Déli Hírlap, 1973. május (5. évfolyam, 101-126. szám)
1973-05-18 / 115. szám
★ A vezető edző — Guttman József —, amint éppen vezet. Két „süvölvény” birkózó — mindkettő DVTK-s — a szőnyegen gyúrja egymást... Ez a kép ugyan versenyen készült, de az edzésnapokon is gyakran látni hasonló jelenetet. (Szabó István felv.) Meglestem a hétköznapot Egy délután a stadionban Sportszatyorral a kézben először négy fiú meg két lány érkezett. Az öltözők felé haladtukban elkaptam a szőke copíos egyik mondatát: — Kevesen leszünk, mert az érettségi — — és sóhajtott. — Uhüm — bólintott a társa — de nekünk „körözni” kell. És néhány perc múlva, már rótták is véget nem érőnek tűnő köreiket a salakon, miközben egyre újabb atlétatársak csatlakoztak hozzájuk. * A DVTK sportiskolájának igazgatója, Jámbor Tamás sietne el mellettem, ha nem állítanám meg. — Befejeződött már az „átállás”? — célzok arra, hogy a múlt évben még más szerv volt az Sí gazdája. — Csupán apróbb szervezési problémák adódnék még. Most is egy ilyen kerül terítékre az elnökhelyettessel tör^ ténő megbeszélésen. Mert sok ám a gond, hiszen 18 éves korig minden DVTK-sportoló az Sí „tanulója”. És már megy is a sportiroda ajtajából integető férfi fedé. * Mint a part irányába áramló hullámok, úgy jönnek kisebb-nagyobb csoportokban a sportolók. Valóságos kézilabdás-, birkózó-, tornász-, labdarúgó-, atléta-invázió'’. Markáns arcú futballista teszi váratlanul vállamra a kezét. Gál Béla a sok évi barátság jogán választotta az üdvözlésnek ezt a formáját.. A témát pedig nem kell keresni. — Bent maradtok? — Nagyon remélem! Persze. nem lesz „leányálom” a szükséges pontok megszerzése. Aztán csatlakozik Salamonhoz, Vass Lacihoz. Irány: az öltöző. * — Na, mit szólsz a kötött- fogásúakhoz? — kérdezte Guttman József a kézfogás után. — Csak gratulálni lehet — mondtam, miközben a hátam mögött széthúzogattam ösz- szepréselt ujjaimat —, s ha hozzátesszük, hogy a 84 kg- os bajnok is diósgyőrinek tekinthető: különösen szép. — Ősszel már ő is nálunk birkózik — nyugtázta az elismerést Juhászra célozva a fiatal vezető edző —, akkor aztán nemcsak Rusznyák lesz válogatott a szakosztályból! És elviharzott a tornaterem irányába, ahol már várták fiai. * A két kézilabdapályán csapatokban nyüzsgött a sok leány és fiú. A versenyidős;jik ellenére javában „ügyködtek” a gumikötelekkel és medicinlabdákkal. — Az erőnlétet soha nem lehet annyira magasra fejleszteni — adta a magyarázatot Szilágyi Imre vezető edző —, hogy ne férne rá még egy „lapáttal”. És több mint két órán át ment a „forgószínpad” ... Kondicionálás, technikai gyakorlatok, taktikai képzés, játék. * Ez történt egy szürke hétköznap délután a DVTK- stadionban. MONOSTORI GVUtA Széfjet*yzet Sok csapat, kevés eredmény Ezzel a címmel írt glosszát P. Gy. névjelű kollégánk a Nép- szabadság tegnapi számában. Bevezetésként megállapítja: „A borsodi csapatok kritikán alul szerepelnek.” Természetesen labdarúgásról van szó. Igaz, ami igaz, a két legmagasabb osztályban valóban miskolciak a sereghajtók, s az Özd sem szerepel a korábbi évek eredményeinek megfelelően. A glossza tényei tehát helyesek, s a tények magyarázata is számos valós elemet tartalmaz. Mégis hiányérzetünk van, s ezért most mi is leírjuk véleményünket. Anakronisztikusnak tűnik ma már a Pereces (Miskolci Bányász) jelenlegi sorsán keseregni, hiszen az egyesület ma már nem rendelkezik számottevő bázissal (visszafejlődött a miskolci bányászat, s ráadásul ez a csapat is oda tartozik, ahová a Borsodi Bányász: a Borsodi Széntröszthöz). Ugyancsak időszerűtlen ma már a régi miskolci Honvédőt emlegetni, hiszen utódja egészen más körülmények között él, s az csak természetes, hogy a kétévenként szinte teljesen kicserélődő csapattal nem lehet feljebb jutni. Nagyon fontos viszont az a nevelőmunka, amit a Papp József SE-ben végeznek. Mi is nagyon sajnálatosnak tartjuk, hogy az elmúlt években kiemelkedő klasszikusok kerültek el a megyéből. Sőt! Mi még hozzáírtuk volna a névsorhoz Solymosi Ernőt, Vertiget, Hernádit. Peremit és még Sáfrányt is! A kérdés most már csak az, hogy mindez hogyan egyeztethető össze azzal a megállapítással, miszerint: „akad egyesület, ahol a túlzott lehetőségek teremtetlek tehetség nélküli sztárokat . . .” Sajnos, ezek a túlzott lehetőségek sem voltak azonban elegendők ahhoz, hogy ellensúlyozzák a cikkből kifelejtett tényezőt: a fővárosiak még túlzottabb lehetőségeit. Budapest vonzását. A glossza általában sorolja fel a problémákat, s éppen ezért nem tud általános érvényű igazságokat felsorolni. Az említett tények ugyanis mindenütt igazak, ahol egy kicsit rosszabbul megv a foci, így nem kaptunk választ arra, hogy a DVTK vagy az MVSC jelenlegi súlyos helyzetének okai a szakmai vezetésnek, a játékosoknak, a megyei sportszerveknek vagy az anyagi támogatást nyújtóknak tudhatók-e be. Ez nem derült ki, s ezért a megállapításokkal — legalábbis általában — vitatkozni sem tudunk. Egy bizonyos: lehetne jobb is a miskolci és borsodi labdarúgás helyzete, de — gondoljunk a szerda estére — elmondható ez labdarúgásunk egészéről is. HORVATH KALMAN Labdarúgásban is: a miskolciak Tegnap újabb megyei selejtezőkre került sor az úttörő-olimpia keretében az ifjúsági sporttelepen. Ezúttal a labdarúgók küzdöttek a megyei döntőbe való jutásért. A megyei selejtező miskolci csoportjában -két korcsoportban három-három csapat szerepelt. Miskolcot mindkét korcsoportban — kispályán és nagypályán egyaránt — a 8. sz. Általános Iskola (Selyemrét), Nagy Gyula tanítványai képviselték. Az iskola két csapata közül a kispályán játszó fiatalabbak szeretjeitek jobban, mindkét mérkőzésüket nagy gólarány- nyal nyerték. Eredmények: I- korcsoport (nagypálya*; 8. S7.. iskola—Denin-város 2:0, Gönc—Lénán város 4:0. 8. sz.. iskola—Gönc 3:2. Végeredmény: 1. 8. sz. iskola (MistooiLc) 5:2 4, 2. Gönc 6:3 2. 3. Leminváros 0:6 0 ponttal. II. korcsoport (kispálya): 8. sz. iskol a—Lenin vá ros 8 ro. Lenin- város—Bakfcakék őró, 8. sz. iskola—öalctakék 5:1. Végeredmény: 1. S. sz. iskola (Miskolc) 13:1 4. 2. Bafctatoéto 1:5 l, 3. Lenin város 0:8 1 poirttal. H. K. iMindeniéle Jámbor tanácsok gyorsan hajtóknak Az angliai Coventry és Warwick rendőrségi körzet rendőrtisztviselői hivatalos útbiztonsági kiadványukban azt javasolják az autóvezetőknek, hogy egyházi énekeket daloljanak, amint magasabb sebességre kapcsolnak. 136 km óra sebességnél például az „Istenem, közelebb hozzád” című dalt javasolják. Ez emlékeztetni hivatott az autóvezetőket: kilátásaik, hogy baleset esetén búcsút mondjanak az árnyékvilágnak, s minden földi dolgot maguk mögött hagyjanak, a sebesség fokozásával nüvek-. szenek. A legnagyobb sebességnél legmegfelelőbb az „Uram, jövök birodalmadba” című himnusz. Azok az autósok, akik túlságosan közel haladnak az előző kocsihoz, a „Vezess, óh égi atyám” című dalt zümmöghetnék. A rendőrség jámbor tanácsait a helyi lelkészek segítségével állította össze. Az Antarktisz mint „hűtőszekrény” Az az igény, hogy a világ országai az Antarktiszt, mint természetes „élelmiszertárolót” használják, már felmerült, bár erre vonatkozó szerződést eddig még nem írtak alá. Ami az Antarktisz státuszát illeti, erről 1971 elején egyezmény született 12 olyan ország között, amelyik leginkább érdekelt a Déli-sarknak, mint természetes hűtő- területnek a kihasználásában és technikailag felkészült arra, hogy részt vegyen ebben az izgalmas munkában. Az így „kiosztott” területe-, két azonban idővel felül kell vizsgálni, hiszen egyre több ország szeretne majd helyet kapni a hatalmas hűtőtároló területen. A gorilla ápolója A bristoli állatkertben nagy volt az öröm, amikor a gorillának kicsinye született. Ápolója, Mike Colbourne már egészen fiatalon gondozónak tanult és akkoriban még őszintén csodálta idősebb kollégáit, akik vidáman játszottak a gorillákkal. A legfontosabb az, hogy az állatok elfogadják az embert és ez sikerült neki. Amikor Mike bemegy Delila ketrecébe, a gorillamama szinte megkönnyebbül, otthagyja Dánielt, a gorillagye- reket és átmegy szomszédolni Karolinához, a másik gorillanőstényhez. Számára teljesen természetes, hogy addig a gondozó lesz a bébiörző. Amikor a bébi megszületett. Delilát meg kellett tanítani, hogyan szoptasson, hogyan tartsa a kölykét. Ez természetes, hiszen az állatok a szabad közösségben mindezt egymástól tanulják; a ketrecben erre nincs tehetőség. A^ kis gorilla apja, Sámson elkülönített helyen van és a gondozó .szerint egyelőre nem is eresztheti össze a családot, mert akkor ő nem léphet többé a ketrecbe. Sámson féltékeny rá. Az ismeretlen festő: Tizian Olasz művészettörténészek egy toscanai birtokon ismeretlen festőtől származó képAliami mezőgazdasági gazdaságok, termelőszövetkezetek figyelmébe! flz 1973. évi BNV-n lagydíjat nyert a BVK PLANTPROTAM (PP) növényi fehérjét dúsító terméke! Megrendelhető az értékesítési osztályon Szaktanácsadás (levélben vagy személyes megkeresésre) az agrokémiai osztályon M BORSODI VEGYIKOMBINAT KAZINCBARCIKA re bukkantak. A festmény felkeltette Mario Panepucci professzor érdeklődését. A vászon alapos tanulmányozása után a tudós arra a következtetésre jutott, hogy az, a XVI. századi zseniális velencei festő, Tizian ecsetjétől származik. A kép egy akkor' népszerű témát: Bacchus lakomáját ábrázolja bacchánsnőkkel és nimfákkal. Tizian Bacchanália című képe jól ismert. A művész 1523-ban festette a ferrarai herceg számára, jelenleg a madridi Prado múzeumban látható. A most előkerült festmény nem másolat, hanem a madridi kép témájának egy variációja, és a tudós elemzése szerint az ismert eredetinél hét évvel később keletkezett. Nem árt vigyázni-O ■V \ (Az Eulenspiegel karikatúrája)