Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1973-06-26 / 148. szám
Csendes hétvége o a strandokon A miskolc-tapölcai strandon pénteken, szombaton és vasárnap mindössze 600 bátor fürdőző váltott jegyet a hétvégén szokásos 10 ezer vendég helyett. Az Augusztus 20. strandnak is mindössze 520 látogatója volt. A termálfürdőt a hét végén 1200 fürdőző kereste fel. Komoozíciók levesre hangszerelve A dolgozó nők és a háziasszonyok második műszakjának könnyítése érdekében a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat ősztől új szolgáltatás bevezetését tervezi. A hűtőiparral egyeztetett tervek szerint a vállalat hűtőgépekkel megfelelően felszerelt egységeiben konyhakész ételeket hoznak forgalomba. Csak példaként: a háziasz- szony öt-hat leveskompozíció között válogathat. 4c Rendhagyó szamócák. A Magyar Hűtőipar miskolci gyárába talán ma éjszaka érkezett az utolsó vagon feldolgozásra váró szamóca. A nedves időjárás miatt az első kötésű gyümölcs javarésze elrohadt. A máskor június 10-én befejeződő szamócaszezon a másodkötésű gyümölcs feldolgozásával mintegy két héttel elhúzódott. Amint a gyárban elmondották, így is ötvenszázalékos a terméskiesés. Készáruvá 23 vagon helyett mindössze 12 vagon szamócát dolgoztak fel. (Ágotha Tibor felvétele) Csökkent az áruforgalom Hova megy a vevő? (Folytatás az 1. oldalról) A nagy számokhoz/ gyors fejlődéshez szokott brigád- vezetők is hitetlenkedve hallgatták az igazgatót, aki bejelentette, hogy a féléves teljesítményhez vagy húszmillió hiányzik. Bár a tavalyinál több portéka kelt el az üzletekben ez év első hat hónapjában, mégis kevesebb, mint azt az egyébként jól kalkuláló kereskedők remélték. „Megérzik” a pénztárgépek — Nem rajtunk múlik, hogy vásárolnak-e az emberek annyit, mint amennyit mi szeretnénk — mondta valaki, s ezzel már adott is a többé-kevésbé elfogadható magyarázat. Való igaz, hogy a drágább húsáruk és hús- készítmények mérsékeltebb kínálatát megérzik a pénztárgépek is, s bizony, forgalomkiesést jelentett a csehszlovákiai turistaforgalom kényszerszünete is. Ám hogy van még mit tenni házon belül is. azt éppen a brigádvezetők mondták el. A miskolci háziasszonyok több vállalat élelmiszerüzlete között válogathatnak, s oda^ mennek, ahol jobb az áru, figyelmesebb a kiszolgálás, s az eladóknak mindig van egy-két kedves szavuk a törzsvevőkhöz. Nem titok, verseny van, s ennek a vállalatok, szövetkezetek közötti vetélkedésnek a vevő látja a hasznát. A Weidlich brigádja Az 1500 dolgozót foglalkoztató vállalatnak 91 brigádja van. A sok jó közül csak egyet említünk. Azokat, akik a Weidlich ben dolgoznak. Az ő érdemük, hogy tíz nappal a bolti tűz után ismét vásárlókat fogadhatott a város legpatinásabb élelmiszerüzlete. A tűzről ma már senki sem beszél, a Weidlich viszont — s ennél nagyobb dicséret nem kell — olyan, mint volt. Biztos hely, ahol senkit sem érhet csalódás. A bizalom az alapja a kereskedelemnek, s erre utalt a vállalat igazgatója is, amikor a számokon, statisztikákon túl az elégedett vásárlókat kérte számon munkatársaitól. B. I. A néphit szerint Péter- Pálkor megszakad a búza gyökere, a szárfejlődés megáll, a növény ezután már csak a szemre „dolgozik”. — Olyan ez, mint a Me- dárd-napi eső vagy a fagyosszentek. Az időjárás függvénye. . . A tokaji út melletti búzatábla tövében Krizsán Bélával, a szirmai Űj Élet Tsz főagronómusával és B. Tóth József elnökhelyettessel beszélgetünk. Jókor jött az eső — Még néhány hete is tűkön ült a társaság. Mindenki az esőt várta. Akár a felhőt is megcsapoltuk volna, de abban az időben, ahogy fehér hollót nem, úgy bárányfelhőt sem láttunk — mondják. — Vagyis: a júniusi eső is aranyat ért? — Nekünk igen. Mivelhogy májusban nem esett... Most azonban jólesik végignézni az erős szélben a tengerként hullámzó búzatáblán. A zsendülő kalászok nemcsak a kívülállóban, hanem a szakemberekben is a közelgő aratás, a friss kenyér képzetét keltik. Az elégedettség a mának szól, némi aggodalom a jövőnek. Mert bárhogy is számítjuk: az aratás megkezdéséig másfél-két hét még hátra van. REFLEKTOR Ma Budapesten a Technika Házában ankéton vitatják meg a szarvasmarha-hizlalás időszerű kérdéseit. 4c Egerben folytatódik az ifjú fizikusok országos találkozója. A városba egyhetes látogatásra csuvas delegáció érkezik. 4c Esztergomban a dunántúli kisvárosok képviselői találkoznak. 4c Komáromban a gyermekvárosban öt megye nevelőotthoni igazgatói tanácskoznak. 4c Szombathelyre érkezik kétnapos Vas megyei látogatásra Franz Wegert, a stájer tartományi kormány vezetőhelyettese. 4c Vépen (Vas megye) megnyitják az ifjúsági klubvezetők országos táborát. — Elsőként ezt a húszholdas táblát vágjuk le — mondja a főagronómus. — A Rannaja a legkorábban érő fajta. Nézze, már sárgul a toklász meg a bajusz ... Most már napsütés kell — Egyelőre még ázott a talaj, lesüppedne a kombájn. Kísérőim az égre pillantanak, mintha legalábbis fentről várnának választ. — Ha újabb eső nem lesz, néhány nap alatt felszikkad a föld. Úgy néz ki, jóra fordul az idő. — Ha esne még, sokat rontana a termés minőségén is — veszi át a szót az elnökhelyettes. — Teljes érésben levő gabonának már nem szabad esőt kapnia, mert megpuffadnak a szemek, s kiszáradás után tíz-tizenöt százalékot vesztenek a súlyukból. A hatalmas, enyhén sárguló kalászok még az ég felé meredeznek; egy hét múlva azonban már kezdenek megdőlni. Akkor jön el az aratás ideje: a szem eléri a maximális súlyát. Holdanként 17—18 mázsa — Valamikor, még a kaszás korszakban akkor kezd4c Megkezdődtek az írásbeli felvételi vizsgák az egyetemeken. Képünk az ELTE jogi karán készült. Szülés után a munkahelyen Mit lehet tenni Kovácsnéért? Nevezzük így: Kovácsné. A férje kereste fel szerkesztőségünket. A feleségét, s rajta keresztül a családot ért méltánytalanság miatt emelt panaszt. — Több mint tíz éve dolgozik egy területi nagyvállalatnál. Közgazdasági technikumot végzett, könyvelő. 1968-ban kislányuk született, majdhogynem a munkahelyről ment szülni a kórházba. Az utolsó percig dolgozott. Gyermekgondozási segélyt vettünk igénybe, s a második évben — 1970-ben — megszületett a kisfiúnk. Két évig vele is otthon maradt Tavaly ment vissza dolgozni. Az újak is többet keresnek A panasz innen kezdve indulatossá vált. — Ezeregyszázötven forint volt a feleségem fizetése, amikor a gyermekgondozási szabadságot kivette. Ugyanitt folytatta akkor is, amikor ismét dolgozni kezdett, bár a többiek már 300—400 forinttal többet kaptak akkor. Sőt! Űj. dolgozókat vettek fel a könyvelésre 1700 forintért.. Igaz, négy hónap múlva emelték a fizetését: 150 forinttal. Megkapta a tízéves törzsgár- datagsággal járó ezüstjelvényt. De míg mások teljes fizetést kaptak mell/, ő csak 600 forintot. Múlt héten megint fizetésemelés volt a csoportjában. Mindenki kapott 100 forintot — január 1-ig visszamenően —, csak ő nem! __ És akkor egyremásra olvassuk, hogy így a szülő nők megbecsülése, meg úgy a szülési kedv serken tétük a vágást — mond ja Krizsán Béla. — Négy-öt kaszás vágta egy végbe a rendeket. Aztán kepében álltak a kévék, volt idő az érésre. Az ilyen duzzadt kalászokra is ráférne egy kis „szieszta”. — Mi az akadálya? — A kombájnos aratás. Míg régen a mezőn, keresztekbe rakva száradtak a kalászok, most mesterségesen kellene szárítani a kicsépelt szemeket. Erre azonban nincs megfelelő berendezésünk. így egyetlen megoldás van: megvárni a viaszérés végét, s amikor már „lábon” kellően kiszáradtak a kalászok, jöhetnek a gépek. — Nem romlik ezzel az új gabona minősége? — Valamelyest igen. Ezt azonban a fogyasztóknak nem szabad megérezniük. Azért vannak a modern agrotechnikai eljárások, hogy ezt a minőségi veszteséget ellensúlyozzuk. A tsz vezetői a tokaji út melletti búzatábláról holdanként 24—25 mázsás átlagtermésre számítanak. Még két helyen van búzájuk; az átlagos hozam 17—18 mázsa lesz. (Az országos átlag valamivel 15 mázsa felett van...) KEGLOVICH JANOS se. Hát tessék mondani: érdemes? A csoportvezető tiltakozik A nagyvállalat osztályvezetője és Kovácsné csoport- vezetője (ez utóbbi maga is asszony, családanya) tiltakozott: — Kovácsné nem azért maradt ki az utóbbi fizetés- emelésből, mert szült, hanem mert... gyenge munkaerő. (Restelkedve mondták ki. nem szívesen „bántva” meg a távollevőt.) Nem tud odafigyelni arra, amit csinál. Divatos szóval élve: dekon- centrált egyéniség. Márpedig ez — könyvelésről lévén szó, ahol minden számnak egyeznie kell — ebben a munkakörben megengedhetetlen. — A hitelkönyvelés az 5 reszortja. A legifjabb kezdők is két hét alatt belejönnek. Kovácsné sajnos egy év alatt sem tudta megtanulni. Hónap végén — határidőre — többnyire a csoport tagjai csinálják meg helyette. Pedig állandóan dolgozik. Mi sem értjük, hogy miért nem halad a munkával. Azt mondja: azért nem tud odafigyelni, mert bántja a fizetésbeli különbözet. Ha az 1300 forint helyett 1700-at kapna, akkor másként lenne. Mondtuk neki. hogy először bizonyítson. Azt mondja, addig nem tud bizonyítani... Kovácsné csoportvezetője mondta el ezt. őszintén sajnálkozva és tanácstalanul. Anyagi gondok — Mint embert, szeretik Kovácsnét a csoportban? — Hát persze. Egyébként jópofa. Azt hiszem, ott lehet a baj, hogy anyagilag a család többet vállalt, mint amennyit bír. S a gondok őrlik Kovácsnét. A férj pengetett is valamit: asszonya kezességet vállalt egy csoportbeli munkatársáért, aki időközben kilépett a vállalattól, s „megfeledkezett” az OTP-részlet fizetéséről. Most tőle vonnak havi 350 forintot. — Ezt nem is tudtam — lepődött meg az osztályvezető. — Ilyen meggondolatlan Kovácsné. Annak a kollegi- nának már senki nem ment kezesnek tőlünk. Ö pedig „beugrott”. Én lebeszéltem volna, de nem kérdezett meg. Holott igencsak meg kellene fontolnia, mire költi a pénzét. A hónap utolsó harmadában többnyire már fillér nélkül marad. Volt, hogy én segítettem ki, nehogy további meggondolatlanságba ugorjon bele a család. — Nem tudtam... nem ismertem ennyire Kovácsné helyzetét — ismételte az osztályvezető. — Talán egy nagyobb szakszervezeti segély... elintéznénk neki... ... Kovácsné nem volt bent. Nem sikerült megismerkedni vele. holott jó órahosszat tanakodtunk helyzetéről. Mit lehetne tenni érte? Jó ideig tanácstalan hallgatás volt a válasz. Míg végre a csoport- vezető valami ilyesmit mondott: — Egy hét szabadságot vett most ki Kovácsné. Azt mondta. más munkahely után néz... Talán az lenne a légi jobb neki. Ott „tiszta lappal” indulna... * Ez volna a „legjobb” megoldás? Én nem hiszem el. Mindenesetre a legkényelmesebb. Elengedni Kovácsné kezét. mert tizenegy év után „kiderült”, hogy „gyenge munkaerő”! Vitrinbe tenni az ezüstjelvényt. RADVÁNYI ÉVA / Aratás előtt Szirmán r Erik a kalász
