Déli Hírlap, 1973. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1973-05-10 / 108. szám

„Úszni csudajó!” Békák és delfinek Ifjúsági tornászok I. osztályú csapatbajnoksága sfc Az a „bizonyos” meleg medence, ahol nemcsak a hőfok miatt „forr” a viz — és az MVSC négy „delfin” reménysége. A kép két szélén Kropkó Péter, illetve Sallay Alexandra, középen pedig Fabriczius László és Csik Éva. (Szabó István felv.) — Békák a rajtkőre! — — Mint úszó. kihez szeret­hangzik az indító bíró ve- nél hasonlítani? — és Kecskeméten már élet­ben is láttam versenyezni. — Az semmi — tromfolta le Sallay Lexi —, mert én kezet is fogtam vele! Meg Gyarmati Andreával is. És rövid ideig magánál tartotta a szót, de ez elég volt arra, hogy megtudjam: másfél éve versenyez, 60 ér­me van, tanítónő szeretne lenni, sok külföldi városban kíván rajtkőre állni; esetleg olimpián is. — Miért szeretnél külföl­dön versenyezni? T—■ Mert utazás közben sok szépet lehet látni és tanulni. — Én inkább azért — vág ismét közbe Peti —, hogy legyőzzem az ellenfeleket. Azért úszunk naponta 6—7 ezer métert! Vagy nem? És most újra közös neve­zőre jutottak: nagy-nagy sze­retettel beszéltek edzőjükről. dr. Bitskey Zoltánról... Mi­lyen jó lenne, ha valamennyi felnőtt sportoló hasonlóan nyilatkozna! Csak hát egyszer felnőnek a gyerekek ... MONOSTORI GYULA Hosszú felkészülés előzte meg az ifjúsági tornászok I. osztályú csapatbajnokságá­nak rajtját, melyre vasárnap a fővárosban került sor. (A felnőtt I. osztályú CSB-n szereplő csapatokat a torna­szövetség arra kötelezte, hogy ifjúsági együttest is indítsa­nak az utánpótlás nevelésé­nek érdekében. Ugyanakkor ezzel lehetőséget biztosított az ifjú tornászok számára a magasabb' minősítés, az aranyjelvényes szint meg­szerzésére.) A DVTK fiatal tornászai lámpalázasan, elfogultan ver­senyeztek, s ez meg is lát­szott eredményükön. 219.95 ponttal jelenleg a hatodik helyen állnak, de a Tóth Z„ Fehér. Tóth Gy.. Rudolf, Re­gös összetételű gárda — ha lehiggad — akár a harmadik helyet is megszerezheti a há­romfordulós — a másodikat júniusban, a harmadikat no­vemberben rendezik — baj­nokságon. Kosárlabda A vasgyáriak nyerték a rangadót — Hát Mark Spitzhez. mert ő az ősszel hét arany­érmet nyert az olimpián. — De Mexikóban egyet sem — rikkant közbe a mo- kány Kropkó Péter meglepő tájékozottsággal —, pedig ott is versenyzett! — Csak ne szólj közbe — inti „delfintársát" nyuga­lomra az ugyancsak kilenc­éves Sallay Alexandra —, majd mi is sorra jövünk. Látni és nyerni De hát Peti gyorsan sze­retne végezni. Izgatja már a lángos. Így aztán nem is hagyta abba, s persze, Lexi is felbátorodott. Egymás sza­vába vágva beszéltek. Peti elmondta, hogy három éve úszik és 78 érme van, de 18 még „elfekszik" a rende­zőknél. Aztán arról a nyuszi­ról áradozik, amelyik az is­kolakertben szaladgál, majd újra visszakanyarodott az úszáshoz. Büszkén említette az Ózdon nyert 8 aranyat! Ám azt is elárulta, hogy ka­mionvezető szeretne lenni. — Ki a sport-példaképed? — Hargittay Andris — vágta ki gondolkodás nélkül A táblázaton ugyan mutat­kozott a két csapat között bi­zonyos különbség a vasár­napról előrehozott találkozó­ig — a MEAFC-nak 7 győ­zelme, 2 veresége, a DVTK- nak 5 nyert és 4 vesztett mérkőzése volt —. az össze­csapásnak az évtizedes ha­gyományok alapján mégis rangadó jellege volt. fis a játék igazolta a várakozást. Az esélyesebb ugyan — annak ellenére, hogy a DVTK legutóbb Leninvárosban is 95:80 arányú győzelmet ara­tott — a MEAFC volt. de csak azok szemében, akik a papírformát vették alapul. Ám az egyetemisták már eleve kettős hátránnyal in­dultak. Hiányzott a gárdából az egyik legeredményesebb játékos. Sipos, s a többiek is az ..év végi hajrá" tanul­mányi idegfáradtságával lép­tek pályára. A vasgyáriak győzelmét mégsem ezek ered­ményezték. hanem elsősor­ban a határtalan lelkesedés és küzdőszellem, valamint az az okos taktika, melyet rá- kényszerítettek ellenfelükre. Mindkét együttes ember­fogást alkalmazott a védeke­zésben, de a DVTK „váltá­sai” sikeresebbek voltak. A támadásoknál — különösen a / zárások után — a diósgyőri­ek jól kihasználták helyzetei­ket, ugyanakkor az egyete­misták — közelről és távol­ról egyaránt — igen pontat­lanul dobtak. A DVTK ügye­sen változtatta a ritmust is; nem engedte érvényesülni a MEAFC jól bevált harcmo­dorát, a lerohanásos támadá­sokat. Kiegyenlített játék csak az első 10 percben folyt, aztán 8 ponttal elhúzott a vasgyári csapat. Ezt ugyan a télidő végéig háromra sike­rült a MEAFC-nak csökken­tenie. de a szünet után olyan lendületesen támadtak a ha­zaiak, hogy 7 perc alatt 18 ponttal növelték előnyüket! S ekkor elkövették azt a hi­bát. hogy az eredmény tar­tására törekedtek. A MEAFC újított, csökkentette is a hát­rányt, de erőfeszítése csupán a végeredmény szorosabbá tételére volt elegendő. A DVTK győzelme megérde­melt volt, s nagyobb arányú is lehetett volna! Kosárdobók: Eperjessy (15), Daróczy, Szederkényi (13— 13). Nagy (10). Tarjáni (8), Gallyas (6). Didás (2). illetve Magyar, Béres, Kerekes (13— 13), Bardócz (12), Varga (9). M. Gy. Az Ú. Dózsa az MTK „útján”? zényszava. A versenymedence szélén egyetlen négylábon ugráló jószágot sem látni, de nyolc pöttöm legényke — tényleg majdnem négykézláb — fel­kapaszkodik a magasnak ép­pen nem mondható induló­helyre ... Ök a „békák". — Csabi, megnyered? — ■kérdem áz 5-ös- rajtkövön „hegyelő’’ apróságtól. — A, dehogy — hangzik a váll' feletti válasz —. az egi ek még gyorsabbak, mini én. fénjüeg jobbak voltak. Pásrty Csaba negyedikként ütött célba, de ahogy a 100 metert „végigaraszolta”, arra már érdemes volt odafigyelni. Gyorsan meg is beszéltünk egy „találkát” a zajmentes orvosi helyiségben, s míg anyukája szárazra törölgette a fiúcskát, a két „delfin” ke­resésére indultam. Langes a prémcsi — A meleg medencében vannak — tájékoztatott a ..delfinek” tartózkodási he­lyéről Kropkó apuka —. de nehéz lesz őket onnan kicsa­logatni. — ígérjen nekik lángost — adta a tanácsot Sallay anyuka —, akkor biztosan kijönnek. És ez valóban jó varázs­eszköznek bizonyult, A zsú­folt strandon szétnézni sem volt időm. máris mellettem téblábolt a két. kámzsás kö­penybe burkolt úszópalánta. Közben mellénk óvakodott Csabi is, kezében a meleg lángossal... A másik kettő irigykedve nézte, s máris alkudoztak a szülőkkel. — Csak akkor beszélgetünk a bácsival, ha vesztek lán­gost! Számukra ez a jutalom, a csalogató, a kalóriapótlék ... Egyszóval a PRÉMIUM. így, csupa nagybetűvel. Mark Spit/ hét aranva Csabi teli szájjal eszik. A válaszokat is egy-egy hara­pás közben adja. — Kár, hogy csak nyártól úszom, mert az csuda jó — meséli „múltját” —. meg több érmem is lehetne akkor már, mint 13. De majd gyűj­tögetem, ha megnövök. Van még időn, mert még hétéves sem vagyok ... Azért focizni meg mesés könyvet olvasni is jó. Sokan ellenezték 1901-ben az első magyar labdarúgó­bajnokság kiírását. A merész „vállalkozás" azonban né­hány csapat részvételével is eredményesnek bizonyult, s még az akkori kezdetleges körülmények között is sike­res volt a mérkőzéssorozat. A BTC szerezte az első baj­noki címet, a MUE és az FTC előtt. S immár csaknem háromnegyed évszázada magyar sportéletnek vissza­térő nagy esemény*» a labda­rúgó-bajnokság, amely volt „amatőr”, „hadi", „profi”, s 1935-től őrzi mostani formá­ját és elnevezését: „Nemze­ti Bajnokság”. A több mint hét évtized alatt 9 klub (BTC, FTC, Új­pest, MTK. Vasas, Bp. Hon­véd. Csepel. Nagyvárad és Győr) szerzett első helyet, s a legtöbbször, 22 alkalommal az FTC jutott a bajnoki cím­hez. A leghosszab sorozat azonban az MTK nevéhez fűződik: 1916-tól egészen 1925-ig bezárólag egymást követően kilencszer volt a legjobb. Azóta e bravúros teljesítményt még megköze­líteni sem tudták. Az Ű. Dó­zsa azonban a legjobb úton halad, hogy közelítsen az M'l'K Rekordjához, hiszen az utóbbi »tgy ívben bajnok lett. s a pillanatnyi helyzetet tekintve könnyen lehet, hogy ötödször is a táblázat élén végez. — Helyzetünk azonban egyre nehezebb, mert minél többszörös védők vagyunk, annál jobban küzdenek elle­nünk. Játékosainkat kicsit „nyomja” is a felelősség, a szép sorozat folytatásáért — mondja Farsang Endre, az újpestiek szakosztály-vezető­je. — Arra gondolni sem me­rünk, hogy az MTK csaknem fél évszázaddal ezelőtti telje­sítményét megismételjük, vert Budapesten és vidéken * »agy a versengés, s ma már *-;yetlen mérkőzésen sem lehetünk „nyugodtak”. De a tavaszi szezont szeretnénk jól zárni és már a „mester­ötös” is felülmúlná várako­zásunkat. A barométer: a patak Különös jellegzetességről ismert az a patak, amely Ri­maszombat közelében (Kö- zép-Szlovákiában) ered. Egy­két nappal az időjárásválto­zás előtt e patak tiszta, át­tetsző vize zavarossá válik. Ez az érdekes természeti je­lenség lehetővé teszi, hogy a közeli falvak lakosai a pa­takot jól bevált barométer­nek használják. A hű közönség Ingrid Bergman Párizsban nyilatkozott terveiről, s töb­bek között megemlítette, hogy ősszel Londonban So­merset Maugham egy darab­jában lép színre. A színésznő kijelentette: „A színházi közönségnek jó emlékezete van, s hű marad Mekkora Hosszú időn keresztül azt hittük, hogy a naprendszer legtávolabb eső bolygójának, a Plútónak a tömege nagy­jából egyenlő a Föld töme­gével. Az amerikai WMF csillag- vizsgáló pontos vizsgálatai azonban azzal a váratlan eredménnyel jártak, hogy a Plútó tömege a Földének mindössze 0,11 százaléka, te­érzéseihez, amelyeket egy­szer — bármilyen régen is — felkeltettünk benne. S ha minket, színészeket nem azért szeret, amik most va­gyunk, akkor azért minden­képpen, amik valaha vol­tunk” ... a Plútó? hát a Plútó a Marshoz ha­sonló méretű. Felmerül a kérdés: hogyan kerülhetett a naprendszer középső részé­nek jellegzetességeit magán viselő bolygó ilyen messzire (5,7 milliárd kilométernyire) a Naptól? Az említett csil­lagvizsgáló tudósai feltétele­zik. hogy a „kis méretű tö­mör objektum” a Neptunus „elveszített” útitársa. Levelezőlap mint koronatanú Az anzikszgyűjtök kasztja belépett a bűnügyi krónikába. Történt, hogy bizo­nyos idős hölgy zá­logházba vitt egy gyémánt nyakéket. Amikor tiltakozott, hogy ékszerét csak a valódi érték tíz százalékára becsülik, megnyugtatták: „An­nál jobb, asszonyom, hisz visszakapja, mi­helyt a kölcsönt ki­egyenlíti, és minél kisebb az összeg, an­nál kisebb kamatot is kell fizetnie”. Nem sokkal később ki akarta váltani az ékszert, csakhogy azt égen-földön se­hol sem találták: nyomtalanul eltűnt. A matróna kártérí­tést követelt, igen ám, de a bíróság ho­gyan állapítsa meg az ékszer valódi értékét pusztán a tanúk le­írása alapján? Ekkor lépett po­rondra Nyikoláj Tag- rin, leningrádi gyűj­tő. akinek négyszáz- harmincezer levelező­lap volt a birtoká­ban. Fordultak már hozzá építészek, akik régi (esetleg a hábo­rúban lerombolt) épületek eredeti alakját akarták visz- szaállítani; filmesek, akik filmjük korhű hátterét keresték a képeken; könyvki­adók és még ki tud­ja. kicsodák — csak éppen bíróság nem. (Tagrin könyvet is írt a levelezőlapok­ról. Említi, hogy a századfordulón né­hány hotel képes le­velezőlapokkal tapé­tázott lakosztályokat hirdetett. Tőle tu­dunk arról az ameri­kai milliárdosról, aki a fia akadozó föld­rajzi tanulmányait hasonló tapétával próbálta serkenteni: a falakat szinte be­borította a Föld tá­jaival.) Hogy-hogy nem, Tagrin gyűjteményé­ben Vjalcsevának, a híres énekesnőnek is volt néhány képe, amelyeken a mű­vésznő egy csodála­tos nyakéket viselt. És minthogy ez volt a szóbaníorgó nyak­ék, Vjalcseva pedig annak hajdani tulaj­donosa, a bíróság be­csüsei megállapíthat­ták a valódi értéket. Az öreg hölgynek adtak igazat, a szél­hámos hivatalnoko­kat pedig megbün­tették. Gyökerek (Szabados György felvétele) 0 Allatsegély a kútból A frankfurti állatkert lá­togatói nem kevesebb, mint 90 000 márkát dobtak be ta­valy év végéig a római Trevi­kút mintájára épiteti kútba. A pénzt a veszélyeztetett ál­latvilág segélyakciójának ja­vára használják feL

Next

/
Oldalképek
Tartalom