Déli Hírlap, 1973. május (5. évfolyam, 101-126. szám)
1973-05-14 / 111. szám
Iz első miskolci postavonat Június másodikán indul először Budapestről az első miskolci postavonat. Az este kilenckor postára adott levelek, egyéb küldemények másnap reggel már eljuthatnak a címzetthez. A vonat ugyanis csak postát hoz. Hatvanban, Füzesabonyban és Miskolcon csak az utolsó kocsit kapcsolják le és máris robog tovább Ózd, illetve Szerencs felé. A postavonat mindennap közlekedik. 5^c Köbányászok (Agotha Tibor felvétele) A társadalmi tulajdon védelméért /. „Nem követtem el semmit...” Társadalmi tulajdon védelmi ankétot rendeztek az en- csi járásban a tsz-ek, btsz-ek elnökei, főkönyvelői részvételével. Az ankét előadója Görömbölyi János igazságügyi könyvszakértő, _ a BM Borsod megyei Rendőr-főkapitányság főrevizora volt. Rendkívül érdekes és értékes előadásában azokra a — gyakorlatban számtalanszor tapasztalható — hibákra hívta fel a gazdasági vezetők figyelmét, amelyek a társadalmi tulajdon elleni bűntettekét lehetővé teszik. A példákat a már felfedett, s bűnügyi eljárás alá vont konkrét esetekből idézte. Előadásának anyagából lapunkban cikksorozatot közlünk. A hallgatás is lehet bűntett Különböző büntetőügyekben gyakran tapasztalható, hogy a terheltek vagy vádlottak értetlenül, sőt felháborodottan tiltakoznak a vád ellen, mondván: „Nem követtem el semmit, mert nem loptam és nem sikkasztottam!” Holott azzal is el lehet követni a bűntettet, ha valaki semmit sem követett el — bár munkakörében sok mindent kellett volna elkövetnie. Az ellenőrzés elmulasztása. a hanyag kezelés, a hűtlen kezelés számtalan formában jelentkezhet, s még akkor is bűntettnek tekintendő. ha az ezzel vádolt személynek semmiféle anyagi haszna nem volt. de gazdasási egységének kára származott belőle. Sőt! El lehet követni a bűntettet hallgatással is: a feljelentési kötelezettség teljesítésének elmulasztása ayakori jelenség. Téves az a felfogás is, amely szerint társadalmi tulajdonnak csak az érzékelhető vagyontárgyak — a pénz, az anyag, a gépek, berendezések — tekinthetők, s hogy csupán ezeket kell megvédeni a bűnözőktől. Társadalmi tulajdonnak tekintendő az a munkabér is. amit jogtalanul fizetnek ki. vagy az a folyószámla-követelés, amelynek behajtásáról szándékosan vagy hanyagságból nem gondoskodnak. Osztályvezető — beoltott nélkül! Gyakran okoz próbáimat egy-egy büntetőügy bírósági tárgyalásán, hogy a sértett gazdasági egységnek nincs, vagy erősen hiányos a szervezeti felépítését tartalmazó okirata, ügyrendje, munkarendje. Ha pedig netán van, a dolgozók nem ismerik. Ez ad lehetőséget arra, hogy a vádlottak így védekezzenek: „Nem tudtam, mit keli tenni, mert munkakörömre vonatkozóan semmiféle útmutatást nem kaptam vállalatomtól.” A szervezeti felépítés — amelynek segítségével a munkaeröszükséglet. a feladatok arányos elosztása felmérhető — hiánya jelentős mértékben játszott közre például az Encsi TÖVÁL-nál történt, 13 millió forintos kárt okozó, pazarló gazdálkodásnál. Volt olyan osztályvezetőjük, akinek nem volt beosztottja, de azt sem tudta, hogy munkaköre mire terjed ki. Vagy például akadt olyan dolgozójuk, akit fényképészként alkalmaztak, de senki sem tudta, hogy milyen célból. Fényképezőgépet sem kapott, s csupán szóban utasították: ha unatkozik az építésvezetőségen, utazzon be Miskolcra, s tanulmányozza a kirakatokat. Mirjdezt pedig havi 2700 forintos fizetésért ! Aktképeket festettek S nem csupán az a károkozás. ha olyan munkaköröket hoznak létre — tudatosan —. amelyekre az adóit gazdasági egységnek nincs is szüksége, és a semmiért kénytelen tetemes munkabért fizetni. Károkozás az is, ha egyes munkakörökben nem a szakmának megfelelő képesítésű dolgozót alkalmaznak, s hamis besorolással magasabb bért fizetnek ki neki. Nem szabad például gépkocsivezetői beosztásban dolgozót lakatos csoportvezetői besorolással bérezni — ahogy az encsi TÖVÁL-nál tették — csak azért, hogy a munkaköreié meghatározott bérnél havonta ezer forinttal többet keressen. A társadalmi tulajdonban keletkezett kár akkor is, amikor a stencilgép kezelőjét, háziasszonyi „képesítéssel”, laboráns „rangra” emelrék. s ennek megfelelően bérezték. Vagy például: tetemes kárt okoztak azzal is. hogy grafikus részleget hoztak létre — villanyszerelő és géplasatos szakmunkásokból —. akik saját szórakoztatásukra rajzol- gattak, aktképeket festettek, vagy emléktárgyakat készítettek a munkaidejükben. Nem véletlen, hogy ilyen , gvakorlat mellett az encsi TÖVÁL egy dolgozójára jutó évi termelési érték tízezren- kel maradt alatta a megyei átlagnak. (Folytatjuk) R. E. Ha a csacsi farka száraz Védekezés a „fagyosszentek” ellen. Szeszbarátoknak, idősebbeknek és fiataloknak (Jármay György rajza) A mindent tudó kalendárium a következő receptet kínálja. Végy egy cölöpöt és verd be a földbe. Szegezz rá egy falemezből kivágott csacsit és kötélből csinálj neki farkat. Máris kész a meteorológus csacsi, mely az alábbi mondóka szerint mutatja az időjárást. „Csacsi farka száraz — szép időre várhatsz. Csacsi farka nedves — nyissál ernyőt kedves. Csacsi farka meglódul — az idő szelesre fordul. Nem látod a csacsi farkát — köd van biztos... Vagy ellopták!” Bizony, mostanában a csacsi farkát nemcsak a. nedvesség, hanem a hideg is éri, mert a három fagyos szent. Pongrác. Szerváé és Bonifác nem lett hűtlen az évszázados hagyományhoz. Hideget hozott. Néhány napja még talpalatnyi hely sem volt a strandon, most meg pulóvert, meleg ruhát húz az, aki egy héttel előbb még fürdőruhában feszített. Napfény-utánpótlás híján hamar vissza- fehérednek az éppen bogy piruló hátak és vállak; kárba veszett a bőrhám láb kockázatát is vállaló napozás. Persze, a „fagyosak” színre lépése nemcsak a kirándulóknak, strandotoknak szegi kedvét, hanem homlokráncolás- ra készteti a zöld- vendéglők üzletvezetőit is. Ha hűvös szél markolássza a kert- helyiségek tarka abroszait, hiába buzog a virslifőző fazék vize, hiába habzik a sör. A hideget hozó triumvirátusnak rossz híre van■ a földműves nép körében is. A május végi fagyok tönkretehetik a termést. Hiába tartja a mondás, hogy a májusi eső aranyat ér, a legtöbb mezőgazda féli a Pongrác-napi esőt, s a fagy után ettől tart legjobban. Csupa izgalom a naptár, de aki érti a csíziót, azt nem érik meglepetések. Felkészül és programját az időjáráshoz igazítja. Legegyszerűbben persze úgy tudhatja meg a prognózist, hogy meghallgathatja a meteorológiai előre. jelzést. Aki jobban bízik az állatok ösztönében, a békát lesi, hogy felmegy-e a létrán. Lehet kísérletezni a bevezetőben idézett csacsival is. A műszaki érdeklődésű időjósoknak a rádióadások alapos megfigyelését javasoljuk. Ugyanis a közeli és távoli adók vételi viszonyaiból pompás kis előrejelzés állítható össze. Gyors változás várható, ha a közeli rádióadókat rendes, az északi és nyugati állomásokat gyengén lehet fogni, ráadásul a hangszóró scrceg és ropog, s feltűnő a hang elhalkulása és felerősödése. Ez az újmódi időjóslás nem alapulhat évszázados tapasztalaton, mint a „fagyos szentek” menetrend- szerű érkezésének valószínűsége, de talán majd egyszer késői unokáink, a térhatású televízió, s a szabályozott időjárás korában klyan babonás tisztelettel emlegetik a légköri jelenségekre olyan érzékeny rádiónkat, mint most mi Pongrácot. Szervá- col és Bonifácot. (brackó) Védelem, a kritika ellen Kétélű fegyver lehet, az a kritika, amelyik nyilvánosságot kap. Például a sajtóban. Tudva ezt. az újságíró a lehető legnagyobb körültekintéssel jár el. ha avégből veszi kézbe tollát, hogy kritikát vagy kritikai hangvételű cikket írjon Ennek ellenére tévedhet. Ilyenkor visszalő a fegyver. Joggal. Néha azonban jogtalanul is visszalő a fegyver. Elmondok egy esetet, egyet a néhány közül. A városi tanács nemrégiben tartott végrehajtó bizottsági ülésén szóvá tették, hogy — hadd ne konkretizáljunk ezúttal — oktalanul szüntették meg azt a szolgáltatást, amelyikre pedig oly nagy szükség volna. Az ülésen részt vett újságíró megírta az esetet. Megírta abban a tudatban, hogy közügyét szolgál vele. Semmi mást nem tett, mindössze a kötelességét teljesítette. Mert kötelessége a párt politikai céljainak előmozdítása. S politikai kérdés a szolgáltatás is. mivel vagy így, vagy úgy befolyásolja a lakosság hangulatát. A cikk jó hatást keltett. A „visszajelzés” nem a cikkíró feje fölé vont glóriát, dehogy! Ez volt a lényege: lám. a tanács tudott róla, foglalkozott a kérdéssel s ez megnyugtató. A közvéleménynek igen. Ám nem úgy a szolgáltató egység fővárosban székelő vezetőjének, aki a szerkesztőség címére küldött levelében kifogásolta a történteket. Meglehetősen — elnézést kérek — sánta polémiával. Észrevételezésének sommája végül is ez volt: más a közérdek, megint más a vállalati érdek. Nézet dolga. E nézettel most nem szállók vitába. Annál inkább a konklúzióval! S ez két idézett mondatban összefoglalható. Az egyik: ..Helyes lenne, ha a jövőben — amennyiben a vezetésem alatt álló vállalatot érintő cikkeket jelentetnek meg — azokat előzetesen velem megbeszélnék.” A másik: „Kénytelen leszek a vonatkozó jogszabályokban biztosított védelmi eszközöket igénybe venni.” íme, ezúttal így lőtt vissza a fegyver. S miért? Mert lapunk a köznek továbbította annak a vezető testületnek a véleményét, amely éppen a közösségtől kapott információk alapján foglalkozott a szóban levő kérdéssel... így történt. Elhangzott egy kritika. Miféle védelmi eszköz óvhat meg bárkit is a jogos kritikától? Nagy csorba esnék életünk demokratizmusán, ha magunkba főj tanók a szót csak azért, nehogy valaki megsértődjék. Valaki, aki azt hiszi, hogy a hiba ellen emelt szó — a személy mellének szegezett tőr. Azzal természetesen egyetértünk, hogy jó, ha bizonyos ügyekben az első számú vezetővel, vezetőkkel konzultálunk. Helyes ez abban az esetben, ha a találkozás nem azzal a céllal jön létre, hogy ab ovo preventív „védelmi eszközök” kerekedjenek ki belőle. Erre nincs szükség. Hiszen a jogosan kritizál Inak és a jogosan kritizálónak nem érdeke — nem lehet az! —, hogy kompromisszumos megállapodáshoz kötődjék a kritika. Ha közügyről, közérdekről van szó, akkor szó sem lehet sem előzetes, sem utólagos „védelmi eszközök” alkalmazásáról. Jó a konzultáció, ha nem a magyarázkodás a szándéka, hanem a hiba okának feltárása, a kölcsönös, még alaposabb tájékozódás. Félreértés ne essék: az említett levélváltásnak nem volt olyan zöngéje, hogy abból az imént leírtakra kellene következtetni. Célzat nélkül íródott e néhány mondat. Célzat, de nem cél nélkül. A tiszta, a jogos, a jóindulatú és jóra intő kritikát kell inkább védelmezni és szorgalmazni, mintsem — ha az szükségtelen, mert a kritika nem egyetlen szemé Irt ól ered s nem egyetlen személyhez adresszálódik — ..elöbeszél- getéssel” vágni az ügy elé, vagy védelmi eszközöket kilátásba helyezni, „ha még egyszer előfordul”. Semmi sem serkenti oly buzgón a fejlődést, mint az egészséges kritika. A haladásnak természetes és természetellenes gátjai adódnak. E gátakat robbantgatja a kritika. Miért vélik hát némelyek szinte guillotine-nak? Nem minden bűn. amit kritika ér. Esetleg tévedés. Talán még az se. Lehet a kritika felszólítás vagy kérdőjel. Az említett cikknek még csak csípős csattanója sem volt. Csupán megállapította a tényt — s ez még csak nem is az újságíró véleményén alapult! — és a végére tett egy szócskát, kérdőjellel: miért? Hiba ez? Az a hiba, ha nirtcs kritika. Ha van mit kritizálni, de nincs kritizáló. Nem szabad, sőt tilos!, hogy bárki, bárhol a kritikai szellem befagyasztásával próbálkozzék. A kritika — a jogos, az egészséges kritika — ma már nem csupán a párt erkölcsi normáinak egyike, hanem — nem hiszem, hogy tévednék, ha állítom — a becsületes állampolgár joga és kötelessége. Ha pedig az, akkor kétszeresen az annak a dolgozónak, aki tollal a kezében igyekszik eleget tenni hivatásának ami nem más. mint egy. az ország java része által elfogadott, vallott politika szolgálata. Lehet, hogy olykor téved. Sőt, biztosan melléfog. Ilyenkor ö is megkapja a maga kritikáját. Ha viszont hasznosat cselekszik — mint jelen esetben —. maga mellett érezheti a legerősebb védelmet: a közösséget, amelynek érdekében egv ici-pici szót emelt s amely mégis úgy felbosszantott — egyetlen embert. Pedig nem akarta felbosszantani. A kritikának nem ez a célja. CSALA LÁSZLÓ Esküi tettek a népi ellenőrzési bizottságok Szombaton délelőtt a megyei tanács dísztermében került sor a megyei, járás: és városi Népi Ellenőrzési Bizottságok tagjainak, tisztség- viselőinek ünnepélyes esKü- tételére, amelyen megjelent Dojcsák János, a megyei pártbizottság titkára. A bizottságok tagjai dr. Ladányi József megyei tanácselnök köszöntő szavai után te no!: le a népi ellenőrzésről szoló törvényben előírt esküt, majd Józsa László, a megyei NEB elnöke ígéretet tett arra, hogy a következő négy évben a legjobb tudásukkal törekszenek eleget tenni a tisztségükből adódó kötelességüknek. Eszperantisták kirándulása Hagyomány, hogy a miskolci eszperantisták tavasz- szal felkeresik a Lillafüred szomszédságában levő Eszperantó-forrást. Tegnap a Vörösmarty Művelődési Hás eszperantistái szervezték meg ezt a túrát. Ezen vendégül látták a szolnoki és a debreceni szakkörök tagjait u.
