Déli Hírlap, 1973. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1973-05-21 / 117. szám

Kallódó életek Boldogtalan gyermekek — Árva vagyok. A nagy­mamánál lakunk, a kistest­véremmel együtt. Nem, nem haltak meg a szüleim. Él­nek, de más városban. Évek óta nem láttam őket. Mi csak a nagymamának kellünk. ö nagyon szeret bennünket... — Nekem sincsenek szü­leim! Apukáék már régen elváltak. Anyukám is téri­hez ment, de nem fogadtak be egyik helyen sem. A bá- csikámnál lakom, nagyon szeretem őt, pedig neki is van négy gyereke. Jól tanu­lok és nagyon sokat segítek, amit csak tudok a ház kö­rül. Meghálálom jóságukat. • • — Alteuni gondozott, va­gyok!‘■fém ... nem ismerem a szätemet, csak annyit tu­dok, hogy Pesten élnek. — Nem kerestem őket. Nagyon szeretem a nevelőszüleimet, azért is vagyok jeles tanu­ló. Mert azt mondják mife­lénk, hogy ... törleszteni keil! — Igen. mi kilencen élünk egy szobában ... De tetszik tudni, nagy az a szoba. (!?) A hat kisebb testvéremtől is tudok tanulni, apu és anyu látástól vakolásig dolgozik, mert nálunk a faluban nem hiszik, hogy a mi fajtánk is lehet dolgos ember... Igen, majdnem kitűnő lett a bizo­nyítványom, de én tudom, hogy kétszer annyit kell ta­nulnom, mint a Szabóek Mariskájának! — Anyukám iszik. Négyen vagyunk testvérek, igen ki­csik még a testvéreim. Nagymamával együtt látunk el mindent a háztartásban. Anyuka gyakran lefekszik, mert fáj a feje. Tetszenek ugye érteni...? — Apukám iszik. Tessék elhinni, én nagyon szégyel­lem, de úgy is meg tetsze­nek tudni. És itt meg kell mondani az igazat. Sokszor nem tudok tanulni, mert apuka nagyon hangosan éne­kel. Nem bánt ő senkit sem, de én mégis sokszor félek... • • — Anyukám férjhez ment. Velük élek. De nem szeretek ott lenni. Az új bácsit sem szeretem. Ha nem szólítom apunak, mindig kapok egyet anyutól... Pedig én voltam előbb... A bácsi még csak most jött a házhoz... — Apuka megnősült. Még kicsi voltam, amikor anyuka elment, nem emlékszem rá. Nemrégen született egy kis­testvérem. mindig vele va­gyok. Imádom. Ezért gyen­ge a bizonyítványom, csak a kisbabával törődöm. De hát, ő is az apuka lánya ... • • Sajnos, ezek igaz sorok. Szakközépiskolai felvételi vizsgákon hangzottak el. Ki­nyíltak a gyermekszívek. Vallottak boldogtalanságuk­ról. Nyolc-tíz felnőtt előtt sorakoztak a gyermekek ri­deg személyi adatai. És kö­vetkezett a kérés: mesélj magadról valamit... A fel­nőttek megrendülve és el­szorult szívvel hallgatták a gyermeki őszinteséggel meg­fogalmazott vádiratokat. A szeretetre — a szülői szere- tetre! — vágyakozók leikébe pillanthattunk. Minden szü­lőnek hallani kellett volna a zátonyra futott házassá­gok, a felelőtlen szülő maga­tartás ártatlan áldozatait. Minden szülőnek ott kellett volna ülnie, ahol gyermekeik „nyilatkoztak”. Ahol a bi­zalmat megérezve, őszintén és nyíltan mertek beszélni. Boldogtalan gyermekek. Bizonyítékai egy-egy olyan „családi” életnek, amelyből hiányzik a legfontosabb ka­pocs: a szeretet. Fogorvos, aki a foghúzás híve Egy angol fogorvos — dr. Tait — véleménye szerint, ha képzett biológusok alapo­san megvizsgálnák, kiderül­ne: a ma emberének 24 fog is elegendő. Sőt! Dr. Tait azt állítja, hogy azt is megálla­pítanák: a 24 fog lenne ide­ális. Az ilyen állkapocs esz­tétikailag is kielégítő lenne, s funkciójában jobban iga­zodna a mai táplálkozási szokásokhoz. A fogak keze­lésére kevesebb időt kellene fordítani, s nem is járna annyi fájdalommal. Olyan fogkezelési tervet kellene kidolgozni, mondaná a biológus, amely még fia­tal korban csökkentené a fo­gak számát. Dr. Tait véle­ménye szerint a fogorvosok a gyakorlatban máris meg­indultak ezen az úton. A gyermekkori fogszabályozá­sok miatt ugyanis gyakran kell fogat húzni, mert az utána jövők helyhiány miatt bennmaradnának az áll­csontban. Általában két fo­gat föntről, kettőt lentről húznak ki ilyen ok miatt. Marad 28. Ezek közül pedig a bölcsességfogak ritkán működőképesek, hamar meg- romlanak vagy begyullad­nak. s mindenképpen ki kell húzni őket. Marad tehát 24 — ahogy Tait fogorvos ja­vasolja. Ezeknek viszont már több munkát kell vé­gezniük, s ez fokozza ellen­állóképességüket a fogbeteg­ségekkel szemben. Táplálni kell a bőrt Nyári kozmetika — Alig hiszem, hogy végre itt a napfényes idő. A bőrö­met teljesen tönkretette a tél. S tapasztalom, hogy nincs jobb kozmetikum, mint a napsugár! — mondta barát­nőm. akit a mitesszerek, a sömörök. a szenlők alaposan meggyötörtek. Legalábbis lé­lekben. És jött a jó idő, a napfény, ám barátnőm újra panaszkodott: — Nézd meg! Hámlik az arcom, s tízszer annyi a szeplőm. mint volt. Mi a csudát csináljak? — tanácstal a nkodott. Nyilván nem ő az egyetlen, aki hasonló szépséghibával küszködik bőre érzékenysége miatt. Mit ajánl számukra a kozmetikus? A választ Földi Lászlónétöl. a Fodrász Ktsz 58. sz. kozmetikájának veze­tőjétől kaptuk: — A legtöbben ott követik el a hibát, hogy egyszerre várnak csodát a napozástól, s első alkalommal is órákig süttetik magukat. Holott az eredményes napozás titka a fokozatosság. Apránként kell hozzászoktatnunk bőrünket a napsugárhoz. S még valamit: mindig használjunk napola­jat. kakaóvajat vagy bőrtáp­láló krémet, s időköziben gyakran vizezzük arcunkat, mert a meleg miatt — a víz- veszteség hatására — „ösz- szefonnyad”, petyhüdtté vá­lik bőrünk. Nem véletlen, hogy száza­dunkban as5ok a kozmetiku­mok a legkeresettebbek, ame­lyek biztosítani tudják a bőr külső és belső víztartalmát, amelyek nem engedik a bőrt kiszáradni. A belső vízvesz­teséget még nem tudjuk pó­tolni. A külsőt már megpró­báljuk olyan, természetes nedvesítő anyagot tartalmazó kozmetikummal, mint a Fa- bulon vagy a zöld jelzésű Lady Camea. — Vannak fényérzékeny bőrűek, akiknek egyáltalán nem tanácsos napozni, mert sömörösekké, pörsenésesekké válnak. Számukra a csuka- májolajos bőrnyugtató krém használata ajánlatos éjszaká­ra, nappal pedig zsíros ala­pozókrémmel védjék bőrüket. A szeplő és a májfolt „kivi- rítását” viszont egyetlen mó­don akadályozhatják meg: ha kora tavasztól fényvédő kré­met használnak nappalra. F jelű szekrénytípus (400 mm mély) A régi típusú — válaszfal nélküli — bőröndbe nehez pakolni. Sokkal könnyebb azokba a táskákba, melyek­nek rekeszekkel osztott tere­pen minden holminak külön helye van. Ugyanez vonatko­zik a szekrényekre is. Dufala József, az ÉSZAK­TERV belsőépítésze a fenti alapelvből kiindulva meg­tervezte, hogyan lehet — altár házilag is — átalakítani a házgyári lakások szekré­nyének belső terét, a család igényeinek megfelelően. E terv szerint a szekrény belső falára lyuggatolt fém — alumínium — szalagot erősít az ügyes barkács, s erre függeszti azokat a köny- nyen elkészíthető kiegészítő elemeket, melyek segítségé­vel sokpolcosra alakítható bármelyik szekrény. Mint a rajz is mutatja, Ily módon jól elhelyezhetők a szekrény­ben a felső ruhák, cipők, bő­röndök és fehérneműk. Jó lenne, ha valamelyik ktsz is felfigyelne a praktikus terv­re, s olcsón vállalná az át­alakítási munkát, hiszen nem mindenki ért a szerszámok kezeléséhez. clo p 3 le m 1 ük Az átalakított szekrény kiegészíti elemek ?k A felfüggeszthető kiegészítő elemek néhány ttpusa Le az unalommal.1 A hosszú és unalmas érte­kezletek részvevői különféle módokon próbálják agyonüt­ni az időt (rajzolnak sitb.). Rendkívül hasznos kis ké­szüléket szerkesztett legutóbb egy japán cég: különleges szemüveget hozott forgalom­ba beépített miniatűr rádió­készülékekkel. A szemüveg két szárába rejtett kis fül­hallgató biztosítja a diszkrét szórakozást: a zenehallgatást, a hírek stb. meghallgatását. Benről is pletykázunk... Nem. igaz, hogy közömbösek vagyunk egymás gondja-baja iránt. Szó sincs róla! Hiszen még a feketekávé mellé is — cse­megének.' — a legújabb híreket „tálaljuk” X-röl, aki lám, hogy feltört! A Trabantját Skodára cserélte ki. Vagy Y-néról, akin a harmadik parókát láttuk, ügyesen tupírozva (vajon miből telik rá neki?). —... és hallottad drágám? Amióta elvált a. férjétől, mintha kicserélték volna. Töké­letesen megfiatalodott... Ugyan vajon ki „fiatalítja”? — Valaki azt mondta, hogy az ismerősé­nek az ismerőse jól értesült körökből tudja: Z-ék házasságát is ö rombolta széjjel. Nem is csoda, hogy elvált tőle a férje. És terjed a pletyka, szuperszonikus sebes­séggel B-ékről, D-ékről, J-ékről. Mindenki mindent tud róluk, sőt jobban tud, mint bárki más. Egyszóval egyáltalán nem kö­zömbös számunkra, hogy mi történt óvoda- és iskolatársunkkal, szomszédunkkal, volt és jelenlegi barátainkkal, munkatársainkkal és azok ismerőseivel, és az ismerőseik isme­rőseivel. Még Benről is pletykázunk. Ben Quick- ről. a Hosszú, forró nyár orszéghóditó fő­szereplőjéről. — Hallottad? Tudod, hogy mi lesz a vége a nagy szerelemnek Clarával? A befejező részben kiderül, hogy Warner azért tiltotta őket egymástól, mert testvérek. Wamernek ugyanis kikapós volt a felesége, s Ben apja meghódította. így született Clara ... ... igen. És Ben búskomor, Clara öngyil­kosságot kísérel meg, de a végén minden jóra fordul, mert Clarát megmentik, s az is kiderül, hogy Quickné asszony is kikapós menyecske volt, s Ben nem Clara igazi ap­jától, hanem a megölt orvostól származik, lehat mégsem testvérek. — És mi lesz Joddyval? Minit, vagy hogyishívjákot, szóval azt a Minit, vagy hogyishívjákot, szóval azt a bártulajdonosnőt. Ezért Warner kitagadja a családi örökségből, de aztán — a halálos ágyán (mert meghal) — mégis visszafo­gadja, mert kiderül, hogy a fia csak ki akarta ugratni a nyulat a bokorból... — Miféle nyulat? Melyik nyulat? — Hát csak úgy mondom, szóval rá akar­ja venni az apját, hogy végre nősüljön meg. És sikerül is a csel, az öreg Warner mégis kötélnek áll, felkel a halálos ágyból és nő­sül. Benőkkel együtt tartják a lagzit, és az­tán mindenki boldog lesz. — Én másképp tudom ... — Akkor nem jól tudod. Én biztos for­rásból hallottam, hogy ez lesz a vége. A szomszédom munkatársának az unokatest­vére kint volt Romániában, ott már véget ért a Hosszú, forró nyár a tévében„ s a ro­konai mesélték el a film végét... így csemegézzük Ben életét, sorsót. Hát csoda, hogy egymásról pletykálunk? Hiszen még ót sem kíméli a szóbeszéd! R. £. Toka és pocak „Csalhataikm” recept fogyókúrázóknak A dolgozó nő munkaideje utáni „szabad idő” (szabad?) nem egyszer meghatározója a vacsorának is. Ki nem ol­dotta már meg szalonna—kol­bász, tea—puha kenyér vá­lasztékkal az „estebédet”? Ezzel letudjuk az étkezési gondokat, s nem a magas ka­lóriákat számolgatjuk, ha­nem a megtakarított perce­ket. De ahogy a kilóink gyara­podnak, tenni kell valamit! Egészségünkért lehet áldoz­ni is. Nem kell lemondani étrendi szokásainkról, nem kell éheznünk, csak egy pi­cit — nekünk háziasszonyok­nak — jobban sáfárkodnunk az adott lehetőségekkel. Testmagasság, azonos test­súly, ez megőrizhető lenne, ha: a reggeli dús, az ebéd közepes mennyiségű és a va­csora szegényes volna. Ezt nem tartjuk be, ám felesle­ges kilóinktól mégis csak meg szeretnénk szabadulni. Hogyan? íme egy csalhatat­lan recept. A szokásos napi étrendet tartsuk be, a mennyiséget azonban csökkentsük. Ap­ránként. Első héten csak 1—• 2 kanállal kevesebbet, de a második héten már csak a megszokott mennyiség felét fogyasszuk eL Igaz, nem ál­lunk fel az asztaltól jólla- kottán, de ez csak 5—6 na­pig lesz furcsa. Később meg­lepődve tapasztaljuk, hogy nem éhezünk, sót! — kel­lemessé válik közérzetünk. Ha a kezdeten túljutot­tunk, akkor már egy-két újítást is bevezethetünk. Az olaj egészségesebb, mi mégis a zsírt szeretjük. Nehéz vol­na leszoktatni magunkat. De erre is van átmenet. Egy-két hétig a felhasználásra kerü­lő zsiradék egyharmada le­gyen olaj. Később — ha na­gyobb ellenkezést nem vált ki a család részéről — egé­szen a felezésig emelhetjük. (Minden ételnél jól alkal­mazható.) A kenyeret sem kell szám. űznünk, csak egy kicsit pi­rítsuk meg. Később csök­kentsük a mennyiséget, s inkább zsemlével, kiflivel pótoljuk. Nem lesz nagyobb a költségünk, de változato­sabb az étrend és ami a fő, nem terheli meg a gyom­runkat. Ez a recept gyors fogyást nem biztosít. De aki most elkezdi, 3—5 kilót leadhat a nyárig, anélkül, hogv kí­nozná magát. F. É. tabletta helyett altatódal A Münchener Medizinische Wochenschrift közlése sze­rint több orvos alkalmaz idegnyugtatás, kikapcsolódás, vagy a nyugodt álom biztosí­tása céljából — altatódalt. Egy ilyen kísérletet végez­tek nemrég a nassaui kórház betegein. A betegek már egy nappal a kísérlet előtt nél­külözni voltak kénytelenek a szokásos nyugtató- vagy al­tatóadagot. Helyette altató­dalokat hallgattak. Már az első taktusok után csend bo­rult a hálótermekre. Gyógy­szeres kezelésnél 1—2 óráig is eltartott, amíg a nyugtatok hatni kezdtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom