Déli Hírlap, 1973. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1973-05-26 / 122. szám

Az Y-út Északról a napos tájak felé Miért érdekes ez a borso­di, közelebbről a miskolci ember számára? Azért, mert mint a térképről is kiderül, REFLEKTOR Ma Budapesten a MÁV vezérigazgatóságán sajtótájé­koztatót tartanak a vasút új nyári menetrendjéről. ttc Ba- latonbogláron az ipari szö­vetkezetek minősített kórusai országos bemutatón szerepel­nek. Egerben megkezdőd­nek a Gárdonyi Géza napok ünnepségei. Esztergomban kiállítják Ferenczy Béni gra­fikáit. ajc Kalocsán „A ma­gyar fűszerpaprika termelé­sének története” címmel ki­állítás nyílik. Miskolc szerepe az a bizonyos „keletre toló­dás” növeli megyénk idegen- forgalmi jelentőségét is. Mis­kolc az egyik fontos állomás lehet majdan, innen utazhat tovább a vendég akár Buda­pesten át, a Balaton vidékét érintve Jugoszláviába, az Ad­riai-tenger partjára, akár Szegedet érintve Bukarest felé, esetleg meredeken dél­nek véve . útját le egészen Görögországig. Utópia? Nem. Inkább fu­turológia, azaz jövőjóslás. Több okunk is , van arra, hogy reméljük megvalósulá­sát s ezek közül csak az egyik a megyei idegenforgalom fel­lendülése. Nyújtózzon az a betű! Az új idegenforgalmi út­irány egy szakaszán máris jelentősen javult a közleke­dés. Dr. Pásztor Pál, a MÁV Miskolci Igazgatóságának ve­zetője mondotta el minap a közlekedésgazdasági konfe­rencián. hogy a Krakkóból Miskolcon át Keszthelyre, illetve Szegedre közlekedő nemzetközi gyorsvonat jól bevált; tavaly naponta meg­közelítőleg 400 utasa volt. Az idén ismét elindítják. Ha a száj- és körömfájásjárvány miatti határzárat addig fel­oldják, akkor június 19-től közlekedik. Az Y-nak tehát már van egy rövid szára és két kurta ága. Jó lenne, ha néhány év múlva már a képen látható módon nyújtózna át Európán a betű formájú idegenforgal­mi útvonal. BÉKÉS DEZSŐ +: Nap mint nap érdeklődök sokasága tekintette meg az SZMT-székházban • a Miskol­ci Egyetemi Alpinista Klub­nak a magyar hegymászás 100. évfordulója tiszteletére rendezett kiállítását. Nem­csak a hegymászás nálunk sokak számára ismeretlen kellékei arattak osztatlan sikert, hanem az a gazdag fotóanyag is, amely a rend­kívül nehéz 'sport minden szépségét bemutatja. Képe­inken: nyári és téli alpinista öltözet — bemutatóbábun. (Hegedűs Béla felvételei) Az itt bemutatott semati­kus térkép címe: Miskolc és Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye helyzete az európai észak—dél irányú idegenfor­galmi útvonalak keletre to­lódása esetén. Szép hosszú, és tulajdonképpen minden benne van, amiről szó esik e cikkben, mégis magyará­zatra szorul. Mert mi az pél­dául, hogy „keletre tolódás”? Most még a „kifli” Tózsa István, a Borsod me­gyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője az Észak-magyaror­szági Intéző Bizottság leg­utóbbi ülésén ismertette a térképhez szükséges tudni­valókat. Szerinte az európai helyzet konszolidálódása azt eredményezheti, hogy a skandináv államokból a nap­sütötte déli tájak felé irá­nyuló turistaforgalom rész­ben új útvonalon zajlik majd le néhány év múlva. Ezt az útirányt szemlélteti a tér­kép. Az idegenforgalomban já­ratos ember tudja, hogy az északi turisták ma kifli ala­kú utat tesznek meg. A skan­dináv államokból, illetve Dá­niából indulva, Nyugat-Né- metország felé kanyarodnak, majd Ausztrián át haladnak tovább Velence vagy éppen a jugoszláv tengerpart felé. Mások Svájcot érintve jut­nak el a' Riviérára. Évszáza­dok alatt kialakult útirány ez, végig olyan állomásokkal, országokkal, melyekben igen magas fokon áll a vendég­látás művészete. Ám az is igaz, hogy az egyre növekvő utazási kedv, a gépkocsik rohamos szaporodása rendkí­vül zsúfolttá teszi föidény- ben az útmenti vendéglátó- helyeket, szállodákat. Bátran feltételezhetjük tehát — Tó­zsa Istvánhoz hasonlóan —, hogy amikor a helyzet meg­érik erre, a kevésbé zsúfolt és kevésbé ismert utat, tájat választja majd az az északi vendég. Ruhacsomók a vízparton Ruhacsomó a Hernád partján. Közeledésemre fenyegetően mordult fel egy fele-fele fajtiszta korcspuli. A gazda fürödni ment. A kutya őrizte volna azt a ruhát akár estig, vagy hol­nap hajnalig is. Időnként felállt, elfutott a víz széléig, pana­szosan megugatta a gazdáját bujtató csendet, aztán vissza- somfordált a ruhacsomóhoz. A kutya, úgy tűnt, félt. Ez a ruhacsomó a Hernád partján nem maradt ott más­napig. A gazda, ha késve is, visszajött. Most visszajött __ Ruhacsomó a meder szélén. Elgondolkoztató statisztikát la­pozgatok. 1972 néhány nyári hónapjában több mint félszázan fulladtak vízbe. Egy másik adat: még nincs nyár, de máris öt tragikus szerencsétlenségről tudunk. A meteorológusok lassú felmelegedést ígérnek. Megyénk, de Miskolc közvetlen környéke is gazdag természetes vizekben. Minden folyó, tó, patak, csatorna vagy akár kubikgödör veszélyek forrása is. A kedves korcspuli gazdája visszajött. A másik partról. A gáton gyalogolt a hídig, mert a vizen át visszaindulni nem mert. Nem jó úszó. A sekély vízben csavargóit el, aztán a mély vízben már az ár volt az erősebb. Az ár. erre a tavalyi jegyzőkönyvek figyelmeztetnek, gyakorta' a nagyon jó úszók­nál is erősebb ... Féljünk a víztől? Vizeink nagyon szépek, az úszás nagy­szerű sport, és egészséges, jó játék. Nem félni kell. Vizet nagyon szerető emberként írom le: tisztelni kell minden tavat, folyót, de még a sebes sodrású, alacsony vizű patakot is. Tisztelni, megismerni, hogy baráttá lehessen. A tavalyi tragédiák jegyzőkönyveiből kiderül, hogy a halál fiziológiai okai mögött szinte mindig a virtus, az erőnket rosszul felmérő hányavetiség, a veszélyt nem értés volt a halál oka. Ott, a Hernád partján, tegnap nem történt tra­gédia. A korcspuli nem adott vonítva hírt egy nekem isme­retlen házban a 1 jóvátehetetlenről, ahol nem vártak aznap hiába valakit haza. Tragédia viszont történhetett volna. És sajnos, az idei nyár is áldozatokat szed majd. Lesznek, maradnak gazdátlan ruha­csomók a vizek pártján. A társadalom egyet tehet, okos és szükséges tiltásokkal véd mindenkit a felesleges vakmerések kockázatától. Tiltó tábláival a vizek tiszteletére tanít. A tár­sadalomban élő ember dolga pedig nem más, mint hogy megertse és elfogadja az érte való tiltásokat. A megértés annyit is jelent, hogy merjük társainktól, barátainktól, de akár ismeretlenektől is megkövetelni a vizek, az élet tiszte­letét. Csak így, csak ilyen fedezettel örülhetünk nyáron az oly hívogató természetes vizeinknek. BARTHA GABOR Pártmunkás-küldöttség az NDK-ból (Folytatás az 1. oldalról) A Diósgyőri Gépgyárban Gácsi Miklós, a DIGÉP ve­zérigazgatója és Mónus An­tal, a nagyüzemi pártbizott­ság titkára, továbbá Varga Barnabás, a szakszervezeti bizottság titkára és Benczkó Béla, a nagyüzemi KISZ-bi­Borsodi, miskolci sikerek Mi, miskolciak Műfordító diákok (Munkatársunk telefonje­lentése Sárospatakról.) A sárospataki városi párt- bizottságon tegnap délután 3 órakor megszólaló fanfárok a sárospataki diáknapok első eredményhirdetését jelezték. Az országos műfordítási pá­lyázat díjazottjainak átadták az arany-, az ezüst-, a bronz­érmet. illetve a dicsérő ok­levelet. A különböző kategó­riákban meghirdetett orszá­gos pályázatok közül erre je­lentkeztek a legtöbben: csaknem 300-an küldték el műfordításukat angol, fran­cia, német, olasz és orosz nyelvből. A pályázó közép­iskolások több mint egyhar- mada — százan — oroszból fordított: munkájuk eredmé­nyességét, magas színvonalát jelzi, hogy 93-an díjazottak lettek. Közöttük volt egy miskolci is, a Kilián György Gimnázium tanulója. Nagy Kórsa Judit, akit arany ok­levéllel tüntettek ki. A me­gyéből a putnoki gimnázium tanulóját, Gál Magdolnát ju­talmazták meg arany okle­véllel. Az angolból fordítók kö­zül két borsodi, Juhász Ist­ván. a sárospataki Rákóczi Gimnázium tanulója arany, és Svisák Anna, az ózdi Jó­zsef Attila Gimnázium tanu­lója bronz oklevelet kapott. A francia műfordítóknak nem adtak ki első díjat. Kö­zöttük is szerepel azonban egy miskolci, Petroczi Éva, a Herman Ottó Gimnázium tanulója, aki bronz fokoza­tot ért el. A díjazott német műfordítók közül ugyancsak találunk megyénkbelit: Sze­mere Máriának, a putnoki gimnázium tanulójának mun­káját ezüst oklevéllel hono­rálták. * Ma folytatódott a sárospa­taki diáknapok rendezvény- sorozata. Délelőtt az ének­karok hangversenyére került sor a Rákóczi-vár lovagter­mében. Ugyancsak délelőtt 10 órakor Borsod, Hajdú és Szabolcs állami és pártve­zetőivel találkoznak a fia­talok. Este 6 órakor tábor­tüzet gyújtanak a Rákóczi- vár kertjében, A vasárnapi programból kiemelkedik a Petőfi-emlékülés. Délután 3 órakor lesz az eredményhir­detés és a díjkiosztás a sza­badtéri színpadon. Holnap este befejeződik a XII. sáros­pataki diáknapok esemény- sorozata. (simányi) (HOZZÁSZÓLÁS A VITÁHOZ) Nem vagyok miskolci. Harmadik éve la­kom ezt a várost, de nem hiszem, hogy az „illetéktelenség” vádja érhet, mert szót ké­rek abban a most sarjadzó vitában, amely­nek ez a mottója: Mi jelent ma Miskolcon élni? Hogyan lesz valaki miskolcivá? Nagyon egyszerűen. Úgy, hogy ideköltözik. A na­ponta bejáró ezreknek „csak" kenyeret ad ez a város, nekünk, akik itt lakunk, otthont, barátokat, néha terhes városi nyüzsgést, szó­val hátteret az életünkhöz. Miskolc a nyitott kapuk városa. Sokan jönnek, sokan mennek, s a gyökértelenek is könnyebben vernek gyökeret, és a város az idegent — mint nem hozzávaló tárgyat a test — nem veti ki ma­gából. Könnyű asszimilálódni, könnyebb, mint Debrecenben vagy Szegeden. Jó is ez, meg rossz is. Jó: mert a rögtön elismert partneri viszony megsokszorozza az erőket, nincs a „na, ezt meg honnan szalajtották" kiszólás; a miskolciakból hiányzik az ártó provinciális gőg. De rossz is ez a nagy ki­tárulkozás, e határokkal körül nem vett, szokások tiltó sorompóival nem szabályo­zott, mindenkihez egyformán kedves „ledér- ség". Ez az intimitások nélküli magamuto­gatás bizonyos értelemben érdektelenné teszi az embert, s az új lakó érdeklődése alig terjed túl a házon vagy az utcán, ahol la­kik. Talán csodálja az új lakótelepeket, ta­lán csodálja a nagyvárost idéző forgalmat, üzleteket, de nem szereti. Nem úgy szereti, mint ahogy az jó gazdához illik. Sajnos. Mi, miskolciak... Mond-e ez valamit a helymeghatározáson túl? Jelent-e hovatar­tozást? Emlékszem, tavaly ősszel a DVTK—Dózsa meccsen többen szurkoltak a liláknak, mint a hazaiaknak. Zalaegerszegen vagy Pécsett ilyesmi elképzelhetetlen. Hümmögve vesszük tudomásul, hogy „mi" vagyunk az ország második városa. De hát miben is vagyunk másodikak, vagy divatos kifejezéssel élve: vidéki elsők? Na persze, 180 ezren laknak itt, az ipar városa va­gyunk, a Tiszai forgalma veri a Keletiét, a főváros után itt épül a legtöbb lakás... De itt — gyakran a lokálpatriotizmus hiánya miatt — koszosabbak az utcák; az is igaz, hogy kevés a park; a legkevesebb az ovodai és bölcsődei férőhely. Sok a részeg ember, legtöbbször nem is miskolciak; alacsony a vendéglátás színvonala. S bizony a közöm­bösség, a nemtörődömség is olykor általá­nosabb itt, mint más városban. Sokat fáradozunk pedig a városért. Las­san helyére tesszük a papíron megálmodott házakat, a még hiányzó üzleteket, utakat, fákat, parkokat. De rendet kell tenni itt belül is, a gyorsan nőtt városért való kény­szerű aggódás helyébe a máshol becsült szeretet kerüljön. Egyszer, az Avas oldalába vájt pince előtt egy tősgyökeres miskolci polgárral borozgat- tam. Érdekesek voltak a városról szóló, múltidéző szavai, jó volt hallani a változá­sok hosszú sorát kezdettől figyelemmel kí­sérő szemtanú elismerését. Nemcsak az új házakról, nemcsak a frissen nyitott üzletek­ről, nemcsak a csuklós buszokról beszélt, hanem az emberekről. Azokról, akiknek ré­gen is, most is a „várost" jelenti ez a vá­ros, akiknek szent hegye az Avas, akiknek a Búza tér a világ közepe. Akkor kicsit naivnak tartottam bölcs és derűs lelken- dezését, de később rájöttem, neki van igaza. Ezt a sokarcú, gyorsan változó, de még mindig csak félig kész várost csak türelmes szeretettel lehet szeretni. De kell! Ügy, aho­gyan a kovács a vasat, amelynek rideg- kemény anyagát végül is sok száz formáló mozdulat alakítja. BRACKÓ ISTVÁN zoétság titkára fogadta a vendégeket. Ezután Moldo­van Gyula városunk fejlő­déséről és a miskolci párt- szervezetek munkájáról, Mó- nus Antal pedig a tömegpo­litikai és agitáeiós munka módszereiről tájékoztatta a delegáció tagjait, akik a gyár vezetőinek kíséretében meglátogatták a B-, a C- és a K-gyáregységeket. A K- gyáregységben — többek kö­zött — találkoztak az Ál­lami Díjas Z of csak Mihály brigád tagjaival is. Délután az MSZMP Bor­sod megyei Bizottságának székházában Deme László, a megyei pártbizottság titkára fogadta és köszöntötte test­vérpártunk képviselőit. Tá­jékoztatta a megye helyze­téről és népgazdasági szere­péről, a pártszervezetek agi- tációs és propaganda mun­kájáról. A több mint kétórás ba­ráti eszmecsere után az NDK pártmunkás-küldöttség — Deme László kíséretében —. Tokaj-Hegyalja nevezetessé­geivel ismerkedett meg. Ven­dégeinket Kapás Pál, a To- kaj-hegyaljai Állami Gazda­sági Borkombinát vezérigaz­gatója fogadta és ismertette a gazdaság munkáját. A küldöttséget borsodi út­jára elkísérte Günther Ca- wein, az NDK budapesti nagykövetségének másodtit­kára, valamint Grósz Ká­roly, az MSZMP Központi Bizottsága agitáeiós és pro­paganda osztályának helyet­tes vezetője és dr. Majoros Balázs, a Központi Bizott­ság munkatársa. A delegáció tagjai ma reg­gel visszautaztak Budapest­re.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom