Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1973-06-23 / 146. szám

És miért7 Csáki Stíl szerű jelzőtáblák a bükki utakon A VIMELUX tovább építkezik Alig egy hónappal ezelőtt adták át rendeltetésének a VIMELUX Finommechanikai Egy mozgalom nyitánya „így becsülnek MINKET...” Valamikor régen, még egé­szen kislány koromban tör­tént: barátnőimmel elhatároz­tuk, hogy egy kiadós bükki túrát szervezünk magunknak, megkéressük Tarkőt a fenn­síkon. Valaki szerzett egy térképet, másikunk egy ko­moly iránytűt, s napokon ke­resztül tanulmányoztuk az útirányt. Aztán — kezünk­ben a sokféle segédeszközzel — eltévedtünk az erdei uta­kon, lévén, hogy nem ismer­tük a turistajelzéseket, s az iránytűvel sem igen tudott bánni egyikőnk sem. De leg- kivált az okozta vállalkozá­sunk csődjét, hogy sehol sem találtunk egyetlen útbaigazí­tó táblát sem. Hiába tértünk rá a műutakra, nem tudtuk, melyik hová vezet. Végül is egy mészégető igazított útba — hazafelé. Mert célunkat nem értük el. Ma is emlék­szem kesergésünkre, amiért a szépnek álmodott tarkői uzsonna nem sikerült... A napokban alkalmam volt hosszabb utazást tenni a bükki utakon. Rég jártam a hegyi tájon, s érthető volt meglepett örömöm, amikor egyre-másra útjelzőtáblák bukkantak elénk a kereszte­ződésekben. S micsoda táb­lák! Háncsukból kivetkőzte- tett ágbogas fatörzs a tartó­oszlopuk, színtelen lakkal adtak fényt — s persze vé­delmet is az időjárás ellen — a szépre formázott, az er­dei tájba illő jelzőtábláknak •is. No, errefelé már nem­igen lehetne eltévedni, hisz’ a legkisebb bekötőút irányát is elárulják. Legalábbis Ga- radna, Jávorkút és Nagyme­ző között, amerre jártunk, így van már. S mint hírlik, a jelzőtáblák készíttetője, az erdőgazdaság, 1975—80-ig ilyen stílszerű jelzőtáblákkal látja el a fennhatósága alá tartozó, s a kirándulók által •gyakran felkeresett erdői- mezők útjait. Meglepődésem csak foko­zódott, amikor — Jávorkút és Létrástető között — az úgynevezett bolhás! pihenő­nél egyik oldalon „Behajtani tilos!” KRESZ-táblát, másik oldalon szépen karbantartott, kijelölt parkírozóhelyet mu­tató táblát pillantottam meg. Valaki nyilván zokon vette, A kaszanyél specialistái Hegyes-dombos vidékeken esetenként még a nagyüze­mekben is elő kell venni a kézikaszát az olyan táblák termésének betakarításához, amelyeken a gépekkel vagy a magas dőlésszög, vagy pe­dig a gabona megdőltsége miatt nem boldogulnak. Meg­lehetősen sok kézikaszát használnak még a háztájiban is. A jó kaszának pedig leg­alább olyan fontos része a megfelelő módon kialakított nyél, mint a penge minősé­ge. Készítésének titkai haj­dan apáról fiúra szálltait. A Bükk déli lábánál fekvő Cse­répfalu és Cserépváralja la­kói szinte kivétel nélkül ér­tik ezt az ősi mesterséget. Munkájuk még most is akad: a Mezőkövesd és Vidéke Fo­gyasztási Szövetkezet meg­rendelésére az idén is mint­egy tízezer kaszanyelet ké­szítettek. A két bükkaljai fa­luban készült kaszanyeleket régóta, s messze vidéken azért kedvelték, mert sajátos kialakításuk miatt kényelme­sen — kevésbé görnyedt de­rékkal — lehet velük rendet vágni. 3^ Zsindelytető alatt a bükki KRESZ-táblák. (Ágotha Tibor felvétele) hogy gépkocsiját kizárták az elkerített pihenőhelyről, mert szénoeruzával ráírta a kérdést a tiltó táblára: ÉS MIÉRT? Más valaki megad­ta a választ: CSAK! Mert­hogy szemben, az úttest má­sik oldalán ott a parkírozó­hely! Ne zavarja a benzin­gőz, a kipuffogógáz — leg­alább az erdőben, ne! — a kirándulókat. R. É. Javító Vállalat Győri kapui központi telepének elsőként elkészült épületét. Már be­rendezkedett itt a vállalat felvonószerelő és ipari hűtő­gépjavító üzeme, s itt ka­pott helyet a villanymotorok tekercselésével és javításával foglalkozó elektroszerviz- részlegük is. A központi telephely épí­tése azonban ezzel még ko­rántsem fejeződött be. Az első épület átadásával egy- időben májusban kezdték meg az ÉÁÉV dolgozói a te­lephely másik, ötszintes épü­letének alapozását. A tervek szerint 1975 nyarától ebbe az épületbe költöznek be a VIMELUX lakossági szolgál­tatásokkal foglalkozó elektro­akusztikai, háztartási villa­mos kisgép- és háztartási hűtőgépjavító részlegei. Méh­összkomfort A vándorméhészek tevé­kenységének megkönnyítésé­re gördülő méhkaptár minta- példányait készítették el a hódmezővásárhelyi Mezőgaz­dasági Gépgyártó Vállalatnál. Ehhez a rendfelszedő-önra- kodó mezőgazdasági pótko­csik alváz-szerkezetét hasz­nálták fel. Ebből az egyten­gelyes, széles gumikerekek­kel ellátott járműből alakí­tották ki a különleges „ván­dorméhest”. A cellákban 60 mé'nkaptárat helyezhetnek el úgy, hogy a jármű középfo­lyosójáról mindegyik kaptár megközelíthető. A méhészek így egy-egy „mézlegelő” ki­merülése után könnyűszer­rel, hosszadalmas és fárasz­tó rakodás nélkül útra kel­hetnek újabb területekre. A mozgó véndorméhészeti be­rendezés iránt külföldön is érdeklődnek. Sorban hangzanak el a ne­vek. Bodnár Sándor a bizo­nyítványért nyúl. A boríték, ami jár a bizonyítványhoz, Koczka Antal kezében ma­rad. Nevetés. Taps. Az osztály- főnökök 105 bizonyítványt osztottak ki tegnap délelőtt a Miskolci Postaigazgatóság kultúrtermében. A rendha­gyó tanévzáró ünnepélyen sokat nevettek és sokat tap­soltak. A meghatottságról nem illik beszélni, hiszen va­lamennyi, az általános iskola valamelyik felsőbb osztályát most elvégzett diák felnőtt ember. A posta fizikai dolgo­zói. Csomagrakók, kézbesí­tők, újságkézbesítők. A leg­idősebb túl az ötvenen, a leg­fiatalabbak alig húsz év kö­rül. Virágok a tanárnak — Szabó István ... Szabó Istvánná ... Szabó néni virágokkal ér­kezik. az jár a tanárnak. Ki a meghatottabb? Szabó né­ni-e, aki a bizonyítványt kapja, vagy a Kun Béla ut­cai általános iskola nevelői, vagy a posta vezetői, akik a párt 1972. júniusi határozatá­nak szellemében felmérték a beiskolázás lehetőségeit, és megteremtették a feltételeit a tanulásnak? Még bizonyítványosztás előtt Moldován Gyula, az MSZMP Miskolc városi Bi­zottságának titkára mondott rövid beszédet. A X. kong­resszus, a párt júniusi hatá­rozata ... A f dhiőttoktatás felszabadulás utáni forradal­mi szerepe ... Tudást köve­telő korunk igényei... A munka melletti tanulás gond­jai... Kiragadott gondolatok ezek egy ünnepi beszédből, végiggondolható igazságok, amit ott, abban a teremben mindenki értett, hiszen iga­Csökkennek az árak Ott voltam a Parla­mentben, amikor be­jelentették, hogy ár­leszállítások lesznek. Eszerint június 18-tól 10—15 százalékkal ol­csóbb több hazai ter­melésű és szocialista országból származó tartós fogyasztási cikk: hűtőszekrények, órák, lemezjátszók és öt százalékkal a ha­zai gyártmányú hűtő­gépek. Olcsóbb lesz továbbá néhány más termék is. Azt is be­jelentették, hogy év közben még lesznek hasonló árleszállítá­sok; mindez a lakos­ságnak 1973-ban 600 —800 millió forint megtakarítást jelent. Lopva körülpillan­tottam az ülésterem­ben, de meglepetés­nek semmi jelét sem láttam, a képviselők feltehetőleg előre tud­tak a dologról, gon­doltam magamban. Ez rendben is van, hi­szen a parlamenti ülésszakokat megelő­zően bizottsági ülése­ken és más formában is tájékoztatják a honatyákat. De mégis aggodalmaskodtam, hogy nem okoz-e ki­számíthatatlan meg­rázkódtatást az árle­szállítás az előre be nem avatott lakosság­nak? Nem volna-e szerencsésebb, ha elő­ször csupán célozgat­nánk arra, hogy lesz­nek bizonyos árválto­zások. Később hozzá lehetne tenni, hogy ezek a bizonyos ár­változások jellegüket tekintve nem felfelé irányulok. A továb­biakban néhány köz- gazdasági szakcikk­ben a sorok között el­rejtve meg lehetne pendíteni, hogy a fo­gyasztói árszínvonal megfelelő alakulásá­hoz időnként árcsök­kentés válik szüksé­gessé. És csak ezután kellene fokozatosan, kellő kímélettel bead­ni, hogy olcsóbb lesz a hűtőszekrény. A kö­vetkező napokban az­tán szép sorban nyil­vánosságra lehetne hozni a lemezjátszók, magnók, órák, majd a borotvapengék ol­csóbbodását is. Mert nem volt buta ember, aki kitapasztalta, hogy a váratlan öröm is megárthat. Sajnos, mire mind­ezt végigondolhattam volna, már villám-, gyorsan, a legcseké­lyebb tapintat nélkül nyilvánosságra is hoz­ták az árleszállításo­kat, az egészet együtt, mit sem törődve az esetleges következmé­nyekkel. Sőt, az ille­tékesek egyenesen úgy intézkedtek, hogy az érintett cikkek ár­tábláin át kell húzni a régi árat és az újat jól láthatóan fel kell tüntetni. Ezenkívül az üzletekben, kiraka­tokban jól látható helyen, külön táblán is tájékoztatni kell a vásárlókat a cikkek régi és új fogyasztói áráról. Ez számomra azért is volt érthe­tetlen rendelkezés, mert az eddigi ár­emelések alkalmából soha nem követelték meg a kereskedelem­től a régi árak fel­tüntetését, pláne kü­lön táblákon. Nem csoda hát, hogy ez az előkészítés nél­küli árleszállítás so­kakat megzavart. Az órásbolt előtt például azon méltatlankodott valaki, hogy minek venne olcsóbb kar­órát, amikor nemrég vásárolt egy drágább újat. Azt sem vettem észre, hogy a lemez­játszókért tömegek törték volna magu­kat. A legcifrábbat mégis egy bisztróban hallottam, ahol az ér­deklődök gyűrűjében az egyik törzsvendég szabadelőadást tar­tott, hogy ő csak ak­kor húzna ebből hasz­not, ha venne egy hű­tőszekrényt, beleülne, közben az új magnó zenéje mellett az ol­csóbb zsilettpengével megborotválkozna. Hallottam egyéb ba­darságokat is, ezért mondom, hogy vi­gyázni kell ezekkel az árleszállításokkal. Ahhoz, hogy ne okoz­zanak hasonló meg­rázkódtatásokat, az eddiginél gyakrabban kellene sort keríteni rájuk. Egészen addig, amíg szépen meg­szokják az emberek, hogy az árakat csök­kenteni is lehet terv­szerűen ... ARKUS JÓZSEF zát a százöt tanuló példája bizonyítja. Történelmi jóvátétel — Negyedszázada annak, hogy államosítottuk az isko­lákat — mondotta Moldován Gyula —. Ez történelmi tett volt. Létrejött a felnőttokta­tás. Ez ma is a párt műve­lődéspolitikájának szerves része. Történelmi jóvátétel azoknak, akik bármilyen ok miatt nem fejezhették be az iskoláikat. Huszonöt év alatt kilencszázezren tanultak a felnőttoktatás keretében. Az utóbbi néhány évben úgy tűnt. mintha lanyhulna a ta­nulási kedv. Tény, hogy a vállalatok és intézmények sem szervezték, segítették a tanulni akarókat. Moldován Gyula beszélt a felnőttoktatás fiatalosodásá- ról és hangsúlyozta, hogy ar­ra továbbra is szükség van. Korunk a kulturális és tech­nikai forradalom kora, ehhez kiművelt emberfők sokasá­gára van szükség. Koczka Antal, az igazgató­ság vezetője, majd Tamási Sándor, a Kun Béla utcai ál­talános iskola igazgatója kö­szöntötte még a végzett ta­nulókat. Társadalmi és emberi háttér Felföldi Károlyné és Fáb- ry Dezsőné, a posta dolgozói, a tanulók szinte minden gondjáról tudnak. Ök mond­ták el, hogy a tanuláshoz nemcsak a posta, mint in­tézmény segített, hanem ösz- szefogtak a szocialista brigá­dok, is segíteni azokat, akik tanulnak. — A tanulásnak társadal­mi és emberi hátteret sike­rült teremtenünk — mond­ták. Tény: lemorzsolódás alig volt. Az ötödik osztályt el­végzettek és a hatodik osz­tályosok 3,9 tizedes, a hete­dikesek 3,8 tizedes, a nyol­cadikosok 3.7 tizedes átlag­eredményt értek el. Láttam a záróünnepély után kitóduló öreg diákokat. Ugyanúgy nézték a bizonyítványt, mint akármelyik kisdiák. Tanulni? Felfedeztetni az emberrel ezt az örömet! S, hogy ez tuda­tos szervezést, munkát, áldo­zatot igényel? Igaz, de a pos­tánál felkészültek erre, hi­szen a tegnapi záróünnepély csak egy mozgalom nyitánya volt. Tanulmányi előmeneteltől függően, a tanuló dolgozók hatszáz forinttól ezer forin­tig terjedő jutalmat kaptak. Akik a nyolcadik osztályt fejezték be 100 forintos fize­tésemelésben részesültek! — Sose hittem volna, hogy így becsülnek minket — mondta valaki lefelé menet a lépcsőn. — Azt hiszem ő fogalmazott ebben az ügyben legpontosabban. A posta és az iskola emberekért való közös vállalkozása valóban a fizikai munka megbecsülésé­nek nagyszerű példája volt. BARTHA GÁBOR zetszépítő buzgolkodása érde­mel dicséretet. Igen szép elhatározással csatlakoztak a mozgalomhoz a nagy múltú városban mű­ködő üzemek és vállalatok, olyan formán, hogy o mun­kahelyi közérzet kellemeseb­bé tétele érdekében az üze­mük környezetét, parkosítha­tó terepeit díszbokrokkal, vi­rágokkal ültették be. Az „üzemvirágosító” mozgalom­ban dicséret illeti elsősorban a Vízügyi Igazgatóság, az ÉMÁSZ helyi üzemét, a Cse­pel Gyáregységet, a Ruházati Szövetkezetét, különösen pe­dig a Kossuth Termelőszö­vetkezetet, amelynek a köz­pontja előtt egy szép, nagy virágoskertet létesítettek, s benne valósággal szegfű- és rózsaliget illatozik. Infúziós laboratórium Az elkövetkező években Borsodban építik fel az or­szág első, nagy kapacitású infúziós laboratóriumát. Je­lenleg hazánkban csak a ki­sebb kórházi laboratóriumok­ban állítanak elő infúziós, vérpótló szereket, amelyek viszonylag olcsók és sokkal könnyebben beszerezhetők, mint a drága „vérkonzer- vek”. A csaknem ötmillió fo­rint költséggel épülő infúzi­ós laboratóriumot Szerencsen építik fel. A létesítmény ter­vei már elkészültek, a kivi­telezését előreláthatólag még ebben a tervidőszakban meg­kezdik. REFLEKTOR Ma Budapesten a Történeti Múzeumban kiállítás nyílik Beck ö. Fülöp születésének 100. évfordulója alkalmából. Fertődön, a kastély Haydn-termében Mozart- hangversenyt tartanak az országos ifjúsági zenei tábor résztvevőinek. Hódmező­vásárhelyen a Medgyessy- teremben megnyitják Cso­hány Kálmán grafikusmű­vész kiállítását, Kőszegen a Jurisich-vár lovagtermében kerül sor az ipari szövetke­zetek kórusainak találkozó­jára. Tatabányán a TIT- székházában megkezdődik a Magyar Karszt- és Barlang- kutató Társulat kétnapos vándorgyűlése. Évek óta nemes versengés folyik Borsod városai és köz­ségei között: melyik telepü­lés tesz a legtöbbet annak érdekében, hogy tavasztól őszig szép virágos utcák, gondozott parkok és terek gyönyörködtessék a lakossá­got, a hozzájuk érkező hazai és külföldi látogatókat. Miskolc, Ózd, Kazincbarci­ka, Leninváros, Sárospatak, Sátoraljaújhely város „virá­gos” vetélkedőjéhez megyénk legfiatalabb városa, Mezőkö­vesd is csatlakozott. Sárospa­takon a városi tanács és a népírontbizottság által meg­hirdetett „Virágos Sárospa­takért” mozgalom folyamán különösen az új lakónegye­dek, elsősorban a Hunyadi, Határ, Kassai, Dobó utcák lakóinak virágosító, környe­Az üzemek környékét is! Vetélkedés virággal

Next

/
Oldalképek
Tartalom