan tudományága, ahol nincsenek abszolút mércék. Az orvos sokszor még a különböző leletek birtokában sem mondhatja a betegnek. hogy „magának ott nem fáj!”, ha a beteg azt állítja, hogy fáj. És persze közrejátszik az is, hogy az orvos sem akar „rossz fiú” lenni, nehogy a gyógyító- munkához szükséges jó orvos—beteg kapcsolatot elrontsa. Ugyanakkor köztudott az is, hogy az orvosoknak igen nagy a terhelésük, éppen emiatt nem is képesek kiszűrni minden „trükkös beteget”... Kevés a szakorvos A „második szűrőn" is sokan átcsúsznak: — Nincs elegendő felülvizsgáló orvosunk. Számuk csak a biztosítottak szájná- val arányosan nőtt az elmúlt 10 évben — ez 34 százalék —, a beteglétszám pedig épLzlctház a városközpontban E héten kezdték meg a Háziipari Szövetkezet új, háromszintes üzletházának építését a diósgyőri városközpontban. A 8,5 millió forint értékű létesítményt a jövő év áprilisára talán már át is adja az építő, a BÁÉV. Ekkor végre a .szövetkezetnek a város különböző pontjaira szóródott üzemei egy helyre költözhetnek. így jobban megszervezhetik munkájukat, s jobb, korszerűbb gépekkel dolgozhatnak. pen 70 százalékkal lett nagyobb. Ugyanakkor az is gondot okoz, hogy a felülvizsgáló orvosaink között kevés a szakorvos, aki konzultatív alapon valóban felül tudja bírálni: okkal van-e táppénzen a „beteg” — hangzik a főorvos véleménye. Mindezekből pedig már követkézül is, mi a megoldás, milyen módon lehetne a „trükkösök” kiszűrésével csökkenteni a táppénzesek amúgy is magas számát: sokat tehetnek a munkahelyi illetékesek, ha szorosabban együttműködnek az orvosokkal. (Legalább az üzemorvosokkal!) Az orvosok, ha olykor vállalják a „rossz fiú” szerepét, legalább az oly gyakori jelentkezőknél, mint a cikk elején említett V. Sándor. A szakorvosok, ha minél nagyobb számban jelentkeznek felülvizsgáló orvosnak, és végül — de elsősorban! — azok az illetékesek, akik a táppénzelési rendszerről döntenek, ha végre olyan „kódexet” szerkesztenek, amely már a „startnál” kizárja a táppénzre való „menekülés” lehetőségét. RADVANYI ÉVA A DH városfejlesztési fóruma: Késve költözhetnek Nem rendelték meg És a hiány — még hiány Költözködések nyara címmel lapunk június 7-i számában megírtuk, hogy a lakások átadása során az utóbbi időben már-már általánossá vált késedelmet fokozatosan felszámolják a városban, s ennek megfelelően már júniusban vöbb mint 650 új lakásba költözhetnek be a lakáskiutalással rendelkező miskolciak. A BAÉV-tól és a Miskolci Beruházási Vállalattól kapott információk alapján közölt cikkünkkel kapcsolatban Balajti Andrásné fordult panasszal szerkesztőségünkhöz: elmondta, hogy az ő lakáskiutalása a Gyula utcai egyik új panelbázba szól. de — tudósításunkkal ellentétben — az épületbe még mindig nem költözhetett be családjával. A panasz nem egészen alaptalan, his2en — az ígért 650 lakással szemben — a mgi napig mindössze egyetlen 52 lakásos új épületbe költözhettek be a lakók, A többibe való beköltözésre általában egy-két hetet, néhány éoületnél pedig egy hó- naoot is várni kell. A beköltözésre váró lakások között azonban mi egyáltalán nem említettük a két, Gyulai utcai sóvházban levőket. Ezek júniusi beköltözésére senki sem tett ígéretet. hiszen a két épület távfűtőcsatornájának éoítését a Győri kapun át csak a napokban kezdték meg a mélv- éoítők. és a két úi lakóház hiánypótlási munkáit is csak most kezdte meg a BÁÉV: ebbe a két épületbe tehát augusztus közepénél hamarabb semmi esetre sem lehet beköltözni. Utánanéztünk annak is, hogy miért nem vált be a június elején adott költözkö- dési „prognózis”. A bulgár- földi lakótelep nyugati részén megépült három 44 lakásos panelház az ígéretnek megfelelően idejében elkészült, s június 12-én megtörtént a hozzájuk tartozó külső vízhálózat átadása is. A vízművek azonban leplombálta a házak vízóráit, mert az ingatlan- kezelő vállalat illetékesei nem rendelték meg náluk a vízszolgáltatást. A beruházási vállalat a napokban távirat útján figyelmeztette a MIK vezetőit a mulasztásra, de az ügyben intézkedés még nem történt. A lakótelep negyedik 44 lakásos panelházában pedig a gázvezetékek üzembe helyezési engedélyének hiányában nem történhetett meg a június közepére ígért költözködés. Ezt az épületet előreláthatólag e hét végén bocsátják a lakók rendelkezésére. A Patyolat melletti területen felépült két tízemeletes sávházban várhatóan egyhónapos késedelemmel költözhetnek be a lakók: az épG tők ugyanis a megállapodás ellenére nem végezték el az ígért határidőre a hiánypótlást. A Győri kapu déli oldalán, rületen felépült egyik 45 la- az ifjúsági ház mögötti te- kásos. 4 emeletes sávháznál az ígérethez képest ugyancsak 2—4 héttel több időt kell várni a beköltözésre: ugyanis csak június 30-án történt meg az épület műszaki átadása. Ez a lakóház előreláthatólag július második felében válik beköltözhe- tővé L. P. Határidd előtt Felépül az EPFL-telep Az ÉPFU 3. számú üzemegységének Besenyői úti telepét még 1969-ben elkezdték építeni. A tervek szerint a 93 ezer négyzetméteres terület beépítését csak 1975- ben fejezték volna be. A munkálatok azonban olyan jó ütemben haladnak, hogy valószínűleg már jövőre, 1974 júliusára átadhatják rendeltetésének a teherautók karbantartására, tárolására, irányítására szolgáló telepet. A javítócsarnok, a segédműhelyek, a kocsimosók, felépítményi részei most készülnek, de az irodaház, a porta és a szociális létesítmények építése már a befejezéshez közeledik. A csaknem 150 millió forintos beruházást igénvlő telep külső kerítését a Nehézipari Műszaki Egyetem építőtáboraiban dolgozó fiatalok készítik. Leállt az Les kohó Napokig hül Nagyjavításra állították le tegnap a Lenin Kohászati Művek I. számú kohóját, amelyet 1963-ban fűtöttek be utoljára. Tíz évig ugyanis egyfolytában termelt, mintegy másfél millió tonna nyersvasat. A kohó lehűtése háromnégy napig tart; e folyamatot csak nagyon óvatosan — koksz és víz segítségével — végezhetik el, nehogy felrobbanjon, tönkremenjen. A hosszú életűnek bizonyult kohó javítása előreláthatólag két-három hónapig folyik. Esti telefon Halló, Palotaszálló? — Igen, itt a SZOT-üdülő. — Hogy érzik magukat a beutaltak? — Remekül.. Éppen most tértek vissza egész napos kirándulásról. Szerencs—SárosFogj kezet a távozóval! Ügy szokás — és szép szokás —, hogy a nyugdíjba vonulóktól rögtönzött ünnepségen vesznek érzékeny búcsút a régi munkatársak. Szó ami szó, helye van ilyenkor a meghatottságnak. Hiszen olyan ember távozik a közösségből, aki negyven, negyvenöt éven át — gyakran ugyanazon a munkahelyen — dolgozott, jól ismert mindenkit s őt is mindenki. Ha olykor fáj megválnunk egy-egy megszokott régi bútordarabtól, hát hogyne fájna a búcsú az embertől, akit tiszteltünk, akitől tanultunk, aki tanácsokat adott a rászorulóknak. ö távozik, mert kitelt az ideje Nem lesz többé velünk és közöttünk. Lehet, hogy be-belátogat majd hozzánk fehér ingben és vasalt nadrágban, mosolygósán és megelégedetten, pihenten. De ez már nem az a mindennapi találkozás.' Ez már más. Az egymásra utaltság, az együvé tartozás kötelékei lazábbak lesznek ... S talán, mert a maradók tudják, érzik ezt, azért próbálják meghitté, emlékezetessé tenni a búcsút. Mindenki mond egy-egy kedves szót, megölelgeti a távozót, kezét szorongatja, s egy kicsit — bár nem mondja — sajnálja is. Mert valami véget ért. És a szakival együtt egy kicsit talán magát is sajnálja, hiszen az ö életéből is kilép egy kedvelt ember. Üj jön a helyébe, akit meg kell szokni, ismerni, s vajon tudja-e pótolni azt. aki elmegy? Elmegy, mert mennie kell. „Tartson meg bennünket emlékezetében s fogadja e kis ajándékot, amit a kollektíva nyújt át szeretettel, emlékeztesse ez is az együtt töltött hosszú évekre és ránk, akik tiszteltük, becsültük.” Szép gesztus az ajándékozás. Mert az ajándékot csupán az emlékeztetés eszközéül szánják. Megtörténik, hogy nem is egy, hanem több ajándékot kap a távozó. A közvetlen kollégáktól, a brigádtól, s egész műhelytől. a szakszervezettől, esetleg valamelyik társadalmi szervtől. És — nem is ritkán — az első számú vezetőtől, ö is elküldi a maga ajándékát. Az a baj, hogy elküldi. Mennyivel emberibb lenne, ha maga is megjelenne a kis ünnepségen, megszorítaná a távozó kezét és mondana néhány keresetlen szót. Például ezt: köszönöm. Jani bácsi, mindannyiunk ' nevében köszönöm ezt a negyven évet. És az órát — az ajándékot — csak úgy mellékesen adná oda. Nem a negyven év jutalmaként, mert egy óra nem lehet negyven év jutalma. Csak jelképe a tiszteletnek. Csak eszköze az emlékezésnek. Am a kézfogás se jutalom! Nem is kötelesség. Egyszerűen: emberi gesztus. Becsületemre mondom: ez a búcsúkézfogás többet ér és emlékezetesebb a távozónak, mint az óra, amelyre úgy sincs sok szüksége. A munkahely kapuján kilépve múlik az idő eléggé ... számolatlanul is. Cs. L patak—Tokaj volt az útirány. Már szolgáljuk fel a vacsorát. A legtöbben sertésszeletet, húsos makarónit kérnek. — Mit szóltak a buzgárhoz, a „miniárvízhez"? — Megnézték, aztán napirendre térték fölötte. — Mi a holnapi program? — Maradjunk még egy kicsit a mánál! A helyzet ugyanis az, hogy nemcsak a 300 beutalt, hanem a teljes személyzet is itt van meg. Mindenki túlórázik, készítik a félévi mérleget. Holnap délelőtt szabad program. Üdülőnk személyzetének sportolói ugyanis — kultú- rosnőnk vezetékével — Mátraházán vesznek részt egy nagyszabású sportvetélkedőn. Este viszont érdeklődéssel várt műsor következik. — Borsodi mozaik címmel megyénk idegenforgalmi nevezetességeit bemutató diafilmet vetítünk. Többek között láthatják vendégeink a Bükköt, Tokaj-Hegyalját, Mezőkövesdet és így tovább. — Mikor búcsúzik Lillafüredtől a csoport? — Csak a jövő hét közepén, akkor lesz nagyváltás. Reméljük, hogy fájó szívvel búcsúznak tőlünk, hiszen mi, az üdülő dolgozói minden tőlünk telhetőt megtettünk pihenésük érdekében. Ny. I. V
