Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1973-06-26 / 148. szám

Csendes hétvége o a strandokon A miskolc-tapölcai stran­don pénteken, szombaton és vasárnap mindössze 600 bá­tor fürdőző váltott jegyet a hétvégén szokásos 10 ezer vendég helyett. Az Augusz­tus 20. strandnak is mind­össze 520 látogatója volt. A termálfürdőt a hét végén 1200 fürdőző kereste fel. Komoozíciók levesre hangszerelve A dolgozó nők és a házi­asszonyok második műszak­jának könnyítése érdekében a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat ősztől új szolgálta­tás bevezetését tervezi. A hűtőiparral egyeztetett ter­vek szerint a vállalat hűtő­gépekkel megfelelően felsze­relt egységeiben konyhakész ételeket hoznak forgalomba. Csak példaként: a háziasz- szony öt-hat leveskompozí­ció között válogathat. 4c Rendhagyó szamócák. A Magyar Hűtőipar miskolci gyárába talán ma éjszaka érke­zett az utolsó vagon feldolgozásra váró szamóca. A nedves időjárás miatt az első kö­tésű gyümölcs javarésze elrohadt. A máskor június 10-én befejeződő szamócaszezon a másodkötésű gyümölcs feldolgozásával mintegy két héttel elhúzódott. Amint a gyárban elmondották, így is ötvenszázalékos a terméskiesés. Készáruvá 23 vagon helyett mind­össze 12 vagon szamócát dolgoztak fel. (Ágotha Tibor felvétele) Csökkent az áruforgalom Hova megy a vevő? (Folytatás az 1. oldalról) A nagy számokhoz/ gyors fejlődéshez szokott brigád- vezetők is hitetlenkedve hall­gatták az igazgatót, aki be­jelentette, hogy a féléves tel­jesítményhez vagy húszmillió hiányzik. Bár a tavalyinál több portéka kelt el az üzle­tekben ez év első hat hónap­jában, mégis kevesebb, mint azt az egyébként jól kalku­láló kereskedők remélték. „Megérzik” a pénztárgépek — Nem rajtunk múlik, hogy vásárolnak-e az embe­rek annyit, mint amennyit mi szeretnénk — mondta va­laki, s ezzel már adott is a többé-kevésbé elfogadható magyarázat. Való igaz, hogy a drágább húsáruk és hús- készítmények mérsékeltebb kínálatát megérzik a pénz­tárgépek is, s bizony, forga­lomkiesést jelentett a cseh­szlovákiai turistaforgalom kényszerszünete is. Ám hogy van még mit tenni házon be­lül is. azt éppen a brigádve­zetők mondták el. A miskol­ci háziasszonyok több válla­lat élelmiszerüzlete között válogathatnak, s oda^ men­nek, ahol jobb az áru, fi­gyelmesebb a kiszolgálás, s az eladóknak mindig van egy-két kedves szavuk a törzsvevőkhöz. Nem titok, verseny van, s ennek a vál­lalatok, szövetkezetek közöt­ti vetélkedésnek a vevő látja a hasznát. A Weidlich brigádja Az 1500 dolgozót foglalkoz­tató vállalatnak 91 brigádja van. A sok jó közül csak egyet említünk. Azokat, akik a Weidlich ben dolgoznak. Az ő érdemük, hogy tíz nappal a bolti tűz után ismét vásár­lókat fogadhatott a város legpatinásabb élelmiszerüzle­te. A tűzről ma már senki sem beszél, a Weidlich vi­szont — s ennél nagyobb di­cséret nem kell — olyan, mint volt. Biztos hely, ahol senkit sem érhet csalódás. A bizalom az alapja a ke­reskedelemnek, s erre utalt a vállalat igazgatója is, amikor a számokon, statisztikákon túl az elégedett vásárlókat kérte számon munkatársaitól. B. I. A néphit szerint Péter- Pálkor megszakad a búza gyökere, a szárfejlődés meg­áll, a növény ezután már csak a szemre „dolgozik”. — Olyan ez, mint a Me- dárd-napi eső vagy a fa­gyosszentek. Az időjárás függvénye. . . A tokaji út melletti búza­tábla tövében Krizsán Bélá­val, a szirmai Űj Élet Tsz főagronómusával és B. Tóth József elnökhelyettessel be­szélgetünk. Jókor jött az eső — Még néhány hete is tűkön ült a társaság. Min­denki az esőt várta. Akár a felhőt is megcsapoltuk vol­na, de abban az időben, ahogy fehér hollót nem, úgy bárányfelhőt sem láttunk — mondják. — Vagyis: a júniusi eső is aranyat ért? — Nekünk igen. Mivel­hogy májusban nem esett... Most azonban jólesik vé­gignézni az erős szélben a tengerként hullámzó búza­táblán. A zsendülő kalászok nemcsak a kívülállóban, ha­nem a szakemberekben is a közelgő aratás, a friss ke­nyér képzetét keltik. Az elé­gedettség a mának szól, né­mi aggodalom a jövőnek. Mert bárhogy is számítjuk: az aratás megkezdéséig más­fél-két hét még hátra van. REFLEKTOR Ma Budapesten a Techni­ka Házában ankéton vitatják meg a szarvasmarha-hizlalás időszerű kérdéseit. 4c Eger­ben folytatódik az ifjú fizi­kusok országos találkozója. A városba egyhetes látoga­tásra csuvas delegáció érke­zik. 4c Esztergomban a du­nántúli kisvárosok képviselői találkoznak. 4c Komáromban a gyermekvárosban öt megye nevelőotthoni igazgatói ta­nácskoznak. 4c Szombat­helyre érkezik kétnapos Vas megyei látogatásra Franz Wegert, a stájer tartományi kormány vezetőhelyettese. 4c Vépen (Vas megye) meg­nyitják az ifjúsági klubveze­tők országos táborát. — Elsőként ezt a húsz­holdas táblát vágjuk le — mondja a főagronómus. — A Rannaja a legkorábban érő fajta. Nézze, már sárgul a toklász meg a bajusz ... Most már napsütés kell — Egyelőre még ázott a talaj, lesüppedne a kombájn. Kísérőim az égre pillan­tanak, mintha legalábbis fentről várnának választ. — Ha újabb eső nem lesz, néhány nap alatt felszikkad a föld. Úgy néz ki, jóra for­dul az idő. — Ha esne még, sokat rontana a termés minőségén is — veszi át a szót az el­nökhelyettes. — Teljes érés­ben levő gabonának már nem szabad esőt kapnia, mert megpuffadnak a szemek, s kiszáradás után tíz-tizenöt százalékot vesztenek a sú­lyukból. A hatalmas, enyhén sár­guló kalászok még az ég fe­lé meredeznek; egy hét múl­va azonban már kezdenek megdőlni. Akkor jön el az aratás ideje: a szem eléri a maximális súlyát. Holdanként 17—18 mázsa — Valamikor, még a ka­szás korszakban akkor kezd­4c Megkezdődtek az írásbeli felvételi vizsgák az egyete­meken. Képünk az ELTE jogi karán készült. Szülés után a munkahelyen Mit lehet tenni Kovácsnéért? Nevezzük így: Kovácsné. A férje kereste fel szerkesztő­ségünket. A feleségét, s rajta keresztül a családot ért mél­tánytalanság miatt emelt pa­naszt. — Több mint tíz éve dol­gozik egy területi nagyválla­latnál. Közgazdasági techni­kumot végzett, könyvelő. 1968-ban kislányuk született, majdhogynem a munkahely­ről ment szülni a kórházba. Az utolsó percig dolgozott. Gyermekgondozási segélyt vettünk igénybe, s a máso­dik évben — 1970-ben — megszületett a kisfiúnk. Két évig vele is otthon maradt Tavaly ment vissza dolgozni. Az újak is többet keresnek A panasz innen kezdve in­dulatossá vált. — Ezeregyszázötven forint volt a feleségem fizetése, amikor a gyermekgondozási szabadságot kivette. Ugyanitt folytatta akkor is, amikor is­mét dolgozni kezdett, bár a többiek már 300—400 forint­tal többet kaptak akkor. Sőt! Űj. dolgozókat vettek fel a könyvelésre 1700 forintért.. Igaz, négy hónap múlva emel­ték a fizetését: 150 forinttal. Megkapta a tízéves törzsgár- datagsággal járó ezüstjel­vényt. De míg mások teljes fizetést kaptak mell/, ő csak 600 forintot. Múlt héten me­gint fizetésemelés volt a cso­portjában. Mindenki kapott 100 forintot — január 1-ig visszamenően —, csak ő nem! __ És akkor egyre­másra olvassuk, hogy így a szülő nők megbecsülése, meg úgy a szülési kedv serken té­tük a vágást — mond ja Kri­zsán Béla. — Négy-öt ka­szás vágta egy végbe a ren­deket. Aztán kepében áll­tak a kévék, volt idő az érésre. Az ilyen duzzadt ka­lászokra is ráférne egy kis „szieszta”. — Mi az akadálya? — A kombájnos aratás. Míg régen a mezőn, keresz­tekbe rakva száradtak a ka­lászok, most mesterségesen kellene szárítani a kicsépelt szemeket. Erre azonban nincs megfelelő berendezé­sünk. így egyetlen megoldás van: megvárni a viaszérés végét, s amikor már „lábon” kel­lően kiszáradtak a kalászok, jöhetnek a gépek. — Nem romlik ezzel az új gabona minősége? — Valamelyest igen. Ezt azonban a fogyasztóknak nem szabad megérezniük. Azért vannak a modern ag­rotechnikai eljárások, hogy ezt a minőségi veszteséget ellensúlyozzuk. A tsz vezetői a tokaji út melletti búzatábláról hol­danként 24—25 mázsás átlag­termésre számítanak. Még két helyen van búzájuk; az átlagos hozam 17—18 mázsa lesz. (Az országos átlag va­lamivel 15 mázsa felett van...) KEGLOVICH JANOS se. Hát tessék mondani: ér­demes? A csoportvezető tiltakozik A nagyvállalat osztályve­zetője és Kovácsné csoport- vezetője (ez utóbbi maga is asszony, családanya) tiltako­zott: — Kovácsné nem azért maradt ki az utóbbi fizetés- emelésből, mert szült, hanem mert... gyenge munkaerő. (Restelkedve mondták ki. nem szívesen „bántva” meg a távollevőt.) Nem tud oda­figyelni arra, amit csinál. Di­vatos szóval élve: dekon- centrált egyéniség. Márpedig ez — könyvelésről lévén szó, ahol minden számnak egyez­nie kell — ebben a munka­körben megengedhetetlen. — A hitelkönyvelés az 5 reszortja. A legifjabb kezdők is két hét alatt belejönnek. Kovácsné sajnos egy év alatt sem tudta megtanulni. Hó­nap végén — határidőre — többnyire a csoport tagjai csinálják meg helyette. Pedig állandóan dolgozik. Mi sem értjük, hogy miért nem ha­lad a munkával. Azt mond­ja: azért nem tud odafigyel­ni, mert bántja a fizetésbeli különbözet. Ha az 1300 fo­rint helyett 1700-at kapna, akkor másként lenne. Mond­tuk neki. hogy először bizo­nyítson. Azt mondja, addig nem tud bizonyítani... Kovácsné csoportvezetője mondta el ezt. őszintén saj­nálkozva és tanácstalanul. Anyagi gondok — Mint embert, szeretik Kovácsnét a csoportban? — Hát persze. Egyébként jópofa. Azt hiszem, ott lehet a baj, hogy anyagilag a csa­lád többet vállalt, mint amennyit bír. S a gondok őr­lik Kovácsnét. A férj pengetett is valamit: asszonya kezességet vállalt egy csoportbeli munkatársá­ért, aki időközben kilépett a vállalattól, s „megfeledke­zett” az OTP-részlet fizetésé­ről. Most tőle vonnak havi 350 forintot. — Ezt nem is tudtam — lepődött meg az osztályveze­tő. — Ilyen meggondolatlan Kovácsné. Annak a kollegi- nának már senki nem ment kezesnek tőlünk. Ö pedig „beugrott”. Én lebeszéltem volna, de nem kérdezett meg. Holott igencsak meg kellene fontolnia, mire költi a pén­zét. A hónap utolsó harma­dában többnyire már fillér nélkül marad. Volt, hogy én segítettem ki, nehogy továb­bi meggondolatlanságba ugorjon bele a család. — Nem tudtam... nem is­mertem ennyire Kovácsné helyzetét — ismételte az osz­tályvezető. — Talán egy na­gyobb szakszervezeti segély... elintéznénk neki... ... Kovácsné nem volt bent. Nem sikerült megismerkedni vele. holott jó órahosszat ta­nakodtunk helyzetéről. Mit lehetne tenni érte? Jó ideig tanácstalan hallgatás volt a válasz. Míg végre a csoport- vezető valami ilyesmit mon­dott: — Egy hét szabadságot vett most ki Kovácsné. Azt mond­ta. más munkahely után néz... Talán az lenne a légi jobb neki. Ott „tiszta lappal” indulna... * Ez volna a „legjobb” meg­oldás? Én nem hiszem el. Mindenesetre a legkényelme­sebb. Elengedni Kovácsné ke­zét. mert tizenegy év után „kiderült”, hogy „gyenge mun­kaerő”! Vitrinbe tenni az ezüstjelvényt. RADVÁNYI ÉVA / Aratás előtt Szirmán r Erik a kalász

Next

/
Oldalképek
Tartalom