Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1973-06-06 / 131. szám

Autóbusz- pályaudvar épül Barcikán Jól halad az új autóbusz­pályaudvar építése Kazinc­barcikán. A csaknem tízmil­lió torint költséggel épülő állomást augusztus 20-án adják át az utazóközönség­nek. Tanácstagi fogadóóra Gáspár Sándor, a 32. sz. választókerület tanácstagja június 7-én, 17.30 órától tart fogadóórát az Erdei Termé­keket Feldolgozó Vállalat helyiségében, a Szentpéteri kapu 29. sz. alatt. Pinceklub Pinceklubot létesítenek az Özdvidéki Szénbányák far- kaslyuki üzemének KISZ-fia- taljai. Az építkezéshez társa­dalmi munkával járulnak hozzá. >)c Ha csak a júniusi eső bent nem marasztalja a papírgyári, 36. számú általános iskola tanulóit az épületben — kint ta­nulnak erdei tantermükben. A zöldben, fatörzsekből ácsolt padok között, beszippantva a jó levegőt, néha hunyorogva a falevelek közt kukucskáló napsugártól — könnyebben megy a tanulás. Így jobban el lehet viselni az utolsó órákat... (Ágotha Tibor felvétele) Ez is nyiit várospolitika! A városi tanács javaslatokat kér a miskolciaktól Miskolc város Tanácsának 125 tagja levelet kapott Bárczi Béla tanácselnöktől. A levél többek között az alábbiakat tartalmazza: „A napokban elindítottuk az 1976. évben kez­dődő új tervidőszak előkészítő munkálatait. Ez a feladat nagy felelősséget ró a tervezésben részt vevő valamennyi szervre, amelyet csak a tervezés demokratizmusának növe­lésével tudunk célszerűen megosztani. Kérem, hogy ez irá­nyú törekvésünk támogatásaként szíveskedjék összeállítani és 1973. július 31-ig a tervosztály címére beküldeni azokat a javaslatokat, amelyeket a tanácstagi körzete (vagy a város egésze) szempontjából az ötödik ötéves terv időszakában fontosnak és megvalósíthatónak tart.” A levélről a tanács leg­utóbbi ülésén szólt Rózsa Kálmán tanácselnök-helyet­tes is. Többek között kitért arra: a tervezés demokratiz­musának gyakorlata egyik legjobb módja lehetne annak, hogy' a lakosság széles réte­geiben felkeltsük a város jö­vőjéért való felelősség érzé­sét. A közelmúltban ugyanis több esetben megtörtént, hogy a tanácsi testületek Miskolc jelenét és jövőjét szolgáló jó döntéseket hoztak, ám ezpk — kellő propaganda, illetve ismeretek híján — a városlakók ellenkezésével ta­lálkoztak. A várospolitikai elképze­lések legjobb propagandistái a tanácstagok lehetnek, ök azok, akik a város minden egyes lakójával a legközvet­lenebb kapcsolatot tartják, mindenkihez eljuttathatják a központi elképzeléseket. Te­hát ők vonhatják be a la­kosság legszélesebb rétegeit is a Miskolc jövőjét megha­tározó tervek elkészítésébe. A levél — nem véletlenül — felhívja a figyelmet az anyagi lehetőségek korlátái­ra. Álmodozni sok minden­ről lehet, de a tervkészítés­nél abból a valóságból kell« kiindulni, hogy városunknak megszabott anyagi lehetősé­gei vannak. Olyan jó ötle­tekre és javaslatokra van te­hát szükség, amelyek meg­valósításához az anyagi fe­dezet is biztosítottnak lát­szik. Szinte bizonyos, hogy a javaslatok között akad majd megvalósíthatatlan. De az is biztos, hogy sok jól használ­ható ötlet születik, olyanok is, amelyeket a tervezés szakemberei esetleg figyel­men kívül hagynának. S, ha így lesz, nem hiába történik mindaz, ami új vonást ad a tanács tervkészítésének. NY. I. A DH városfejlesztési fóruma• Közlekedési pályázat Régi és új ötletek Merre fusson a kéregvasút? A miskolc—diósgyőri autóút tervezői a legutóbbi helyszíni bejárás alkalmával több olyan újonnan épített lakóházzal is találkoztak, amelyek akadályozzák a már korábban terve­zett északi tehermentesítő út építését. Ráadásul ezeket a la­kóházakat a tanács által jóváhagyott engedélyek alapján építették tulajdonosaik. Tervek ugyan voltak, de a sok ja­vaslat. közül a legtöbb csak a rajztárakba került és a rész­tervek i-;en sok kérdést nyitva hagytak: ezért még ma sem ismeri senki pontosan a leendő tehermentesítő út végleges nyomvonalát. Közben pedig újabb és újabb lakóházak épül­nek. Nemegyszer olyan helyen is, amely nyilvánvalóan egy­beesik majd a leendő út.nyomvonalával. Könnyű elképzelni meny­nyire megdrágítják majd ezek az épületek az új út építését. S mindez csak azért, mert Miskolcnak még ma sincs egyértelmű, elfogadott köz­lekedésfejlesztési terve. A borsodi műszaki hetek ankétjén jegyezte meg egy szakember: ..Legutóbbi mis­kolci látogatása alkalmával közlekedésügyi miniszterünk maga jelentette ki, hogy a miskolci közlekedés gondjai­nak megoldása nemcsak a város feladata. Ez így is van rendjén. De bizonyára meg­lepődnének a minisztérium vezetői, ha soron kívül ki­utalnának erre a célra Mis­kolcnak néhány száz millió, vagy esetleg egymilliárd fo­rintot. Ugyanis nem tudnánk mit kezdeni vele. Nincs olyan tervünk, amelynek alapján a munkát meg lehetne ren­delni.” Az ankéton a közlekedési pályázat pályaműveit is be­mutatták az érdeklődőknek. Akik hosszabb idő óta Mis­kolcon élnek és hivatássze­rűen foglalkoznak a közleke­déssel örömmel fedezték fel, hogy számos, korábban meg­fogalmazott ötletük testet öl­tött. a kiállított pályamű­vekben. Az elfogadott pályá­zatok többsége például a budapest—miskolci autópálya városi szakaszának nyomvo­nalaként — az eredeti elkép­zeléseknek megfelelően — változatlanul a Szilágyi Dezső utca, az Ady-híd és a Búza tér vo­nalát jelölte meg. így jó csatlakozás bizto­sítható a Diósgyőr irányában épülő északi tehermentesítő úttal és a miskolc—kazinc- barcika—ózdi főúttal, illetve később, a várost elkerülő M 26-os autópálya útvonalá­val is. A pályaművek másik, ko­rábbi elképzeléseken alapuló hasznos javaslata a Kazinczy —Szemere utcákat tehermen­tesítő új észak-dél irányú út építését a Beloiannisz ut­ca mindkét irányban való meghosszabbításával oldotta meg. Ez az út az eddigiek­nél jobb megközelítési lehe­tőséget teremt majd a bel­város számára a Petőfi tér és a Csabai kapu irányából, ráadásul megfelelő csatlako­zást biztosít a város kelet­nyugati részei felé is. A legérdekesebb javasla­tok azonban mindenekelőtt a Széchenyi utcát mentesítik a járműforgalom alól. Egy­részt úgy, hogy a belvároson át, a Zsolcai kapu meghosz- szabításával tesznek javasla­tot egy új útszakasz megnyi­tására az Ady-híd és a Ta­nácsház tér között. Másrészt azzal, hogy a villamos pá­lyáját — kéreg alatti vonalve­zetéssel — az említett új út alá helyezik. A földalatti az Ady-hídnál a Pece vonalát követve fordulna a Bajcsy-Zsilinsz- ky utca irányába. Ez a javaslat nemcsak a gazdaságosságot tartotta szem előtt, hanem azt is, hogy az építkezés idején csak így bo­nyolítható le a belváros for­galma. A budapesti Metró építői mindenesetre sok olyan ta­pasztalattal rendelkeznek, amelyek nálunk jól haszno­síthatók a kéreg alatti vasút építésénél. L. P. Technikusi szintű karbantartás A Lenin Kohászati Művek­ben összesen 2910 dolgozó foglakozik karbantartással. A modern gépi- és technikai berendezések, az elektromos és elektronikus, valamint a hidraulikus vezérlés legalább technikusi szintű ismereteket követelnek. Főleg a műsze­rész-részlegnél dolgoznak technikusok. A karbantartók hetven-nyolcvan százaléka szakmunkás. A ózdi piac (Tudósítónk jelenti) Az országos helyzettel el­lentétben Ózd piaci ellátása lényegesen javult Az árak — bár Ózjdom is magasak — nem haladják meg a jelen­legi országos átlagot, örven­detes, hogy aa eddig három­negyed részben a magánter­melők álltai ellátott ózdi pia­con hétről hétre néhány ter­melőszövetkezet is felvonul — sajnos, árukínálatuk nem járul hozzá az árak csökke­néséhez. Továbbra is érvé­r Uj szolgáltató részleg Rézkettest koldulva Ebben az évben kezdték meg a Miskolci Finommecha­nikai 'Javító Vállalat köz­ponti telepén annak az épü­letnek az alapozását, amely­ben kisgépek, hűtőgépek és elektroakusztikai berendezé­sek javítására rendezkednek be. A negyedik ötéves terv­időszak végére 91 százalék­kal növekszik a vállalat szol­gáltató kapacitása 1970-hez viszonyítva. Egyiptomi kertészmérnök ök Miskolcon Magyarországi tanulmány­útan vesz részt 31 egyiptomi kertészmérnök június 13-tól. Mindannyian a Kertészeti Egyetem Kertészeti Agronó­miái Főiskolai Kara gyöngyö­si továbbképző tagozatának hallgatói. Tanulmányútjuk során ellátogatnak városunk­ba is. Nehéz kenyér a koldulás. Saját tapaszta­latból mondhatom. Mindössze két forintra lett volna szükségem a minap, s hosszas kö­nyörgés után sem tudtam szerezni. Pedig forgalmas helyen gyakoroltam ezt a nagy hagyományú, ámde nálunk kihalóban levő szakmát: a Tiszai pályaudvaron. Rendhagyó módon. Tudniillik nekem is volt két forin­tom, de két darabban, ezt kinálgattam egy rézkettesért. Mire kellett a rézérme? Könnyű kitalálni: a pályaudvaron levő szörpauto­mata gusztusának kizárólag ez felel meg. Kicsi lányom közölte a vonat indulása előtt néhány perccel, hogy szomjas. Persze, több volt ebben az óhajban a gyermeki kí­váncsiság, mint a .valódi szomjúság. Imádja az automatákat. Senki sem tudná meggyőzni, hogy nem egy kis törpe ücsörög a „doboz” mélyén, s nem ő töltögeti napszámban a műanyag poharakat. Egy szó mint száz, kel­lett volna a kettes, de nagyon, ám sorra-' rendre visszautasították próbálkozásomat. Először a peronon levő italos-büfé pénz­tárosa. Aztán egy másik árus. De olyan megvetéssel ám, hogy kezdtem azt hinni, a rézpénz értéke jóval több, mint a könnyű alumíniumé. A gyerek követelte a szörpöt, vészesen közeledett a vonatindulás perce---- Leszólí­tottam egy utast a peronon. Meg sem állt, a válla fölött vetette oda elmentében, hogy nincs. Tetessem sántának magam, rázzam a fe­jem, mint akit légnyomás ért Doberdónál, tépjem rongyosra ingemet? — kergették egymást fejemben a kétségbeesett gondola­tok. Mentsvárként üdvözöltem az ötletet: vásárlás fejében íz apró közt egy venni kell valamit, s a majd csak adnak vissza árva kettest is. Alázatosan odajárultam a bejárat mellett levő újságárus elé. Vettem vagy háromfajta napilapot s még egy Kisdobost is ráadásul, hogy elkápráztassa az összeg. Míg a pulton keresgélt, szemem mohón tapadt a cipős­skatulyára. melyben a napi aprópénz-bevé­tel sorakozott, csinos kis tornyo.cskákba rakva. A legszerényebb becslés szerint is volt ott vagy egy százas, csupa, de csupa rézkettesekből. Az árus mindenféle érmét adott vissza, csak éppen az áhítottat nem. — Kérek egy rézkettest is, mert tetszik tudni a gyerek, az automata, a vonat... — Azt nem! — Miért nem? Hiszen úgy látom, ott a dobozban ... — Az már ki van rakva. — Akkor visszaadom az újságot! — csa­pott át indulatba bennem az elkeseredés. De egy koldus ne legyen öntudatos! Kaptam én a fejemre olyan szóáradatot, hogy jobbnak láttam sürgősen elkotródni a közelből csalá­dommal együtt, mielőtt még kihívják az. URH járőrt. Lányom szomjan maradt. Azzal próbáltam nyugtatni, hogy mire ő megnő, biztosan lesz az automaták mellett pénzváltó szerkentyű. Vagy ha ez nem, akkor legalább az embe­rekben működik majd hibátlanul az a kis automata, melybe ha teljesíthető kérést dob be az ember, nem rideg elutasítást kap cserébe. BÉKÉS DEZSŐ nyesül az a tendencia, hogy a közületiek a magántermelők borsosobb áraihoz igazítják áraikat, s nem arra törek­szenek, hogy olcsóbban, na­gyobb mennyiségű árut ér­tékesítsenek. Dimény Imre mezőgazda - sági és élelmezésügyi minis­ter ózdi látogatása óta általá­ban tapasztalható némi javu­lás a kohászváros zöldáru­ellátásában. A város vezetői most már hatásosabban tö­rekszenek arra, hogy a csak­nem százezres vásárlói kör­zettel rendelkező Ózd on még átmenetileg se alakulhassa­nak ki zavarok a piaci ellá­tásban. Ehhez természetesen arra van szükség, hogy a szö­vetkezeteket megnyerjék az ózdi piacon történő áruel­adásra. (magyar) Szén, olcsóbban A kedvezményes tüzelővá­sár eddig eltelt két hónapja alatt megyénk lakossága több mint 2300 vagon szenet és brikettet vásárolt; így 2.4 millió forintot takarítottak meg. Különösen nagy sikere van az újdonságnak számító, úgy­nevezett egységes háztartási szénnek, amely a berentei darabos, kocka- és diószén keveréke. A hazai brikett­fajtákból eddig összesen 139 vagonnyi fogyott. Egyes szénfajták — így például a farkaslyuki dara­bos kocka és a borsodnádas- di darabos kocka és dió — már kifogytak, de továbbra is korlátlanul kapható a ki­tűnő minőségű egységes ház­tartási szén. A miskolci TÜZÉP Válla­lat szakemberei szerint a kedvezményes tüzelővásár egy-egy borsodi háztartásnak 300—400 forintnyi megtaka­rítást is jelenthet. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom