Déli Hírlap, 1973. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1973-05-11 / 109. szám

+ A szünetben beszélgettek, ismerkedtek egymással az új tanácstagok (Herényi jelv.) Hárman a 119-böI A megye parlamentjének tagjai lettek Az elnökhelyettesre várni kellett. Vártuk többen. Köz­ben szidtuk és dicsértük is az időjárást. — Tavasszal a munkákhoz nagyon jó volt. de most már az aszály fenyeget. Erős termelőszövetkezet a felsőzsolcai Lenin Tsz. Egy tízórás munkanap 92 forin­tot ért tavaly. — A város öli meg Zsol- cát — mondta valaki. Alig látni embert a faluban. Kék buszuk van Üj házat annál többet ta­lálni. Tóth Lajos, a termelő- szövetkezet elnökhelyettese mondta később: — Az, hogy „városi kék buszunk" van, sok mindent meghatároz. Négy falu szö­vetkezete vagyunk. Felső- és Alsózsolca. Arnót és Pálíal- va tartozik ide: 7560 hold. A szövetkezetnek hétszáz­nyolcvan tagja van. A vá­rosközelség? Azt is mond­hatnám, hogy mi és még jó néhány közeli termelőszövet­kezet Miskolc kamrája va­gyunk. Három standunk van a városban. Ez a közeli piac óriási előny. A 120 holdas kertészetünkből kikerülő áru 70 százalékát Miskolcon ér­tékesítjük. Ugyanígy: Mis­kolcon adjuk el az évi 1400 sertést feldolgozó húsüze­münkben termelt árukat is. — Ezek szerint tehát jó a »áros közelében lenni? — A város életforma is. Túlzás nélkül mondhatom, hogy itt a faluban legalább annyira városiak az embe­rek. mint a város legszélén élők. Ez szabja meg az igé­nyeket. az elvárásokat, de ilyen helyen könnyebb mo­dern termelőszövetkezetet, mezőgazdasági nagyüzemet kialakítani. Több érzéke van az embereknek az újhoz. Más dolog, hogy a termelő­szövetkezetünk korátlaga túl van az 56 éven. Kevés a férfi — Elszívó hatás ? — A fiatalok ipart tanul­nak. a középkorúak akár segédmunkásként is jól ke­resnek Miskolcon. Így aztán kevés a férfi. Van egy öt­száz holdas gyümölcsösünk. Ott talán tízen vannak fér­fiak. És ez nem csak itt van így. Arnóton és Pálfalván is. — A város kamrájában te­hát asszonyok dolgoznak? — Lányok, asszonyok és néhány férfi. No. ha erre gondolunk, akkor túl köze­linek érezzük a várost. Az elnökhelyettes városias igényekről beszélt. A terme­lőszövetkezet a közelmúltban kétmillió forintos beruhá­zással óvodát épített Arnó­ton. REFLEKTOR Ma Budapesten a Mező Imre úti temetőben a nagy író halálának 40. évfordulója alkalmából megkoszorúzzák Krúdy Gyula sírját. + Dom­bóváron NDK-beli opera­énekesek vendegszerepelnek. Kaposvárott a zeneiskolá­ban koncertet ad egy jugo­szláv együttes, át Kecskemé­ten megkezdi működését az AFIT új szervizállomása. * Mosonmagyaróváron VIT- napok kezdődnek. * Nyír­egyházán tanácskoznak a Magvető, a Kossuth és a Szépirodalmi Könyvkiadó ve­zetői. á" Parádfürdön kioszt­ják a Gasztroenterológiai Társaság tudományos díjait, át Salgótarjánban találkozót rendeznek az állami gondo­zott gyermekek nevelőszülei, át Szegeden a szakemberek megvitatják a fűszerpaprika­választék bővítésének lehe­tőségeit. — Harc a munkaerőért? — kérdeztem. — Igen, de nem csak az. Mi ezért a négy faluért, a négy község fejlődéséért fe­lelősnek érezzük magunkat. A községek hangulata a szö­vetkezetben dolgozók hangu­lata is. „Szarvasmarha«yár” Megnéztük a százhúsz hol­das kertészetet. — A saláta már lefutott — mondta Szalatkay Sán­dor. a kertészet vezetője. — A fóliasátrakban most para­dicsom és paprika van. — Mikorra lesz érett pa­radicsom és érett paprika. — Május húszadika után már szállítani szeretnénk. Jártunk a húsüzemben. Eperjesi Imre csoportvezető dicsekedett:. — Ha kétszer ennyit ter­melnénk. azt is el tudnánk adni. A növénytermesztők pana­szolták: — Néha kevés az ember. Miskolc közel van. Ez jó. De nagyon közel van és ez nem mindig jó. A még épü­lő, de idén már teljes üzem­ben dolgozó szakosított szarvasmarhatelepről a fa­luban sokan úgy beszélnek, hogy a „gyár”. Közelség ez a városhoz — gondolkozás­ban. Sátoraljaújhelyen, a műve­lődési központ nagytermében a 117. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet és a Sárospa­taki Kereskedelmi es Ven­déglátóipari Szakmunkáskép­ző Intézet másodikos és har­madikos tanulói mérték össze tudásukat. A versenyre a műszaki hetek keretében ke­Ki vezethet liftet? 9 Uj jogszabály Rövidesen megjelenik az építésügyi és városfejlesztési miniszter rendelete, amely korszerűsíti es átfogóan ren­dezi, összefoglalja a felvo­nókra vonatkozó jogszabá­lyokat. Az új intézkedés ki­dolgozásánál különösen nagy figyelmet fordítottak a fel­vonók műszaki-biztonsági kö­vetelményeinek megteremté­sére. az építési, az üzemben tartási és ellenőrzési felada­tok részletes meghatározásá­ra, a felvonókezelők kötele­zettségeire. Az új rendelke­zésekben — a lakosság jogos kívánságának megfelelően — lehetővé teszik, hogy az ál­talánosan használt felvonókat minden egészséges személy vezethesse. Nagyon fontos­nak tartják azonban, hogy a vezetésre jogosult személy kísérete nélkül nyolc éven aluli gyermek, továbbá egész­ségi állapotuk miatt felvonó­vezetésre alkalmatlan, illetve ittas személyek. valamint fertőző betegek és a velük közös lakásban lakó vagy érintkező személyek ne hasz­nálhassák a felvonót. A kül­földi tapasztalatok és néhány hazai baleset is nyomatéko­san hangsúlyozza azt a kö­vetelményt, hogy a szülök ne adják át a liftkulcsot nyolc éven aluli gyermekeiknek, mert valamilyen üzemzavar esetén végzetessé váló baleset áldozatává válhatnak. A kis­gyermekek szállítása esetén tehát fokozott gondossággal kell eljárni. Szigorúan ve­szik azt is, hogy az engedély­től eltérő módon ne használ­ják a felvonót. rült sor. A 16 részvevő az élelmiszer, ruházati és kon­fekciószakmában versengett egymással. A versenyt Ger­gely Júlia nyerte meg, aki a sárospataki iskola diákja, és a Borsodi Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalatnál dol­gozik. Szabó János pincevezető-he- lyettesnek az a dolga, hogy a Mád környéki szőlők borát begyűjtse és szakszerűen ke­zelje. Ezért kapja a fizetést. De nemcsak a pénzért csi­nálja. — Három dolgot szeretek igazán. A községet, a szőlőt és a jó bort. Nem titok, hogy mint megyei tanácstag, leg­többször Hegyalja érdekében, a „borok királya” védelmé­ben kértem szót. Egy híján húsz éve tagja a megye parlamentjének. Piros arcú. egyenes tartású férfi. És szűkszavú. Csak akkor ol­dódik meg a nyelve, amikor azt próbálgatjuk számolgatni, hogy 1954 óta vajon hány­szor tette meg az utat Mis­kolc es Mad között. Miniszoknyás tanácstagi A miniszoknya némi feltű­nést kelt az ünneplő, sötét öltönyök és kosztümök kö­zött. A húszesztendős Árvái Gabriella megilletődötten né­zegeti a nagy tanácsterem freskóit. — Még sohasem jártam itt. Az ózdi Somogyi Béla te­lep lakóinak ifjú tanácstag­ja Varga Józsi bácsitól vette át a stafétabotot. Azt már tudja, mit szeretnének, mit kérnek választói, de ő — egyelőre — még az épületla­birintusban is nehezen iga­zodik el. Az ózdi posta dol­gozója, s egyben KlSZ-titká- ra — a megye legfiatalabb tanácstagja. — Látni, hallani, tanulni szeretnék. S ha tudok, segí­teni is ... Itt akar szebben élni Kevesen mondhatják el magukról azt, amit Varga József. Az LKM durvahen­gerművének gépész-villamos csoportvezetője ugyanis most is abban a Domb utcai há­zacskában él, amelyikben született. A negyvennégy éves férfi kijárta a népképviselet isko­láit. Előbb kerületi, aztán városi, később megyei ta­nácstag lett. Tegnap délelőtt a városi sportcsarnokban Gönczi Já­nos, a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat főosztályvezetője nyitotta meg a TRIÁL Spoi;t-, Já­ték- és Hangszerkereskedel­mi Vállalat és a BIK közös kempingkiállitását. Különösen sátrakból szé­les a választék, 16 típussal ismerkedhetnek meg az ér­deklődők. Az olcsó, kétsze­mélyes túrasátraktól kezdve a 4 személyes lakósátrakig árban, színben és formában bárki találhat a maga szá­mára megfelelőt. Üidonság a 3 személyes Kapos és a 4 személves csehszlovák im­port Rozikoss-Grand. (A vá­laszték bővülése ellenére az árak nem növekedtek). So­ha még ennyi egyéb kem­pingcikket nem kínált a ke­reskedelem. Hálózsákok, gu­mimatracok. víztárolót-. i*emomgbútnrok sorakoznak egymás mellett. A megnvitás előtti bará­ti .találokzón a nagy- és kiskereskedelem képviselői — Azzal küldtek ide az is­merősök. hogy a Gyár utca aszfaltozásáról ne feledkez­zek meg, szorgalmazzam a víz- és villanyhálózat bővíté­sét... Sokat kértek, de én keveset ígértem, mert tudom, hogy egy nagy családban minden gyerek egyformán kedves. Jusson hát mind­egyiknek egyformán. Tősgyökeres miskolci. Vagy inkább Miskolcon élő borso­di? Kár a definícióval bíbe­lődni. Itt született, itt él, itt akar szebben élni. * Hármat mutattunk be az újonnan megválasztott 119 megyei tanácstag közül. A tegnapi alakuló üléssel feje­ződött be tulajdonképpen a tanácstagválasztás. Az ülés kedves vendége, Cseterki La­jos, az MSZMP KB tagja. az Elnöki Tanács titkára is gra­tulált ahhoz a megbízólevél­hez, amelynek a választók bizalma az aranyfedezete. Dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke az ezért a bi­zalomért járó felelősségre és kötelességre hívta fel ta­nácstagtársai figyelmét. B. I. felsorolták a hiánycikkeket is, ezeket a sportcsarnok­ban sem láthatjuk. Így pél­dául szűk a hátizsákok vá­lasztéka. s nincs kiállítva gumicsónak. Hiánycikk a gázfőző is. A TRIÁL je­lenlevő képviselői ígéretet tettek arra, hogy ezek be­szerzéséről gondoskodnak. Többen kifogásolták, hogy ez a kempingkiállítás in­kább az au'ótnlaidonoeok- hoz szól. mint a még jóval nagyobb számban levő gya­logos turistákhoz. Az autó­sok képviselői viszont azt feszegették. hogy miért nincs Miskolcon a kemping- felszerelés szállítására al­kalmas utánfutó? (Elsősor­ban raktározási gondok miatt, azonban így is meg­rendelhető. Azt is megtud­tuk. hogy a TRTÁL á'tal nemrégiben engedélyeztetett úi típus olcsóbb és iobb. mint 97 pdditf, ^ A kempingkiállítás maius 14-ig naoonta 11 órától 19 óráig tekinthető meg NY. L Jóember A tisztességtelen ha­szonszerzésnek nem csupán „látványos”, hanem, úgymond, ki­finomult formái is vannak. S hogy ezek­ből mindössze kettőt említek, teszem azért, hogy senki se illet­hessen a módszer-to­vábbítás imájával. * Egy, a jövedelmét tisztesseges utón (ki­zárólag munkával) kereső Jóember üzle­tet kötött Dörzsölt Dénes kőművessel: fizet neki ennyit és ennyit, ha meghatá­rozott időre felépíti udvarán — szabályos terv és engedély alapján — a garázsai. — Áll az alku! — mondta Dörzsölt. — Kapok ötezer forint előleget s egy hóna­pon belül, délutánon­ként, megépítem. Délutánonként, mi­velhogy az ilyen mun­kát egy főállással rendelkező alkalma­zottnak, nem illik munkaidőben végez­nie. Nos. egy hét múlva el is készült az alap. Nem éppen alaposan, mivelhogy ha rálépett Jóember, töredezett és poriott a talpa alatt, mint a kiszáradt kerékvágás. — Sebaj — vigasz­talta Dörzsölt —, an­nál masszívabb lesz a felépítmény. — Ami azonban váratott ma­gára két hétig, há­romig, négyig. Es se­hol semmi. Jóember kezdett idegeskedni. Hiszen legalább azt látta volna, hogy — a megegyezés szerint — Dörzsölt az anya­got szállítja. De még azt se. A számlát ugyan már megmu­tatta: befizette a 106 (egyszázhat!) forintot a tégláért, de még nem kapta meg. Kü­lön ben is, ő nem tud dolgozni, ha zaklat­ják. Kölcsönkéri a visszajáró pénzt (!), holnap elhozza. Neki ebből elege volt! Jóember megszé- gyenülten maga elé bámult. Hogyan is lehetett ilyen tapin­tatlan .... Meg bizal­matlan. Hát lopja az a szegény kőműves az anyagot? Ha nincs, hát nincs .. . Ej-ej, nem szabad így bán­nia embernek az em­berrel! Éppen e meggondo­lásból, Jóember a kö­vetkező — • immár Magán Vállalattal Rendelkező — kőmű­vessel óvatosabb tár­gyalásokba kezdett: — Tisztelettel ér­deklődném, vajh’ mi­korra és men nyiért szíveskedne felépíteni az ilyen és ilyen en­gedélyszámú, tervező által készített rajz szerinti, rendeltetésé­re nézve . . . stb. stb. — S még hozzátette: — Előleget, ha csak lehetséges . .. eset­leg ... hogy is mond­jam csak ... Mire a Mester: — Mit gondol, kő- dis vagyok én?! — Majdnem sírt. Jóem­ber nem is mert a szemébe nézni. A mea culpát is csak alig hallhatóan dünnyög- te. — Ám legyen — sóhajtott MVR —, lássa, kivel van dol­ga. — Azzal papírt és plajbászt vett elő aktatáskájából. — Hüm-hiim. mázsa 500-as cement, hüm- hüm ezer darab tégla, hüm-hüm köbméter homok, ugyanannyi kavics. hiim-hüm- hiim mázsa ojtott mész ..., aztán ... — Elnézést, kedves Mester! Arra gondol­tam. hogy . .. szóval, hogy önnek ne okoz­zon gondot a beszer­zés ... vagyis én már az utolsó szögig min­dent megvettem. Homlokráncok. Sok Villám az egyik szem­ből. Aztán a másik­ból. A dörgés még nem ért oda. — E-egen?! Hát mit gondol maga? Szabó vagyok én? Hogy ho­zott anyagból is dol­gozom? Azt nem! És most dörgött. De lehet, hogy csak az ajtót vágta be. Nem, világért sem a Mester! Bizonyára a májusi huzat... Jóember végképp összeomlott. Ripítyára poriott, mint az ala­pozás. Önnön hite tö­redezett szét. Hát azért született erre a világra, hogy emberi sziveket tiporjon, em­beri becsületekbe gá­zoljon?! * Miután elmesélte esetét, próbáltam nyugtatgatni. Mond­tam neki: sose bú­sulj, cimbora, nem te vagy az egyedüli. — Igazán? — Sze­me reménnyel telítő­dött. — Csakugyan vannak mások is? — De vannak ám! Akiket csak a buta szerencséjük ment meg attól, hogy pa­lira szedjék. Sehogy se akart megérteni. így hát kénytelen-kelletlen elmeséltem neki né­hány históriát a tisz- tpsségtelen, bár nem látványos haszonszer­zésről. De ezeket az eseteket nem adom közkézre. Bár közismertek azok . . . hüm-hüm ... eléggé. es. B. G. Kereskedelmi tanulók versenye J Újdonságok és hiánycikkek Megnyílt a kempin£Íiiállítás Termelőszövetkezet — Fe/sőzsolcán A város kamrája

Next

/
Oldalképek
Tartalom