Déli Hírlap, 1973. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1973-05-28 / 123. szám

Az öregség nem betegség Mindenkinek tel kell készülni rá! Az Egészségügyi Felvilágosítási Központ aprócska füzetbe gyűjtött össze néhány igen jó tanácsot az idősebb korosz­tály számára, amelyben leszögezik a gerontológiai kutatások legjelentősebb felismerését: az öregség nem betegség, hanem élettani folyamat. Az emberi szervezetben az öregedés során bizonyos változások következnek be, miközben az egyénnek a környezetéhez való alkalmazkodási képessége is módosul. Ez természetes, ámde alkalmanként átmeneti problémákkal járó változás. Fontos azonban tudni, hogy erre az életsza­kaszra. minden, a nyugdíjkorhatárhoz közeledő embernek fel kell készülnie. A korosodás többnyire a bőr ráncosodásával, őszülés­sel, kopaszodással jelentke­zik. Az idős ember bőre ru­galmatlan, hámló, száraz. Az életkor előrehaladtával elő­ször a szem körül, majd a száj körül, később a nyak és az arc többi területén je­lennek meg ráncok. De: las­síthatjuk a bőr öregedését, ha óvjuk az időjárás viszon­tagságaitól, a különböző ve­gyi ártalmaktól. (Pl. mosás vagy mosogatás alkalmával.) Ajánlatos a zsíros, hidratáló krém alkalmazása az arcbőr és a kezek védelmére. Kerülni Ve i a íruslárt és a kaprot is A fogak is megöregszenek. Megváltozik alakjuk, színük, lekopik róluk a rágófelszín, s többnyire a fogszuvasodás vagy a fogíny betegsége „el­viszi” őket. A fogak hiánya esztétikailag is előnytelen, s emésztési zavarokat is okoz. A hiányzó fogat vagy foga­kat pótolni kell tehát. Sokan idegenkednek a protézistől, pedig — ha nem sokkal a fogak elvesztése után készít­tetik el — könnyen hozzá lehet szokni. Az emésztőrendszer műkö­dése is megváltozik: lassúb­bá válik, s a táplálék fel­szívódása is módosul. Ezért célszerű, ha az idős ember naponta többször étkezik, s könnyen emészthető, köny- nyen felszívódó ételeket fo­gyaszt, amelyeknek a ka­lória- és vitamintartalma magas. Az egészséges étrend alapját a tej, tejtermékek, a tojás, a burgonya, a rizs s a különböző, vitaminokban gazdag zöldség- és gyü­mölcsfélék alkotják. Ezek nem csupán táplálóak, de kí­méletes módon ingerük is a gyomornyálkahártyát, s jó étvágyat keltenek. Kerülni kell a borssal, a paprikával, babérlevéllel, mustárral és kaporral való dús fűszere­zést. De nem ajánlatosak a füstölt, pácolt húsok sem, s a rostos főzelékeket csak át­törve fogyasszuk. Nemcsak sétálni Az idős ember számára szinte nélkülözhetetlen a sza­badban való rendszeres moz­gás, a testedzés. Ez alól csak azok kivételek, akiket az or­vos eltiltott ettől. A rend­szeresen mozgó, kiránduló emberek jobban megőrzik frisseségüket, egészségüket. A jó levegő, a fokozott oxigén- ellátás ugyanis javítja a kü­lönböző szervek munkáját. De nem csupán sétára van szükség. A vérellátást, az iz­mok, ízületek rugalmasságát javító, a pihentető alvást biz­tositó tornagyakorlatok segí­tenek a szervezet „fiatalon tartásában”. A test rugalmasságának megőrzése lényeges a lelki egyensúly szempontjából is. A jó fizikai közérzet átsegíti a korosodó embert a lelki „krízisen”, amelyet az öreg­kor határán szinte mindenki átél. S könnyebben tanulja meg becsülni az idős kor örömeit is. R. É. Kísérlet a fehérvérűség gyógyítására Angliában újfajta kezelési módszert kísérleteztek ki a leukémia gyógyítására. Az utóbbi négy év folya­mán két londoni kórházban Raymond Powles doktor irá­nyítása alatt 32 leukémiás betegen végeztek kísérleti vizsgálatokat. Az immunote­rápiának nevezett gyógymó­dot Peter Alexander profesz- szor ismertette a Brit Orvos­szövetség konferenciáján. Kijelentette, hogy a kísérlet eddigi eredményei biztatóak. A kísérletezés során rákos vérsejtmintákat vettek a be­tegektől, a sejteket röntgen- sugárral bombázták, majd az így kezelt vérsejtéket (he­tenként ezer milUót) ismét visszajuttatták a betegedi szervezetébe. Nem ke!l az aveget Ha vékony műanyag hár­tyát visznek rá az ablak­üvegre (amely a legcseké­lyebb mértékben sem csök­kenti átlátszóságát), az üveg olyan tiszta és átlátszó ma­rad, hogy nem szükséges mosni. Miért? Mei't ezen a rétegen nem képes megma­radni sem a vízcsepp, sem a por, sem a sár. Egyszerűen képtelen bepiszkolódni. Ang­liában, ahol első ízben ké­szítettek ilyen hártyát, most porlasztófejjel ellátott tubu­sokban kívánják forgalomba hozni. így a lakásokban egy­szerűen ráporlaszthatják az ablaküvegre, a tükörre, de a szemüvegre, a fényképezőgép lencséjére is. Miíiityúk Olyan tyúkfajtát tenyész­tettek ki az Egyesült Álla­mokban, az ohiói egyetemen, amelynek méretei fele akko­rák, mint a közönséges tyú­koké. Ezek a tyúkok keve­sebbet esznek és kevesebb helyet foglalnak el, mint a hagyományos fajták, a tojá­suk azonban normális mére­tű. A szakemberek azt taná­csolják a baromfitenyésztők­nek, hogy neveljenek mini­tyúkokat. 4 kerékpárosok torábh élnek A lakosság három csoport­ját — a gyalogosokat, a ke­rékpárosokat és a gépkocsi- zókat — vizsgáló holland or­vosok jutottak a fenti kö­vetkeztetésekre. A csoportok tagjai egyaránt eljártak a munkahelyükre, hasonló mér­tékben jártak bevásárolni és kirándulni, viszont különbö­zőképpen közlekedtek. Az orvosak megáll apítottáik: a kerékpárosok átlagosan öt, s a gyalogosok három és fél évvel hosszabb ideig élték, mint a motoros közlekedés hívei. >jc Divattervezőink még té­len bemutatták a nyári strandok, kempingek divat­ját; 120 modellt vonultattak fel az Intercontinental-szál- lóban a tavaszi, nyári hóna­pok divatújdonságaiból. Többségük ma már az üzle­tekben kapható (vagy még kapható). Mint a mellékelt fotó is igazolja; idén a ta­valyinál is pikánsabbak a fürdőruhák. Alapanyaguk kötszövött textília vagy jer­sey, s még az egybeszabot­tak fazonja is igyekszik töb­bet mutatni viselőjéből, mint a korábbi modellek. E három fürdőruha aratta a legna­gyobb sikert a divatbemuta­tón. A tervezők egyre több gondot fordítanak az úgyne­vezett „szabadidő"- és kem­pingruhák választékának bő­vítésére is. A divatbemutatón szereplő modellek bizonyít­ják: tervezésüknél a leg­főbb szempont, hogy kényel­mesek, s színösszetételükben hangulatosak legyenek. Az itt közölt „kemping öltöny" pöttyös és mintás anyag iMmbinációjából készült. Igen egyszerű és mégis mutatós összeállítás. Az orvos csak alkalmi tanácsadó Megtanítani mi a szerelem? Nem véletlen, hogy egyre több ismeretterjesztő könyv, egyre több tudományos tanács- kozás, társadalmi fórum fog­lalkozik a gyermekek, serdü­lők családi életre való neve­lésével. Orvosok, pszichológu­sok és pedagógusok sürgetik: végre alakítsuk ki azt a tudo­mányos módszert, amellyel az oly nehéz nevelési feladatot meg lehet, s jól lehet megol­dani. Ezekről a tanácskozások­ról azonban — általában — hiányoznak a „csak szülök” a meghívottak közül. Azok, akik leghívebben tudnák elmondani: szerintük mi az oka annak, hogy a családon belül gyakor­ta sikertelenek még a jószán­dékú kísérletek is az ilyen irányú nevelésre. Ki tanítsa meg? A közelmúltban Székesfe­hérváron rendeztek széles körű konferenciát a tudomá­nyos szakemberek a családi életre valló nevelésről. Egy budapesti nőgyógyász így sommázta véleményét: társa­dalmi fejlődésünk olyan ro­hamos, hogy eddig még nem volt idő a nemi erkölcsi nor­mák felülvizsgálatára, felújí­tására. Napjainkban a he­lyes szexuális magatartásnak sem határozott, sem korláto­zott normatívája nincs. Hol­ott — a jövő évtizedek egész­séges családi kollektíváinak biztosításaként — gátakat és tilalmakat kellene és lehetne megjelölni az etikai maga­tartásban. Különösen a pszichológu­sok hangsúlyozzák: alapvető hiba, hogy kevés gondot for­dít a felnőtt társadalom a gyermekek érzelmi kulturált­ságának fejleszésére. Serdü­lőink — akik nemi téren még könnyen befolyásolha­tók, még nem tudják önma­gukat „beszabályozni” — jó­szerével nem tudnak különb­séget tenni a nemi kapcso­lat és a szerelem között. Nem tudják igazán, hogy mi is a szerelem. Erre meg kell tanítani őket. Megértetni ve­lük, hogy a szerelem az ember állandó kapcsolatát kísérő, sokrétű — társadal­mi, lelki, érzelmi, értelmi — jelenség. Hogy fiú—lány kapcsolatában nem tárgyként kell kezelni a partnert. Meg­tanítani őket arra, hogyan kell leolvasni a másikról an­nak lelkiállapotát, érzelmeit, elvárásait, gondolatát. De ki tanítsa meg? Az orvos? önmagában csak alkalmi tanácsadó le­het. A néhány órás biológi­ai-fiziológiai előadások egyébként sem elegendők erre. A pedagógus? Nincs ki­kristályosodott módszerta­nuk, ismeret- és tapasztalati anyaguk, különben is azt vallják: csak bizonyos ha­tárig feladatuk a szexuáüs felvilágosítás. A szülő nem térhet ki — bárhogy is szeretne — e kö­telessége elől. Mert alapvető­en az ő feladata úgy felké­szíteni a páros életre gyer­mekét, hogy boldog legyen, hogy egészségesen és szépen tudja élni a házaséletet. Csakhogy: igen sok szülő­nek a saját érzelmi kultu­ráltsága sem megfelelő, vagy éppen gátlásos a szexuális- etikai kérdések megválaszo­lásában. S még valami. \ példakép szerepét is vállalni! Ha megvizsgálnánk a csa­ládok belső életét, kiderülne, hogy tulajdonképpen senki sem él etikai normán felül példaképszerűen. Márpedig a gyermek a szülőben a pél­daképet keresi, magatartá­sát a szülőéről „mintázza” meg. Az lenne tehát az ide­ális. ha végre eljutna min­denki a felismerésig: azzal, hogy vállalja a gyermeket, vállalnia kell a példakép szerepét is ! Ehhez a felismeréshez sok segítséget adhatnak a külön­böző társadalmi fórumok, művelődési otthonok, klubok, tömegszervezetek rendezvé­nyei, előadássorozatai e té­mából. Mert sajnos, a mai felnőttek többségét is meg kell tanítani, hogyan ma­gyarázzák —, s hogyan gya­korolják! — a szép családi életet. 'rfva) W Uj kenyér az új kor emberének A kenyérsütés valamennyi receptje bizonyos mértékben kielégíti a fogyasztókat, de ... már nem elégíti ki a tudo­mányt. Az a helyzet, hogy a tudományos-technikai hala­dás gyökeresen megváltoz­tatja az ember életét. Ma már az embernek egyre ke. vesebb fizikai erőfeszítést kell végeznie. Márpedig a kenyér jelenlegi összetétele elsősorban éppen a nagy fi­zikai erőkifejtés biztosítását szolgálja. Kiderül, hogy az új kor­szak emberének új kenyérre is szüksége van. Ebben a fehérjetartalomnak lényege­sen nagyobbnak kell lennie. Ezenkívül még meg kell te­remteni benne az aminósa. vak, a sók stb. egyensúlyát. A világ sok országában bevezetik az állati fehérjék­kel dúsított kenyeret. A Szovjetunióban például a dúsított kenyér már forga­lomba került. Az aminósa- vak elősegítik az „eredeti" gabonafehérje felvételét. A kenyér tápértéke lényegesen megnövekszik. A baj csak az, hogy az adalékanyagok fur­csán viselkednek. Csupán bi­zonyos határok között hat­nak. A kenyér négy-hat szá­zaléknyi állati fehérjét még elbír. Ám ha valamivel több kerül a kenyérbe, menten elveszti lyukacsosságát, for­máját. Vannak növényi fehérjék is. Ezekben a szója és a borsó a leggazdagabb: 30 százalékban tartalmazzák a szükséges fehérjéket. A szója és a borsó révén ugyancsak aminósavak és sók kerülnek a kenyérbe. Minden egysze­rűnek látszik: keverjünk a tésztába borsót vagy szóját, s megkapjuk a kiegyensú­lyozott tápértékű, kiváló mi­nőségű kenyeret. A gyakor­lat azonban rácáfolt erre; 35 százaléknyi növényi fehérjét a kenyér még elbír, de ha ennél több kerül bele, akkor menten íztelen, sületlen, ra­gacsos lesz. Emellett gyorsan kiszárad. A szovjet tudósok megpró­bálnak kitörni ebből a bűvös körből. Százszámra végeztek kísérleteket, elemzéseket, el­lenőrzéseket. Meg is lett az eredménye. Sikerült 12-léle. elvileg új, kiváló minőségű kenyeret: tejes-halas, amuri- kásni stb. kenyeret előállí­tani. Az új iskolai zsemle például 26 százalék fehérjét tartalmaz, méghozzá teljes mértékben emészthető fehér­jét. A fiam elefántot akar Ebéd után nyugod­tan heverésztem a díványon, és külön­féle gondolatok raj- zottak a fejemben Feleségem átment a szomszédasszonyhoz egy csésze kávéra, ötéves fiacskám pe­dig képeskönyvet la­pozgatott, és valamit dünnyögött hozzá: a maga gyermekprob­lémái erősen foglal­koztatták. Egyszerre csak oda­fordult hozzám: — Apa, mondd csak, te miért nem ajándékoztál nekem még sohasem élő elefántot? — Nálunk nincse­nek elefántok, fiacs­kám. Ezek az álla­tok messze, nagyon messze élnek. Csak Afrikában! — Akkor menjünk Afrikába, papa! — Csakhogy nem lehet. Nincs nekünk annyi pénzünk. Az ilyen utazás sokba kerül... A kölyök azonban már tűzbe jött: — Van pénz apa, van! Kérünk a néni­től! — A nénitől? A né­nitől. .. A haszontalan kis békának eszébe ju­tott, hogy egyszer a takarékpénztárban voltunk. — A néni ad pénzt és megyünk Afriká­ba. — Ugyan, mit lo­vagolsz ezen az Af­rikán? — kezdtem türelmemet veszíteni. — Afrikába a-a- akaro-o-o-ok men- ni-i-i! — üvöltött a kölyök, aki nagy re­ményeket fűzött eh­hez a régi, bevált módszerhez. — Rendben van, fiacskám. De nézd csak, milyen kis la­kásunk van: ugyan hol fogjuk tartani az elefántodat? — Amíg meleg van, a teraszon, télen pe­dig az előszobában. — Es mit adsz ne­ki enni? — Franciasalátát. Nyugtalanság éb­redt bennem tárgya­lásaink alakulását illetően, és ráripa- kodtam: — Elég, ha mon­dom! — Afrikába akaro- o-ok menni-i-i! Ekkor hirtelen egy ötletem támadt. — Rendben van, menjünk! — keltem fel a díványról. — Afrikába utazunk: — Hurrá! — kiál­totta a fiam. — Most mindjárt? —- Hát persze! Csak előbb elmegyünk és beoltatjuk magunkat. Fiam szája tátva maradt. Azután a gyerek habozva kér­dezte: — Hát ez kell? — Enélkül nem en­gednek. pajtás. Egy oltás koiera ellen, egy másik pestis el­len, egv harmadik tífusz ellen. — Apa ... — Mi az: utazunk vagy nem? Fiam szemlátomást habozott. — Apa, de minek nekünk elefánt? Hi­szen olyan sokat eszik . .. Megint ledőltem a díványra. Fiam oda­jött és megértőén fü­lembe súgta: — Apuka, hiszen valóban nincs hely a lakásunkban egy ele­fántnak. Hiába, akármit mond is bárki, a fecskendő néha sok­kal élesebb fegyver a logikánál. 1UJA POPOVSZKI

Next

/
Oldalképek
Tartalom