Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1973-06-19 / 142. szám

Ki ébreszti a telelonébresztot ? A hajnali és kora reggeli telefonébresztést a távolsági beszélgetéseket kapcsoló éj­szakai ügyeletesek .végzik. Őket nem ébreszti senki sem. mert a szolgálat folyamatos és aludni csak a műszak után lehet — otthon. • A 15-222-es számon csak felveszik* a rendelést, ellen­őrzik a hívószámot és a töb­bi már a kapcsolók dolga. Három percig csengetnek, ha a megrendelő nehezen ébred. Először ritkán, rövideket, hogy ne riadjon fel az egész ház. Előfordul, hogy a hí­vott megrendelő, már el is indult hazulról, amikorra az ébresztés szól, ilyenkor há­rom perc után már nem pró­bálkozik a szolgálat. Rekla­máció évek óta nem érkezett a telefonébresztő munkájára. Mellékapcsolás is legfeljebb a berendezés hibájából for­dulhat elő, de az ilyen ese­tek száma elenyésző. Sok ré­gi ..ügyfele” van a 15-222-nek. olyanok is, akik mindennap kérnek ébresztést. (Például a koránkelő garázsmesterek.) + Épül az új miskolci húskombinát. A 818 millió forintos beruházás az ország egyik leg­nagyobb és legmodernebb húsipari létesítményé lesz. Óránkénti 30 darab szarvasmarha- és 300 darab sertésfeldolgozó kapacitásával nagymértékben hozzájárul majd a hazai és export húsigények kielégítéséhez. (Hegedűs Bélé felvétele) A félkarú ólomkatona Érlékesebb-e a drága játék? — A nagyfiam nyolcéves. A kicsi öt. Nem hiszi el. de egyszerűen nem tudok mi­lyen játékot venni nekik, olyat, aminek örülnének. Egy-egy név- vagy születés­nap valóságos tragédia ná­lunk. Az ajándékokkal egy­másra licitál a család. A négy nagyszülő és mi is. Most háromszáz forintot köl­töttem el. A nagynak a bizo­nyítványért jár, ami jár, a kicsinek meg adni kell. ha kap a másik. Az én két fiam a szemeimbe nevetett, mert csak az egyik nagyapa leg­alább ötszázért vásárolt ne­kik. És még az árcédulákat is a csomagban „felejti” az öreg A panasz talán nem, de a jelenség mindenképpen írást érő. ♦ Párbaj a szerétéiért Szakáll Sándorné boltve­zető-helyettes: — Én tizedik éve dolgozom játékokkal. Volt olyan apu­ka, aki egy hétéves kislány­nak és egy kilencéves fiúnak vett játékot. A legdrágábbat kérte, ami van. Erre megkér­deztem, hogy milyen játék­kal játszik a gyerek szívesen, mit találni ezekből otthon? Nem tudta. Az apuka külön él és csak az új „apa-bácsi­nál” akart különbet venni. — Mit adott neki? — Kikérdeztem még a gye­rek bizonyítványát is. Mert az is jellemző, hogy mit tud a gyerek gyakorlatból. Így ajánlottam, talán nem is a legdrágábbat. De az apuka később visszajött elmondani: köszöni szépem, mind a két gyerek örült. Párbaj a szeretetért? En­nek a szeretetnek egyetlen vesztese a gyerek, aki las­san elfelejt örülni. A leokedvesebb Laci felmutat egy félkezű ólomkatonát, amely az ép karjával tiszteleg. — Ez a legkedvesebb. — Kitől kaptad? — Cseréltem az osztály- 'ban. A gyerek édesanyjától tu­dom, hogy Laci az apjától maradt éremgyűjtemény ér­tékes darabjait adta a kato­náért Lacinak távirányítható holdjárója is van. — És ezt nem szereted? — De . .. Csupa határozatlanság a hangja, s nem is mond iga­zat. Postán kapta a holdjárót. Az értéket az ajándékozás módja is meghatározza. A játékbolt eladói mond­ják: — Mi itt örömet adunk el, hiszen a játék öröm. Sajnos, innen a pult mögül gyak­ran szomorú dolgokra lá­tunk. Előfordul, hogy a leg­drágább játékot is úgy ad­juk. hogy nem marad ben­nünk öröm. Pedig igazán hasznos játékokat tudunk ajánlani, olyanokat, amelyek a gyerekben meglevő adott­ságokat fejlesztik. A fantá­ziára hatnak, a technikai készséget erősítik. A játék pedagógiai segédeszköz. I Álltam a boltban. Hallgat­tam a beszélgetéseket. Való­ban nincs olyan vevő, aki ne kapna tanácsot, segítsé­get. Szezon van. A bizonyít­ványosztást követő szezon. Mi felnőttek fontosak vagyunk önmagunknak, de van egy fontosabb nálunk: a gyerek. Gondoljunk hát rájuk is. mielőtt pusztán az árakkal kezdenénk párbajozni — a szeretetért. B. G. Ki a hideget szereti... A hűvösebb idő elriasztja a melegvizű strandok látoga­tóit, de á hideg víz barátai ilyenkor sem mondanak le a fürdőzésről. A diósgyőri vár­fürdő alig több, mint két hét alatt 3000 strandolót fogadott. Nagyon kedvelik a meden­céit a tengervízhez szokott németek, franciák és finnek is. Nyári KISZ épííőiábor A bánkúti síparadicsomért Végre megvalósult egy sokáig dédelgetett elképzelés: hét­tőn Bánkútra érkezett a KISZ építőtábor első turnusa, hogy hozzákezdjen az igazi „síparadicsom" megteremtéséhez a Bükk legmagasabb pontján. A Földes Ferenc, a Kilián György, a Herman Ottó és a Zrínyi Ilona Gimnázium negyven diákja ütött sátrat a turistaház még Miskolc III. -kerületéhez tartozó csücskénél. Merthogy erre is ügyelniük kellett a szervezőknek: nehogy átlépjék a megyehatárt, ami itt nem volna ördöngösség, hisz’ a menedékház északkeleti sarka „be­lelóg” megyénkbe, nagyobbik fele azonban már Hevesé. Olvasótábor Olvasótábor nyílt hétfőn Piliscsabán, a Hazafias Nép­front Pest megyei Bizottsága szervezésében. A tábor negy­ven részvevője termelőszö­vetkezetben dolgozó fiatal, szakmunkástanuló, általános iskolás és gimnazista közül való s valamennyien a toki és zsámbéki Olvasó népért klub tagjai. Tizenkét napot tölte­nek a táborban fiatal írók társaságában. A programban közös könyvelemzések, iro­dalmi estek, művészeti vita­délutánok szerepelnek. Hasonló olvasótábor nyílik a nyár folyamán Pest megye más községeiben is. Volt izgalom elég addig is. míg sátorverésre került a sor. Mert szombaton még úgy nézett ki, hogy nemigen lesz sátor a hét elejére az építő­tábor diákjainak, nevelő-ve­zetőinek Az oka pedig egy roppant egyszerű, s így utó­lag már humorosan ható .his­tória: a gépkocsivezető, aki múlt pénteken a sátrakért ment a fővárosi Belker. Köl­csönzőhöz, eltévedt Budapes­ten. Mire kísérője rátalált a sátrakat ígérő boltra, az ott dolgozóknak letelt a munka- ■deje. s nem használt a ri- mánkodás, hogy félórácskát túlórázzanak a miskolci ügyért. Szombaton aztán — az utolsó pillanatban — akadt egy vállalkozó szelle­mű „maszek pilóta”, aki majdhogynem szívességből tette meg a pesti utat a 14 sátorért. kiadós séta a Szárazvölsvön át A kívülálló el sem tudja képzelni, hogy hányféle vál­lalatnak. intézménynek, szer­vezetnek az összefogása szük­séges egy ilyen tábor létre­hozásához. A miskolci tanács 70 ezer forintot biztosított a diákok ellátására: a KISZ városi Bizottsága toborozta a gyerekeket; a Miskolci Köz­lekedési Vállalat adta a kü­lön buszt. S az erdészet! No, az erdészet rukkolt csak ki igazán: csákányok, fejszék, ásók és kapák (vadonatújak), « a fekhelyekhez a matracok tőlük kerültek ki. Figyelmes­ségük kiterjedt arra is. hogy a táborba érkezőknek ne kelljen cipelniük a „málhát” a háromnegyedórás gyalogos kaptatón. Terepjárót küldtek a táskákért, szatyrokért. A Szárazvölgyön át ka­paszkodtak a bánkúti turis­taházhoz a gimnazisták. A hangulatukon még javított is REFLEKTOR Ma Budapesten a Magyar Hidrológiai Társaságban megvitatják a vizek biológiai minősége és a vízkezelés kér­déseit. Debrecenben az il­letékesek Hajdú megye sütő­iparának fejlesztéséről ta­nácskoznak. Egerből 300 fiatallal béke- és barátság vonat indul a Szovjetunióba. Kecskeméten üvegházi és fólia alatti zöldség termesz­tési bemutatót rendeznek. ★ Ozorán megkezdődik a Tolna megyei ifjúsági honismereti táborozás. ★ Pécsett évad­záró klubtalálkozójukat tart­ják a helybeli színházbará­tok. Jk Salgótarjánban ülést tart a „Húszezer munkanapot Salgótarjánért” mozgalom operatív bizottsága. * Tata­bányán százszemélyes nap­közis tábor nyílik. Gurigái nem változott Amikor belépett hi­vatali helyiségembe Gurigái Gerzson, egy­szerűen nem hittem a szememnek. Evekig együtt dolgoztunk, az­tán ö elkerült a cég­től. Esztendőkön át fe­lém sem nézett, még akkor se, ha. olykor a házban járt. Alkalom- szerű találkozásainkkor fagyosan biccentett, amit én természetes­nek vettem, hiszen tudtam, hogy mindig ellenszenves voltam neki. Csupán az ví­gasztalt, hogy nem egyedül. Most hát itt állt, pontosabban már ült velem szemközt. Kezet rázott velem, negédes és közlékeny volt. Bi­zonyos dolgokról a vé­leményemet kérdezte, de szóhoz sem hagyott jutni, harcos tempera­mentummal maga vitte a prímet. — ... se mondok ne­veket. Tudod kikről van szó. Édesapám, te ismersz engem. Tedd a kezed a szívedre, La- zurkai, s mondd meg őszintén: nem olyan embernek ismertél-e, aki mindig az igaz­ságért harcolt? És én amellett vagyok ma is, édesapám! Én őszintén, kertelés nélkül kimon­dom, ami fáj. És ne­kem fáj. Szürcsölt kettőt a fe­ketéjéből, rágyújtott. (Biccentve köszönte meg a tüzet.) Bánato­san magába roskadt. Szegény ember, gon­doltam, valaki nagyon- nagyon megbántotta, ha annyira fáj neki, hogy még én is alkal­mas vagyok meghall- gatónak. — Szóval azt kérde­zed, Lazurkai, hogy mi üíj? — kapta fel hirtelen a fejét, miután nem kérdeztem sem­mit, sőt meg se nyik- kantam. — Hát kimon­dom, a kutyasz ... Az fáj! Szétveti az igaz­ságérzetemet. Látod, hogy reszketek a düh­től? Hát én megmon­dom neked, Lazurkai. (Akkorát csapott az asztalra, hogy vitus- táncba kezdtek a csé­szealjak.) Az a baj, hogy nem mindenki mondja meg. Én meg­mondom. De neveket nem említek, úgyis tu­dod, hogy ... Szóval idefigyelj! A kispolgá- riasság! (Arca diadal­masan felragyogott, szemei forogtak, mint a zsineggel vontatott hal a víz hátán, kacaja a Bajazzó áriájának né­hány akkordját idézte, már ami a hangerőt illeti.) Érted, Lazur­kai!? Bólintottam, mert nem értettem. — Akkor minek is magyarázzam neked, Lazurkai, hiszen is­mersz. Idefigyelj! Tu­dod-e. ki a kispolgár? Na ki? A harácsoló. Az anyagiasok. A ... a ... de ne is kérdezd, kapásból mondanék legalább ezret. Mind­egyik kispolgár. És mondhatnak nekem akármit. a kispolgáriz­mus akkor is kispolgá­rizmus. — Nagyot fújt és elhallgatott. — Ha nem. haragszol Gurigái, egy bizonyos magatartás, gondolko­dásmód ... — Te csak ne vágj közbe, Lazurkai, te is­mersz még azokból az időkből. Én ma is ugyanaz vagyok. Én semmit se változtam. Mindig szigorúan nye­segettem az ellentmon­dásokat, a visszásságo­kat és most is meg­mondom mindenkinek szemtől szembe! Meg- mon-dom! — Mondd meg, Gu­rigái. De tulajdonkép­pen kinek és mit akarsz megmondani? — Felüvöltött és cso­dálkozva összecsapta a tenyereit. — Jóságos ist... khm ... jószagú reze­dabokor, hát itt ma­gyarázok neked már egy órája, és te sem­mit sem értesz? Van fogalmad arról, milyen veszélyes méreteket kezd ölteni a kispolgá- riasság? A kispolgá- riasság ellen harcolni kell tűzön-vizen át. Le kell leplezni mindet. Gyökerestől kell lelep­lezni! A leleplezés alapvető követelmény. Társadalmi érdek. Édes­apám, Lazurkaikám, ha már erről van szó, sze­retnélek megkérni va­lamire. Te a jövő hé­ten érettségi elnök le­szel a II. Kázmér gim­náziumban. Abban az osztályban, ahol egy nagyon jó ismerősöm gyereke érik. Nagyon izgulós. Lazurkaikám, vigyázz rá ... Tekinté­lyes- ember az apja, tu­dod, aztán... De ne hidd ám, hogy ő kért fel!. Én csak úgy ... Mert az igazságszere­tet. Ismersz, Lazurkai, én ugyanaz vagyok, aki voltam. Az ember mindig maradjon hű az elveihez. Ez a fon­tos, Lazurkaikám. Ne feledd! Ugye nem fe­lejted el? .. ,-nak hív­ják a gyereket. Na nem mintha, dehát... És aztán szeretnék egy­szer leülni veled dis- kurálni egy kicsit. Mert ugye, ilyen témáról nem lehet csak úgy ukkmukkfukk beszélni. Ki kell azt fejteni, konkrétan, kertelés nél­kül. Felállt. Búcsúzóul megrázta a kezemet. Nyirkos volt az érin­tése. a kiadós „séta”. Mire felér­tek. már javában tartott kö­zöttük a barátkozás. Szabadtéri televíziózás Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy egy hónap alatt — négy turnusban vált­va — az ideálisát megköze­lítő módon alakítsák ki a négy sípályát Bánkút északi lejtőin. Azokat a pályákat, amelyek végre nem csupán a sísport versenyzőinek, ha­nem a téli sport műkedvelői­nek kezdőinek, tehát a nagy tömegeknek is rendelkezése­re áll. Nagyon, kellett már, hogy a kétszázezres Miskolcnak is legyen „síparadicsoma”. Ne sóhajtozzanak az Alföldről itt víkendezők, hogy: „Hej, ha nekünk ilyen Bánkútunk volna, mit tudnánk mi eb­ből kihozni!” Lám, Miskolc is meghozza a maga „áldo­zatát” — amely egyébként nem is igen számít oly nagy áldozatnak — azért, hogy az egészséges, télisportra lehe­tőséget teremtsen. Az ifjak, akik szinte pil­lanatok alatt felvert sátrak­ban helyet foglaltak, min­denesetre jól „startoltak” a maguk egy hetéhez. Holott még nem is igen tudták a korai órákban, micsoda re­mek programot állítottak össze számukra a tábor szer­vezői. A szabadtéri televí­ziózástól a filmvetítésig, sza­lonnasütéstől a kirándulásig lesz itt minden, ami a vá­rosi gyereknek ugyancsak kellemetes időtöltés. És per­sze, munka is. Nem „megsza­kadásig”, de annyi, hogy ki­töltse a napi hat órát. Ennyi a „fejadag” ahhoz, hogy a csaknem 200 ezer forint ér­tékű vállalást teljesíthessék. R. É. Békekölcsön­sorsolás Az Országos Takarékpénz­tár egy hét múlva, június 26-án és 27-én Budapesten rendezi a II.,'III. és IV. bé­kekölcsön 1973. évi első fél­évi sorsolását. A húzásokat mindkét napon 9.30 órai kez­dettel az Utasellátó Vállalat Arany János utcai kultúrter­mében tartják. Kedden a II. békekölcsönt sorsolják, 153 600 kötvényre 39.9 millió forintot. Szerdán először a III. békekölcsön 740 350 kötvényére 94,1 mil­lió forintot, majd a IV. béke­kölcsön 455 000 kötvényére 57,8 millió forintot sorsol­nak ki. A kétnapos húzáson a há­rom békekölcsönből összesen 1 348 950 kötvényre 191,8 mil­lió forint jut nyeremény és törlesztés formájában a köt­vénytulajdonosoknak. A ki­húzott kötvények beváltása július 10-én kezdődik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom