Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1973-06-18 / 141. szám

Ajándékba kapott pontot a bajnok Papp József SE—Salgótarjáni Kohász 1:1 (1:0) Egy perccel a hármas síp­szó elhangzása előttig úgy nézett ki, hogy bajnokverés lesz a Népkertben! Végül is az NB III. Északi csoportjá­nak bajnoka „ajándékba” ka­pott egy pontot a — Játék­vezetőtől! A hazaiak kissé megilletődöt- ten kezdték a játékot, s a tarjá- niak is hosszú időn keresztül csak félgőzzel játszottak. Az első játékrész közepétől azonban fokozatosan lendületbe jöttek a piros-fehérek, s gyors támadá­saik rendre zavart okoztak a vendégek védelmében. Már ek­kor látszott, hogy a Kohász a Népkertböl nem viszi el a két bajnoki pontot! A 19. percben Konyha csak centiméterekkel lőtt kapu mellé. A 35. percben Pálur került óriá­si helyzetbe, de kivárt. Lövésé­be beleléotek. Két perc múlva Parajdi négy méterről lőtt a ka­pusbal Ezután — a 35. percben — megszületett a hazaiak vezető gólja. Konyha szabadrúgását csak kiütni tudta a kapus, s a labda az 5-ösön álló Csernyiczky elé pattant. A szélső biztosan lőtt a bal felső sarokba, 1:0. Szünet után erősítettek a ven­dégek, azonban támadásaik a jól záró Honvéd-védőkön rendre el­akadtak. A 78. percben viszont a hazaiak növelhették volna elő­nyüket. Parajdi a kifutó kapus mellett is elgurította a labdát, azonban az hajszállal a kapu mellé jutott. A 89. percben Szűcs tisztán szabadított fel a 16-oson belül­ről, a játékvezető azonban ért­hetetlenül a 11-es pontra muta­tott. Vári biztosan helyezte a jobb felső saroííba a büntetőt, 1:1. Újrakezdésre nem is maradt idő! A miskolciak Kun — Miklán, Szűcs. Forgács, Karajz, Bazso- nyi, Pálur, Parajdi. Konyha, Fe­kete, Csernyiczky összetételű csaData ezúttal feledtette a leg­utóbbi kisiklásokat, lelkesen küz­dött és jól is játszott. Szűcs és Kun külön is dicséretet érdemel. Brilla legyőzte Csik Mártát! Fiatal asztaliteniszezőink egy hétig tartó fővárosi ver­senysorozata befejeződött, s azon több szép miskolci, bor­sodi vonatkozású eredmény született. Az országos serdülő csapa­tok kupatornáján a MÉMTE Kriston—Vincze—Gulyás— Budai összetételű csapata bronzérmet nyert. A DVTK csapata is jól helytállt; csak nagy küzdelemben maradt alul a négy közé- jutásért a KSI csapatával szemben. A rangsorolatlan verseny­zők részére kiírt serdülő se­regszemle országos döntőjén a DVTK Mocsári—Magyar— Csaba összeállítású csapata folytatta jó szereplését, s a megyei, területi bajnokságok megnyerése után, most ve­retlenül lett az országos baj­noki cím tulajdonosa. Egyé­niben Csaba Attila ezüstér­met nyert. A MOATSZ korcsoportos versenyén először a fiúk küz­delmeit bonyolították le, ahol az 1960-as születésűeknél Gu­lyás (MÉMTE) bajnokságot nyert, míg Csaba (DVTK) szép játékkal bronzérmet szerzet);. Az 1962-esek közótt Majoros (MÉMTE) a harma­dik helyen végzett. Az 1963- asok korcsoportjában Laczkó Sándor (Sárospatak) bátor támadójátékkal nyert baj­nokságot, s vívta ki a fővá­rosi szakemberek elismerését. Kriston Zsolt két évfolyam­mal magasabb szinten szere­pelt, s meglepetésnek szá­mít, hogy nem került a leg­jobb négy közé. A legnagyobb sikert a leá­nyok versenye hozta. Az if­júságiak összecsapásában Brilla Éva, a MÉMTE üdvös­kéje nagyszerű játékkal ve- ' rekedte magát a döntőbe, ahol Csik Mártával találta magát szemben. Az első ; játszmában még kapkodott, sietett. A második és harma­szeszedte magát, s imponáló fölénnyel győzte le váloga­tott ellenfelét. Öriás megle­petésre megszerezte a bajno­ki címet! Az 1961-es korcso­portban Répásy Mária (MÉM­TE) bronzérmet nyert. Meglepetést keltett a hét­éves Kriston Annamária fő­városi bemutatkozása is, aki az 1963-as korcsoportban há­rom győzelmet aratva, bátor támadójátékkal, bronzérmet szerzett. jfc Tavaly ilyenkor szintén a Videoton volt az utolsó tavaszi vendég a diósgyőri stadionban. Akkor is a székesfehérváriak nyertek, de az a vereség már nem befolyásolta a diósgyőriek végső helyezését, illetve bentmar adását. A tegnapi mérkőzés nemcsak fontosságát tekintve volt merőben más, hanem a játék képét illetően is, hiszen a DVTK ötszörösen annyi helyzetet teremtett Kovácsék kapuja előtt. Akkor egy gólt lőtt. most egyet sem. Képeink három nagy elszalasztott lehe­tőséget mutatnak be. Legfelül Fekete, középen és lent Gör­gey próbálkozott, de a fehér mezes Videoton-védök — illetve fekete mezes kapusok — mindig közbe tudtak lépni. És Ko­vács József, a válogatott középhátvéd mindenütt ott volt! (Szabó István felvételei) 4 „nyílt sisak’ eredményesebb volt Dorogi Bányász—MVSC 3:2 (1:0) dik játszmában azonban ösz­A pénteki sajtótájékoztatón Szentmar' y Tibor edző a „tisztes eredmény reményét” hangsúlyozta a Dorog elleni mérkőzést illetően. Nos, a mester óhaja bevált, mert az MVSC, veresége ellenére is emelt fővel utazhat haza a bányászvárosból, hiszen az NB I-be törekvő ellenfél csak óriási küzdelem árán tudott a zöld-fehér gárdáiul szemben keserves, egygólos győzelmet aratni! A 4000 néző előtt, Müncz játékvezető irányításával le­játszott mérkőzésen az MVSC Serfőző — István, Locker, Gergely, Szabó, Kása, Mészá­ros, Béres (Krompaszky), Marosi (Molnár), Demkó, Lu­kács összeállításban szere­pelt. A hazai gárda termé­szetesen már az első percek­től nagy lendülettel kezdte a játékot, hiszen számukra lét- fontosságú volt a mérkőzés. A vasutas fiúk azonban nem adták meg könnyen ma­gukat! Szívósan, gyakran szinte az egész csapattal vé­dekezve, a 40. percig ellent is álltak. Ekkor Bartalos szög­letet ívelt be, melyet a jól helyezkedő Horváth P. csúsz­tatott fejessel a bal alsó sa­rokba juttatott, 1:0. Fordulás után a „minden mindegy” elvet alkalmazva, kitámadott a miskolci csapat. Változatos, érdekes, izgalmas lett a játék. Mindkét kapu előtt adódtak helyzetek, s az 59. percben a Bányász-véde­lem megingását ki is hasz­nálták a zöld-fehérek. Mé­száros átcselezte magát vé­dőjén, Tóthon, utána az alap­vonaltól laposan középre küldte a labdát, s a befutó Krompaszky hatalmas lövés­sel a jobb alsó sarokban zör- rentette meg a hálót, 1:1. Az egyenlítő gól után ide­ges. kapkodó lett a hazaiak játéka, s ezt ügyesen kihasz­nálta az MVSC. A 66. perc­ben egyik hazai védő ártat­lan helyzetben röviden adta haza a labdát, melyre a szem­füles Mészáros gyorsan rá­csapott. A kapujából kifutó Schnitzert is kicselezte, majd nyugodtan a hálóba helye­zett, 2:1 az MVSC javára! Ezután óriási hajrába kez­dett a Dorog. Az MVSC fel­adta a „nyílt sisak” harcmo­dort, s a védekező taktikára — mint ahogy az lenni szo­kott — ráfizetett. A 80. perc­ben a lőni készülő Lackót Locker és Kása ollóba fogta. Müncz határozottan a 11-es pontra mutatott. Tóth Serfő- zőt becsapva, a jobb alsó sa­rokba lőtte a labdát, 2:2. A közönség fergeteges biztatása újabb rohamokra indította a hazaiakat, amelyeknek négy perc múlva eredménye is lett. Lackót buktatták 20 m-re a kaputól az MVSC védői, s a szabadrúgást Tóth gyilkos erővel lőtte a sorfal mellett a bal alsó sarokba, 3:2. A találkozó a várakozástól eltérően drámai küzdelmet hozott. Az első félidőben a Dorog nem tudta gólokra váltani fölényét, szünet után viszont alaposan meg kellett izzadnia a sovány győzele­mért. A fordulás után nyíl­tan támadó MVSC kis sze­rencsével az egyik pontot hazahozhatta volna. A mis­kolci zöld-fehérek ezúttal ön­magukat múlták felül, s a kitűnően játszó együttesből szinte alig lehet valakit' kü­lön is kiemelni. M. Gy. Videoton—DVTK 2:0 (0:0) Amikor eltávoztam a stadionból, egy szurkoló így szólt hozzám: „Most már megírhatja, hogy épp ideje volt kiesni!” Nos, bármennyire is tiszteletben tartjuk a szurkolók, azaz olvasóink kívánságát, ezt még nem tehetjük gieg, hiszen pa­píron még van lehetőség a bením'radásrá. Igaz, nagyon ke­vés a remény arra, hogy a Szegedéi otthonában négy gól- különbséggel győzze le az a csapat, amelyik saját pályáján több mint 15 helyzetéből egyet sem tudott értékesíteni, a lehetőség azonban ettől függetlenül nyitva áll. Senki sem láthat a jövőbe, s nem állíthatja azt, hogy egy mérkőzésen nem akadhat 5—6 helyzet, s az sem törvényszerű, hogy az mindig kihasználatlan marad. Az előbbi sorokat egyébként nem az optimizmus, hanem a tárgyilagosság íratta velünk, hiszen a Szeged is járhat úgy, mint járt tegnap a DVTK. Az alábbi beszámoló is igazolja, hogy az sem lehetett volna meglepetés, ha a találkozó 5:2-es hazai győzelemmel vég­ződik. Csakhát, régi igazság, hogy a helyzeteket nem elég kidolgozni,.. Az l:l-re végződött tarta­lék bajnoki mérkőzés után az alábbi összetételű együt­tesek játszották — Emsber- ger irányításával — az évad utolsó diósgyőri NB I-es mér­kőzését. Videoton; Kovács L. — Nyitrai, Kovács J., Szabó — Hártyául, Fejes — Wollek, Nagy 11., Szalmássy, Karsay, Nagjf 111. DVTK: Szabó — Kovács, Salamon, Kolláth — Gál, Vá- radi — Kiss (Udvarev a szü­netben), Tatár, Horváth (Oláh a 75. percben), Görgey, Fe­kete. A Videoton megerősítette védelmét, s eleinte Horváth külön testőrt is kapott a 11-es számmal játszó Nagy III. személyében. Az első fél­időben láthatóan egy pontra törekedtek a vendégek, de a megerősített védelem sem tudta megakadályozni a ha­zai helyzetek sorát: A 12. percben Tatár szög­letből fejelt kapura, a kapus­ról kipattanó labdát Fekete lőtte rá, az viszont most egy védőről jött vissza — Hor­váth elé —, aki szorongatott helyzetből fölélőtt. Három perc múlva Görgey beadását Tatár küldte hajszállal a kapu fölé. A 16. percben Görgey lövését ütötte szög­letre Kovács a jobb alsó sa­rokból. A Videoton kapusa végig remekül védve, fő ré­szese volt a vendégek győ­zelmének, igen sok lövést hárított. A 19. percben pél­dául Horváth 15 méterről küldött bombáját védte ve­tődve. A vendégek első lehetősége a 22. percben adódott, ami­kor a balszélen elfutó Wol­lek elől Salamon hazaadott, s Nagy II. majdnem elcsípte a labdát. Jó ideig a két védelem kö­zött pattogott a labda, majd a 27. percben Fekete játszot­ta tisztára magát a kaputól hét méterre, de a labda fölé rúgott, és az ismétlésre már nem volt idő. A 38. percben Nagy III. elcsúszott, Tatár elvitte mellette a labdát, a 16-osról gyengén lőtt, s a ka- l pus védett. Ekkor írtuk fel a követke­zőket: „Most már inkább | csak számolni lehet a diós- í győri akciókat, mint részlete- I sen leírni, hiszen olyan gyor- j san követik egymást. A 0:0-ra végződött első fél- S idő után egy ideg még foly- f tatódott a diósgyőriek hely- [ zetkihagyási sorozata: az első percben Görgey lőtt alig a bal felső sarok mellé, majd a 4. percben Fekete nagysze­rű átadását a tisztán érkező Tatár lőtte 14 méterről a bal alsó sarok felé, de Kovács is­mét nagyot vetődött. Két perc múlva Horváth bal oldali, lö- vésszerű beadása csúszott el Tatár és Fekete lába előtt A 9. percben szerzett veze­tést a Videoton. Szalmássy szólózott, majd a jó helyzet­ben levő Wolleket szöktette, de a szélső lövése egy védő­ről szögletre perdült. A jobb­oldali szögletei Karsai rúgta, s a félmagasan belőtt lo.bda érintés nélkül csavarodott a meglepett Szabó mellett a hálóba, 1:0 a Videoton ja­vára. Hat perc múlva újabb le­hetőség maradt kihasználat­lanul, Görgey partdobása el­pattant a 16-oson belül fede­zetlen maradt Feketétől. A 18. percben viszont a Video­ton növelhette volna előnyét, amikor a diósgyőri védelem késve alkalmazta a lestakti­kát, de a jó ütemben kiugró Szalmássy a kifutó Szabóba lőtte a labdát. Középpályás játékperiódus következett, majd ismét feljött a Diós­győr. A 25. percben Görgey két csel után a jobb felső sa­roknál találta el a kapufa élét. A 28. percben Szalmássy ismét egyedül törhetett a diósgyőri kapura. Ezúttal si­került elhúznia Szabó elől a labdát, de hiába gurított az üres kapra, mert a közben befutó Salamon nagy bravúr­ral „kispár^ázta” a labdát. Végérvényesen a 38. perc­ben dőlt el a mérkőzés, ami­kor Kürsai a 16-os bal sar­káról beadás helyett nagy erővel kapura lőtt, s a lö­vés akadálytalanul vágódott a hálóba a késve vetődő Sza­bó előtt, 2:0. Ka rsai helyzetfelismerései — nem kevésbé rúgótechni­kája —, valamint Kovács nagyszerű védései tehát rend­kívül nehéz helyzetbe hozták a DVTK-t, hiszen egy olyan csapat ellen kellene idegen­ben négy góllal győznie, ame­lyiknek egy ilyen arányú ve­reség a kiesését ielentené. HORVÁTH KÁLMÁN loíóeredmények 1. Bp. Honvéd—Vasas 2:2 X 2. Tatabánya—Ferencváros 2:2 X 3. Csepel—Komló 2:0 1 4. Diósgyőr—Videoton 0:2 2 5. Pécs—Rába ETO 1:0 í 6. MTK—Egyetértés 1:1 X 7. MÁV DAC—D.-újváros 1:1 X 8. Várpalota—Haladás 2:1 1 9. Kecskemét—BKV Előre 2:1 1 10. Volán—Oroszlány 1:0 1 11. Szekszárd—Debrecen 1:1 X 12. KKFSE—K.-barcika 1:0 1 13. Törekvés—Leninváros PÓTMÉRKÖZÉS: 0:1 2 14. Hajdúbösz.—MGM Debr. 3:1 1 1973. június 24-én délelőtt 10 órai kezdettel Miskolcon, a DVTK-stadionban ismét megren­dezésre kerül a hagyományos vidám, zenés színész—újságíró találkozó, a miskolci SZÚR A műsor szereplői: Almást Éva, Cserháti Zsuzsa. Ernyei Béla, Felföldi Anikó, Forgács Gábor, Fónay Márta, Gyarmati István, Ha dics László. Hlatky László, Horváth Tivadar, Kibédy Ervin, Koós János, Kovács Ferenc, Kovács Zsuzsa, Mikes György, Peterdi Pál, Radványi Barna, Rónaszéky András, Somogyi Pál, Suka Sándor, Szegedi Molnár Géza, Szuhay Balázs, Szűcs Judit, Vámosi János, Zalatnay Sarolta. Záray Márta. A műsort az EXPRESS, a KÉK CSILLAG és a LOS PACHVNGOS együttesek kísérik. Konferálnak: dr He­gedűs János és ősz Ferenc. A mérkőzést közvetíti: dr. Hegedűs János. Jegyek az üzemi közönségszervezőknél, a szín­házi jegyirodában, a Borsod megyei Lapkiadó Vállalatnál, Miskolc, Bajcsy-Zsiíinszkv utca 15., Sajtóház., tel.: 36-131 (a hirdetőirodában, Széchenyi utca 15—17, telefon: 16-213), vala­mint az utazási irodákban igényelhetők és vá­sárolhatók. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom